Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-04 / 182. szám
1963. augusztus 4. 7 Vasárnap Egy hét a külpolitikában Hosszú évek óta nem észleltünk a világpolitikában olyan nagy hullámverést, mint aminőt a moszkvai részleges atomcsend megállapodás váltott ki. Már több tucat ország jelentette be csatlakozási hajlandóságát a részleges atomcsend megegyezéshez, amelynek aláírására augusztus 5-én kerül sor Moszkvában: az egyezményt amerikai részről Rusk, amerikai külügyminiszter, angol részről Lord Home külügyminiszter írja alá. Ruskot moszkvai útjára elkíséri a szenátus külügyi bizottságának elnöke Fulbright szenátor, Stevenson, az Egyesült Államok állandó ENSZ képviselője és más neves politikai személyiségek. Rusk igen fontos útra- valót kapott Kennedytől. Washingtoni forrásból származó értesülések szerint az elutazása előtt Kennedyvel folytatott megbeszélésének eredménye az volt, hogy az amerikai kormány elvileg pártolja a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között kötendő megnemtámadási szerződést, azzal a feltétellel, hogy a szerződésbe bele lehessen foglalni a nyugati hatalmak Nyugat-Berlinnel kapcsolatos igényeit. A világ minden tájáról tömegesen érkeznek az egyezményt üdvözlő táviratok Moszkvába Hrusráfc is. Schröder külügyminiszter vasárnap formálisan üdvözölte a megegyezést, de ez volt az egyetlen pozitív hang Bonnból. Adenauer kitartóan hallgat. Annál hangosabb azonban a hidegháborús klikkje. Von Hassel hadügyminiszter sietve kijelentette, hogy „a moszkvai egyezmény nem érinti a sokoldalú atomütőerő létrehozásának tervét”. A nyugatnémet Deutsche Zeitung arra a következtetésre jut, hogy „ha a Német Szövetségi Köztársaság csatlakoznék a moszkvai egyezményhez, az a keletnémet rendszer elismerését jelentené. Bonnak — írja az újság — visszavonhatatlanul nem-et kell mondania”. Sajnálatos, hogy a moszkvai egyezmény ellenzőinek táborában látjuk a kínai vezetőket is. A Lenmin Ribao azt írta, hogy a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetése „hamis biztonsági érzésben ringatná a népeket, elaltatná éberségüket. A kínai szakszervezetek képviselője a Japán Országos Szakszervezeti Kongresszusom kijelentette, hogy „bármilyen nukleáris megegyezés, amely nem biztosítja a fennálló nukleáris fegyverek megsemmisítéséit és további gyártásának megszüntetését, csak a közvélemény megtévesztése lenne”. A Le Monde című francia kormánylap lelkesen üdvözölte a kínai megnyilatkozásokat és kijelentette: sem Francia, ország, — amely már bekapcsolódott a nukleáris fegyverkezési hajszába, sem pedig Kína — amely ég attól a vágytól, hogy kövesse Franciaország példáját — a legkevésbé sem kíván résztvenni a szerződésben”. A francia és kínai álláspontnak ez az egybeesése meggyőző érv mind a francia, mind a kínai állásponttal szemben. A „minden, vagy semmi” — álláspont akár francia, akár kínai nyelven hangoztatják, nem vezethet célhoz. A célt, a háborús veszély elhárítását csak ésszerű kompromisszumok útján lehet elérni. Ezen a héten nagyon figyelemreméltó csata zajlott le az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A gyarmatosítók és a gyarmatosítás ellenzőinek tábora között. Napirenden az afrikai és ázsiai államok egy csoportjának panasza szerepelt: Portugália gyarmati rémuralma ellen. A Portugáliát támogató nyugati nagyhatalmaknak sikerült megakadályozniuk, hogy a Biztonsági Tanács elfogadja az eredetileg javasolt erélyes rendszabályokat Portugália ellen. A Biztonsági Tanács határozata így csak azt javasolja Portugáliának, hogy mihamarabb adja meg a függetlenséget gyarmatainak. NAPTAR Frédéric Joliot-Curie 1963. augusztus 4. — 5 évvel ezelőtt, 1958 augusztusában halt meg Frédéric Joliot—Curie (ejtsd: Zsoljo— Kűri) francia fizikus és békeharcos. Feleségével együtt fedezte fel 1934-ben a mesterséges radioaktivitást — azt a jelenséget, hogy a protonokkal, neutronokkal bombázott elemekből előállított ún. „izotópokban” a természetben előforduló atommagok figyelhetők meg. Ezért feleségével együtt Nobel-díjjal tüntették ki. Mint a Világ Béketanács elnökének nagy szerepe volt az atomfegyverek betiltásáért folyó harcban. *«*»• — 150 évvel ezelőtt, 1813 augusztusában született Ivar Aasen norvég költő és nyelvkutató (Norvég népi nyelv nyelvtana és szótára — 1850). — 70 évvel ezelőtt, 1893. augusztus 4-én indult el Fridtjof Nansen norvég sarkkutató a „B'ram” gőzösön 12 fő legénységgel a második, legnagyobb útjára. A Kara-tengerben hajózott * Cseljuszkin-fok felé, szeptember 21-én a hajó befagyott és így sodródott az Arktikumhan. Nansen ez útján sok új szigetet fedezett fel. *»*«» — 1014. augusztus 4-ét tekintjük az első világháború kezdetének, ekkor lépték át az első német csapatok Belgium határát. csov miniszterelnök címére. Az amerikai politikai életben szenvedélyes vita folyik az egyezmény szenátusi jóváhagyása körül. A hidegháborús körök, amelyeket a szenátusi „veszettek” élükön Goldwater szenátorral képviselnek, heves rohamokat intéznek az egyezmény ellen és a szenátus ratifikálási vitájában szállnak szemben az egyezménnyel: a moszkvai megállapodás amerikai visszhangjára azonban inkább jellemző az amerikai közvélemény tömeges pozitív reagálása az egyezményre. Kennedy címére ezrével érkeznek üdvözlő táviratok. Az amerikai megnyilvánulások azt mutatják, hogy az amerikaiak döntő többsége úgy értékeli ezt a megállapodást, mint az atmoszféra veszély végetvető eszközt. Kennedy figyelmeztetést intézett a részleges atomcsend megállapodás amerikai ellenzőihez, kijelentette: meggyőződése szerint a szenátus — kellő tanulmányozás útján — ratifikálni fogja az egyezményt. Hangsúlyozta, hogy az ellenkezője súlyos hiba lenne. Az egyezmény ellenzői közül elsőnek De Gaulle hallatta hangját. Hétfői sajtóértekezletén kijelentette, hogy a moszkvai egyezmény nem fogja megakadályozni Franciaországot abban, hogy felszerel, je magát mindazokkal a pusztító eszközökkel, amelyekkel a többi hatalmak rendelkeznek. De Gaulle kijelentette, hogy a közeljövőben megkezdi és 1970-ig folytatni fogják a francia atomfegyverkísórűe- teket a Csendes-óceánon. A francia elnök hangsúlyozta a moszkvai egyezmény korlátozott jellegét, mivel ez az egyezmény nem foglalja magában a meglévő atomfegyverkészletek megsemmisítését. Ez a „minden vagy semmi” állása pont megütközést váltott ki még az egyezménnyel kapcsolatban tartózkodó egyes nyugati körökben is. Egyes nyugati lapok megállapítják, hogy De Gaulle magatartásából hiányzik a logikus elemzés és szándék. De Gaulle kijelentései — írják egyes nyugati lapok „egy már régóta letűnt múlt visszhangjai voltak”. Felsorakoztak De Gaulle mellé a bonni ultAz Egyesült Államok kormánya nemrég elhatározta az angliai, olaszországi és törökországi rakétatámaszpontok feladását. Ezeken a támaszpontokon köztudomásúlag középhatósugarú Thor és Jupiter rakétákat tároltak. Nyilvánvaló, hogy az amerikai korés A Polaris rakéta az amerikai stratégák tévedése az Északi-sarkvidéken, majd az Atlanti óceánon át úszó támaszpontjukkal együtt Angliába hajóztak, ahol otthonosan berendezkedtek. A tengeralattjárók belekóstoltak a norvég vizekbe is, majd nemrégiben áttelepültek a Földközi-tenger térségébe, amelyet az amerikaiak most úgy látszik nukleáris támaszponttá akarnak kiépíteni. A nyugati sajtójelentésekből kiviláglik, hogy az atomtengeralattjárók Földközitengeri támaszpontjai a spanyol- országi Rota mellett Szicíliában, Nápolyban és Kréta szigetén vannak. Az Atlanti-óceáni és sarkvidéki körzetekben működő tengeralattjárók számára megtartják a skóciai Holy-Loch támaszpontot. mány döntését nemcsak katonaipolitikai, hanem technikai meggondolások is befolyásolták. Emlékezetes ugyanis, hogy az utóbbi években lefolytatott kísérletek során kiviláglott, hogy ezek az amerikai rakéták rendkívül megbízhatatlanok. Több ízben megtörtént, hogy már a kilövő állványon felrobbantak, vagy repülés közben eltértek az eredetileg megadott röppálya irányától. De a támaszpontok felszámolását az is indokolttá teszi, hogy elhelyezésük ma már senki előtt nem titok, amiből pedig az következik, hogy egy nukleáris rakétakonfliktus esetén ezeket a támaszpontokat megsemmisítő csapás érné. Közrejátszhatott az amerikai kormány döntésében az a tény is, hogy az angolok, az olaszok és a törökök mind erélyesebben követelik az országuk területén létesített NATO-támaszpontok felszámolását, mert nem akarják, hogy ezekkel a támaszpontokkal együtt maguk is egy nukleáris megtorlás célpontjaivá váljanak. Az Egyesült Államok katonai vezetése már évek óta foglalkozott az új támadóeszközök tervezését célzó intézkedések kidolgozásával. Az elgondolás az volt, hogy ezeket az új támadóeszközöket állítják majd a szárazföldi rakéta támaszpontok helyére a Pentagon terveiben. A fő figyelmet a Polaris elnevezésű teljesen új, szilárd üzemanyaggal működő ballisztikus rakéta és a hordozására alkalmas speciális atomtengeralattjárók megtervezésére és építésére fordították. öt esztendő alatt több mint 2 milliárd 700 millió dollárt fordított az Egyesült Államok a Po- laris-rakéta megtervezésére és kipróbálásra. 1960-ban a Polaris első változata felkerült az amerikai hadsereg fegyverzetének listájára, s ma már kilen«; amerikai atomtengeralattjáró' felszereléséhez tartozik. E tengeralattjárók mindegyikén 16—16 atomrobbanótöltettel ellátott Polárist helyeztek el. Amint elkészültek a rakétahordozó atomtengeralattjárók, az amerikai stratégák nyomban az óceánok térségeire vezényelték azokat. A Polarisokkal felszerelt tengeralattjárók járják a semleges vizeket s feltűnnek az agresz- szív tömbökhöz tartozó országok felségvizein. Ezek a rakétahordozó tengeralattjárók sokszor köröztek már Kanada körül, voltak Amit eddig vázoltunk, úgy látszik, csak a kezdet. A Pentagon a közelmúltban egy újabb bűnös tervet dolgozott ki, amelynek értelmében fokozzák a NATO nukleáris rakétafelfegyverzését. Ez a terv egyes részleteiben már-már a kalózkodás fogalmát súrolja. Az Egyesült Államok katonai vezetői ugyanis a tengeralattjárók mellett felszíni hajókat, sőt kereskedelmi hajókat is fel akarnak szerelni Polaris-rakétákkal. Az első lépés az lenne, hogy az atlanti tömb országainak 25 felszíni hajóját egyenként 25 Polaris rakétával fegyverzik fel. Noha még ma is vitatják, hogy mi legyen az imperialisták atomfegyverkezési együttműködésének formája, a sokoldalú avagy multinacionális atomütőerő, az olasz kormány azonban máris hozzájárult ahhoz, hogy a NATO nukleáris erőinek rendelkezésére bocsátja a Garibaldi cirkálót, amelyen Polaris rakéták kilövésére alkalmas berendezés van, valamint két másik hajót. Mint a New York Times jelenti, 10, Polaris-rakétákkal felfegyverzett felszíni hajó fölött a nyugatnémet revansisták rendelkeznek majd. A lap mindjárt meg is magyarázza, hogy az amerikai elgondolásnak az a veleje, hogy „Nyugat- Németországot mielőbb bekapcsolják a Nyugat atomvérkeringésébe”. A Polaris rakétán napjainkban is dolgoznak még a szakemberek. Az amerikaiak ebben a rakétatípusban látják a legtöbb fantáziát, ezért egyre újabb és újabb változatait kísérletezik ki, miközben az amerikai sajtó lelkesen méltatja az akciókat A lelkesedésre azonban egyelőre kevés az ok: tavaly decemberben például hat ízben lőttek fel kísérleti Polaris A—3 típusú rakétát, azonban mind a hat alkalommal sikertelenül. Ami pedig a már lajstromba vett, tehát a tengeralattjárókon elhelyezett Poláris rakétákat illeti, ezekről az angol sajtó azt írja, hogy még sok kívánnivalót hagynak maguk után, különösen célzó és vezérlő szerkezetük szorul tökéletesítésre. Az amerikaiak most az atomtengeralattjárók, köztük a Polárist szállító búvárhajók mély-me- rülésével kísérleteznek. Ennek során a világ nemrégiben értesülhetett a Tresher tengeralattjáró legénységének tragikus pusztulásáról. Pillanatnyilag senki sem tudná megjósolni, hogy milyen tragikus következményekkel járhatnak a Polarisokkal folytatott tengeralatti kísérletek. Az amerikai stratégák abbeli törekvésükben, hogy kibővítsék az atomklub taglétszámát, növelik a nukleáris rakéta világkatasztrófa kitörésének veszélyét. Erőpolitikájuk egyik legfőbb eszközéül éppen a Polaris-rakétát választották. Céljuk az, hogy Polaris rakétákkal felszerelt tengeralattjárókkal és felszíni hajókkal népesítsék be a tengereket. Ezek azonban, amint arra Hruscsov szovjet miniszterelnök a Giomo című olasz lapigazgatójának adott interjújában rámutatott, halálos veszélynek teszik ki azokat az országokat, amelyek kikötőjébe az amerikai szövetséges atomtengeralattjárókat küld, egyebek között azért is, hogy ezzel elterelje önmagáról a nukleáris rakétamegtorlást. Ivanov Zsoltyikov ezredes, az APN kommentátora
