Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-29 / 202. szám
1963. augusztus 29. 2 Csfltört5k IVésrerkérdés az UM>ban 853 yi% 5. ÍPENNSVLVANIAA . , A-vs&JÄV %, W'-'víohio MVW* ^ 1 _K A N S AS !M|SSOURI VicEHTUm^^"®^*-^ {.OKIAHOMAÍ -ÍJ» B^y/22\. 3 IA4Ä 8%\ i 547/211.9% HEW S'5""'MASSACHUSETTS ' !-'..RK 18 I H.1% " V-JßäP>HHODE IS LA!-—r .'RHODE ISLAND ~07}as% „c GONKECIICUT ''-NEWJERSEt-?oK /T13JÍ DELAWARE ' .D.o.wASHmeioH í/í?16% i4?g'5^ MARYLAND Greensboro-l963| '[NORTH CAROLINA ;2lÄ%S f916 IS NsqDTH CAROLINA I W39/ß^;ü^..9Är,iO R 81A j Jüississippr B. Birmingham-1963 M. Montgomery-<963 A fajimegkütönböz/elés elleni harc gócpontjai 1957-1963 _____ A néger lakosság 880 száma ezer .főben V-17,6% i százalékos \ j aranya-A z egyes államok lakosságának egymáshoz viszonyított aránya_________ P ontosan egy évszázada, hogy a* amerikai történelem kimagasló alakja, Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok elnöke az amerikai polgárháború — Észak-—Dél harca — harmadik évében felszabadította az USA- ban élő néger rabszolgákat. Lényegileg a négerkérdés megoldása körül támadt viták miatt tört ki a Polgárháború, mely során az Egyesült Államok két különálló államszövetségre szakadt szét. Az iparilag jelentősen fejlett, az elvben szabad munkaerő biztosításának viszonylag haladó eszméit képviselő északi — Unionista — államokkal a néger rabszolgamunkára alapított döntően mezőgazdasági jellegű, konzervatív déli — Konföderáció — államainak szövetsége állt szembe. A polgárháború az Uniónak jelentős anyagi és ember (370 000 halott) áldozata után, a II államot (Alabama, Arkansas, Dél-Carolina, Észak-Carolina, Florida, Georgia, Lousiana, Mississippi, Tennessee,. Texas, Virginia) egyesítő déli Konföderáció vereségével végződött. A néger rabszolgák jogilag felszabadultak, de a négerek helyzete különösen az USA déli — a volt konföderációs államok — területén a szövetségi (központi) kormány többszöri, időnként katonai erővel történő beavatkozása ellenére napjainkig sem változott sokat. A színes bőrűek gazdasági helyzetét jól jellemzi, hogy átlag- jövedelmük az amerikai fehérek jövedelmének csupán fele; a munkanélküliség is sokkal erősebben sújtja a négereket. A nyilvántartásba vett néger munkások kerek 13 százaléka tartozik a munkanélküliek közé, míg a fehéreknél ez az arányszám 6 százalék. Különösen magas — 30 százalék — a néger fiatalok munkanélküli-aránya. A négerek helyzete nem csupán gazdaságilag rosszabb az amerikai fehérekénél. A mindennapi élet számos területén is megnyilvánul a faji diszkrimináció. Az USA Legfelsőbb Bíróságának 1954. évi határozata ellenére az eltelt köze) 10 év alatt csupán egészen minimális mértékű változás tapasztalható a közös oktatás megvalósítása terén. Az összesített adatok szerint a déli államokban az 1962—63. tanévben a tanköteles néger gyermekek csupán 0,07 százaléka járt a fehér tanulókkal közös tantermekbe. Alabama, Georgia, Mississippi és Dél-Carolina államok gyakorlatilag szabotálják a közös oktatás megteremtésére irányuló törekvéseket. 1962-ben Mississippiben a szavazásra jogosult néger nép 6, Alabamában 9, Virginiában 10, Florida, Dél-Carolina, Tennessee államokban 11 százalék volt csupán a szavazólistákra felvéve annak ellenére, hogy ezen államokban az összlakossághoz viszonyított arányuk — mint térképünk is mutatja — ösz- szehasonlíthatatlanul magasabb. Valamennyi déli államban a nyilvános parkok, éttermek, uszodák, szállodák, közlekedési eszközök használatának korlátozásában is megnyilvánul a faji megkülönböztetés. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben ez államok területérő mintegy 1,5 millió néger kényszerült kivándorolni és letelepedni az északi államok, illetve a Csendes-óceán parti ipari centrumok külvárosaiban. A csupán papíron meglévő polgári jogok tényleges gyakorlásának érdekében megindított küzdelem során ez évben az USA 180 városában tüntettek a négerek. A tüntetések földrajzi megoszlását figyelembe véve a déli államok néger lakosai (kereken 100 városban) járnak az élen. Miután az USA szinte valamennyi tagállamában valamilyen formában megnyilvánul a faji megkülönböztetés, új jelenségként az északi államokban is megindították a négerek a polgári jogokért vívott küzdelmüket és ennek keretében mintegy Mindenki gyanús, aki él Két amerikai apácát vonatrablónak néztek Angliában Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Hétfőn árgusszemű detektívek szegődtek a dublini repülőtéren két mit sem sejtő apáca nyomába. A Scotland Yard ugyanis a londoni repülőtérről figyelmeztetést kapott, hogy az ír fővárosba induló menetrendszerű gépre két — magát amerikai apácának valló — „gyanús” utas szállt fel. A bejelentő szerint feltehető, hogy a feltűnően férfias arcélű apácák csuhájában a nagy vonatrablás álcázott tettesei rejtőznek. Az ír rendőrség nyomozói a dublini repülőtéren „rendkívül diszkrét ellenőrzés” után megállapították: a csuha és a férfias aroél viselői minden kétséget kizáróan azok, akiknek vallják magukat: amerikai apácák. A nővérek ezek után békésen szállodájukba vonulhattak, anélkül, hogy tudták volna: vonatrablóknak nézték őket... A Scotland Yard „megbízható informátorai” szerint egyébként a londoni alvilág már torkig van a vonatrablók ügyével: az állandó rendőri ellenőrzés, az éjjelnappal folyó házkutatások erősen «isszavetették a kisebb kaliberű bűnözők „üzletmenetét”. Sokan a tengerparti üdülőhelyekre vonultak, hogy a londoni „zavaros” helyett nyugodtabb vizeken „horgásszanak”. A rendőrségnek olyan értesülései vannak, hogy „alvilági körökben” roppant dühösek a felbolydulást okozó ,.nagymenőkre’’ és megtagadják a segítséget a bujkáló bandavezérektől. Arra számítanak, hogy a milliomos banditák — nem mervén az elrejtett zsákmányhoz nyúlni — végül is pénzzavarba kerülnek, s ez megkönnyíti majd kézrekerítésü- ket (0 városban tüntettek. Viszonylag nyugodt, jelenleg tüntetésektől mentes az Oregon — Üj-Mexikó — Iowa államok bezárta háromszög területe, ahol az egyébként is alacsony lélekszámú államokban a négerek százalékos aránya 0,1 százalék—5 százalék között mozog. Mint térképünkön is látható, az amerikai négerek — számuk 18 millió fő —, azaz az USA összlakosságának kereken 10 százaléka —, zömmel az Egyesült Államok keleti területein élnek. A néger-kérdés az Egyesült Államok legsúlyosabb belpolitikai problémája, melynek azonban az újonnan függetlenné vált afrikai államokra való tekintettel jelentős külpolitikai kihatása is van. 1963. VIII. 29. Karinthy Frigyes NAPTAR 25 évvel ezelőtt, 1938. augusztus 19-én halt meg Karinthy Frigyes, a különös tehetségű, sokoldalú író. Első sikerét így írtok ti! című travesztia- gyűjteményével aratta, amelyben maró szatírával gúnyolta ki a „hivatalos” irodalom nagyságait. A Tanár úr kérem c. regénye a diákélet karikatúrája. Fantasztikus regényeivel (Ca- pillaria, Utazás a koponyám körül) a túlzások kihangsúlyozásával a társadalom visszásságait leplezte le. Versei (Nem mondhatom el senkinek), drámái (Bűvös szék) mellett mint újságíró, vidám tárcái révén az egyik legnagyobb szatirikusunkká lett. — 95 évvel ezelőtt, 1868-ban e napon halt meg Christian Schönbein svájci kémikus, aki 1846-ban felfedezte a nitrocelu- lózét, majd később a kollodiumot és az ózont. — 155 évvel ezelőtt, 1808. augusztus 29-én született Hermann Schulze-Delitzsch német gazdaságpolitikus, a szövetkezeti mozgalom egyik kezdeményezője. 1850-es évektől kezdve Németországban önsegélyezésen alapuló, polgári befolyás alatt álló szövetkezetei révén a munkásosztály forradalmi harcát kívánta leszerelni. * — 80 évvel ezelőtt, 1883-ban született Bernhardt Aschner osztrák orvos, aki kísérletei révén azt állapította meg, hogy az állatok agyalapi mirigyeinek eltávolítása után az állatok csupán törpe növekedést érhetnek eL Meghalt William Du Bois professzor Accra Kedd este acerai otthonában elhunyt William Du Bois professzor, a világhírű néger szociológus. William Du Bois 95 éves volt. 1959- ben Lemin-békedíjjal tüntették ki. Du Bois professzor tagja volt az Egyesült Államok Kommunista Pártjának és a Béke-világtanács- nak. (MTI) Tessék? McCarthy USA szenátor, a demokrata párt pénzügyi szakértője — névrokona annak a bizonyos másik McCar- thynak — nagyszabású gazdasági-politikai előadást tartott egy evangélikus klubban istenfélő evangélikus üzletembereknek. Hatalmas ékesszólással azt fejtegette, hogy a hatalom birtokában levő politikusoknak sem hazudniok nem szabad, sem pedig — hamisítaniuk. Végül, hogy az erkölcsös hallgatóság tisztán lássa a morális tendenciát, McCarthy kijelentette: „A végletekig fokozzuk tehát éberségünket a hazug és hamisító politikusokkal szemben, akár lenn találhatók azok, akár fenn.” McCarthy hallgatói közül többen azonnal feltették a kérdést, ugyan kiről vagy kikről lehet itt szó — „lenn” és „fenn”! Tessék? <si) Érdekközösség A KGST-nek is, a „Közös Piacnak” is vannak barátai, s vannak, akik ellenzik. Nem lehet azonban vitába szállni a tényekkel, a statisztika adataival: a KGST nemzetközi súlya folytonosan nő, keretei tágulnak, tevékenysége mind sokoldalúbbá válik és bővül, szabályzata pedig lehetővé teszi Európán kívüli országok csatlakozását, ha egyetértenek a KGST céljaival és elveivel. Így lett tagja 1962-ben a Mongol Népköztársaság. Már az 1962 júliusában tartott moszkvai tanácskozás levonta az elméleti következtetést, hogy a szocialista országok nemzetgazdaságának a közeledése egymáshoz — objektív törvényszerűség, ami termelőerőik gyors fejlődéséből és életbevágó érdekeik azonosságából ered. Az idén júliusban tartott tanácskozás újabb lépés volt a múlt évben kijelölt úton: újabb eredményekről számolt be a hosszú lejáratú programok ki- szélesítése, a gazdasági és tudományos műszaki együttműködés, a kollektív gazdaságok működése terén. Nyugati bírálók szerint a különböző országok ott „integrációnak” nevezett gazdasági erőfeszítéseit csupán a szabad piac gazdasági viszonyai mellett lehet ösz- szehangolni. Az élet megcáfolta ezt a véleményt. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a KGST megalakult, a mai tagállamok villamosenergia- és acéltermelése körülbelül egy szinten volt a fejlett európai országok „hatosának” a villamosenergia- és acéltermelésével, 1961- ben pedig — az ENSZ adatai szerint — a KGST országainak ipari termelése kétszerese volt a „Közös Piac” országai ipari termelésének, 1962-ben a KGST országai az acél és a villamos energia termelésében 1 V2-szer, szénben kétszer, kőolajban 15-ször annyit termelt, mint a „hatok”! A fejlődés üteme is meggyőzően mutatja a KGST-ben társult szocialista országok és — a társulás életképességét. Az elmúlt 10 évben kétszer olyan gyors ütemű volt az iparosítás, mint a tőkés országokban, tavaly a KGST országaiban 9, az európai kapitalista országokban viszont csupán 4 százalékkal emelkedett a termelés. A tapasztalat megcáfolta a „szabad piac” híveinek azt az „elméletét” is, hogy a KGST országainak együttműködése nem lépi át a szokásos technicizmus határait, nem küzdi le a nemzeti elhatá- roltságot és kétoldalú kapcsolatokra támaszkodik. — Az első időkben a KGST abban segített a tagállamoknak, hogy fejlesszék kereskedelmüket, majd, amikor ezek az országok tervgazdálkodásra tértek át, segített összehangolni a gazdasági terveket: előbb az áruszállítások, majd a tervek egyes ágainak az összehangolása, végül a közös tervek perspektívája voltak tehát az együttműködés fokozatai az elmúlt 10 évben. Az 1966 —1970-es, soron következő ötéves tervek már a teljes koordináció jegyében készültek. A terveket koordinálni nem könnyű. Különbözhetnek a szempontok. A szocialista táboron belül azonban nincsenek kibékíthetetlen ellentétek, nincsenek egymással konkuráló csoportosulások: „gyenge” és „erős” partnerek. A nemzetköziség, egyenlőség és baráti kölcsönösség eszméje segít megoldani a felmerülő problémákat a közió érdekében. Azoknak, akik „súrlódásokról” és „ellentétekről” beszélnek, válasz volt az
