Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-27 / 200. szám

1963. augusztus 27. 4 Kedd Tegnap, ma, holnap Egy gyár 12 éve és a jövője Megnyílt az Orosházi Üveggyár új étterme Új épületbe költöznek az orosházi ipari tanulók Könnyű a tegnapot idézni, mert rend szere tettei rótták papírra minden számottevő eseményét. Csak bele kell lapozni egy vaskos dossziéba, s kibomlik előttünk a Békéscsabai Forgácsoló Szerszám- gyár viszontagságos, 12 éves múltja, több-kevesebb sikere. Mostanában már mosoly ihletű­je a gyár születésének huzavoná­ja. Azzal kezdődött, hogy 1951. má­jus 10-én az országos viszonylat­ban mutatkozó forgácsoló szer­számhiány csökkentés érdiekében a Népgazdasági Tanács határoza­tot hozott a gyár megalapítására. A frissen kinevezett igazgatóság — Bakó Ignác igazgatóval az élen — azonnal hozzákezdett a szervező munkához. Megtekintet­te az új gyár tervdokumentáció­ját és lelkesen közölte: ez igen, ez szép gyár lesz. Mindez Pesten történt, Békéscsabán aztán lelo­hadt a lelkesedés. A körgát mel­letti vágóhíd lett a „főhadiszál­lás”, itt kellett megkezdődnie az átképzős tanfolyamnak — meny- nyezet nélküli épületben.­A bizakodás azért nem hagyott cserben senkit: ha felépül a gyár, úgyis minden rendbe jön... A kutat már fúrják a mezőmegyeri út mellett... Ez igaz is volt, ám csak ez történt. A kút elkészült, a gyár még ma is „épül”. Valaki ' úgy találta, hogy... de ne bolygassuk, régvolt. A termelésnek a vágóhídon kellett megindulnia, mostoha kö­rülmények között. December 15- én 57 férfi és 38 nő tett vizsgát, s lett esztergályos, marós, köszörűs. Ha rossz gépekkol is, ha huzatos épületekben is, de elkezdődött a menetfúrók, menetmetszők, dörzs­árak, marók, csigafúrók, mezőgaz­dasági szerszámok gyártása. Meg­indult az élet. 1952-ben már 5 millió forint értékű késztermék hagyta el a műhelyeket. Közben renoválták az épületeket, szállí­tották az új gépeket. 1953 telére minden célgép megérkezett, s a kétéves gyár — hihetetlenül hang­zik, de így igaz — Élüzem lett. 1954-ben elnyerték a Miniszterta­nács és a SZOT Vörös Ván- zászlaját. A lelkesedés minden gátat legyűrt. Bebizonyosodott, hogy mennyire életképes a nádas- széli gyár, mennyire szorgalma­sak munkásai. Két év óta páros versenyben van a Szeghalom és Vidéke Körzeti Földművesszövetikezet a sarkadi. akkal_ A verseny értékelését min­den fél évben a két szövetkezet gazdasági, valamint párt. és szak- szervezeti vezetői tartják meg. Ez- év első fél évének eredményei alapján négy ponttal előzték meg a szeghalmiakat a Sarkadi Föld­művesszövetkezet dolgozói. Bár a 1956-ban úgy tűnt, hogy zöld utalt kap a továbbfejlődéshez. El­készült az új savazóhelyiség, ko­vácsműhely, étkező- és kultúrte­rem tervdokumentációja. Csak az új műhelycsarnok építése kezdőd­hetett meg, a többit elvitte az el­lenforradalom... 1960-ban kezdőd­hetett meg újra a beruházási programok készítése. 1961-ben, a tízéves jubileumon Bakó Ignác igazgató már arról számolhatott be, hogy eladdig 176 millió forint értékű terméket ké­szített a gyár. Ebből 58 millióért forgácsoló-szerszámot, mintegy két és fél millió darabot. A 73 ezer darab kézi mellfúró, a 7 ezer siókombájn-hajtáselosztó és a 460 ezer darab motorkerékpár-al­katrész szintén említést érdemelt. S az is, hogy különleges csavaro­kat, emelőket szállítottak a nílusi híd és az El-Tabind hőerőmű épí­téséhez. A tíz év alatt 1100 újí­tást adtak be a dolgozók és több mint egymillió forint nyereségré­szesedést kaptak. Tavaly és az idén tovább folytatódott a jó munka. A terveket mindig teljesítették, s a város üzemeiben mindenütt el­ismerték: a forgácsolóban „jól mennek” a dolgok. Hát — ennyit a múltról. A máról annyit mondhatunk el, hogy a szűkös körülmények nem változtak. A gyár az idén 33 és fél millió forint értékű szerszámot, alkatrészt gyárt. Július elejétől kezdve új bélyegzőt használnak, s erre ez van vésve: „Szerszám és Gépelemek Gyára, Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár”. E hosszú cím az összevonással egy- időben született. Ha a jövőről szólunk, akkor egy kicsit vissza kell kanyarodni a múltba. Az új gyár felépítésének sürge­tése minden évben megújult, de keveset eredményezett. Végre 1960-ban az iparigazgatósá'g be­ruházási előadója azt kérte, hogy a gyár vezetői csináljanak egy be­ruházási programot. — Milyen termelési értékkel számoljunk? — kérdezték akkor — Legyen 120 millió 1965-ben... — jött a válasz. Nagy nekibuzdulással, lelkese­szeghadmialk a kiskereskedelmi forgalmi tervüket 107,7 százalékra, a sarkadiak pedig 107,4 százalék­ra teljesítették, egyéb munkában a sarkadiak emelkedtek ki. A leg­utóbbi értékeléskor a szeghalmi kollektíva vezetői vállalták, hogy az év második felében ez a kollek­tíva kerül az élre, mert az eddigi eredményeket túlteljesítik. déssel készült el a terv. Aztán el­kezdődtek gyűrűzni a bonyodal­mak. Sok az építési költség, sok az a hetvenmillió forint. Viták éledtek, újabb programok ké­szültek, s hetedíziglee eljutottak odáig, hogy csak 34 millió forin­tot áldoznak az új gyárra. A ve­zetők örültek: jól van, csak le­gyen végre valami. Nem lett sem­mi. Aztán újra kezdődött minden. Tavaly végül is eldőlt, hogy a má­sodik ötéves tervben 75 millió fo­rintos beruházással gyarapítják a gyárait. Az 1. számú Kohóipari Épülettervező Iroda elkészítette a beruházási programot. Mindenki­nek felcsillant a szeme: no végre sikerül... 1963. február 22-én 28 szerv (!) képviselői tekintették meg a leen­dő gyár színhelyét a konzervgyár szomszédságában és tárgyalták meg a problémákat. Mindenki egyetértett a helykijelöléssel és segítségét ajánlotta fel a gondok eloszlatásához. A beruházási program jóváha­gyásának a múlt év november 30-ára kellett volna megtörtén­nie. Sajnos, ez nem történt meg. A kivitelezési terv jóváhagyásá­nak határideje augusztus 31. Az előjelek szerint jócskán eltolódik ez a határidő is. A tervek szerint 1966. január elsején kezdené meg a termelést — magas termelé­kenységű hazai és külföldi gépek segítségével — a tágas, korszerű, új gyár. Ezt csak úgy lehetne biz­tosítani, ha az építkezés jövőre megkezdődne és erős ütemben folytatódna. Reméljük, hogy most már vá­lóban nem sokáig késik a jóváha­gyás. A mielőbbi döntés jó szol­gálatot tesz a párt vidéki iparte­lepítési politikája valóra váltásá­nak és az iparosodó Békéscsabá­nak egyaránt. Kerry még soha sem látta Johnt ilyen felajzottnak, mint abban a pillanatban, amikor visszament érte a Heraklesz ká­véházba. Felugrott helyéről és eléje sietett — Istenem, csakhogy végre visszatért! — sóhajtott meg­könnyebbülten. — Hogyan tehe­tett ilyet, Kerry?! — Nincs semmi ok az izga­lomra, kedves Johnny. Elvég­re láthatja rajtam, hogy semmi, bajom nem történt. Jöjjön, ha­zaviszem. — Dohát mi volt ez, Kerry? — folytatta John a zsémfoeske- dést a kocsiban. — Maga eltá­vozik azzal a részeg alakkal, én meg itt ülök a pisztolyommal és nem tudom, hogy mit tegyek és mire gondoljak.^ — Tudja-e — nevetett Kerry, — James bácsi is alaknak ne­vezte magát. A vizsgáló bizott­ság ügynökének nézte. — Hát nem lehet magával ko­molyan beszélni? — sértődött meg John. — Rendben van, beszéljünk komolyan. És elmondott Johnnak min­Lassan vége lesz a nyárnak, közeleg a szeptember, kezdődik a tanítás, az iskolák újra megelevenednek a vidám gyermeksereggel. Készülődnek már az orosházi iparitanuló-iskolában is. Zsedényi Lajos igazgató a terveken dolgozik, néhány tanár a tankönyve­ket rendezgeti. Mennyire készültek lel, hol tartanak jelenleg, hogy sike­rült a beiskolázás, milyen problé­mák vannak — ezzel kapcsolatban tet­tem fel néhány kérdést Zsedényi La­jos igazgatónak. — Az 1963—64-es tanévre a miniszté­rium 24 vasipari tanuló felvételét en­gedélyezte, s ezt a létszámot a 80 je­lentkezőből fel is vettük. Pótkeretet is igényeltünk még 45 tanuló felvételére, melyet a MŰM engedélyezett. A ma­gánkisiparba 50 fiatal nyert felvételt, míg a szövetkezeti és tanácsi iparba 57 tanulót szerződtettek, örvendetesen javult a felvétel a mezőgazdasági üze­mekben. Az Orosházi Gépállomásra a tavalyi 8-al szemben 30 elsőévest vet­tünk fel, a Nagyszénási Gépállomásra négy helyett huszonkettőt, mig a Sző­lőst Állami Gazdaságba a korábbi ket­tő helyett tíz elsőéves nyert beisko­lázást. Hogyan tudták biztosítani a lá­nyok felvételét? — Sajnos, itt továbbra Is problémák vannak. Igen sok lányjelentkezőnk volt, de mindössze huszonnyolcat sike­rült a magánszektorba, 8—10 lányt a szövetkezeti — illetve a tanácsi iparba felvenni. Sajnos, nincs olyan üzemünk, ahová nagyobb létszámban lehetne lá­dent, amit nagybácsijától sike­rült megtudni. — Hát van nekem ezek után kedvem tréfálkozni, Johnny? — fejezte be izgatott hangon Ker­ry az elbeszélését. — Valóban ez nem tréfa dolog — sóhajtott mélyet John. — Azt is látom, hogy most nem szabad magára hagynom. Mindeneset­re a lakására többé nem megy. Biztosan már várják ott. — Kik várnak? — csodálko­zott Kerry. — A vizsgáló bizottság pri­békjei. Eszükibe jutnak összes cikkei, amelyeket a négerek vé­delmében írt, de különösen az, hogy megtudta nagybácsijától ezt a titkot. — Honnan tudnának erről? — Valami fondorlatos módon mindig megtudják az ilyesmit — mondta John komoran. — Biz­tos lehet, hogy eljutnak ma­gáig... — Nem vagyok gyáva — kap­ta fel fejét a lány határozottan. — Ebben én soha sem kétel­kedtem. De azt is látom, hogy nem annyira bátor, mint inkább vakmerő és emiatt aggódom ma­gáért. Hallgassa meg tanácso­mat, Kerry, és legalább egy hét­re utazzék el Grand-Cityből. Ma. nyokat beiskolázni. Említésre méltó a lakatos és gépjavitó ktsz, amely a lehetőséghez mérten öt lányt képez műszerész szakmára. Ez azonban még mind kevés. i-j Hol tartanak a felkészülésben? — Jelenleg az osztályok és szakcso­portok kialakítását kezdtük meg. Kö­rülbelül 21 osztályunk és közel ugyan­ennyi szakcsoportunk lesz. Folyamat­ban van a munkaterv készítése, s ren­dezzük a kiadásra kerülő tankönyve­ket. Ezenkívül készülünk a javító- il­letve a pótvizsgákra. —■ Mennyire biztosítottak a sze­mélyi és tárgyi feltételek? — A személyi feltételeket illetően: három új tanárral növekszik Iskolánk tantestülete. Ami a tárgyi feltételeket Illeti, köztudomású, hogy az új iskola- épületünk készülőben van. A terv sze­rint december 15-re kellene átadni, de Reményünk van rá, hamarabb is kész lesz. Hoffmann Ferenc főépítésvezetö nyilatkozott igy: szívügyének tekinti iskolánk építését. A bútorzat jó része már megérkezett. — Addig, amíg az iskolát birtokba veheti a több mint 500 tanuló, a jelen­legi termeink mellett a gimnázium se­gít bennünket két teremmel, örömmel tölt el, hogy minden szerv részéről maximális segítséget kapunk, s ez biz­tató abból a szempontból, hogy a tan­évet sikeresen tudjuk megkezdeni és a szakmunkásképzés színvonalát tovább tudjuk fejleszteni — fejezte be tájé­koztatóját Zsedényi Lajos igazgató. Háló Ferenc gam viszem el bátyámhoz, a gre- enfieidi farmira. — Nem, Johnny — rázta meg Kerry szomorúan a fejét, — nem kapcsolódhatom ki a harcból ilyen időkben. Ez egyenlő lenne az árulással. Ne is beszéljünk többé erről... Magának a politi­kától távol álló tudósnak nem szabad kockára tenni hírnevét. John megsértődött. Hátradőlt az ülésen és többé egyetlen szót sem szólt. Kerry megállította a kocsit a férfi hássa előtt és na­gyon hűvösen búcsúztak el egy­mástól. Hr. Height „kiszagolja" Cunning titkát Mr. Height, a jól menő „Sire- na” című lap kiadój a immár egy órája tartózkodott az Epikuros vendéglő különtermében. Egy üveg száraz bor és gyümölcsök voltak asztalán. Magas, nagyon mozgékony titkára, aki szemben ült vele, szinte minden öt perc­ben átszaladt a szomszédos he­lyiségbe és mindannyiszor olyan csalódott képpel tért onnan visz. sza, hogy Height feleslegesnek tartott mindenféle kérdezőskö- dóst. Így is minden világos volt előtte. — Hát igen — szólalt meg vég­re Height, kinek türelme már fogytán volt, — Cunning jól ki tudja válogatni munkatársait. Mennyit öntött már bele abba az Alp Milles-be? — Fogalmam sincs, mr. Height — felelte a titkár komoran. — Reggel óta pumpáljuk belé. Minden márkát kipróbáltunk B. L Hirdetmény! Értesítjük az érdekelt lakosságot, hogy a békési szivattyútelep — Vésztő fokközi szivattyútelep közötti 20 kV-os távvezeték építési munkáit befejeztük. A távvezeték. 1963. augusztus 28-án kerül feszültség alá. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a távvezeték és az ott elhelyezett tárgyak érintése halálos. Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Üzletigazgatósága, Békéscsaba 72576 Sarkadiak a győztesek a földművesszöveikezetek páros versenyében Pallag Robert N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha. Regény Fordította: Sárközi Gyula 17. Civódás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom