Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-27 / 200. szám

1903. augusztus 27.

5

Kedd

Portré egy községi körzeti orvosról

FVE/Wlf|R4P&

DR. TABY LÁSZLÓ pusztaföldvári körzeti orvos nyolc éve, 32 esztendős korában jött a községbe. Azelőtt városban dolgozott, fül-, orr-, gége szakrendelés sen, fogászaton, szájsebészeten, “sebészeten és körzeti orvosként. Sokoldalú szakmai múltját tudta hasznosítani Pusztaföldváron — a falu ma is több szakterületen jártas, univerzális orvost igényel —, ahol a körzeti betegellátáson kívül gyermekrendelést, fogászati, laboratóriumi rendelést is végez. De hát ezért is jött ide: a széles skálájú orvosi munka, a sokrétű feladatok vonzása hívta a faluba nyolc évvel ezelőtt.

Találgatom, vajon hogy sikerült megvalósítania, amit beszélnek róla: hogy míg egyfelől teljesen beolvadt a falusi — közösségi életbe, és magáénak érzi a község örömét-bánatát, másfelől lépést tart a modem orvostudomány fejlődésével, figyelemmel kíséri, s alkalmazza annak legújabb eredményeit ... Mikor erről kérdezem, annyit mond: este nem regényt, hanem szakmai folyóiratot olvas, s ezenkívül rendszeres időközönként részt vesz klinikai továbbképzésen.

A falu kollektívájával való ösz- szetartozásáról sokkal többet beszél.

— Nem kell messzire mennünk az orvosi rendelőtől, hogy találkozzunk a falu kialakuló közösségi szellemének eredményeivel. Ez az egészségház például a 240 ezer forintos községi alapon kívül az itteni emberek sok tízezer forint értékű társadalmi munkájából épült. Első pillantásra tán kissé túlméretezettnek tűnik egy 3200 lakosú községnek az egészmár. Két emberünk már rég az

asztal alatt hempereg, de az ő nyelvét még mindig nem sikerült megoldanunk.

— Hátha nem is tud semmiről semmit — komorodottt el Height és húsos arca vörösödni kezdett.

— Nem, nem mr. Height! — szólt ijedten a titkár. — Alph Cunning jobbkeze és minden tervét ismeri. Mi több, biztosan tudom, hogy Cunning éppen őrá bízta a nehézbombáziók támaszpontján történt katasztrófáról szóló cikk megírását. Nyugodjon meg, előbb-utóbb kisajtoljuk be. lőle azt a titkot.

— De ki fogja kipréselni belőle — mosolygott el gúnyosan Height, — hiszen embereink fele az asztal alatt hempereg?

— Mindenre gondoltunk, mr. Height, — mosolygott a titkár öntelten. — Mi állandóan friss erőkkel gyarapszunk. Csak már megszólalna, lesz, aki feljegyezze szavait. Különböző rejtekhelyeken magnókat helyeztünk el. Azok aztán nem csípnek be.

— Hát ezt valóban jól kigondolta — bólogatott Height elége. detten és néhány kortyot ivott a rizlingjéből.

Ám, türelme nem sokáig tartott. Tizenöt perc múlva határozott hangon kijelentette:

— Elegem van az egészből. Nem fecsérlem az időmet erre a reménytelen dologra. Távozom, ha sikerül valamit mégis kicsikarni belőle, azonnal közölje ve. lem.

„Ha az a makacs szamár továbbra is hallgatni fog — gonségház, de hát úgy építettük, ahogy az anya előregondol, mikor a gyermekének öltözéket vásárol: a jövőt is figyelembe véve. Ma még csak négyen dolgozunk itt, egy védőnő, egy házi betegápoló, egy félműszakos adminisztrátor és én. De az egészsógház két orvosnak, s a mellettük dolgozó munkatársaknak is helyet ad egyszer majd — mondja dr. Taby László.

A BETEGELLÁTÁS kimutatását nézegetjük a rendelőben. Augusztus 5-én 123, 6-án 90 beteg volt. A többi napokon is 104, 84, 120, 125. (Ezek az adatok csak a délelőtti rendelésre vonatkoznak.) A váróteremben grafikonok. 1959 óta nincs csecsemőhalálozás a községben. A halálozási arányszám általában alacsonyabb a budapesti, és az országos átlagnál is. Dr. Taby László elismeri, hogy ebben neki is része van, de rögtön munkatársai jo munkáját is említi, sőt a betegek hozzáállását is.

A rendelési idő már letelt, az orvos a községi tanácshoz indul. Elkísérem. A rövid út alatt aztán meglátom a gyakorlatban, hogyan illeszkedett be a faluközösségbe dr, Taby László: úgy, hogy részese annak. Az autóbuszról leszálló idős férfit, kit hozzátartozói támogatnak, előbb veszi észre, mint őt a család. A bácsi a megyei kórházból jött, ahol a gyomrával operálták. Az orvos közérzetéről kérdi a beteget, s tanácsokat ad a rokonoknak: az utca közepén rendel ... Egy szembejövő férfivel megbeszéli annak háztáji gazdaságát. Egy másik járókelőtől a fia után tudokozódik. Jóformán alig tudok vele beszélgetni az út alatt.

A tanácsháza előtt az órájára

dóit a keserűen a titkár, — nem

úszom meg szárazon.”

Amint Height távozott, a félig nyitott ajtón nyomban besurrant egy patkányképű, vézna alak.

— No mi van? — kérdezte a titkár.

— Még mindig tartja magát — felelte a „patkány”.

— Adjatok csak néki „Blake valet”-et.

— Már rég javasoltam ezt — élénkült meg a „patkány”.

A titkár még valami utasítást akart adni neki, de ebben a pillanatban valósággal berontott a terembe egy felajzott, kivörösödött égimeszelő és diadalittasan elbődült:

— Kész!

— Kicsoda? — ugrott hozzá a titkár.

— Kiterült a maga Milles-je — magyarázta az égimeszelő fölé. nyes mosollyal.

— Csak nem balt meg? — ijedt meg a titkár.

— Miért halt volna meg, ivó cimborákra lelt John-ban és Dickben. Most mind a hárman összeölelkezve feküsznék az asztal alatt.

— Hát ezért fáradtunk any- nyit, vigyen el az ördög! — ordított rá kidülledt szemmel a titkár. Height aligha ismerni most fel benne azt a korrekt, tisztelet tudó embert, aki t oly gyakran szokott tisztviselői elé példaképül állítani. — Részeges disznók vagytok mindnyájan! — hadonászott dühösen ökleivel a zavartan álló égimeszelő orra előtt.

— De engedőimet kérek...

néz. Még van ideje. Leülünk egy

padra, s valósággal cikázunk a témák között. A 8—10 év előtti egészségügyi helyzet a faluban. Kuruzslók a megyében. Aztán: a gyarmatbirodalmak feloszlása. A kínai politika. Minden érdekli, mindenről tájékozott, mindenről véleménye van.

KÉSŐBB MEGINT a falu a téma. Hogy mennyi időbe tellett, míg az asszonyok megtanulták, a csecsemőt 37,2-vel is orvoshoz kell vinni. Mennyi fáradságba került, míg elérte, hogy naponta százan keressék fel kisebb panasszal, nagyobb betegséggel egyaránt. Ez a százas átlag puszta szám, ahogy növekvő számadatok jelzik csupán mondjuk az emberek átlag- keresetét a községben vagy például azt is, hány társadalmi esküvő, temetés, névadó ünnepség van Pusztaföldváron évente. De a számok mögött a változó falu, a formálódó emberek, az alakuló közösség áll, melynek ő is fejlődést elősegítő tagja.

Padányi Anna

Válságos órák

A Barátság olajvezeték építésének ukrajnai szakaszán játszódik ennek az izgalmas szovjet filmnek a cselekmé- - nye. (Bemutatja a békéscsabai Szabadság mozi, augusztus 27-től 28-ig.)

A kozsígporíai cigánytelepen

fl nádasszéli sárral tapasztott viskók egy letűnt világ emlékeit őrzik. Mintha lakói ragaszkodnának ősj „jogaikhoz”, megszökött életmódjukhoz. Csak itt érzik jól magukat, ahol jóval kevesebb a megkötöttség, s nem fenyegeti őket az igényesebb emberek állandó bírálata, jó vagy rosszindulatú türelmetlensége. Nem sok kivétellel egyformán igénytelenek, máról-holnapra élők. Alig akad közöttük, aki túl lát már a telep határain és keresi a meg— Nem adok! — dörögte a titkár. — Ki innen! — Hopkins — fordult most a „patkányhoz”, — eredj, tudd meg, mi történt ott.

Hopkins néhány perc múlva visszatért.

— Minden rendben — mondta vidáman. — Milles valóban az asztal alatt hentereg, de mielőtt odajutott volna, kinyitotta a szá_ ját és kifecsegte azt, amit tudni akartunk.

— Nos? — A titkár már csupa fül volt.

— Az atombombát hordozó nehézbombózók támaszpontján egy „neutron detonátor” lépett működésbe.

— Az ,,En-Dé”? Tehát valóban van ilyen detonator? Akkor hát ne vesztegessük tovább az időnket! Hol az, a barom, akit az imént kergettem ki? Itt Őrködjön reggelig és ne hagyja, hogy Milles vízszintes helyzete megváltozzék. Amint magához kezd tér. ni, adjatok neki egy jókora adag „Blake Valet”-et. Mi addig megírjuk, mi történt a nehézbombázók támaszpontján. Nagyon hatásos kis cikk lesz!

— Nem lesz miatta kellemetlenségünk? — jegyezte meg Hop. kins félénken. — A hadügyminisztérium bizonyára szigorú titokban tartja az egész dolgot...

— Ugyan, miféle titok az már! — legyintett fölényesen mr. Heigth személyi titkára. A boss távollétében utánozta mozdulatait és erélyes kifejezéseit. — Ha már egy olyan újság tud róla, mint a Progress, már nem titok.

(Folytatjuk)

oldást, hogyan szabadulhatna él

innen.

Negyvennyolc család lakik Oro®. házán, a községportai cigánytelepen. Negyven viskóban és öt valamirevaló házban 161 ember. Kö. zülük mindössze 24-nek van állandó jellegű munkaviszonya. A többiek csak alkalomadtán dolgoznak. Amikor az éhség hajtja őket. Ha pénzhez jutnak, néhány napig jól élnek belőle. A holnapra egy ál. talán nem gondolnak. Pedig dolgozhatnának rendszeresen is, csak akarat kellene hozzá. Panaszkodnak ugyan, hogy egyes vezetők nem akarják őket alkalmazni. A társadalom kitaszítottjainak próbálják beállítani magúkat.

De valóban van-e okuk erre?

Nem szükséges alkotmányunk betűire hivatkozni. A tények bizonyítják, hogy ma már kiváló szakmunkások, jogászok, mérnökök, pedagógusok, vezető beosztó, súak kerülnek ki a soraikból. Sen. ki sem törődik azzal, hogy honnan jöttek, csak hogyan dolgoznak, értik- e a szakmájukat és eleget tesznek-e a társadalom Iránti kötelezettségüknek.

Hasonló a helyzet a gyerme.

kék taníttatására vonatkozóan is. Az iskolák kapui egészen az egyetemig mindenki előtt nyitva állnak. De „ingyen” itt sem adnak semmit. Tanulni kell kitartó szorgalommal. S alapkövetelmény, hogy az az általános iskola nyolc osztályát mindenki elvégezze.

A fejlődésre számos bizonyíték van. Még itt a telepen is akad. Ott találkozom például Mikolai Józsefnéval, akit egyáltalán nem lep meg a váratlan látogatás. Egy kis büszkeséggel vezet be a házába:

— Ez a mi otthonunk — mutat szét a lakásban, mely konyhából és két ragyogóan tiszta és rendes szobából áll.

A férje bádogos, a Békés megyei Építőipari Vállalatnál dolgozik, ő pedig az orosházi Vörös Csillag Tsz-ben növénytermesztő. Két lánya Pesten él. Az egyik férje mér. nők, a másiké rendőr.

Az asszony elégedett a sorsával, de lányainak még többet akart. S ez sikerült is. Ok pedig már soha.

sem vágynak vissza erre a telepre.

Farkas Elemémé négygyermekes asszony és gondosan ügyel lakása tisztaságára. A férje tollbegyű j tő. Rendszeresen dolgozik, a család megélhetése biztosított. Keresetéből arra is jutott, hogy az egykori viskó helyén házat építsen. Így Elemér, a nagyobbik fiú, aki a gimnázium XI. osztályába jár, megfelelő körülmények között tanulhat. Legyen több belőle és minden gyermekéből, mint amennyit az apja el tudott érni!

Vagy Simondán Mihály vándor, iparost is megemlíthetjük, aki gon. dósán ügyel ama, hogy gyermeke rendesen járjon iskolába.

És vannak még néhányan, akik ebből a környezetből ki akarnak emelkedni vagy legalább a gyermekük jobb sorsát alapozzák. Nem várnak, amíg a sült galamb a szájukba repül.

Nagyobb számban találhatunk azonban olyanokat, akik mitsem törődnek a holnappal. Lesz, ahogy lesz. Csak méltatlankodnak, hogy lenézik őket. Megalapozatlanul vádaskodnak. Ezzel akarják a lelkiismeretüket elaltatni, de maguk sem hiszik komolyan azt, amit hangoztatnak. A tanácsot zaklatják. Segélyt kérnek rendre-sorra. Még munkaképes emberek és asz. szonyok is. Vajon miből adjon az állam? Talán a becsületes dolgozók munkabéréből vonják le azt az összeget, amennyi az ő megélhetésükhöz szükséges?

Sok óve végeszakad't annak a világnak, amikor az embereket fajta szerint kategorizálták. Akkor még lenézettek, megvetettek voltak a cigányok. Szinte teljesen kirekesztették őket a tár s ad alomból. Ma azonban minden jog éppúgy megilleti őket, mint bárkit ebben az országban. A legfontosabb pedig, hogy dolgozhatnak, tanulhatnak. Ezzel és a becsületes élettel vájhatnak igazán egyenlő értékű emberré. Csak akarat kell hozzá Akkor lebonthatjuk majd azokat a nádasszéli, sárral tapasztott viskókat. Nem kell szükségét érezniük annak, hogy a többi embertől — mint az idegenek — elkülönüljenek és valóban itthon érezhetik .rnaguivsjt ebben a hazában.

Pásztor Béla