Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-27 / 200. szám
1963. augusztus 27. 3 Kedd Biztató eredmények az okányi Alkotmány Tsz-ben arra törekedtek, hogy a kenyérgaSzarvason a Holt Körös partján berendezetit kísérleti halastavak telepén tíz év alatt európai viszonylatban kimagasló kutatási eredményeket értek el. A vizes- forgós váltógazdálkodás, a haltenyésztés, a kettős hasznú halastavi pecsenyekacsa-nevelés bebizonyította, hogy a növénytermesztésre alkalmatlan, szikes területen igen jó eredménnyel lehet gazdálkodni. A szarvasi kutatók most újabb kísérletre rendezkedtek be: Szalay Mihály vezető kutató tervei alapján Európában páratlan hálkeltető és ivadéknevelő házat építettek. A tágas, nagy teremben négy sorban hófehér csempével kirakott 46 fél—kettő köbméteres medencéit helyeztek el. Itt keltetik a halakat és nevelik az ivadékokat. A ’halkeltető háromféle vízforrással rendelkezik: Körös-víz, élőlényektől mentes talajvíz és Talán nincs is még égy olyan vállalat Békéscsabán, mint a Zala megyei Tanács Kályhagyárának kirendeltsége, amelyik annyira túlzsúfolt a munkával, hogy már csak az 1964-es évre vállal megrendelést Ök építik az új sorházakban és magánosoknak is a cserépkályhákat. Részt vesznek a budapesti nagy kályhásítási program megvalósításában, az idén tíz szerelőjük 900 kályhát épít a fővárosi házakban. Megyénkben egyre jobban megkedvelik a cserépkályhát. A falvakban a régi búbos kemenoék eltünedeznek, helyükbe modem cserépkályha kerül. Tótkomlós, Kaszaper, Újkígyós, s a többi községben igen kedveltté váltak a Boglya csempékályhák, amelyeket a kályhaipairi vállalat készít. Csak ebben az évben mintegy 50 ilyen kályhát szállítottak a nevezett községeknek. Az épülő bérhámedencékbe. A korszerű halkel tetőben már tél végén megkezdik a legjobb halfajták mesetenséges szaporítását A halastavak vize rendszerint áprilisban már tele van sok rákkal, apró élőlénnyel, s bőséges táplálékhoz jutnának a kishalak. A nemespontyok azonban megvárják a tartós jó időt s csak május végén, júniusban rakják le az ikrák millióst Később már táplálékban szegényebb a tó. Ezért a magyar halastavakban általában 2—5 dekásra nőnek első évben az ivadékok, a másodévesek 30—50 dekásak s csak a harmadik évben nő másfél—kettő kilóra, amikor piacra vihetik. A mesterséges szaporítás olyan változást hoz a halak életébe, hogy egy telj« esztendővel lerövidül a piaci halak tenyésztési ideje. nosok rendelésére pedig havonta 110 cserépkályhát épít a vállaA postás kövéirre tömött borítékkal nyitott szerkesztőségünkbe. Kiss Lajos, az okányi Alkotmány Tsz elnöke meghívót küldött az augusztus 17-i igazgatósági ülésre. Mellékelte az igazgatóság elé terjesztendő beszámolójelentést te. Meglátogattuk a szövetkezetét. Az igazgatóság tagjai előre meg. kapták a beszámolót, így ezt áttanulmányozva pontosan érkeztek az ülés színhelyére, a tanácsháza nagytermébe. Az igazgatóság tagjai ennek ellenére szóbeli jelentést is kértek. A főagronómus a napirendnek megfelelően beterjesztette a gazdálkodás eddigi eredményeiről szóló jelentését és a következő évek gazdaságfejlesztésére vonatkozó tervet. Számokat sorolt fel, ezekkel bizonyította, hogy a gazdálkodás jó irányban halad, biztatóak az eredmények. Bizonyítja ezt a mezőgazdasági munkák jelenlegi állása is. A növények hozama kedvező. A környező tsz-ekben jelentős kenyér- gabona kiesést okozott az aszály. Az Alkotmány Tsz-ben viszont jól előkészített talajba került a mag, s még a télen megkapta a zsenge vetés a rendelkezésre álló műtrágyát, és így a búza megadta a tervezett bevételt. Jó volt hallani az igazgatósági ülés-részvevőinek véleményét: jó az okányi föld, mert kellő gondosság után megadja azt, amit az emberei: tőle várnak. Mondhatnánk azt is, hogy ezen az iglazgatósági ülésen nagy tanulságra jötték rá. A szenvedélyes légkörből érződött: az embereket nem pusztáin egyes emberek számlájára írják, hanem a közös erőfeszítésnek, a közös vállalkozásn ak tudják be. Teljesein igaza volt az elnöknek, amikor azt mondta: ő csak egy ember, s a gazdálkodásban bekövetkezett változások valamennyi becsületesen dolgozó ember tettéből fakadnak. A korábbi igen sok viszontagság után ezt a szemléletet bizony nagyon nehéz volt az okányi Alkotmány Tsz-ben meggyökereztetni. — De — és ezen van most a hangsúly — felismerték, hogy emberek, családok, brigádok sorsa csakis akkor és úgy fordulhat aránylag rövid időn beiül jobbra, ha a munkát nem hagyják magáira. Azzal, hogy a szövetkezet haszonállatból augusztus 1-ig 433 ezer forint terven felüli bevételt ért el, és a segédüzemágak is egynegyed millió forint terven felüli hasznot hoztak, megmutatták, hogy .fó vezetéssel és jó minőségű munkával egyik évről a másikra is megerősödhet a gyengén gazdálkodó szövetkezet. A vitáiban azután kikerekedett egy és más. Hajdú Béni bácsi igen találóan jegyezte meg: az elnök és a főagronómus munkájában nem lát különösebb hibát, de egy. némelyik brigádvezető valahogy nem tudja megfelelően átfogni a maga munkaterületét. Éppen a napokban történt, hogy a cséplés zsákhiány miatt állt. Zsák pedig volt, hiszen ezerszámra van a raktárban, csak éppen elfelejtettek vételezni. Az emberek emiatt zúgolódtak. Jogosan! Kiss elvtársnak meg Gyenge főagronómus- B'ak a maguk vezetési módszeréből az eddiginél többet kellene adni a bri'gádvezetőknek. A brigádvezetőket meg kellene tanítani a rájuk bízott feladat átfogó és következetes végrehajtására. A későbbiek során — amikor a közős fejlesztésben a korábbinál bátrabban akarnak előbbre lépni — mér ne legyenek úgynevezett zsákproblémák. Volt ennek az igazgatósági ülésnek egy másik, igen figyelemre méltó tanulsága is. A tsz-vezetők bona-vetésterületet már az idei őszön 35,4 százalékról 30-ra csökkentsék. Vajon az idei terv szerinti termelés feljogosíthatja-e az igazgatóságot, a kenyérgabona-vetésterület ilyen nagyarányú csökkentésére? Az Alkotmány Tsz történetében talán először fordult elő, hogy a szövetkezet teljesítette kenyérgabona-értékesítési tervét. Ebből— mivel terven felüli termés nem volt — még korai lenne olyan következtetést levonni, hogy az Alkotmány Tsz-ben a kenyérgabona-termesztés gondjait megoldották. Feltétlen helyes Káplár Károly járási tanácselnök figyelmeztető szava: csak akkor térhet rá a tsz a gabona-vetésterület csökkentésére, ha a terméseredményék az átlagost jóval meghaladják és több éven át tartósak maradnak. Egy másik elgondolás is felkeltette figyelmüket. Ez a sertéstenyésztés nagyarányú fejlesztésével kapcsolatos. Véleményünk szerint helyes lenne kissé mélyebben megvizsgálni a 225 anyakoca beállítását. Szép és nemes törekvés az, hogy a szövetkezet jövőre az ideinél ezerrel több hízott sertést akar eladni. De itt azt is figyelembe kell venni, hogy az idén 34 vagon volt az abrakhiány! Mire alapozzák a sertéshizlalás nagyarányú fejlesztését, ha még nem tudják megtermelni a szükség« takarmányt? Nem a gazdaság ütemes fejlesztéséről akarjuk az igazgatóságot lebeszélni, hanem figyelmüket jobban szeretnénk összpontosítani olyan gazdasági feladatok megoldására, amelyekhez a feltételek szövetkezeten belül megteremtődtek. Az átfogó vitából kétséget kizáró, hogy a tanulság levonásával a szűkebb körű vezetőség nem késlekedik. Az izig-vérig szövetkezetből élni akaró hangulatból — mert ezt tapasztaltuk — tisztán érződött: az emberek bíznak a vezetésben, a gazdálkodásban és önmaguk erejében. Éppen ezért, ennek tudatában a gazdálkodás fejlesztését az okányi Alkotmány Tsz-ben is sokoldalúbban kellene elemezni. Dupsi Károly' lat. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo A tótkomlós! Viharsarok Tsz-ben Varga Erzsi és Pipis Anna termőfölddel töltik fel a hajtatóházat. A tsz-nek az a terve, hogy októberben salátát, karalábét ültet és decemberben piacra szállítja. Egy évvel lerövidítik a piaci halak tenyésztési idejét Szarvason Halkeltető- és ivadéknevelő-ház épült a kísérleti halastavak telepén negyvenfokos artézi víz folyik a A búbos kemencék helyébe lépnek a eserépkályhák falun is Havonta 110 cseréphályhát épít a kályhaipari vállalat zakkal együtt közületök és magálásának, kifosztásának nagyiparosai is vannak — a házasságközvetítő intézetek. Számukat közel kétszázra teszik, s majdnem a fele ellen feljelentés, panasz érkezett már a hatóságokhoz. Módszerük? A kávécsempész és anyósa Herr Oppenhym nem kapott „ipart”, mert egy kávécsempészési akció során kompromittálódott. Ezért a feketéző üzletember helyett anyósa, Frau Puffer jegyezte az üzletet, melynek a hangzatos „Eihe-Brüdke” elnevezést adták. A díszes kompánia felfogadta a jó- tollú Krause-t, aki szériában gyártotta a ,,34 éves jólkereső üzletemberről”, a „a magasállású tisztviselőről”, s „a nagy pacientúrával rendelkező orvosról” szóló hirdetéseket, elárulva róluk, egészen egyedül élnek, s szomorúak lennének, ha egyedül is kellene maradniuk. % A különböző lapokban elhelyezett hirdetésekre tömegével, ezerszámra érkeztek a válaszok. Az „Ehe-Brücke”, vagyis a „házasságok hídja” valamennyinek egy jelentkezési lapot küldött. Ha e páciens kitöltötte, befizette a 7 márkás felvételi díjat is, azonfelül havi hat márkát tagdíjként még, szerencsésnek érezhette magát, mert biztosították, hogy a férfiak ezred közt válogathat. Az eredeti, 34 esztendős üzletemberről már szó sem esett, viszont egész sor címet bocsátottak rendelkezésére. Az illető azonban hasztalan próbálkozott bármelyiknek is írni. A címek tu. lajdonosai, Oppenhym cinkosai egyszerűen tűzbe dobálták a leveleket. Más esetben pedig több gyermekes holland családapa vagy boldog házaséletet élő német férfi rideg válasza érkezett, akik haA nagyvonalú Frau Dagmar, a salzuflen-i Kontakt tulajdonosnője még nagyvonalúbban fosztja ki áldozatait. Nála az előleg 150 márka, aztán 5 márkáért eladja „Titkaim” című alkotását, majd 15-ért előfizetett az „Illustrierte Wunoharoihiv” című hirdetésekkel teli lapra. Közben számtalan levélben biztosítja ügyfelét, hogy „ezer férfi közt válogathat”, majd „egy már meg is bízott, hogy írjak önnek”. S amikor mégsem történik semmi, s az illető megunja a huzavonát, a tiszteletre méltó hölgy mossa kezeit, s ügyfeléhez felszólító levelet tározottan kijelentették: nem álinak kapcsolatban semmiféle há- zasságközvetítő intézettel. Nevüket Oppenhym-ék egyszerűen, tudtuk nélkül csak „kölcsönvették”. Oppenhym-ék közben szorgalmasan kaszírozták a felvételi és tagdíjakat. Ez a pénz évek során milliókra rúgott, mert az „Ehe- Brüoke” néha 16 ezer tagot is számlált. És ha valaki tiltakozott? Újabb címeket kapott, de azokkal sem járt jobban. Végül beleunt és abbahagyta, de közben jó pár márkával gazdagította az „Ehe- Brücke” bankbetétjeit. Frau Dagmar küld — az elmaradt tagdíj megfizetésének ügyében. ... Az emberi érzésekből pénzt csinálni, a háború életben maradt „áldozatait” félrevezetni és kifosztani — ez az üzlet a magánnyal. Színhelye nem is lehet más, mint Nyugat-Németország, ahol ' nincs gond és idő Adenauer politikai elképzeléseiben és vonalvezetésében ilyen „bagatell” kérdésekre: ötmillió magányosan küszködő nő tragédiájára, s a tragikus sorsok vámszedőinek megfékezésére. <Ö. Gy.) ^MjépjcyazdxLsAq^i éledek több lesz a nyereség— Rendkívül óvatos ember vagyok — tessék elhinni nekem. — Talán csak egy ember van a vállalatnál, aki óvatosabb nálam, de ez is kijelentette, hogy én még nála is óvatosabb vagyok. Egyszer mégis elvetettem a sulykot. Ferenc kartárs előtt a vállalati rendezvényen, mikor már volt bennem némi kadarka, a következő megjegyzést tettem: „Kíváncsi vagyok, ilyen gazdálkodás mellett, mennyi lesz a nyereségrészesedés év végén?!" Nem sokkal ezután magához hivatott az igazgató. Leültetett, mélyen a szemembe nézett és rám fújta a füstöt. — Én egyenes ember vagyok — ugrott a téma közepébe —, és magát is annak ismerem. Ki vele hát, mi a kifogása a szocialista munkabrigád címek odaítélése ellen? — Bocsánatot kérek — hebegtem — itt valami félreértés lesz! Én csak annyit mondtam József kartársnak a büfében, hogy igazán adhatna már egy új munkaruhát! De ezt is csak a tréfa kedvéért — jegyeztem meg... Az igazgató közbevágott: — Kartársam, nyugodjék meg, ez nem felelősségrevonás. Értem a tréfát, és eszembe sem jut megsértődni. Én nevetek a legjobban, legfeljebb alkalom- adtán finoman visz- szavágak! Valóban megnyugodva jöttem el tőle, és még jobban belevetettem magam a munkába; ennyivel is részesedés. Az eredmény nem nmradit el. Hó végén nyilvánosan megdicsértek, külön jutáimat kaptam és egy rend munkaruhát. Annál nagyobb volt a meglepetésem egy héttel később, amikor hivatalos papír tudatta velem, hogy áthelyeznek egy másik vállalathoz. Rohantam az igazgatóhoz. Meghallgatta pa. nászom, majd kezét széttárva csak ennyit mondott: „Népgazdasági érdek!" Először nem értettem a dolgot. Hát a dicséret, a jutalom, nem azt bizonyítja, hogy jól dolgoztam? Azonban az igazgató huncutül elmosolyodott, és ekkor megtaláltam a magyarázatot: — „finoman” visszavágott... — Káté —
