Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-25 / 199. szám

1963. augusztus 25. 5 Vasárnap Az Operaháznak az edinburghi fesztiválon szereplő művészei A képen; Orosz Adél és Róna Viktor. (MTI Külföldi Képszolgálat — Keleti Éva felvétele) N. Toman: Katasztrófa nem lesz, Regény ' Fordította: Sárközi Gyula 16. A titokzatos betűk megfejtése Kerry a félig üres Heraklesz kávéházban alig ismerte fel a ré_ szeg, rőt borostás arcú férfiben Jessup-et A nagybácsi vette őt észre először és integetni kezdett neki. Kerry az asztalához ült és nem minden részvét nélkül né­zett nagybácsija bedagadt sze­mébe. Halántékán ércsomők du- dorodtaik, amelyek azelőtt hiá­nyoztak. Jessup ruhája oly gyű­rött volt, mint az arca. Kerry biztosra vette, hogy most is meg­kérdezi tőle, mint legutóbb, hogy csodálkozik-e rajta. De a nagybácsi nem tett fel ilyen kér. dést. Mást sem kérdezett A lány megértette állapotát és türelmesen várt. John, aki vala­mivel később lépet* a kávéház­ba, a közeli asztalnál foglalt he­lyet és észrevétlenül figyelte őket. — Szóval eljöttél... — szólalt végre a nagybácsi. — Azt hit- tem. nem jössz el. Az én lányom nem jött volna el... Hát igen, ezek a mai gyerekek! — keserűen fel. nevetett. — Különösen a vöm... Az ilyenek tizenöt ezüstért elad­nák. Olcsójánosok... No, de vi­gye az Ördög őket! Bocsásd mag nekem, Kerry, hogy idehívtalak. Lehet, hogy többé nem találko­zunk... Még ma örökre eltávo­zom ebből a városból, de bú­csúzóul szeretnék egy történetet elmondani neked. Szerkesztőd bizonyára gyáva ember, de meg­írhatod ezt egy másik lapnak is. Beletúrt piszkos, rég nem nyírt körmével borostás állába, egy hajtásra kiitta poharát, összerán­colta homlokát és így folytatta: — A nehézbombázók támasz­pontján történt esetről akarok... — Körülnézett és egy gyanakvó pillantást küldve John felé, sut- togóra fogta hangját: — Tudod mit, gyerünk egy másik helyre. Látod, az az alak már figyel bennünket. Bizonyára a vizsgáló bizottság embere... — Ez az alak a vőlegényem — nyugtatta meg Kerry a nagy­bácsiját. —- Nincs mit félnie tőle. — Rendes fiú? — Remek. — Vigyázz, nehogy olyan le­gyen majd, mint az én Minnie-m Harryja, Az is eleinte jónak mu­tatta magát. s. — Tudja, James bácsi — szaki, tóttá félbe Kerry elégedetlenül Jessup-et, — talán mégis jobb volna, ha beszélgetésünket a ko­csimban folytatnánk. — Kocsival vagy? — Igen. A szerkesztőségé. — Rendben van, de a test­őröd nélkül — intett John felé. Jessup az asztalra tette az ital­ért járó pénzt és fáradtan elin­dult a kijárat felé. Kerry, amikor John mellett ment el, odasúgta neki: — Várjon meg itt, mindjárt visszajövök. John gyorsan felugrott helyé­ről és valamit kérdezni akart, de Kerry intett neki, hogy marad­jon, aztán kisietett a teremből. — Vigyél el a déli pályaudvar­ra — szólalt meg Jessup, amikor beszálltak a kocsiba. Aztán ismét elhallgatott, mint. ha elfelejtette volna, hogy ő ma­ga akarta elmesélni a nehézbom. bázók támaszpontján történt ka­Nagyobb gondosságot igényel az építkezések előkészítése TM indenki előtt ismertek az építőipar feladatai. De min­denki sokat emlegeti, és sokat be­szél a lemaradásról és a hibákról is. Melyek tehát azok a körülmé­nyek, amelyek nehezítik az építő­iparban a feladatok megoldásit? Köztudomású, hogy a hosszúra nyúlt és zord tél alaposan késlel­tette az ez évi munkák megkez­dését. Ez okozta az első negyedév, sőt az első félév tervteljesítésének elmaradását is, mert az egész évi munkák kivitelezését á szokásos 10—11 hónap helyett ez évben nyolc hónapra korlátozta. De a szokatlan téli időjárás nemcsak az építő-, hanem az építőanyagiparra is károsan éreztette hatását. így aztán mire az építőanyagipar a feladatok időarányos teljesítésé­ben utolérte magát, már az épí­tőipar területén jelentős tervle­maradás mutatkozott, amelynek hatását még ma is tapasztalhat­juk. Jlyen viszonyok mellett az az építőipari vállalat cseleke­dett helyesen, amely megfelelően súlyozta munkáit, és a rendelke­zésre álló munkaerőt, anyagot és eszközöket a népgazdasági érdek­ből legjelentősebb vagy községpo­litikai szempontból legfontosabb építkezésekre összpontosította. Közgazdaságilag nem volt helyes ilyen gyenge anyagellátás mellett a létesítményjegyzékbe felvett va­lamennyi munka beindítása. Ezt tasztrófa részleteit. Kény nem siettette. Odakint élénk színű réklámfé- nyek villogtak, embertömegek siették a járdákon, az úton pedig szembejövő gépkocsik tarka folt­jai suhantak tova. Kerry bekap­csolta a rádiót, hogy a minden­felől beáramló zajt elfojtsa. Sze­rencséje volt, nem jazz-, hanem dallamos szimfonikus zenét köz­vetítettek. Ez megnyugtatóan ha­tott rá. — Hát szóval, ami a nehéz­bombázók támaszpontján történt robbanást illeti — szólalt meg Jessup váratlanul, amikor Kerry már azt hitte, hogy meggondolta magát és nem akarja elmesélni, mi történt a támaszponton. — Hazard tábornok elhatározta, hogy — amint mondani szokás — ,,a természetiben” próbálja ki az „En-Dé” — a „neutron detoná- tor” hatását. Te bizonyára tudod, hogy az atombombarobbanás az uránmagok villámgyors megsem­misülésének eredményeképpen vagy pedig a plutóniumnak neut­ronnal való megsemmisítése so­rán történik. Érthetően magya­rázok? — Teljes mértékben, James bácsi. Ma már minden iskolás­gyerek ismeri az atombombarob­banás élvét. Tehát most valaki feltalálta az atombomba neutron- nokkal való felrobbantásának módszerét, még ha azt raktárban is tárolják. — Hát valahogy így. Hisz po­koli módon eltitkoltak mindent és az „En-Dé” működési elvét is csak neve után lehet sejteni. Közben megérkeztek a pálya­udvarhoz s Kerry a nagybácsi­jához fordult, mert nem tudta, hol álljon meg. — Menj egy kissé tovább — mondta Jessup. — A legfonto­sabbat már elmondtam neked. Arra p>edig te magad is rájöttél, már, hogy ezt az „En-Dé”-t meg­próbálják diverziós céllal az oro­szok területén felhasználni. No, most állj meg, itt én kiszállok. (Folytatjuk) a beruházónak is látnia kellett volna, noha szerződés köti a kivi­telezőt, a munka időbeni megkez­désére és befejezésére. Nem a megkezdett építkezések száma je­lenti a jó munkát, és az eszközök gazdaságos felhasználását. Ezért nem tartjuk megfontoltnak az olyan vállalat irányítását, amely sok munkába belefogott és idő­közben leállította azokat. Ennek a jelenségnek az is az oka, hogy eszköz vagy anyaghiány miatt a vállalat a munkát tovább folytat­ni nem tudta. Ilyen ártalmas je­lenség tapasztalható a BM Tata­rozó és Építő Vállalat munkáinál, amelynek munkái egyébként sok kisebb építkezésből tevődnek ösz- sze. A tervteljesítés feltétele töb­bek között a jó organizáció, a közgazdasági megfontolás. Nem lehet fenntartás nélkül elfogadni az építőipartól, hogy a tervtelje­sítésben mutatkozó lemaradást pusztán az anyaghiányra való hi­vatkozással akarják magyarázni. Induljunk ki egy tényből. Az említett vállalat 80 százalékra tel­jesítette első féléves termelési ter­vét. Kétségkívül fennállnak még ma is objektív akadályok, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a vállalattól függő tényezőket sem, amelyek szintén hozzájárultak a lemaradás előidézéséhez. Megállapítható, hogy a létesít­ményjegyzék birtokában a válla­lat akadályozva volt a szerződés- kötésben, továbbá a legszüksége­sebb tervek időben nem álltak rendelkezésre. A p*roblémát ala­posan megközelíthetjük, ha meg­vizsgáljuk, hogyan gazdálkodott a vállalat a munkaerővel, az eszkö­zökkel és az elkészült munkák mennyire elfogadhatók minőségi­leg. M őst tekintsünk el az egyéb problémáktól, és a tapasztal­tak alapján folytassuk a vizsgáló­dást. Már az első kérdés vizsgála­takor kitűnik, hogy a munkaerő és eszköz koncentrálásánál nem járt el a vállalat kellő gondosság­gal. ötvenhét munkahelyre vo­nult fel, de ez nem jelenti azt, hogy valamennyi helyen folyik a munka, sőt ahol dolgoznak — p>er- sze jó néhány kivétellel — ott sem olyan ütemben halad az épít­kezés, ahogy a helyzet megkíván­ná. Szarvason például az ÖRKI kétlakásos építkezéséhez még a múlt év decemberében hozzáfo­gott a vállalat. A munkálatokat ez év márciusában olyan állapot­ba hozták, hogy a födémeket — bár provizórikusán — ráhelyez­ték a falakra, és utána a munka­helyet otthagyták rajtuk kívül álló okok miatt, mert az építtető az ígért anyagot nem biztosította. Amikor ez év júliusban megnéz­tük ezt az építkezést, azt tapasz­taltuk, hogy minden az építkezés befejezéséhez szükséges anyag a helyszínen van, tehát tovább le­hetne folytatni a munkát. Milyen gazdasági kihatása van ennek? A vállalat befejezetlen építkezései hosszú időre lekötik a vállalat forgóeszközeit, hosszú időre elvonja az eszközöket (áll­vány, betonkeverő stb.), amelyek azóta is ott állnak kihasználatla­nul, nem beszélve a munkaer­kölcsről, amely nem tűri meg, hogy rendetlen munkahelyet hagyjanak hátra. Következmény­ként jelentkezik, mint költségről tó tényező, az újbóli felvonulás és sok egyéb más is. A termelőerők képességeinek lehető legteljesebb és leggazdasá­gosabb felhasználása problémakö­réből lássunk egy példát. A vál­lalat egyik jó szakemberekből álló szocialista munkabrigádja Csaba- csűdön dolgozik egy iskolában. Az adott építkezést eredetileg termés- kő-alapozással tervezték, de va­lami folytán az alapozáshoz tégla érkezett az építkezés színhelyére. Amikor lerakták' a téglát, meg­érkezett a terméskő is. Ennek kö­vetkeztében nem volt kellő terü­let a kétfajta anyag tárolására, és az ott foglalkoztatott dolgozóknak kellett fáradságos anyagmozga­tással az egyik helyről a másikra hordozni, addig, amíg a vállalat igazgatója helyesen intézkedett, természetesen az ilyen inpro­duktiv munka nem növeli a termelési értéket, noha a dolgozók munkát fejtettek ki, csak épypen az építkezés szempontjából nem értéknövelő munkát Ha matematikailag mérhetjük az ilyen munkára fordított időt, anyagot, akkor már nem okoz problémát a gazdasági kihatás megállapítása, a termelési érték­terv teljesítésére, a jövedelmező­ség alakulására. Lehetne egyéb, a vállalatoktól függő problémákat is felvetni, té­telesen elemezni. A lényeg azon­ban az, hogy a felszínen mozgó dolgok mögött lássuk meg és meg­felelő elemzésekkel vegyük elejét az ilyen gazdasági kihatásoknak, és próbáljuk megszüntetni azokat, amely feltétlenül kedvezően hat a termelési órtékterv teljesítésére. H a a vezetés és a munka te­rületén csak egy kicsit is tennünk kell, akkor ez a legke­vesebb, amit megtehetünk, de ezt meg kell tennünk. Bizonyos, hogy ezzel még nem teremtjük meg az évi terv telje­sítésének minden feltételét, mert továbbra is dominálnak a vállala­ton kívül álló problémák. Az is bizonyos, hogy az elemzésnek más metodikája is rendelkezésre áll, de talán ez a legalkalmasabb ar­ra, hogy megvilágítsunk egyné­hány rajtunk álló, tőlünk függő probléma gazdasági kihatását. Az is kétségtelen, hogy az épít- tetőktől, az építkezések megfelelő előkészítése a jövőben sokkal na­gyobb gondosságot igényel, mert ez is befolyásolja a tervek végre­hajtásának kedvező vagy kedve­zőtlen alakulását. fél éven jóval túl vagyunk, már folynak a jövő évi ter­vezési munkálatok. Most, a tanul­ságokat leszűrve meg kell alapoz­ni a jövő évi tervteljesítés felté­teleit, legalábbis olyan mérték­ben, amennyire az tőlünk függ. Takács János a megyei tanács Vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője. ÉM. Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz kőműves, ács, központi fűtésszerelő, vízvezetékszerelő, vasbetonszerelő szakmunkásokat, kubikos brigádokat, segédmunkásokat. Vidéki, dolgozók részére tanácsigazolás szükséges, mun­kásszállást, munkaruhát, üáemi étkezést biztosítunk. Je­lentkezni lehet Szeged, Bocskai u. 10—12. _____________ 72761

Next

/
Oldalképek
Tartalom