Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-25 / 199. szám

1963. augusztus 25. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON 8. Sz. Makarenko pedagógus előadásaiból A szülői tekintély Szilánkok A csabai strandon történt. Egy férfi úsz­kál a vízben, akit a hátán szokatlanul dús szőrzettel áldott meg az ég. A kövér fürdő­mester kedélyesen szól rá: — Uram, pulóver, ben nem illik fürdeni! * Ismerek öntudattól buzgó embereket, akik sóikra értékelik az ön. bírálat jelentőségét. Szívesen gyakorolják is azt — mások felett..; * Már a közmondá­soknak sem lehet hin. ni.-.. Egy húszast kértem a barátomtól, mire ez volt az elhárító vá­lasz: — Édes barátom, olyan szegény vagyok, mint a templom ege­re! Három nappal ez­előtt vette át Pesten új Wartburgját • Ifjú barátom, aki jószívűségéről és ön­zetlenségéről ismert, a másfél milliós oká. nyi lottónyerésről hallván, így sóhajtott fel: — Igazán jó helyre került az a hatalmas pénzösszeg. Ennél jobb helyen már csak nálam lett volna... * Idős nénike — al­kalmi utcai árus — riaszt fel gondolata­imból: — Tökmaig! Tök­mag! — Felkapom a fejemet: — Csak nem a t e r- metemmel tetszik viccelődni?! • Külsőségeiben is reprezentatív őszi-téli divatbemutatót lát. tam legutóbb a televí­zióban. Feltűnt, hogy csaknem valamennyi manefcen afféle kö. csög-kalapot viselt, amely a megszólalás­ig emlékeztet a bukó­sisakra. Hiába no! A nők mindenben kivételek. Ügy látszik, náluk — a KRESZ előírással ellentétben — már húsztól kötelező lesz a bukósisak... — zár c Ifi óriási béka Az ön viselkedése a legdöntőbb do­log. Ne gondolja, hogy csak akkor ne­veli a gyereket, ha beszélget vele, lec­kézteti vagy pedig parancsolgat neki. Élete minden pillanatában neveli gyer­mekeit; még akkor is, amikor nincs otthon. Hogyan öltözködnek a szülők; hogyan beszélgetnek más emberekkel és más emberekről, hogyan örvendez­nek vagy szomorkodnak, hogyan bán­nak barátaikkal; vagy ellenségeikkel; hogyan nevetnek, hogyan olvasnak új­ságot; — mindennek nagy jelentősége van a gyermek számára. A gyermek megérzi a legkisebb hangváltozást, az ön gondolatának fordulatai eljutnak hozzá láthatatlan utakon; úgy; hogy ön észre sem veszi.* Ha pedig ön ott­hon goromba, kérkedő vagy részeges­kedik; vagy ami még rosszabb, ha megsérti a gyerek édesanyját, akkor már nem kell gondolkoznia a nevelé­sen, mert már neveli is gyermekeit, méghozzá rosszul. Ebben az esetben a legjobb tanácsok és módszereik sem segítenek. • A szülőknek minél hamarabb el kell sajátítaniuk a nyugodt, kiegyensúlyo­zott, szívélyes, de mindig határozott hangot, hogy azon adják ki utasítá­saikat, a gyerekeknek pedig pici ko­ruktól kezdve meg kell szokniuk ezt a hangot, meg kell szokniuk, hogy enge­delmeskedjenek a rendelkezéseknek, és azokat készségesen hajtsák végre. Lehet a gyereket bármennyire becézni, tréfálni, játszani vele, de ha szüksé­ges, érteni kell hozzá, hogyan adjunk utasítást röviden, egyszer mondjuk el, hogy mit akarunk, stb. olyan arccal és olyan hangon, hogy sem önöknek, sem a gyermeknek ne támadjon kételye az iránt, helyes-e a kiadott utasítás, és valóban szükséges-e a végrehajtása. * A gyermeket már nagyon korán rá kell szoktatni arra, hogy munkájukkal kivegyék részüket a család életéből. Ezt a játéknál kell elkezdeni. Meg kell mondani a gyereknek, hogy ő felelős a játékszerek épségéért, tisztaságáért és a rendért azon a helyen, ahol a já­tékszerek állnak, s ahol ő játszik. Ezt a munkát a legáltalánosabb vonások­ban keU eléje tárni: tisztaságnak kell lennie, nem szabad semmit szétdobál­ni, kiönteni, a játékok nem lehetnek porosak. Persze, a tisztogatás egyes fogásait megmutathatjuk, de jobb, ha 6 maga jön rá, hogy a por letörléséhez tiszta rongyra van szükség, ha ő maga kér rongyot az édesanyjától, ha igé­nyei vannak, hogy milyen legyen a rongy stb. Ugyanígy rá kell őt szok­tatni arra is, hogy eltörött játéksze­reit egyedül javítsa meg, persze csak olyan mértékben, ami erejéből telik, és ehhez bizonyos anyagokat kell a ren­delkezésére bocsátani. Hogyan tüntethetjük el a tintafoltot? Melyik háziasszony ne szomorkodna, amikor az asztalterítőn, a díványpár­nán, fia vagy lánya iskolaköpenyén meglátja a tintafoltot? Pedig milyen gyakran megesik az ilyesmi! A frissen esett tintafoltot nem nehéz eltávolítani. Egy vattadarabra citrom­levet csöppentünk, és a vattát gyak­ran cserélve, a tintás helyet többször átdörzsöljük. Ha nincs friss citromunk, oldjunk fel meleg vízben citromsavat. A dörzsölés után a foltot meleg vízzel átmossuk, majd kissé megszárítjuk és a ruhát bal oldalán át vasa Íjuk. A posztón és gyapjún esett tintafoltot alkohollal, pálinkával vagy érős kölni­vízzel távolíthatjuk el. A fehérneműből könnyen eltüntet­hetjük a tintafoltot, ha aludttejbe vagy frissen fejt, meleg tejbe áztatjuk. Nyá­ron és tavasszal a ruhát tisztítás után napra tehetjük, utána pedig meleg víz­ben átöblítjük. u k Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy takaros kis béka. Ott üldögélt a tó partján, egy zöl­dellő dombocskán és nézte a vizet. é-4 Brekeke ~ gondolta. — Milyen unalmas itt ma. Brekeke. Hol késhet­nek a pajtásaim? Brekeke, de jó lenne versenyt úszni meg ugrani velük l Bre­keke, brekeke. A meglepetéstől egyszerre csak tor­kán akadt a szó. Kimeredt szemmel bámult a vízbe. Hát ez miféle csoda­bogár? Milyen szörnyszülött úszik ott mél­tóságteljesen a tóban? Hiszen ez a mesebeli óriási „Brekeke” — akart megszólalni a kis béka, de izgalmában egyetlen hang sem jött ki a torkán. Rájött, hogy ez a zöld szörnyeteg tu­lajdonképpen egy hatalmas béka. —' Hát akad a rokonságomban ilyen óriás? -H fűzte tovább gondolatait a kis béka. Soha, senkitől sem hal­lottam erről. És milyen furcsa állat. Hatalmas és testes, s nagyon büszké­nek látszik. De nini, a derekán egy lyuk van! Igazán érdekes. Talán az óriások ilyenek? Mindenesetre meg kellene ismerkednem vele. ■-t Brekeke —• kiáltotta a kis béka az óriásnak —, te is a békák nemzetségé­hez tartozol? A hatalmas, zöld gumibéka méltó­ságteljesen úszott a tóban, és nagyon hízelgett a hiúságának, hogy valódi békának vélik. r-í Brekeke-brekeke, hát persze, hogy a békák nemzetségéhez tartozom =s« válaszolta fölényesen. sh Brekeke, brekeke, akarsz velem versenyt úszni vagy ugrani? kér­dezte tiszteletteljesen a kis béka. Ez a kérdés rendkívül kínosan érin­tette az óriási békát. Hiszen ő nem tudott saját magától a vízbe ugrani, és úszni is csak úgy bírt, ha a szél hajtotta. Ezért még gőgösebben vetet­te oda, mint az előbb: Tudd meg, hogy én sokkal elő­kelőbb vagyok annál, semmint egy ilyen mitugrásszal versenyt ússzak vagy ugorjak. —* Brekeke, brekeke — sóhajtotta a kis béka szomorúan. Azután megint eszébe jutott valami és felkiáltott: —1 De azért beszélgethetnénk. Majd odajövök hozzád. — Es zsupsz, beugrott az óriás mellé. De véletlenül ráugrott a gumibéka szelepére, amelyen át a levegőt fújják bele, és a dugó egy kissé meglazult, „Ssssssss” — hallat­szott, amint a levegő kitódult a gumi­békából. Pliccs-placcs, a kis béka rémülten kiugrott a partra. Amikor biztos fű- fedezékéből visszapillantott hatalmas rokonára, a vaskos, büszke óriásból csak egy lapos zöld folt látszottl Brekeke, brekeke — szólalt meg a ki9 béka lenézően. — Lám, nem sza­bad a külsőből ítélni. A hencegést meg kiváltképpen nem érdemes elhinni. Ezentúl okosabb leszek. Brekeke. Szirmai Marianne fordítása A terítés művészete A legegyszerűbb hideg vacsorát is szervírozhatjuk mutatósán, gusztusosán. Gs. Horváth Tibor—Zórád Ernő: Folytatásos képregény o Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, egy éj­szaka, Spartacus vezetésével fellázadnak a capuai gladiátorok. Ki­törnek a városból, a közelben táboroznak és még aznap harcba száll­nak az utánuk küldött légionárius-csapattal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom