Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-25 / 199. szám
1963. augusztus 35. 3 Vasárnap Terven felül 20 vagon búzát ad át az államnak a dobozi Petőfi Tsz A dobozi Petőfi Termelőszövetkezet az idén 1890 holdon vetett búzát és a betervezett holdanlkónti 12,5 mázsás termés helyett 14 mázsáit takarítottak be átlagosan. A szövetkezet 75 vagon búza átadását tervezte 1963-ra és ezt teljesítette is. Ezenkívül minden kötelezettségének — adógabona, cserevetőmag leszállítása — eleget tett. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy a várakozáson felüli termés eredményeként terven felül még 20 vagon búzát ad át az államnak. 13 ezer pecsenyekacsát szállít az idén a gerlai Magvető Termelőszövetkezet A gerlai Magvető Termelőszövetkezet 1963-ban jelentős mértékben ráállt a pecsenyekacsa nevelésére. Az elmúlt években ugyanis jól bevált a kacsatenyésztés. Az 1963-as évi tervükben 20 ezer pecsenyekacsa átadása szerepel, azonban ezt naposkacsa híján nem tudják teljesíteni, s így év végére mintegy 13 ezer kacsát adnak át a felvásárló szerveknek. Az így történt kiesést libahizlalással akarják pótolni és tervbe vették, hogy 2500 libát hizlalnak fel év végéig. Szedik a cukorrépát a dobozi Petőfi Tsz-ben Augusztus 23-án megkezdték a cukorrépa szedését a dobozi termelőszövetkezet tagjai. A szövetkezet az idén 551 holdon termelt cukorrépát és az eddigi hozzávetőleges számítások szerint holdanként 170—'180 mázsás termést várnak. A cukorrépa teljes kiegyelé- sét a tavasszal az asszonyok vállalták és a jó termés az ő munkájuk eredménye is. A szállítás augusztus 27-től folyamatos lesz, naponta 7 vagon cukorrépát adnak át ia gyárnak. A szövetkezet 100 holdon termel kukoricát, melynek törését a jövő hét elején kezdik meg. Látogatás az écesz Már évekkel ezelőtt vállára kapta a hír a gyárat, mert sehol annyi jó kezdeményezés, ötlet nem született, mint itt. Nem múlt el hónap, hogy magára ne hívta volna a figyelmet az ügyes műszaki és szervező gárda. Innen indult el a „Fűrészeljünk fűrészpor ■nélkül!” mozgalom, mély csakhamar befutotta az egész országot. Jó öreg éceszgéberek költötték ki ötlettojásból ugyanitt azt a kez-i deményezést, hogy „Semmiből va- —iűmit/”, aminek hatalmas anyagi eredményei lehetnek a takarékosságban. De nemcsak termelési mozgalmunkat segítették kitűnő ötletekkel, hanem a társadalmi élet más zugaira is kiterjedt a figyelmük. Hallották, hogy sok a válás? Kiadták a jelszót: „Többet törődjünk egymás feleségével!” Elszaporodtak a közlekedési balesetek? Kitalálták, hogy aki nem „közlekedik”, annak nem eshet baja az országúton. Valamennyi ötletük, kezdeményezésük, mozgalmuk közül azonr ban a legfrissebb volt a legszenzációsabb. Egy hónapja sem múlt még, hogy új jelszóval lepték meg a közvéleményt, új tartalommal gazdagítottak a versenymozggl- mat, aminek lényegét így foglalták össze: „Mindennap tegyél túl önmagadon!” S a sikerre jellemző, hogy a gyárkapukon és a munkatermekben mindenütt ott for gadta a jelszó az embereket, mindenütt és mindenkor élt és hatott, mint élesztő a kalácsban. Gyűléseken az ö mozgalmukról beszélt az előadó, brigádgyűléseken őket idézték, róluk cikkeztek az újságok és ha öntudatról, leleményességről, a kezdeményező készség kibontakoztatásáról, a népen belüli tartalékok feltárásáról tanakodtak valahol, az écesz-gyár neve lett a zászló. A mi gyárunkban is mindennapos szólás lett a lelkesítő ige, de annál többre alig jutottunk. Megpróbáltuk mi ugyan a fűrészpor nélküli fűrészelést, a semmiből valamit csinálás nehéz feladatát is, de mégis az utóbbival voltunk legnagyobb bajbam,. „Mindennap tegyél túl önmagadon!" — hogyan kell ezt helyesen értelmezni, s hogyan kell ebből anyagi hasznot préselni a közösségnek — máig is hozzáférhetetlen számunkra, tgy esett meg, hogy elküldték az écesz-gyárba, nézzem meg, hogyan s miként, és hozzam haza a tapasztalatokat. Kerek egy hetet kaptam a tapasztalatcserére, minthogy a téma gazdag és sokágú, s mindamellett sok-sok mást is e; lehet lesni egy ilyen helyen. Nagyon kedvesen f ogadtak, meg kell mondanom, és minden ajtót kinyitottak előttem. — Nálunk nincs titok — mondogatták —, mi bárkinek szívesen átadjuk gazdag tapasztalatainkat, hiszen az a célunk, hogy kezdeményezéseinkkel az egész népgazdaságot előbbre lendítsük. — Haladjunk talán akkor sorjában! — kérem hű segítőtársaimat, és mindjárt érdeklődni kezdtem, hogyan is megy az a fűrészelés. — Mozgalmunk célja az, hogy megtakarítsuk a fűrészelésnél keletkező hulladékanyagot, a fűrészport, s ne vesszenek el értékes köbméterek a drága faanyagokból. Ha ezt az ország valamennyi üzeme meg tudná valósítani, milliókat spórolhatnánk az államnak. Egy a baj: mindeddig nemigen ismerték fel ennek a jelentőségét. — Talán nem is ismerik még a módszereket. , — Ez az! Éppen ez az! — mondták egyszerre. — Ki kell dolgozni As Izotópok világéban Az intézet titkára telefonon mány ismeretlen útjainak felkuszól az izotóplaboratóriumba, tatására. Amíg dr. Dombóvári Így jelent be, majd az ajtóig ki- János elsorolja a kutatás főbb té~ sér. Dr. Dombóvári János tudó- máit — a nemzetközi rizskísérle- mányos munkatárs nyit ajtót és tét, amelyet a világ 12 országá- dolgozószobájában hellyel kínál, ban, köztük Szarvason az Atom- A szobában két íróasztal, két fo- energia Ügynökség és a Nemzetgyárban Tenyészedényes kísérlet a foszfáttrágyák hasznosulásának vizsgálatához. tel és egy könyvszekrény. Angol, orosz és magyar nyelvű könyvek az atomok és az izotópok eddig feltárt világáról. Dr. Debreceni Béláné tudományos munkatárstól hallottam, hogy ez az 500 kötetnyi könyv tulajdonképpen a laboratórium kézikönyvtára. Az izotóplaboratórium mindkét tudományos munkatársa fiatal. Nagy az alkotóvágyuk a tudoközi Rizstársaság felkérésére folytatnak, továbbá a hazai kísérleteket, amelyekkel az értékes foszfáttrágyák érvényesülésének útjait kutatják — addig ebben az összkomfortos laboratóriumban hány napot a Fekete-tenger festői partján, s megpillantotta azt a gigantikus építőmunkát, amelyet az ottani kutatóintézetekben az izotópok felhasználásával folytatnak. Már dél is elmúlt, amikor visz- szatérünk az intézetbe. A kísérletek befejezése után az itteni kutató csoport biztos támpontot ad a különböző növények, talajtípusok műtrágyázására, a gazdaságos adag meghatározására éppúgy, 1 mint a kiszórás idejére, a bemun- kálás módjára, a műtrágya hasznosulásához szükséges optimális talajnedvességre. ennek a technológiáját és akkor megy, mint a karikacsapás. — Értem, értem. És a „Semmiből valamit!” az hogyan megy? — Az még egyszerűbb. Mondjuk egy üzemnek bőven van értéktelen semmije. Ha ennek csak tíz százalékát bekapcsolja a termelésbe vagy mondjuk csak ötöt, újabb milliókat fial a kezdeményezés. Vegyünk egy kerek példát. Mondjuk, hogy mi rendelkezünk háromezer köbméter semmivel. Köbmétere átlagosan érjen nyolcszáz forintot, bár semmije válogatja. Tessék számolni! Az annyi, mint cirka két és fél millió. Osztva tízzel... És csak ebben az egy üzemben! — A számítás jó! — De ennél is hatásosabb a „Mindennap tegyél túl magadon!” mozgalom. Ennek az a lényege, hogy aki ma egy forint áru anyagot megtakarít, holnap már kettőre lesz képes, és így tovább. A végén az egész termelési költség olyan minimális lesz, hogy szinte elhanyagolható. Persze, persze, nem mindenütt értik meg, hogy milyen módszerekkel kell ezt az ügyet szorgalmazni. — Hát önök például? — Ó, kérem, nálunk ez már régi gyakorlat. Itt voltak ugye az említett kezdeményezések... Mi már valamennyien túl vagyunk. Ezen is. — De még csak nem is alkalmazzák saját módszereiket? — Alkalmazni? Az már semmi! Kitalálni, mindig és újra kitalálni, ez a valami! Hiszen az előbb mondtuk: semmiből valamit! Tudja maga, milyen jól fizetnek ezek az újítások? No, csak próbálgassák! Sok szerencsét hozzá! Aztán ha megy, majd üzenjenek! Sz. Simon István A szedett minták feldarabolása. javában folyik a munka. Két laboráns az előírásnak megfelelően beöltözve, radioaktív-oldatot készít, hogy különféle bonyolult eljárással meghatározzák a növényi részekben a foszforműtrágya hasznosulását. Sorra járjuk a kísérleti helyeket. Sugárveszély, belépni tilos! Ilyen feliratú tábla függ minden helyiség ajtaján, ahol a radioaktivitást tudományos célokra használják. A laboratórium szomszédságában az izotóp-üvegházban a dolgozók csak akkor mehetnek a radioaktivitású környezetbe, ha méréseket, megfigyeléseket gyűjtenek. Ilyenkor beöltöznek. Plexi üvegből készült szemüveget viselnek és gumikesztyűt húznak. Naponta 6 órát dolgoznak. (A sugárveszélyes helyen dolgozók csökkentett munkaidejével hazánk a nemzetközi színvonal élére került.) Az üvegházban csak néhány percig tartózkodunk. Az előtérben levetjük a fehér köpenyt és indulunk a határba, hogy a nemzetközi rizskísérletet és a foszfáttrágyák feltáródását vizsgáló tenyészedényes kísérletet lássuk. Az időközben hozzánk csatlakozó dr. Kiss Ibolya kutató előző nap tért vissza a szovjetunióbeli tanulmányút járói. Élményeinek egy részét a látottak hevétől átforrósodva meséli. Járt Moszkvában, Krasznodárban, töltött néEgy atomháborúból visszamaradó radioaktivitás veszélyeztetné, sőt kipusztítaná az emberiséget. Békés körülmények között ez a veszedelmes sugárzás nem követel emberi életet. Hozzáértéssel, tudományos alapozottsággal a termelés fejlett módszereinek kidolA minták vizsgálatra előkészítése. gozására lehet fordítani: kiváló bizonyítékok ehhez a szarvasi ÖRKI kísérletei. D. K. Pontelll Mária, a nemzetközi rizskísérlet radioaktivitását méri.
