Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-22 / 196. szám

1963. augusztus 22. 3 Csütörtök Eredmények és gondok az orosházi Petőfi Tsz-ben Az elmúlt három esztendőben igen sokat fejlődött, gazdaságilag szilárdult az orosházi Petőfi Tsz. Több, fontosabb gazdasági épüle­tet készítettek, gépeket vásároltak, berendezkedtek a sertéstenyész­tésre: megvetették az alapját a korszerű nagyüzemi gazdálkodás­nak. Gönczi János tsz-elnökkel váltottunk szót az eredményekről és a gondokról. — Szövetkezetünkben három év. vei ezelőtt — 1961-ben — miután Szentetomya parasztsága egyesí­tette erejét— elkezdődhetett a nagy üzemi gazdálkodás alapjainak ki­építése — vélekedik a tsz elnöke. — Azóta kialakultak a nagytáblák, az emberek áldozatos munkája nyomán megteremtődött a gazdál­kodás alapja. Ma ott tartunk, hogy a szövetkezet összes vagyona meg­közelíti a tízmillió forintot­A Petőfi Tsz háromezernyolc­száz holdján egyre kedvezőbb kö. rü'lmények között szervezik a ter­melést Gönczi elvtárs büszkeség­gel mondta, hogy a területet há­rom év alatt 40—50 centiméterre felszántották. Jelentősen mélyítet­ték a termőréteget, A múlt évi aszály ellenére is 11,6 mázsa búza, és 18 mázsa szemeskukorica ter­mett holdanként. Az igaz, hogy az idén az aszály két mázsa búzát vitt el holdanként, de a nyári esőzés hatására a kukorica, a cukorrépa és a kender termésátlaga a várt­nál jobban alakul. A szövetkezet legnagyobb gond­ja ma az aszály okozta kár meg­szüntetése. Csaknem másfélmillió forint pénzbevételi kiesést vettek számiba aratáskor. Azóta a cséplés előrehaladásával a gazdálkodás eredménye valamelyest javult. A szövetkezet vezetősége a pártszer­vezettel együtt megtette a szüksé­ges intézkedést, a pénzbevétel! ki­esés pótlására. Kunos Gyula párt. titkár elvtárs is megerősítette Gönczi elvtárs szavait, miszerint terven felül 6000 pecsenyecsirkét nevelnek, 30 hold lucernával töb­bet hagynak meg magfogásra, mint amennyit eredetileg tervez­tek. A gyümölcsből és a kertészet­ből terven felül 100—150 ezer fo­rint bevételre számítanak. Rövid számítást csináltak a hí­zó sertések átadási súlyának nö­velésére is. 100 kiló átlagsúly he­lyett 125-el értékesítik a sertése­ket, hogy bevételi többletet érje­nek el. Az üzemviteli költségekből félmillió forint megtakarítást re­mélnek, s ha a kender és a cu­korrépa is terven felül terem, — a határ ezt mutatja —, akkor a más- félmillió forint pénzbevételi kiesés jelentősen csökkene Ahhoz azonban, hogy az aszály egyre kevesebbszer kísértse Oros­házának ezt a határrészét. na­Egymillió forint terven leli bevétel a hékésszentandrási Rákóczi Tsz egyszámláján A megye egyik leggyengébb ter­melőszövetkezeteként ismerték néhány évvel ezelőtt a Rákóczi Tsz-t. Napokkal ezelőtt, amikor számbavették gazdálkodásuk ed­digi eredményét, megállapították, hogy az állaifinak 16 vagon gabo­nával adtak el többet, mint amennyit terveztek. Emellett visszaadták a .múlt évben felvett vetőmagkölcsönt, de kialakították az idei vetőmagalapot is. Sertés­ből 180-at, tejből 333 hektolitert adtak át az államnak. A teirv je­lentős túlteljesítésével a tsz egy­millió forint terven felüli bevétel­hez jutott. Ennek jelentős részét — 60 százalékát — a jövő évi gaz­dálkodás előkészítésére fordítják, 40 százalékát pedig a tagok kö­zött osztják ki. gyobb gondot kellene fordítani az öntözéses takarmánytermeszrtésire A szövetkezet gazdái azt beszélik, hogy a Petőfi Tsz területén való­ságos tenger van a föld alatt. A kertészetben nyolc kutat fúrtak, s innen már öntöznek. A gyümöl­csösben is fúrtak két kutat. A tsz. nek még 10 kútra lenne szüksége, hogy a takarmánytermesztésben az eddigieknél jobb eredményt ér­jen el. Ha a Petőfi Tsz-ben 5—7 méterre kimeríthetetlen vízforrá­sok vannak, akkor ezek feltárásá­ra a megyénék és a városnak is az eddigieknél nagyobb anyagiakat kellene fordítani A beruházás fel­tétlen haszonnal járna. Annak ellenére, hogy a Petőfi Tsz-ben az eredmények mellett jelentős gonddal küszködnek, a szövetkezeti gazdák szorgalmasan dolgoznak. Bíznak holnapjukban. Látják, hogy három év alatt sokat fejlődött a gazdaság. D. K. Növényvédelmi kiállításon A múlt héten sokan megtekintették Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjában a növényvédelmi kiállítást. Az érdeklődők egy csoportja a szilvafák kártevőivel és betegségeivel ismerkedik. Ünnepi műszak a termelőszövetkezetekben és gépállomásokon Az ünnepet megyénk legtöbb termelőszövetkezetében, gépállo­másán és állami gazdaságában munkával töltötték. Volt mit ten­ni, hiszen akadt még cséplés is, s emellett különösen a talajmunká­ra fordították a legnagyobb gon­dot. A sarkadi szövetkezetekben — közöttük a Dózsában — csépel­tek. Okányban, Zsadányban szin­tén csépeltek. A megyében száz­nál több silózó kombájnt üzemel­tettek. Az eleki Lenin Tsz-ben hárommal dolgoztak. Szakem­berek becslése szerint a száznál több silózó kombájn csaknem 150 ezer mázsa kukoricát vágott le. Az időszerű munkák közül még a kenderben dolgoztak. Szovjet gyártmányú gépekkel vágták a kendert, a korábban vágottat pe­dig több helyen lombozták. A gépek többsége szántott. Eleken, a mezőkovácsházi Üj Al­kotmányban, a hékésszentandrási Rákócziban, a gyulai tsz-ekben és a Gyulai Gépállomás körzetébe tartozó közös gazaságokban szin­tén dolgoztak a traktorosok. A Békéscsabai Konzervgyárba az ünnep első napján a megye minden részéből szállítottak árut Húszadikán készenléti szolgálatot tartottak, ugyanakkor a termelő- szövetkezetek nagy részében megszedték a konzervgyári növé­nyeket. Tegnap, szerdán reggel 26 tsz jelzett nagyobb mennyiségű szállításra előkészített árut, ame­lyért a konzervgyár 19 teherautó­ja nyomban a helyszínre sietett. Az éssizerűsítők és újítóik javas­latainak megvalósításában végzett szívós munka az alkotó kezdemé­nyezés rendszeres fejlesztésének igen fontos feltétele. Ezért szak­szervezeti bizottságainknak nem szalbad eltűrniük, hogy az újító­kat bármiféle akadály hátráltas­sa munkájukban. A SZMT El­nöksége legutóbbi ülésén tárgyal­ta megyénk üzemeiben folyó újí­tó munkát. Kiderült, hogy a ja­vaslatok megvizsgálása és alkal­mazása terén gyakran konzervati­vizmus és huzavona mutatkozik. Nincs kellőképpen megszervezve a tapasztalatcsere, s az újítók és ésszerűsítők eredményeit nem népszerűsítik az üzemben eléggé. A gazdasági vezetők nem foglal­koznak kellően az újítómozga­lommal. Egyes szakszervezeti me­gyebizottságok nem hívják fel a főigazgatóságok, minisztérium fi­gyelmét, hogy egyes gazdasági ve­zetők közömbösek az újítómozga­lom szervezésében és irányításá­ban. Nem lépnek fel minden eset­ben az újítókkal szemben tanú­sított bürokratikus magatartással. Ennek következtében egyes üze­meinkben évről évre csökken az újítási javaslatok száma. Elmond­hatjuk, hogy a tervteljesítésben való elmaradást nem kismérték­ben az okozza, hogy egyes igaz­gatók közömbösek az alkotó kez­deményezésekkel szemben, s nem törődnek a tömegek ésszerűsítő mozgalomba való bevonásával. Szükséges felszámolni az egyes gazdasági-műszaki vezetőknél és munkásoknál meglévő olyan helytelen szemléletet is, amely szerint „már annyira fejlettek a mostani termelőeszközök”, hogy azokon nincs mit ú jítani.” Ez nem igaz. Az élet megcáfolja ezeket. A Békési Nyomdába a legmoder­nebb gépek érkeztek a közelmúlt­ban, és az ott dolgozó műszakiak, munkások komoly újításokat esz­közöltek rajtuk. Ez azt eredmé­nyezte, hogy a munka termelé­kenysége növekedett- és csökkent a termelés önköltsége. Számos ilyen példát lehetne még felso­rolni. Van sok fontos és értékes talál­mány, melyet elfogadtak, a ter­melésben azonban még mindig nem alkalmaznak. Az egyes szak- szervezeti bizottságok sem intéz­kednek, hogy ez mielőbb meg­történjék. Ilyen jelenségekkel szinte minden szakmánál, üzem­ben találkozhatunk. Sok olyan eset is akad, amikor alaptalanul visszautasítják az újítók és éssze­rűsítők javaslatait. Ez igen ártal­mas a termelésre. A szakszerve­zeti bizottságoknak fontos felada­tuk, hogy figyelemmel kísérjék, vajon indokoltan utasítják-e visz- sza a javaslatokat, s megfontolat­lan felületes döntések gátolják-e az újítómozgalom fejlődését. A szakszervezeti bizottságok sokat tehetnek az újító munka javítá­sában, ha a vállalatoknál és az igazgatóságokon idejében feltár­ják a hiányosságokat, és gondos­kodnak az újítóknak nyújtandó segítségről. Az újítási javaslatokra vonat­kozó határozatok felülvizsgálásá­val hasznos lenne tudományos- műszaki tanácsokat megbízni. Ezeknek segíteniük is kellene a feltalálókat, ha a javaslat ponto­sabb kidolgozására van szükség, és a nagyobb és fontosabb talál­mányokkal kapcsolatban termé­keny vitákat kellene szervezniük. Rendszeresíteni szükséges ismét az újító és ésszerűsítő értekezle­teket, amelyek a termelés techni­kai és szervezési kérdéseivel fog­lalkoznak. Az ilyen értekezlet az ésszerűsítő és újító tömegmunká­nak és propagandának egyik ha­tékony formája. Az utóbbi idő­ben úgyszólván alig tűznek ki pá­lyázatosa műszaki problémák gyakorlati megoldására, pedig ezek a pályázatok igen hasznosak, Fel kellene újítani ezt a gyakor­latot. Az újítómozgalomban meglévő hibák megszüntetése határozott intézkedéseket követel, nem ele­gendők erre a célra az értekezle­teken elhangzott kívánságok és javaslatok. Az ésszerűsítő és újí­tómozgalom irányításának konk­rét hiányosságait megvitathatják a szb. ülésein, a MB-i üléseken és az alapszervezetek taggyűlésein, de ez csak akkor lesz eredményes, ha az újítómozgalom kérdéseiben határozatot megfelelő szervező- munka támasztja alá. A szakszervezeti bizottságoknak fejleszteniük kell a tömeges újí­tómozgalmat, a technikai hala­dásnak ezt a hatalmas eszközét, oly módon, hogy a dolgozók al­kotó, kezdeményező készségére tá­maszkodva erélyesen véget vetnek az újítások alkalmazásánál még tapasztalható aktatologatásoknak, a bürokratizmusnak és a maradi- ságnak. Lipták Pál SZMT vezető titkár A holt fa életre kel ^ konyhába lépve az idegen szemének rögtön feltűnik és furcsán hat a valamikor hatalmas fa ölnyi vastag törzsének egy da­rabja. Ügy pihen a fiú lábánál, mint egy lomba testű teknős. Az asztalon a törzs folytatása, de már kisebb darabokban. Fűrész, reszelő, vésők nagyság szerint sorban, kalapács és kés hever még itt, hogy mindig mindegyik kéznél legyen, mikor melyikre van szükség. A fiú mindössze tizenkilenc éves, de olyan gyakorlott mozdu­lattal helyezi a vésőt a fára, s olyan gyorsan peregnek keze alól az apró forgácsok, mintha soha mást nem is csinált volna e két mozgékony kéz. — Már kisiskolás koromban megszerettem a fúrás-faragást — vallja Egri János, a csabacsűdi kis ház még kisebb konyhájában. Ez a műhely, de csak ideiglenesen, hiszen ősszel elhagyja az otthont. Továbbtanul. Felvették az állat­orvosi egyetemre. Kérdés-feleletek röpködnek. A válaszok rövidek, tömörek. Nem beszédes a kérdezett. Inkább a keze jár fürgén, s míg beszélge­tünk, a tömör, holt fa életre kel. Botját tartó juhász formálódik ki belőle. Még nyers a kép, a fino­mabb vonások nem tűntek elő. Művészet vagy kézügyesség? Maga sem tudja. Kedve van hoz­zá, farag. Az általános iskolában a szakkör legügyesebb és legszor­galmasabb tagja volt s ez a szor­galom később még hatványozó- dott. A dicséretet szerényen elhárít­ja. — Nem az én érdemem. Az igazi mester Varga Laci bácsi, ö tanított és ő is táplálta bennem a faragás szeretetét. így volt. Varga László elismert népművész évekkel ezelőtt felfi­gyelt a fiú kézügyességére. s amikor két, különösen szép darab elkészült, a fiú tudta nélkül el­küldte a Népművészek Házipari Szövetkezetébe Budapestre, amelynek tagja, s ahova rendsze­resen küldi ő is a készítményeit. Egri János két alkotását elfo­gadták. Azóta még nagyobb am­bícióval faragja a „Botos ju- hász”-t, a „Suibás ember”-t, a pi­pázó öreget és számos más figu­rát. Üjabbnál újabb ötletek szü­letnek, s fürge ujjai nyomán meg­elevenedik a holt anyag, emberi alakot nyer az öreg hars, vagy ju­har törzse. A falu tehetséges fia ma még csak szórakozásból, kedv­telésből fúr-farag, formázza a ke­mény anyagot, de lehet, hogy ké­seibb talán ez állatorvosi hivatás mellett — melyet pályájául vá­lasztott — a művészet felé is haj­lik életútja. Kasnyik Judit Öt nap múlva megkezdik a cukorrépa szállítását a csorvásí tsz-ek Ebben az évben összesen mint­egy 760 holdon termelnek cukor­répát a csorvási termelőszövetke­zetek. A három tsz, a Vörös Október, a Kossuth és az Ady augusztus 27-én megkezdi a cukorrépater­més felszedését, illetve szállítását. A tervek szerint, naponta nyolc vagonnal továbbítanak majd a cukorgyárnak. A szükséges mun­kaerő és szállítóeszközök biztosít­va vannak, s minden bizonnyal nem lesz fennakadás a szállítá­soknál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom