Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-22 / 196. szám

1983. augusztus 22, 4 Csütörtök Nincs baj a „háztartással'’ Rendkívül értékes adatokat gyűjtöttek össze az 1963-as ki­adású nemrég megjelent statisz­tikai zsebkönyvben. Az adatok a múlt év átlagát összegezik az élet minden területéről. Légtér, mészetesebb az egészben az, hogy a korábbi éviekhez való összeve. tés nélkül is érzi, látja a könyv böngészője: ma már nem az eu­rópai országok sorrendjének há­tulján, hanem inkább az eleje fe. lé tart hazánk az általános fej­lődésben. Az életszínvonal nőve. kedésének ütemét számok sejte­tik. A lépcsőket a felfelé tett úton az utóbbi években nem ha­rangozták be országra szóló ze­nebonával olimpiai fanfárok. Stabilizálódott az előrehaladás is nálunk, mint 1946-ban a jó fo­rint, vagy 1956 után a politikai helyzet. A nyugodt, és mégis nyugha­tatlan, többért, jobbért serény­kedő ember, mint fogyasztó a villanyszámlát veszi tudomásul: 1962-ben ennyit ,,fogyasztottam”. S, ha még mindig nem jut min­denre abból, amit akar magának, akkor sem szűkölködik, nem vi­sel ócskapiacon vásárolt foltozott ruhát magán, s nem csavarja teájába citrom helyett a kanári madarát. Mert, ha nem is futja még mindenre, tény az, hogy 1962-ben a munkások és alkal­mazottak havi átlagkeresete 1676 (!) forint volt. Ez a legmagasabb áltag, amióta alkotmányunk ki­mondta, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé, pedig a szocializmusnak még csak az alapját raktuk le. De beszédesek a többi adatok is a kékfedelű zsebkönyvben. Nézzünk csak úgy találomra né­ha,’-''at ezekből. Csaknem 50 ezer mo.arkerékpár fut az országban, 210 ezer televíziót kapcsolnak be esténként, vagyis minden ötvene. dik lakosnak van már TV-je. 2 millió 333 ezer tonna acélt gyár­tottunk tavaly, és 3 millió 240 ezer tonna kukoricát termelt szó. cialista mezőgazdaságunk... A zsebkönyvből kiviláglik, hogy a férfiaknak külön sincs okuk a panaszra: hazánkban minden 1000 férfira 1072 nő jut. Hogyan is lehetne baj ilyen kö­rülmények között az (állam) ház. tartással? v. d. Európa második takarmánygazdálkodási felsőfokú technikuma nyílik meg szeptemberben Orosházán Ötezátyíáiá fatusíak A lillafüredi vízesésnél. Eger—Miskolc—Debrecen útvo­nalon szervezett kiránduláson ré­szesítette az IBUSZ a medgyes­egyházi Aranykalász Termelőszö­vetkezet harminctagú csoportját, akkor nem lehet csodálkozni, hogy termelőszövetkezeti tagjaink is megkedvelik az országjárást Ezen az úton részt vettünk mi is, s néhány kedves epizódot, részletet elevenítünk fel most e szépémlékű kirándulásról. Lacó András és felesége elő­ször indult el ilyen nagy útra. Medgyesegyházától eddig csak Békéscsabáig jutottak eL Ez volt a legnagyobb távolság, amit fa­lujuktól megtettek. Csak dolgoz­tak szorgalmasan a termelőszö­vetkezetben, s az élet szépségeiből vajmi kevés jutott nekik. Méltán megérdemelték hát ők is, hogy jó munkájukat egy ilyen társasuta­zási koronázza. A termelőszövet­kezet vezetősége ugyanis a kirán­duló tagok utazási költségeinek 30 százalékát magára vállalta. Talán ők voltak a legboldogab- bak, s ajkukról sokszor hangzott eh csodálatos! Gyönyörű!... So­se hittem volna, hogy ilyen szép a mi országunk... — mondták. Pe­dig csak egy darabját láthatták. Az egri út élményei még sokáig megmaradnak emlékezetükben. Nem felejtik el majd az Egri Szé­kesegyházat, a Pedagógiai Főisko­la monumentális épületét, a kar­V áros néző séta Egerben. jóhan­hangversenyt rendeztek a gú dalosok. Lillafüreden az üdülő gyönyörű épületét csodálták meg, s a víz­esésnél közelről is kipróbálták, milyen hideg a patak vize. Jól esett a nagy melegben .. „ Miskolctapolcán a fürdés nyúj­tott élményt. Volt nevetés a nők körében, ha Mucsi Ferenc köze­lükbe került. Ö volt a tréfacsiná­ló. A kellemes fürdés felfrissítet­te az embereket, s este az ízléses, modem kerthelyiségben táncra- perdültek. Öreg, fiatal egyaránt felkerekedett, s bár már az előző éjjel is kevés idő volt alvásra, most mégsem kívánkozott senki az ágyba. Aggteleken a csepkőbarlang kü­lönös termeit járták be, s az egy órai séta kevésnek bizonyult A „csodakút” vizéből is merítettek, hogy „ifjabbakká váljanak”. A víz-e vagy más, nem tudni ma okozta, de úgy érezték mindnyá­jan, mintha újjászülettek volna. Sokáig emlékezetes marad még a barlang idegenvezetőjének ízes tájszólással kevert beszéde, s az a az Oszlopot, majd így folytatta. — Szomorút jósol Önöknek az osz­lop. Egy év múlva, ha erre jár­nak, kellemetlen dologról szerez­nek tudomást. — Feszült csend, várakozásteli figyelem... — Rá­jönnek, hogy egy évvel idősebbek lettek. A szavait követő nevetést száz­szorosaa visszaverjék a barlang falai. — Kasnyik Judit Fotó; Kocziszky László Az orosházi középfokú mező­gazdasági technikum épületében kapott helyet a hódmezővásárhe­lyi felsőfokú mezőgazdasági tech­nikum takarmánygazdálkodási ki­helyezett tagozata. Magyarorszá­gon ilyen képzettséget nyújtó fel­sőfokú tanintézmény még nem volt,, ez lesz az első, de Európában is második: egyedül Nyugat-Né- metországban működik hasonló. Az orosházi tagozat 60 férőhe­lyére már megkezdődtek a jelent­kezések. Eddig negyvenen felel­tek meg a felvételi vizsgán. A ta­gozat kétéves, és utána mint ál­lattenyésztők, takarmányozási elő­adók, keverő-üzemi technikusok, laboráns-technikusok helyezked­hetnek el hallgatói. A tagozat ta­nulóit tanulmányi idejük alatt ösztöndíjjal is támogatják. A fel­vétel szeptember elsején zárul és a tanítást szeptember 10-én kez­dik meg. Új földművesszövetkezeti áruház épül Gerendáson Az ősz folyamán új földműves- szövetkezett áruház építését kez­dik el Gerendás községben. A ruházati és‘vasműszaki cik­keket árusító, korszerűen felsze­relt üzletet mintegy 600 ezer fo­rintos költséggel építik fel, illetve rendezik be. Átadására valószínű­leg méig elbben az évben sor ke­rüli, teljesül a község lakóinak régi vágya, utazgatás nélkül a helyi szaküzletben vásárolhatnak majd. Az agteleki csepkőbarlangban. N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha... Regény Fordította: Sárközi Gyula 13. Jessup alezredes eltűnik Miv^l Kerry egész nap a néger iskolatainíitók értekezletén volt mert cikket kellett írnia az isko. Iák munkájáról, Cunning csak másnap reggel hívatta magához. — Emlékszik, Kerry, valamit mesélt nekem egyszer nagybácsi­járól, Jessup alezredesről? — kérdezte Cunning és egy doboz erős cukorkával kínálta a lányt. Nemrég szokott le a dohányzás­ról, s az orvos tanácsára cukor­kát szopogatott, amellyel sűrűm kínálgatta a szerkesztőség mun­katársait. — Hogyne, mr. Cunning, em­lékszem. — Nem mutatná be nekem a bácsikáját? — De hisz épp maga volt az, aíki nem akart vele találkozni? — csodálkozott Kerry. — Akkor még nem tudtam né. hány részletét annak, ami a nagybácsija parancsnoksága alatt álló nehéz bombázó támaszpon­ton történt. Most már egyet s mást tudok ... — Mégpedig miket, mr. Cun­ning? — kérdezte Kerry türel­metlenül. Mindig bosszantotta Charles Cunning stílusa, amely- lyed agyonkínozta az embert s ez elbeszélésének lassúsága volt, jói lehet másoktól megkívánta, hogy a legrövidebbre fogják mondó- kájukat — Kedves Kerry, pontosan senki nem tud semmit. Ám tel­jesen szavahihető forrásokból tu­dom, hogy ott valami nagyon ko­moly dolog történt. Nos, hát ez­zel kapcsolatosan úgy gondoltam, hogy a maga nagybácsija el­mondhatna nekünk néhány rész. letet belőle Mit szólna hozzá, ha meghívnánk ide a szerkesztőség, be? — De hiszen maga fél a kelle­metlenségektől, amelyek a had­ügyminisztérium részéről érhetik — mosolyodott el Kerry. — A nagybácsim viszont bizonyára olyan históriát mesél el, amely­nek leleplezése aligha nyeri majd meg a hadügyminisztérium tet­szését. — Nem számít, Kerry — mo­solygott Cunndng önelégülten, — csak hadd mesélje el nekünk, mi pedig majd igyekszünk to­vábbadni az embereknek úgy, hogy közben meg ne égessük az ujjúnkat. Charles Cunning valóban olyan csomagolásban tudta adni a leg. leleplezőbb anyagokat, hogy na­gyon nehezen lehetett belekötni és indiszkrécióval vádolni. Kerry azonban még mindig nem tudta, minek tartsa ezt: ravaszságnak, óvatosságnak vagy gyávaságnak, a nyílt harcba bocsátkozástól va. ló félelemnek? — Rendben van — mondta né­mi gondolkodás után, — megpró­bálom megkeresni Ám a nehéz bombázók támasz­pontjának egykori parancsnokát nem volt olyan egyszerű megke­resni. Kerry tudta, hogy nagybá­csija felesége már több évvel ez­előtt meghalt és felnőtt lányán kívül nem volt senkije. „Hol is lehetne, ha nem a lá­í.Amít a szem nem lát, azért a szív nem fáj” ... tartja egy régi mondás, ök sok szépet lát­tak útjukon, s fájt is a szívük. Sajnálták, hogy csak három napig tartott a kirándulás. Mert, aki egyszer megízleli az ország­járás szépségét, az nem elégszik meg annyival, amit egy út ad. Többre vágyik: megismerni az egész országot,- hazánk gyönyörű tájaik, Ezért népszerűek a TIT és az IBUSZ országjáró túrái, s ha ez még párosul azzal a figyelmesség­gel és gondossággal, amelyben az csű minaret égbenyúló alakját, a vár kazamattáit, ahol megcsapta őket a dicső történelem hús leve­gője, s ahol sok-sok kérdés tódult ajkaikra, hogy minél töb­bet tudjanak meg a vár hőseiről. Még a címképen látható 79 éves Fazekas Sándor bácsi is fáradha­tatlanul érdeklődött. Csak csodál­ni lehetett kitartását, melyet a csöppet sem pihentető kirándulá­son tanúsított. A borkóstolót sem lehetett ki­hagyni Egerben. Ez még jobb hangulatra derítette a kiránduló­kat, s másnap imitt-amott elő is került egy-egy fiaskó a bőröndök­ből, táskákból, hogy el ne felejt­sék az Egri Bikavér fanyar, de annál kedvd erí több zamatát. Nem hiányzott hát a jókedv. Már az Egerből való indulásnál rázendí­tettek a nótára, s Lillafüredig nem csitult el a víg dalolás. Az meg aztán igazán nem meglepő, ha a dalok között jócskán szere­pelt olyan is, mely a bor dicsére­tét zengi. Még az erdő szélén tar­tott pihenő alatt is rögtönzött A Hámori tónál. tréfás jóslat, amit a barlang egyik különös hangzású oszlopánál mon­dott. — Ez az oszlop arról híres, hogy aki megkongatja, annak jó­sol. Megszólaltassam? — S az igenlő ví.lasz után megkongatta I

Next

/
Oldalképek
Tartalom