Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-16 / 165. szám
T963. július 16. 3 Kedd Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez (Folytatás a 2. oldalról.) fogadására, meg tudják akadályozni a háborút. Ehhez mindenekelőtt tisztában kell lennünk saját erőnkkel, össze kell fognunk” „A leszerelésért vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb tényezője; tényleges harc az Imperializmus ellen. Ebben a haroban a szocialista tábor mellett áll az emberiség abszolút többsége.” Az SZKP Központi Bizottsága megjegyzi, hogy a kínai elv társak kiadták a „fegyvert fegyver ellen” jelszót, szembeállítva ezt a többi szocialista országnak a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború megszüntetésére irányuló politikájával, majd hangsúlyozza: „Ez a jelszó a valóságban a szakadék szélén való táncolás politikáját valló imperialisták malmára hajtja a vizet, segíti a fegyverkezési verseny híveit.” „Az a benyomás alakult ki, hogy a KKP vezetői előnyösnek látják a nemzetközi feszültség fennállását és súlyosbodását, különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszonylatban. Nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy a Szovjetuniónak provokációra provokációval kell felelnie, az imperialista tábor »veszettéi« által állított csapdákba kell esnie. Erre az útra lépni egyértelmű a békének és a népek biztonságának a veszélyeztetésével — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele. — Azok a kommunisták, akik szívükön viselik a népek érdekeit, sohasem tehetik ezt.” Az SZKP Központi Bizottságának levele hangsúlyozza, hogy a békéért és a békés együttélésért vívott harc gyengíti az imperializmus frontját, elszigeteli a népi tömegektől az imperializmus leg- agresszívabb erőit, segíti a munkásosztály forradalmi harcát és a népek nemzeti felszabadító harcát. Az SZKP Központi Bizottsága „valóban gyalázatos koholmánynak és a testvérpártok megrágal- mazásának minősíti a KKP Központi Bizottsága június 14-én kelt levelében foglalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolok és akizsákmányoltak, az elnyomott és az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek és az imperialisták közötti kapcsolatokra”. „A békés együttélés elve természetesen nem terjeszthető ki a kapitalista államokon belül az anta- gonisztikus osztályok közötti viszonyra, nem terjeszthető ki a munkásosztálynak a maga osztályérdekeiért a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyomott népeknek a gyarmatosítók ellen vívott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. — Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az ideológia területén. Ez olyan közismert tény, amelyet mindenkinek ismernie kellene, aki magát marxista-leninistának tartja.” „A nézeteltérések középpontjában álló következő fontos kérdés: a tőkés országokban élő munkás- osztály forradalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei, az emberiség szocializmusba való átmenetének útja” — mondja nyílt levelében az SZKP Központi Bizottsága. A levél rámutat, hogy a KKP vezetőd úton-útfólen beszélnék a világforradalomról, mindenféle okból, sőt gyakran ok nélkül is forradalmi frázisokkal dobálóznak, míg mások, éppen azok, akiket a kínai élvtársak bírálnak, a legkomolyabban kezelik a forradalom kérdését, ahelyett, hogy hangzatos frázisokat hajtogatnának, tudatos erőfeszítéssel azon vannak, hogy figyelembe véve korunk viszonyait, megtalálják a szocializmus győzelméhez vezető legbiztosabb utat és kitartóan harcolnak a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a szovjet kommunisták és más szocialista országok testvérpártjai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak békepoli. tikájulkka! a munkásosztálynak, a kapitalista országok dolgozó népének. A szocializmus országai a békének általuk kivívott feltételei között jelentős sikereket érnek él a gazdaságfejlesztés területén, egyre nagyobb győzelmeket aratnak a tudomány és a technológia területén, javítják a dolgozó nép életféltételedt, fejlesztik és tökéletesítik a szocialista demokráciát, megnyerik a világ minden országában élő népek szívét és agyát. A szovjet kommunisták tántoííthatatlanul követik Lenin útmutatását, hogy „a nemzetközi forradalomra a legnagyobb hatást gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk”. Kitűnik azonban. hogy vannak olyan élvtársak, akik eldöntötték: V. I. Lenin tévedett. „Mit jelentsen ez? A bizalom hiányát abban, hogy a szocializmus országai gazdasági versenyben le tudják győzni a kapitalizmust? Vagy pedig olyan emberek álláspontjáról van szó, akik szembekerülvén a szocialista építés nehézségeivel, elvesztették a kedvüket, s nem látják annak lehetőségét. hogy a nemzetközi forradalmi mozgalomra gazdasági sikerekkel, a szocializmus saját országukban végrehajtott sikeres építésének példájával gyakorolják a legnagyobb hatást? Ök a forradalmat inkább egy más — számukra rövidebbnek tűnő — úton akarják megvívni. Egy győzelmes forradalom azonban a nép munkájával és csak a nép munkájával szilárdíthatja meg és fej. leszthetí sikereit, csak ezzel bizonyíthatja be a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben.” „A kínai elvtársak gőgösen és sértő módon nem kevesebbel és nem többel vádolják Franciaország, Olaszország, az Egyesült Ál. lamok és más országok kommunista pártjait, mint opportunizmussal és reformizmussal, »parlamentáris kretinizmussal«, sőt még azzal is, hogy a »burzsoá szocializmus« felé sodródnak. Milyen alapon? Azon az alapon, hogy ezek a kommunista pártok nem hangoztatják az azonnali proletárforradalom jelszavát, bár a kínai elvtársaknak is meg kell érteniük, hogy ezt a forradalmi helyzet kialakulása nélkül megtenni nem lehet.” Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban hangoztatja: a kínai kommunisták, midőn ellene fordulnak mindannak, ami jelenleg a fejlett kapitalista országok kommunista pártjait foglalkoztatja, nem mutatják a szolidaritás minimális érzését sem azon kommunisták iránt, akik az osztályharc élvonalában harcolnak a tőke ellen, s nem mutatnak semmiféle megértést az országok adott feltételei iránt sem, a sajátos út iránt, amelyet a munkásosztály forradalmi mozgalma ezekben az országokban követ. „A forradalom nevében, a kínai elvtársak valójában éppen azokat az utakat utasítják el, amelyek a forradalomhoz vezetnek. Olyan irányvonalat próbálnak a mozgalomba becsempészni, ami ahhoz vezet, hogy a kommunista párt elszakad a tömegektől, a munkás- osztály a monopóliumok uralma, a kapitalizmus ellen vívott harcában elveszti szövetségeseit.” A kínai elvtársak nem értenek egyet a kommunista világmozgalommal a különböző országoknak a szocializmusba való átmenete formáinak kérdésében. Ismeretes, hogy az SZKP és más marxista—leninista pártok — amint ezt a moszkvai értekezletek dokumentumai és az SZKP programja világosan leszögezi — abból indulnak ki, hogy lehetséges a szocializmusba való békés és nem békés átmenet. Ennek ellenére a kínai elvtársak azt vetik pártunk és más testvérpártok szemére, hogy csak a békés utat ismerik el. Az SZKP Központi Bizottsága ezután megjegyzi, hogy a kínai elvtársak a forradalmiság alapfeltételeként mindenben és mindenütt a fegyveres felkelést látják. Az SZKP Központi Bizottsága leszögezi: a kínai elvtársak ezzel tagadják a szocializmus győzelméért vívott harc békés formáinak lehetőségét, noha a marxizmus— leninizmus azt tanítja, hogy a kommunistáknak a forradalmi osztályharc minden formáját: az erőszak és az erőszak nélküli formát is ki kell használniuk. Az SZKP Központi Bizottsága, tanulmányozván a nemzetközi munkásosztály és az ázsiai, afrikai, latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalma harcának párhuzamát, emlékeztet arra, hogy a kínai elvtársak olyan „elmélettel” hozakodtak elő, amely szerint korunk fő ellentmondása nem a szocializmus és az Imperializmus, hanem a nemzeti felszabadító mozgalmak és az imperializmus között van. Ezek a kínai elvtársak szemmel láthatólag a legkönnyebb módon akarnak népszerűséget szerezni magúiknak, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek szemében. Ez az „elmélet” azonban ne tévesszen meg senkit. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy ennek az „elméletnek” valódi célja elszigetelni a nemzeti felszabadító mozgalmat a nemzetközi munkásosztálytól és vívmányától: a szocializmus világrendszerétől. Ez azonban éppen a nemzeti felszabadító mozgalomra jelent súlyos veszélyt. Az SZKP Központi Bizottsága ismételten kijelenti, hogy „mind a nemzetközi munkásosztály, mind a nemzeti felszabadító mozgalom jövendő győzelmeit tartós szövetségük és együttműködésük, közös érdekeikből fakadó együttes harcuk biztosítja az imperializmus ellen”. „Lenini pártunk a nemzeti felszabadító mozgóimat a világforradalom folyamata szerves részének tekinti, az imperializmus ellen irányuló hatalmas erőnek látja”. Mi magyarázhatja a KKP téves álláspontját korunk fő problémái iránt? Talán az, hogy a kínai elvtársak teljesen elszakadtak a valóságtól, hogy demagóg, betűrágó módon közelítik meg a háború, a béke és a forradalom kérdéseit, hogy nem tudják megérteni korunk adott feltételeit? Vagy talán az, hogy a kínai elvtársak által a „világforradalomról” csapott fülsiketítő lárma mögött más célok rejlenek, amelyeknek semmi közük a forradalomhoz... Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele rámutat: mindez leleplezi annak az irányvonalnak hibás és ártalmas voltát, amelyet a KKP vezetősége a világ kommunista mozgalmára akar erőszakolni. A kínai vezetők az „általános irányvonal” látszatával semmi mást nem tesznek, mint felsorolják a munkásosztály legáltalánosabb feladatait, anélkül azon- ! ban. hogy tekintetbe vennék az | adott időt, s az osztályerő jelen- | légi irányvonalát, anélkül, hogy 1 megfelelően mérlegelnék a jelenMoszkva, július 14. ^(MTI) Averell Harr imán, aki a hétfőn Moszkvában kezdődő háromhatalmi tárgyalásokon az amerikai küldöttséget vezeti, vasárnap, moszkvai idő szerint röviddel 16 óra után, az amerikai légierők egyik különrepülőgépén megérkezett a szovjet fővárosba. Harri- mant a repülőtéren Zorin szovjet külügyminiszter-helyettes üdvözölte. kori történelmi időszak jellegzetességeit. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a marxista— leninista pártok meghatározták közös irányvonalukat, kidolgozták a nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi szakasza irányvonalának alapfeltételeit. Ennek az általános irányvonalnak lényege röviden: harc a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. „A KKP vezetőinek korunk legfőbb politikai és elméleti kérdései iránt tanúsított nézeteit nem lehet elválasztani gyakorlati tevékenységüktől, melynek célja aláásni a világ szocialista táborának és a nemzetközi kommunista mozgalomnak egységét”. Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele ezután tényeket idéz, amelyekkel a kínai vezetők nemcsak a szocialista tábor, hanem az egész kommunista világmozgalom egységét is aláássák, semmibe veszik a proletár nemzetköziség elveit, durván megsértik a testvérpártok viszonyának normáit. A KKP vezetősége »különböző pártellenes, kiközösített csoportokat szervez és támogat, amelyek szembefordulnak az Amerikai Egyesült Államok, Brazília, Olaszország, Belgium, Ausztrália és India kommunista pártjaival. A KKP-hoz tartozó elvtársak különösen élénk tevékenységgel próbálnak felforgató munkát végezni az ázsiai, afrikai és a latinamerikai országok kommunista és munkáspártjaiban. A kínai vezetők élesen támadják azokat a kommunista testvérpártokat és vezetőiket, amelyek és akik nem akarnak letérni a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonaláról. Az SZKP Központi Bizottságának levele végezetül kijelenti: dicsőséges lenini pártunk egész történelme folyamán engesztelhetetlen harcot vívott a jobboldali és a baloldali opportunizmus ellen, a trockizmus és a revizionizmus ellen a dogmatizmus és a szektarianiz- mus ellen, a nacionalizmus és a sovinizmus ellen, ezeknek minden megnyilvánulása ellen mind az országon belül, mind a nemzetközi küzdőtéren. Pártunk megacélo- zódott és megerősödött a marxizmus—leninizmus tisztaságáért folytatott harcában, s nem fél a modem szakadárok semmilyen kirohanásától sem, akárhonnan jöjjenek is azok ... Az SZKP Központi Bizottsága a párt és az egész szovjet nép előtt felelősségének teljes tudatában kijelenti, hogy teljes erőnkkel megtettünk és megteszünk mindent a Kínai Kommunista Párttal való egységünk megszilárdításáért. Lenin zászlaja alatt a kommunista világmozgalom egységéért, a szocialista világrend- szerhez tartozó országok egységéért, a gyarmatosítás ellen harcoló minden nép hatékony megsegítéséért, a béke ügyének megszilárdításáért, a kommunizmus nagy eszméinek győzelméért az egész világon ... Az amerikai külügyminiszter-helyettes megérkezésekor hangoztatta, hogy a Kennedy elnöktől kapott utasítás értelmében az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről hétfőn kezdődő tárgyalásokon mindent meg fog tenni a megegyezés érdekében. Harriman közölte még, hogy az amerikai küldöttség a nukleáris kísérletek kérdésén kívül egyéb problémákat is hajlandó megvitatni. NAPTAR — 145 évvel ezelőtt, 1818 júli- 1963. július 16. usában halt meg Dugonics András író. Sokirányú munkássága a hanyatló barokk stílus jellemző magyar alkotásait jelenti. Etelka című művét az első magyar regénynek tekintjük: kulcsregény, melynek történeti korba helyezeti cselekménye alkalmat ad az írónak a korabeli politikai élet jellemzésére. Eposzokat (Trója veszedelme), drámákat (Bátort Mária, Kun László), történelmi és irodalom- történeti tanulmányokat írt és nevezetes régi magyar közmondás-gyűjteménye. Dugonics András — 240 évvel ezelőtt, 1723. július 16-án született Joshua Reynolds, korának ünnepelt portréfestője. Ö alapította a londoni Művészeti Akadémiát. * — 190 évvel ezelőtt, 1773-ban e napon született Josef Jumgmann, a modem cseh irodalmi nyelv egyik megalapítója. Cseh nyelv- és irodalomtörténetet írt és cseh—német szótárt szerkesztett. — 75 évvel ezelőtt, 1888-ban e napon született Frits Zarnike holland fizikus. A röntgensugarak elhajlásának vizsgálatával foglalkozott. 1932-ben feltalálta a fázis-eltéréses mikroszkópot, mély lehetővé tette a színtelen, átlátszó mikroorganizmusok vizsgálatát. Harriman megérkezett Moszkvába