Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-16 / 165. szám

2 Kedd Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez 1963. július 16. Moszkva, július 13. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet intézett a pártszerve, zetekhez, a Szovjetunió valameny- nyi kommunistájához. A Pravda július 14-i száma négy oldal ter­jedelemben közli az SZKP Köz­ponti Bizottságának nyílt levelét, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának június 14-én kelt levelével együtt. Alább közöljük a TASZSZ által rövidített szöveget. Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy „a Szovjetunió Kommunista Pártja szoros barát­ságot akart és akar most is a Kí­nai Kommunista Párttal”. Komoly nézeteltéréseink vannak a KKP vezetőivel, de úgy véljük, hogy a két párt, a népeink közötti kapcso­latok építésében abból kell kiin­dulnunk, hogy közös a célunk: az új kommunista társadalom építé­se és közös az ellenségünk: az im­perializmus. Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunista mozga­lom legfontosabb kérdéseiről a Kí_ nai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt le­velével kapcsolatban. Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldött­ségeinek jelenleg Moszkvában fo­lyó találkozójára és sajnálattal ál­lapítja meg, hogy „a KKP képvi­selői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet”. i,Ennek ellenére az SZKP kül­döttsége a legnagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja, s arra törek­szik, hogy a tárgyalások pozitív eredményekre vezessenek. A leg­közelebbi jövő megmutatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsö­nös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami összefűz, s nem pedig annak alapján, ami elválaszt ben­nünket. Készek-e kapcsolatainkat a m arxizmus—len in izmus elvei, nek alapján építeni.” Az SZKP Központi Bizottsága ismerteti a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi testvérpárt­tal való nézeteltérései történetét, majd megjegyzi, hogy „a KKP ve­zetői szembeállítják saját külön vo­nalukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával, rá akar­ják kényszeríteni a kommunista mozgalomra diktátumukat, korunk alapvető problémáit illetően elfog­lalt mélységesen hibás nézeteiket”. Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet rá, hogy „hosszú éve­ken át jók voltak pártjaink kap­csolatai, de bizonyos idővel ezelőtt egyrészről a J£KP, másrészről az SZKP és a többi testvérpárt között komoly nézeteltérések merültek fel. „Az SZKP Központi Bizottságá­nak egyre fokozódó gondot okoz­nak a Kínai Kommunista Párt ve­zetőségének megnyilatkozásai és cselekedetei, amelyek aláássák pártjaink összeforrottságát, népe­ink barátságát.” Az SZKP Központi Bizottsága megjegyzi, hogy a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele „önkényesen magyarázza a kom­munista és munkáspártok moszk­vai értekezleteinek nyilatkozatait, eltorzítja e történelmi dokumen­tumok igen fontos tételeit” .........A K KP Központi Bizottságának le­vele alaptalanul rágalmazza pár­tunkat és a többi komunista pár­tot, a XX., XXI. és XXII. kong­resszusok határozatait, az SZKP programját.” „Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, látja az egységről és az összefogás­ról szóló hangos frázisok mögött a barátságtalan, rágalmazó támadá­sokat pártunk és a Szovjetunió el­len, látja, hogy csökkenteni akar­ják annak a harcnak a történelmi jelentőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjet­unióban való győzelméért, a béké­nek és a szocializmusnak világmé­retű diadaláért.” Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet ál­lam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ország vezeté­se a nagy Lenin kezében volt, mind a mai napig a szovjet nép önzetlenül mindig is óriási segít­séget nyújtott és nyújt minden olyan népnek amely az imperita- lizmus és a kolonializmus igájá­nak lerázásáért, az új élet építésé­ért harcol. A kínai dolgozók, a kínai kommunisták teljes mérték­ben bírták a szovjet nép, az SZKP testvéri szolidaritását. A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvéreivel a szocialista építésben szerzett sok éves tapasztalatait, a tudomány és a technika területén elért eredményeit. A Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott és nyújt a népi Kína gazdaságának fejlesztéséhez. „Minderről nem azért beszélünk, hogy dicsekedjünk, hanem csupán azért, mert a KKP vezetői az utób­bi időben megpróbálják lekicsiny- leni a szovjet segítség jelentősé­gét. De mi nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságtól szintén kapott olyan javakat, amelyekre szüksége van” — hangzik az SZKP Központi Bizottságának nyüt levele. Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra hogy „1960 áprilisá­ban a kínai elvtársak nyíltan fel­tárták nézeteltéréseiket a kommu­nista világmozgalommal úgy, hogy „Éljen a leninizmus!” címmel cikkgyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tar­talmaz, amely lényegében az 1957. évi moszkvai értekezlet nyilatko­zatának alhpelvei ellen irányul, pedig ezt a nyilatkozatot a KKP nevében aláírta Mao Ce-tung elv­társ”. Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet arra, hogy a 81 kom­munista párt 1960 novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség „makacsul védelmezte a maga külön nézeteit, és csak ak­kor írta alá a nyilatkozatot, ami­kor kiderült teljes elszigetelődé­sének veszélye”. „Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manővere­zésből írták alá az 1960. évi nyilat­kozatot” — állapítja meg a levél. Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban megírja, hogy a KKP vezetői „a testvérpártokkal fennálló ideológiai nézeteltérése­ket tovább mélyítve kiterjesztet­ték ezeket az államközi kapcsola­tokra is. A kínai szervek kezdték korlátozni Kína gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatait a Szovjet­unióval és más szocialista orszá­gokkal. A kínai kormány kezde­ményezésére Kínának a Szovjet­unióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökken­tették. Az ipari termékek szállítá­sát 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezde­ményezésére.” „A kínai vezetők nem mondták meg népüknek az igazat nem mondták meg, hogy ezek a kap­csolatok kinek a hibájából szűkül­tek. Nagyarányú propagandát in­dítottak a kínai kommunisták, sőt az egész nép körében hogy ront­sák az SZKP bel- és külpolitiká­jának hitelét, szovjetellenes érzel­meket korbácsoljanak fél.” Eközben „a kínai vezetők mind­untalan figyelmen kívül hagyták az SZKP elvtársi figyelmezteté­seit, s így tovább súlyosbították a kínai—szovjet kapcsolatokat”. Az SZKP Központi Bizottságá­nak levele elmondja: 1961 végén a kínai képviselők nyíltan hozzá­láttak ahhoz, hogy nemzektözi de­mokratikus szervezetekben elfo­gadtassák téves nézeteiket Rátérve a KKP-nak az SZKP- val és a nemzetközi kommunista mozgalommal való nézeteltérései lényegére, az SZKP Központi Bi­zottsága kijelenti: „A vita közép­pontjában a népek létérdekeit érintő kérdések állnak, ezek: a háború és a béke kérdései, a szo­cialista világrendszer szerepének és fejlődésének kérdései, a „sze­mélyi kultusz” ideológiája és gya­korlata elleni harc kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc straté­giájának és taktikájának kérdé­sei.” Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a háború és a béke kérdéseinek megítélésében a Kínai Kommunista Párt vezetősé­gének elvi nézetei térései támadtak az SZKP-val és a kommunista vi- lágmozgalommal. Ezeknek a né­zeteltéréseknek az a lényege, hogy homlokegyenest ellenkezően ítél­nek meg olyan nagy jelentőségű kérdéseket, mint a termonukleáris háború megelőzésének lehetősége, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a köl­csönös összefüggés a békéért ví­vott harc és a világ forradalmi mozgalmának fejlődése között. „Mi reálisnak ítéljük meg a vi­lágban fennálló eiwiszonyokat, és azt a megállapítást vonjuk le, hogy bár az imperializmus termé­szete nem változott meg és nem szűnt meg a háború kitörésének veszélye, a mai viszonyok között közös erőfeszítéssel megakadályoz­hatják az új világháborút a béke erői, amelyeknek fő bástyája a szo­cialista államok hatalmas közös­sége” — állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága, és hozzáfűzi: „A kommunisták történelmi fel­adta ta az, hogy szervezzék és ve­zessék a népek harcát a termo­nukleáris világháború elhárításá­ért. Az új világháború elhárítása teljesen reális, megvalósítható fel­adat.” A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet elhárítaná a háborút, amíg van imperializmus; a békés együttélés ábránd és nem általá­nos vezérelve a szocialista orszá­gok külpolitikájának; a békéért vívott harc akadályozza a forra­dalmi harcot — azt jelentik, hogy a kínai elvtársák a háború és bé­ke kérdéseiben szembefordulnak a kommunista világmozgálom ál­talános irányvonalával. „Nem hisznek az új világháború megelő­zésének lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túl­becsülik az imperializmus erőit, figyelmen kívül hagyják a népi tömegek mozgósítását a háborús veszély elleni harcra.” Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a kínai elv­társiak nyilvánvalóan lebecsülik a termonukleáris háború egész ve­szélyét”. „Az atombomba nem más, mint papírtigris, s egyáltalán nem bor­zalmas” — állítják. — A fő dolog ugyebár az hogy véget kell vetni az imperializmusnak, amilyen gyorsan csak lehet, de az már nyilvánvalóan másodrendű kérdés, hogy ezt hogyan, milyen veszte­ségek árán lehet elérni. De joggal feltehető a kérdés: ki­nek a számára másodrendű dolog ez? Az emberek százmillióinak-e, akikre biztos halál vár ha kirob­ban a termonukleáris háború? Azoknak az államoknak-e, ame­lyeket az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnék a föld szí­néről? A KKP Központi Bizottságának június 14-én kelt levele soküt be­szél az állítólag a forradalom ne­vében hozandó, elkerülhetetlen ál­dozatokról”. Egyes felelős kínai vezetők beszéltek annak a lehető­ségéről is, hogy háború esetén százmilliókat kell feláldozni. „A szétzúzott imperializmus romjain a győzedelmes népek igen gyors ütemben építenék majd fel a ka­pitalista rendszernél ezerszer ma­gasabb civilizációt felépítik majd valóban ragyogó jövőnket” — ol­vasható az Éljen a leninizmus cí­mű cikkgyűjteményben, amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bi­zottsága. Joggal kérdezhetjük a kínai elv. társakat: tisztában vannak-e az­zal, miféle „romokat” hagyna ma­ga után egy nukleáris rakéta világ­háború? Az SZKP Központi Bi­zottsága — s meggyőződésünk, hogy egész pártunk, az egész szov­jet nép egy emberként támogat ebben bennünket — nem oszthat­ja a kínai vezetőknek azt a néze­tét, hogy emberek százmillióinak holttestén „ezerszer magasabb ci­vilizációt” lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván ellentmonda­nak a marxizmus—leninizmus esz. méinek. „Nyilvánvaló — hangsúlyozza a levél —, hogy azok akik a termo­nukleáris fegyvert „papírtigris­nek” tekintik, nincsenek tisztában teljes mértékben e fegyver rom­boló erejével. Mi józanul ítéljük meg ezt az erőt. Mi magunk is gyártunk ter­monukleáris fegyvereket, mégpe­dig elegendő mennyiségben. Na­gyon jól isimerjük romboló erejét. Ha az imperializmus háborút rob­bant ki ellenünk, nem fogunk ha­bozni, hogy felhasználjuk ezt a fé­lelmetes fegyvert az agresszor el­len, ha azonban nem támadnak meg bennünket, nem fogjuk első­ként alkalmazni ezt a fegyvert.” ..Meg szeretnénk kérdezni a kí­nai elvtársakat, akik azt javasol­ják, hogy a fényes jövőt a termo­nukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték-e az imperialista országok munkásosztályának véle­ményét erről.” „Ha a kizsákmányolok és a ki­zsákmányoltak elpusztulnak, a ré­gi világ romjai alatt, ki fogja fel­építeni a »fényes jövőt«?” „Minden olyan pártnak, amely­nek számára a nép érdekei való­ban drágák, tudatában keli len­nie annak, milyen felelősség há­rul rá az újabb világháború elke­rüléséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­élésének biztosításáért folyó harc­ban.” „A békés együttélés lenini poli­tikáját folytattuk, folytatjuk és fogjuk folytatni a jövőben is — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. — Pártunk a szovjet nép és minden más ország népe iránti kötelességének tekinti ezt. A béke biztosítása jelenti a leg­hatékonyabb hozzájárulást a szo­cialista rendszer megszilárdításá­hoz és következésképpen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a fel­szabadító harc egész menetére, a világforradalom folyamatára.” Az SZKP Központi Bizottsága rámutat, hogy a KKP vezetőinek az SZKP-val és más marxista— leninista pártokkal való mélyre­ható nézeteltérései a háború és béke és a békés együttélés kér­désében különösen szembetűnőkké váltak az 1962. évi karib-tengeri válság idején. „Ez éles nemzet­közi válság volt: az emberiség ko­rábban sohasem került olyan kö­zel a termonukleáris háború sza­kadékéhoz, mint tavaly október­ben.” „Hála a Szovjetunió bátor és messzetekintő álláspontjának, a hősi kubai nép és kormánya szi­lárdságának és önuralmának, a szocializmus és béke erői bebizo­nyították, hogy képesek megfé­kezni az imperializmus agresszív erőit, békét kényszeríteni a há­borús ufizítökra. Ez a józan ész politikájának, a béke és szocializ­mus erőinek nagy győzelme, az imperializmus erőinek, a háborús hazárdjáték politikájának veresé­ge volt” — mondja a nyílt levél. „És mi volt a KKP vezetőségé­nek vonala a karib-tengeri válság idején? Bizonyos sajátos elképze­léseiktől vezettetve, a bírálat tü­zet nem annyira az Egyesült Ál­lamok agresszív imperializmusá­ra, hanem az SZKP-ra és a Szov­jetunióra irányították.” Kritikus­ként. nem pedig harcostársként és elvtársként viselkedtek. „Azok­ban a napokban a kínai vezetők­től senki sem hallott egyetlen nyi­latkozatot arról, milyen gyakor­lati lépést tesznek a kubai forra­dalom védelmében. Ezzel szemben a kínai vezetők nyíltan súlyosbí­tani igyekeztek a karib-tengeri övezetben már amúgy is feszült helyzetet, olajat öntve a konflik­tus parazsára” — mondja az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelében. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a KKP veze­tőinek igazi álláspontja nagyon világosan megmutatkozik a hábo­rú és béke kérdéseiben, a leszere­lésért vívott harc túlzott lebecsü­lésében, sőt tudatos semmibeve­vésében”. „A kínai elvtársak még azt is ellenzik, hogy kommunisták egy­általán felvessék ezt a kérdést, s ugyanakkor hivatkoznak a mar­xizmus—leninizmusra, s mindun­talan azt állítják, hogy a leszere­lés egyfelől »megvalósíthatatlan«, másfelől pedig szükségtelen. Idé­zetekkel játszva azt igyekeznek bizonyítani, hogy az egyetemes leszerelés csak akkor lehetséges, ha a földön megvalósul a szocia­lizmus teljes győzelme.” „Amikor a békéért harcolunk és felvetjük az egyetemes leszerelés jelszavát — hangzik a levél —, a népek létérdekeiből indulunk ki, tekintetbe vesszük a tényleges helyzetet és nem hunyunk szemet a nehézségek előtt. Az imperia­listák természetesen mindent megtesznek, hogy halogassák és zátonyra juttassák a leszerelési megegyezést — ebből hasznot akarnak húzni. De vajon nekünk az árral kell haladnunk, az impe­rializmus nyomát kell követnünk és el kell utasítanunk az összes erők mozgósítását a béke biztosí­tásáért, a leszerelésért vívott harcra?” Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti: „Az ilyen magatartás egyértelmű az agresszív erők, a militaristák és az imperialisták előtti behódolással. Mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy a munkásosztály, a világ dolgozói rá tudják kényszeríteni az imperia­lista kormányokat a leszerelés el­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom