Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-23 / 171. szám
1903. július 23. 5 Kedd A „Ki mit tud?" négy békéscsabai győztese F'hllliM M****m******++*m**mm**KKBiopoaoooof** Zsuzsanna és a fiúk Izgalmas cselekményt! lengyel filmet mutat be július 23-tól 24-ig a békéscsabai Terv mozi A film története fiatal barlangkutatók nyári táborában játszódik. Miért szerződtetnek kérés mezőgazdasági tanulót? Fehér János 19 éves, lakatos a békéscsabai gépjavító ktszr-ben, Mezei Imre 22 esztendős, a Forgá. csaló Szerszámgyárban dolgozik szerelőként. Árgyelán János 23 éves, fodrász. A húszéves Lipták János a 8. sz. Autóközlekedési Vállalat villanyszerelője. Az ő négyes tánccsoportjuk július 7-én a „Ki máit tud?” döntő versenyén első helyezésit nyert. Ez a díj — amely együttesük, a békéscsabai Balassi Művelődési Otthon táncegyüttese hírnevét is öregbíti. —, nem kis dicsőséget jelent négyüknek, hiszen olyan or_ szagos versenyen győztek, ahol fiatalok század mérték össze tudásukat a népi tánc vetélkedés! ágában is . A győzelem mögött évek óta tartó hosszú munka áll. Hogyan került közel a négy fiatal a népi tánchoz? Fehér János öt éve tartozik a Balassi Táncegyüttesbe, melynek nővére is tagja volt. Egy este benézett a táncpróbára, s aztán — — el sem ment onnan... Mezei Imre nyolc esztendővel ezelőtt, még ipari tanuló korában jelentkezett a művelődési otthon táncegyüttesébe, de akkor csak a színjátszók. — Hát igen, ezt sejtettem! — szólalt meg halkan, mintha csak hangosan gondolkodna. — A víz radioaktív... Tehát valahonnan odafentről, a szikláról szivárog befelé. — Mit dörmög ott, profesz- szor? — élénkült fel Hazard. A víz radioaktív — ismételte Medows. — Nem szabad inni belőle. Tennünk kell valamit, hogy ne folyjon szét a padlón. A legjobb volna persze, ha betömnénk a falrepedést. — De mivel? — tárta szét karját Queltch. — Hisz ehhez cement kellene, nekünk pedig még csak közönséges agyagunk sincs. — Megpróbáljuk betömni — jelentette ki a professzor nyugodt hangon. — Majd én megcsinálom. Nagyon óvatosnak kell lenni. Adjon nekem valaki egy vékony pengéjű kést és áldozza fel alsó trikóját, aki nem sajnálja. — Istenem! — kiáltott fél Quéltch izgatottan s máris dobta le magáról a zubbonyt. — Mit számít most egy ing, amikor az életünkről van szó... — Csak semmi pánik, Queltch! — szólalt meg Hazard szemrehányóan. Medows néhány hosszú csíkot szakított le Queltch ingéről és Hazard tábornok tőrével az Ugyik csíkot óvatosan kezdte bénái volt hely. Belépett hát oda, majd később cserélt egy tánccso- portbdi fiúval, aki viszont a színjátszókhoz vágyott, Árgyelán János még régen — egy évtizede — látta a Balassi Táncegyüttes műsorát a békéscsabai Jókai Színház, ban. Akkor rögtön elhatározta, hogy közéjük megy, s ez meg is történt.» Lipták Jánosnak csakúgy, mint Fehér Jánosnak, a nővére táncolt az együttesben, aki később öccsét is bevitte magával. Évekig tartó munka következett. A Balassi Táncegyüttes tagjai hetente háromszor-négyszer próbálnak. (S évente nyolc-tíz új számot tanulnak meg). Aki egyszer már volt táncpróbán, az tudja, hogy itt a táncosok — a szellemiművészi igénybevétel mellett — milyen nehéz, sporttevékenységgel felérő fizikai teljesítményt végeznek— Hosszú felkészülés adta tehát hátterét a négy fiatal februári, áprilisi, júniusi sikeres szereplésének a „Ki mit tud?” versenyeken, mikor a selejtező, majd az elő- és középdöntő vetélkedőkből sorra győztesként került ki csoportjuk. letömködni a betomMon képződött repedésbe. Eleinte ez sehogyan sem akart sikerülni neki, mivel a repedés túlságosan keskeny volt de aztán mégiscsak sikerült az egyik ingfoszlányt belepréselni a repedés közepébe! Ellenben lejjebb elég nagy darab beton vált le a falról s azon a helyen a víz erősebben kezdett szivárogni. — Hagyja abba, professzor! — kiáltott rá Hazard tábornok indulatosan. — Annyira szétpiszkálja a falat, hogy a víz szökőkútként fog zuhogni belőle. Queltch, azonnal kapcsolja be az adóvevőt! Közölje, hogy radioaktív víz szivárog be hozzánk! — De most senki sem fog meghallgatni minket, sir — jegyezte meg Quéltch zavartan. — „Omár” csak tizenkettőkor fog jelentkezni. — Tegye azt, amit parancsoltam! — vörösödött el a tábornok. — Lehet, hogy valamelyik állomásuk egész idő alatt vételen áll. — Parancsára, sir. S hogyan továbbítsam az üzenetet: rejtjelezve vagy nyílt szöveggel? — Nincs idő most rejtjelezéssel bajlódni. Adjon le nyílt szöveget. Queltch, sietve lekopogta a szöveget, aztán gyorsan átállt vételre, de semnn választ nem A döntő előtti héten mindennap gyakoroltak, s ilyen előzmények után mentek a tv kamerája elé július 7-én. Fellépésük itt is sikerrel járt, két másik népitánc-együt. tes elől vitték el a pálmát. Első díjat nyerték. — Számítottak a győzelemre? — A döntő előtti megfeszített munka, s az izgalom nem hagyott időt, hogy a verseny esélyeit latolgassuk — felel Fehér János. — Arról, hogy első helyezést érjünk el, nem esett szó közöttünk, s csak utólag vallottuk be egymásnak, hogy titokban mindegyikünk bízott a győzelemben. — Nagy volt fellépés előtt a lámpaláz? — Igen, de mihelyt a dobogóra kerültünk, elmúlt a félelem. Lipták Jánosnak tánc közben csizmájáról letörött és elrepült a sarkantyúja. Ez máskor talán megzavarta volna, de a döntőn any- nyira felfökozottan a jó szereplésre figyeltünk, hogy Jancsi rá sem hederített... — válaszol Me. zei Imre. Az eflső helyezésben jelentős érdeme van a Balassi Táncegyüttes vezetőjének, Bőm Miklósnak is, ki a négy fiatal táncszámát, a „Legényes”-t koreografáita és betanította. A Lagényes nem eredeti népi tánc, de fellelhető benne a kalotaszegi vidék népitánc-kultú- rájának inspiráló hatása. A Legény es — a lányok előtt „Ki mit tud?”: négyes vetélkedő, mely voltaképpen négy szólótáncból áll. Ez a szám, mely kötetlen formájával megbontja a szokott szimmetriát, s az improvizáció érzetét kelti a nézőben, méltán dicséri koreográfusát. A négy fiatal táncos ünneplése családban, munkahelyen, a tánc- együttesben még tart. Hátra van a jutalom is: huszonkét napos üdülés a Szovjetunióban, melynek során megtekintik Moszkvát, Kije- vet, elutaznák Jerevánba, Szocsi- ba, Tbiliszibe. Aztán hazajönnek. Ismét visszatérnek hétköznapjaik: munka a gyárban, üzemben és a népi tánc a Balassi Táncegyüttesben. kapott. A víz pedig közben egyre csak szivárgott. Annál a falrésznél, amelyen a repedés volt, már egész tócsa képződött. — Nem válaszolnak .:. — szólalt meg Queltch reménytelen hangon és dörzsölgetni kezdte ujját, amely elzsibbadt a megfeszített kopogtatástól. — Akkor adjon le SOS-jele- ket! — rendelkezett Hazard tábornok, elhanyagolva mindenféle konspirációt. — Talán csak meghallja valaki és jelentkezik. Akkor megkérjük, hogy lépjen érintkezésbe Dixon tengernagy torpedóromboló j ával. Queltch most szinte megszakítás nélkül küldte az éterbe a hárombetűs SOS-jeleket. Néhány pérc múlva orosz nyelven jelentkezett egy állomás. Miután Queltch részt vett a második világháborúban és hosszú időt töltött Murmanszkban, elég jól értett oroszul. Kiderült, hogy a leadott SOS- jeleket egy szovjet tudományos kutatóhajó fogta fel, amely a Csendes-óceán vizein úszott. — Ki az, aki jelentkezett? — kérdezte a tábornok kíváncsian. „Megmondjam vagy nem, hogy oroszok?” — töprengett Queltch. — Egyelőre homályos ... — felelte kitérően. — Rögtön megtudom. (Folytatjuk) „A mezőgazdasági tanuló-szerződéskötés első része befejeződött és az ez évi 100 fős tervvel szemben 45 fiatalt szerződtettünk le...” — olvassuk egy jelentésben a me. zőkovácsházi járásról. Néhány termelőszövetkezetben megértették a mezőgazdasági szakmunkásképzés jelentőségét és éltek is azzal a lehetőséggel, hogy biztosítsák az utánpótlást. A dombegyházi Dózsa, a kevermesi Kossuth, Petőfi és a Vörös Csillag, a mezőkovácsházi Űj Alkotmány, a nagybánhegyesi Zalka Máté és még néhány termelőszövetkezetben jóval a szerződéskötés előtt beszéltek azokkal a szülőkkel, akiknek gyermeke nem tanul tovább, nem megy középiskolába. Ismertették velük a termelőszövetkezet jövőjét, a mezőgazda- sági szakemberek szükségességét és azt a perspektívát, amely a mezőgazdasági tanulók előtt áll a jövőben, termelőszövetkezeteink fejlődése során. A mezőgazdasági tanulók 45 fős létszáma így született meg a járásban, s ez a szám igen kicsi, ha a tervet nézzük, mely szerint 100 tanulót kellett volna szerződtetni. S még kisebb akkor, ha a járás 37 termelőszövetkezetében azt vizsgáljuk; mennyire szükséges a mezőgazdasági szakemberek kinevelése a további fejlődés szempontjából. Sok termelőszövetkezetben sajnos még egyáltalán nem szerződJÜLIUS 23. Békési Bástya: Szegény gazdagok. Békéscsabai Brigád: Hóvihar. Békéscsabai Szabadság; A nagy manőver Békéscsabai Terv; Zsuzsanna és a fiúk. Gyomai Szabadság: A sárga cipő története. Gyulai Erkel: Ordasok között. Gyulai Petőfi: A Robinson család. Mezőkovácsházi Vörös október; Fel a fejjel. Orosházi Béke: Amíg az utolsó vendég is elmegy. Orosházi Par. tizán: Éjféli mise. Sarkad! Petőfi; Az elnök úr látogatása. Szarvasi Táncsics: Ma éjjel meghal egy város. Szeghalmi Ady: A szalmaözvegy. tettek egyetlen tanulót sem. Van olyan tsz is ahol nem is gondoltak erre, holott a járási tanács mezőgazdasági osztálya időben felhívta a vezetők figyelmét. Vajon miért ez a közönbösség a vezetők részéről? Nem hisszük, hogy Battonyán, Dombiratoson, Mezőhegyesen, Medgyesegyházán, Végegyházán és más községekben ne lenne egyetlen fiatal sem, akinek ne tetszene az egyre jobban gépesített mezőgazdaság, aki ne vonzódna ehhez a szakmához. Biztosan akadna jó néhány, csak a ter_ mélőszövetkezek vezetőinek jobban körül kellene nézniük a faluban vagy éppen a saját portájukon is. Azért vettük példának a mező- kovécsházi járást, mert itt van a legtöbb termelőszövetkezet. Sajnos e jelenség másutt is tapasztalható. A tsz-ek vezetői sok helyen idegenkednek a tanuló-szerződéskötésektől, különböző kifogásokat keresve annak elodázására. Holott az lenne a helyes, ha egy kicsit tovább látnának, a jövőt, a fejlődést tekintenék. Így hamar rájönnének arra, milyen nagy jelentőségű a szakmunkás- képzés a termelőszövetkezetekben, s főleg mit jelent, ha az évek során fiatal szakmunkás-gárdát alakítanak ki. Hiszen máris sok termelőszövetkezetben igen nagy gondot okoz a szakemberek biztosítása és sokszor fordult már elő, hogy megfelelő szaktudású vezető híján, jelentős károk érték a szövetkezetét. Hozzá nem értés miatt elpusztult a jószág, befülledt a nagy gonddal kinevelt palánta, s helyette drágán kellett megvenni más gazdaságoktól, mert a tervezés megvolt, a terület élő volt készítve. Sorolhatnánk hasonló példákat jócskán megyénk terme, lőszövetkezeteiből. Ugyanakkor olyan termelőszövetkezetekről is adhatnánk képet, hol minden területen megfelelő szakember dolgozik és az eredmény természetesen nem marad el; nő a termelőszövetkezet és a tagság jövedelme. Erre gondoljanak azok a tsz-ve. zetők akik ma még keveset törődnek a szakképzéssel, az új fiatal szakemberek kinevelésével. Kasnyik Judit A csabai táncosok a döntőn. Padányi Anna
