Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-21 / 170. szám

1963. július 21. 2 Vasárnap Jelentésg-yártás helyett, több gyakorlati segítséget Megjegyzések a pártbizottságok munkatervéhez A szocializmust építő országok állama a tanácsi rendszerre épül. A nép közvetlenül részt vesz az államigazgatásban, s a maga akti­vitásával, észrevételeivel, javas­lataival, s mindenekelőtt munká­jával tudatosan erősíti a szocializ­must. Az állam mechanizmusában a párt a vezető erő. Lenin mon­dotta, hogy a munkásosztály párt­ja nélkül nem lehet megoldani semmiféle feladatot, párt nélkül nincs proletárdiktatúra. Kérdés azonban — s erre a választ ma sem értik egyöntetűen —, hogy miként vezessen a párt A régi gyakorlat, amikor a lenini mun­kastílustól eltérően a pártszerve­zetek minden feladatot maguk igyekeztek megoldani, még ma is kísért. Ezt tapasztaltuk néhány pártbizottság, s alapszervezet m/unkatervének átnézése közben. Ma is elég gyakori még, hogy éppen azok az elvtársak, akik a különböző oktatási formákban ta­nítják a párt helyes vezetési stüu. sát, a gyakorlatban eltérnek ettől. A szemináriumokon úgy mondják, hogy a párt az áttételeken keresz­tül valósítja meg a vezetést. Ezek az áttételek mindenekelőtt a leg­nagyobb tömegszervezet, a taná­csok, aztán a szakszervezet, a KISZ, a nőtanács, az MHS, stb. A helyes munkastílus azt jelenti, hogy a párt a tömegszervezxtek- ben dolgozó kommunisták segítsé­gével juttatja érvényre az élet minden területén a párt politiká­ját, valósítja meg a pártvezetést. Tehát: nem úgy, hogy maga vég­zi el ezeknek a tömegszervezetek­nek a feladatát. Minden szerv ott­hon van a saját területén és nemcsak, hogy szükségtelen, ha­nem egyenesen káros is kivenni kezükből sajátos feladataikat. A párt a maga konkrét irányító feladatát akkor látja el legjob­ban, ha aktívan tevékenykednek sajátos tennivalóik megoldásán a tömegszervezetek, úgy, hogy az ot­tani kommunisták képviselik minden adott helyzetben a párt politikáját. Sajnos, szép számmal akadnak még a pártbizottsági munkater­vekben olyan napirendi pontok, amelyek indokolatlanul kerülnek megvitatásra a vb-üléseken. Még a járási párt-végrehajtóbdzottsági munkatervekben is ez a helyzet. A mezőkovácsházi járási párt- vb például a második fél évben 30 napirendi pont közül 12-ben olyan témával foglalkozik, amely köz­vetlenül nem az ő feladata lenne. Csak néhányat sorolunk fel ezek közül: 1. Az őszi mezőgazdasági munkák, s a betakarításra való felkészülés. 2. A felnőtt dolgozók iskolarendszerű továbbképzésének tapasztalatai és a feladatok. 3. Az 1963 első félévi felvásárlási terv alakulása. 4. A mezőkovácsházi gépjavító felkészülése a téli gép­javításra. 5. A kunágotai sertés­hizlalási társulás működésének tapasztalatai, stb. A felsorolt té­mák egytői-egyig közvetlenül a tanács munkájának hatáskörébe tartoznak, s többségük szerepel is a tanácsi munkaterviben. Ugyan­azt tárgyalja tehát a jb., mint a ta­nács. S ez a párhuzamosság nem­csak jelentős erőpazarlást jelent, hanem néha oda is vezet, hogy keresztezik egymást a határozatok, amelyeket a két szerv hoz azonos ügyekben. A lenini munkastílus azt jeleníti, hogy a járási pártbi­zottság, tanács vb tagja részt vesz a tanács ülésein és ott elmondja a jb álláspontját az adott napirendi ponthoz. A különböző kérdések agyontárgyalása úgysem viszi elő­re a munkát. Ellenkezőleg. Elvon­ja az erőt a jb igazi, irányító, el­lenőrző feladatainak végrehajtá­sától, az alapszervezetek tényleges, konkrét segítéséről. Nemcsak a mezőkovácsházi járásban, hanem a gyulai, szeghalmi, szarvasi és más járások pártbizottságainak munkájában is fellelhető ez a pár. huzamosség, amelynek csökkenté­se, s kiküszöbölése megjavítaná a párt irányító munkáját, növelné vezető szerepét. Ha kimaradnának a pártbazott- sági munkatervekből a fenti napi­rendek, akkor több idő maradna az alapszervezetek segítésére is. Mi ma a helyzet? A kéthetenként tartott vb-ülések általában két napirenddel foglalkoznak, ame­lyek közül általánosságban az egyik nem is tartozna a jb-k köz­vetlen feladatához. A két napi­rendre való felkészülés, a megelő­ző brigádvizsgálat, a jelentés elké­szítése, majd a határozati javasla­tok megszövegezése rengeteg időt vesz el a jb munkatársadtól. S mi­re lezajlik a vb-ülés, máris hozzá­kezdhetnek a következő napirendi pontok előkészítéséhez. Durván mondva szinte nem marad idő arra, hogy helyileg az alapszervezetek­ben segítsék a vb-üléseken hozott határozatok végrehajtását, mert már a következő napirendi pon­tokra kell felkészülni. Ilyen mó­don tehát ez a munkamódszer ki­hat az alapszervezetek tevékeny­ségére is, melyek nem kapnak elég segítséget a járási pártbizott­ságoktól. Sok helyen elmondják, hogy nagyon ritkán vesznek részt vb-tagok a községi pártbizottsá­gok vezetőségi ülésein, a taggyűlé­seken. Nem engedi őket a rendkí­vül sok jelentésgyártás, a külön­böző járási értekezletek összehí­vása, amelyek közül sokat a ta­nácsnak kellene megszervezni. Az, hogy a pártbizottságok — helytelenül — napirendre tűzik a különböző gazdasági kérdések vi­táját, természetesen nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzanak gaz­dasági kérdésekkel. De ne általá­nosságban foglalkozzanak. A nyá­ri munkák vizsgálatánál például ne arról vitázzanak, hogy milyen legyen a gépek elosztása stb., ha­nem inkább arról, hogy miként vegyék ki ezekből a munkákból a részüket a kommunisták. Álta­lában a párttagok, a pártszerveze­tek tevékenységének irányítása a jb közvetlen feladata, és ha ezt jól oldják meg, akkor helyileg is jobban biztosítottnak mondható a pártvezetés, a párt gazdaságel­lenőrzése. Varga Dezső A szocializmus időszámítása Frisset A mai hírszolgálat jellemzője a gyorsaság és frisseség. Az, hogy a televízió gyakran közvetlen adásban viszi a néző elé a fontosabb és érde­kesebb napi eseményeket, arra kény­szeríti a filmhíradók készítőit, hogy egyrészt időállóbb eseményekkel rukkoljanak elő, másrészt gyakoribb megjelenésre törekedjenek. Az úgy­nevezett „első hetes’* mozik film­híradói ezt tükrözik is, de mi ta­pasztalható az „utánjátszók’* eseté­ben? Például a csabai Terv mozi kö­zönsége nemegyszer kap a fő film elé őskori híradót. Legutóbb a Tye- reskova és Bikovszkij moszkvai fo­gadásáról készült híradót láthattuk, holott az esemény egy hónappal ez­előtt történt. Tagadhatatlanul „örök téma’*, de a híradónak voltak olyan részei is („kezdődik az aratás” stb.), amelyeken hangulatilag rég túl va­gyunk. Persze erről nem- a mozive­zetők tehetnek, hanem, ahol a mű­sorösszeállítás és a filmek elosztása történik, valahol fenn a MOKÉP tá­ján Pesten. Ma, amikor az a törekvés, hogy a mozik, a televízió létezése ellenére is állandóan megteljenek közönség­gel, mindenesetre furcsa mód­ja a „versenyképessé tételnek** a Ségi híradók műsorba iktatása. ■ Nézek egy filmet, amely arról ! szól, hogy a személyi kultusz évei- ; ben miként kötötték gúzsba a ■ kezdeményező erőt, a tehetséget, • a bátor fantáziát; olvasok egy no- S vellát, ennek meg az a magja, ; hogy szomorú és szegényes sze­• repjátszás volt a mi életünk ab- : ban az időben, s ez elől csak a ci­• nizmus kérgével lehetett védekez- | ni; hallgatok egy felszólalót, aki ; meg arra oktat, hogy hazánk fej- 5 lődésének, építésének ez a korsza­■ ka csupa-csupa negatív tanulság- ] gal szolgál: megmutatja, hogyan s • mit nem szabad, mitől kell tartóz­■ kodni, óvakodni a szocializmus építése során. S erre jön még a humorista a kabarészínpadon meg a képernyőn, és azt akarja beszuggerálni, hogy az összes örökségünk a gyapottermesztés hóbortja, a feszített tervek túlli- citálása, a kucseraság, a kétezer százalékos teljesítmények és a | padlássöprés meg hasonlók. Ilyenkor mindig két érzés kerít : hatalmába. ■ Az egyik: a pironkodás. Hiszen S bizonyára más is röstelli magát, ha ezekre a dolgokra kell emlé­kezni. Egy nagy és szép eszmét úgy elkeverni tőle idegen vadhaj­tásokkal! S mi, maiak, sokan már akkor is itt éltünk, dolgoztunk, szervezkedtünk, politizáltunk és agitáltunk, A másik érzés: a tiltakozás. Hi­szen ugyanaz a lelkiismeret, amely belátja, beismeri ezeket a régi hi­bákat, őszintén szembefordul azokkal, nem tudja elviselni ezt az egyoldalúságot. Lehetséges, hogy néhány szemlélőnek csak ennyi volt az a tíz esztendő és ennyi is maradt: örök céltábla — de ha megkérdezzük a munkást, a parasztot, ő hitelesebb emléke­zettel felel. Heroikus, nagy mun­káról, áldozatos életről is beszél, és sok-sok eredményről. Nem azért, hogy a hibákat mentse vagy feloldozzon valakit e korszak bal­fogásainak felelőssége alól, hanem egyszerűen azért, mert erkölcste­len és oktalan dolognak tart le­rombolni, vagy számításon kívül hagyni egy nagyszerű új épületet, csak azért, mert néhány lyukas tégla is van benne, mert túl deko­ratívra sikerült a homlokzat. 1963. július 21. — 65 évvel ezelőtt, 1893. júli­us 21-én született Ernest He­mingway (ejtsd: Heminguéj) amerikai író. Az első világhábo. rú után élményeit a háborúeUe- nes Búcsú a fegyverektől című regényében dolgozta fel. A spa­nyol szabadságharcban tudósí­tóként vett részt (Amikor üt az óm — 1940). Híres regénye: Akiért a harang szól. A máso­dik világháború után jelent meg a pesszimista hangú A folyón át a fák közé című regénye. 1952- halász és a tenger című művé­ben Nobel-díjjal tüntették ki ért. Magyarul legutóbb a Kili- az elemi erőket legyőző, mély mandzsáró hava címmel váloga. humanitással ábrázolt az öreg tott elbeszélései jelentek meg. * — 125 évvel ezelőtt, 1838-ban e napon halt meg Johann Mäl- zel német mechanikus, több zenei szerkezet, így a zenei tempót mérő „metronóm” feltalálója. * — 70 évvel ezelőtt, 1893. július 21-én született Hans Fallada német író. Műveiben mesterien ábrázolta az erkölcsi romlást a fasizmus éveiben és a kapitalista rendszer, különösen a mun­kanélküliség kihatását a kisemberek életére (Aki egyszer rab­koszton élt — 1934, Volt egyszer egy gyermekünk). A hitleri Németország összeomlása után a haladó demokratikus mozga­lomhoz csatlakozott, utolsó műveiben a fasizmus elleni harc élményeit dolgozta fel. Legutóbb a következő művei jelentek meg magyarul: Mi lesz veled, emberke?, Halálodra magad ma­radsz (regények), Fridolin, a pimasz kis borz (ifjúsági regény). Ernest Hemingway A Szegedi Szabadtéri Játékok nyitddarabja: Brankovics György Erkel Ferencnek ezzel a kevéssé is­mert operájával nyitották meg a Sze­gedi Szabadtéri Játékokat szombaton, mely szintén a magyar operairodalom remekei közé tartozik. Az 1874-es be­mutató óta azonban nem adták elő, csak tavaly újították fel Budapesten. Meg is volt ennek a magyarázata: a kiegyezés utáni és az ellenforradalmi rendszernek nem tetszett a mű haladó mondanivalója. A Brankovics György a népek barátságának, összefogásának és az elnyomók elleni kérlelhetetlen harcnak a gondolatát hirdeti. Erkel korábbi művei — jellegüket, felépítésüket tekintve — leginkább ta­lán az olasz operákhoz hasonlítha­tók. A Brankovics György viszont sok szempontból azokra a népi zene­drámákra emlékeztet, amelyeket a zenetörténetben először a XIX. szá­zad nagy orosz muzsikusai, minde­nekelőtt Glinka és Musszorgszkij al­kottak. Erkel művének és az orosz szerzők operáinak is igazi és tulaj­donképpeni hőse a nép. A haladást, az igazságot a tömeg, a nép képviseli ezekben a művekben. Azt a szerepet tölti be tehát a nép, amit Erkel koráb­bi műveiben a nemesi hősök képvi­seltek. Brankovics György szerb fejedelem, az opera címadó hőse valóban élő alak volt. Egy ideig Hunyadi Jánossal együtt harcolt a törökök ellen. 1443- ban a magyar törökverő hős nagy had­járatot vezetett. Egészen Bulgáriáig nyomult előre és visszaállította Bran­kovics uralmát. A szerb fejedelem azonban nem tartott ki Hunyadi mel­lett. Az 1448-as rigómezei vereség egyik fő oka éppen az ő árulása volt. Bánk bánt még a nemzet ügyéért való kiállás vitte a tragédiába. Bran- kovicsot viszont saját hibái sodorják a bukásba. A végső mérleget úgy vonja meg, hogy számításba veszi: min­den hiba, sőt hűn ellenére a szo­cializmus épülete magasodott itt azokban az években is. Megsze­reztük a földet, elkergettük a bur- zsoákat, megteremtettük a mun­káshatalmat, elkezdtük az új ér­telmiség nevelését és a társadal­mi közösség anyagi és szellemi fel­emelését. Új gyárak, városok emelkedtek, ipari—agrár ország lett az elmaradott agrárországból. Az alkotó, dolgos életnek ezek a meghatározó élményei akkor, kez­deti stádiumukban, elhomályosí­tották a vezetés hibáit, gyengesé­geit. Hittel hittük, hogy abban a történelmi szituációban a mun­káshatalom megmaradásának, a szocializmus építése anyagi biz­tonságának feltétele volt az is, amit ma elvetünk a múltból, s elhagyunk a jelenből. Hogyne tiltakoznék a lelkiisme- ret, ha valaki kézlegyintéssel, szájhúzással akar summázni egy egész történelmi korszakot, mely­nek a nép a valóságos hőse, baj­vívója volt! A munka nagyját el­végeztük, maradandó emlékmű­ként állnak itt a szocializmus épí­tésének első hazai szakaszából is a hatalmas ipartelepeik, a jól szer­vezett állami gazdaságok, s a munkáshatalom. Nem érdekünk eltakarni sem­mit a múlt vadhajtásaiból, de az is a történelmi igazsághoz tarto­zik, hogy ezek nemcsak szemé­lyeket érintettek, hanem az egész dolgozó népnek kárára voltak. Az alkotó, építő nép sorait sem kí­mélték a torzítások káros követ­kezményei. Hogy a társadalom jobbik fele mégis a rendszert igenelve dolgozott, ez az ügy irán­ti szeretetének, hitének s törté­nelmi áldozatosságának bizonyí­téka. Ez a meggyőződés mentette meg 1956-ban értékes örökségün­ket, amely — szükséges korrekci­ókkal — igenis alkalmas volt a továbbfejlesztésre, igenis alapja lehetett annak a dolgos, céltuda­tos folyamatnak és törekvésnek, melynek eredményeként az MSZMP VIII. kongresszusa dek­larálhatta, hogy hazánkban lerak­tuk a szocializmus alapjait. A párt és a dolgozó nép közös­séget vállal ennek a múltnak min­den eredményével, minden pozi­tívumával úgy, mint saját céljai és akarata szerint bekövetkezett, értékes történelmi örökséggel, s a saját tevékenysége lényegét úgy ítéli meg, mint a szocializmus hősies, minden objektív és szub­jektív akadályon végigküzdött építésének áldását. Különösen fontos hangsúlyozni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom