Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

1963. június 13. 3 Csütörtök Takarmánybázis lett a szikes legelő A szénás! ősgyepen meg­szüntették a gazdálkodás Ár­pád-korabeli állapotát. Ahol év­századokon át. csak az év első füvéből kialakult mezőt mond­hatták legelőnek — a többi azután kiégett — mostantól kezdve megváltozik a környezet látképe. A párt Vili. kongrcsz- szusával egyidőben szikszelídítő munka kezdődött itten. Az egész úgy történt, hogy a KISZ me­gyei bizottsága mellett működő fiatal mezőgazdasági szakembe­rek csoportja Janecskó János főagronómus vezetésével megbí­zólevelet kapott a végrehajtó bizottságtól- mérjék fel a szé­na« legelő javításának lehetősé­geit és tegyenek javaslatot az évszázados állapotok felszámo­lására, aránylag kevés beruhá­zással egész éven át gazdag fű- termést adó legelőt alakítsanak ki. Janecskó János és 32 tagú munkacsoportja — mindannyi­an fiatal agráriusok — szintező műszerekkel járták be a legelőt, hogy a talajfelszínről részletes térképet készíthessenek. Az ösz- szegyűjtött adatokat egy nagy térképen dolgozták fel. Még a télen kijelölték a 12 kilométer hosszú, magas vezetésű főcsator­na helyét, s a térképre rajzolták a 40 kilométer bosszú, mellék­és bajuszcsatomákat is. Mikor jött a tavasz, ezeket annak rendje-módja szerint gépekkel meghúzták. Most, hogy a csatornapartokat még nem lepte el a fű, madár­távlatból olyan ez a legelő, mintha egy nagy pók szőtte vol­na rajta hálóját. A Dögös-Káka vize szivattyú segítségével jut a magas vezetésű csatornába, s in­nen pedig két ember, egész éven át efirányítgatja az 560 holdra. Az öntözés hatására a szénási ősgyep a legnagyobb kánikulá­ban is smaragd marad és biztos takarmányt ad ötezer juhnak, 100 csikónak, több száz szarvas­marhának. Ezenkívül igen jelen­tős mennyiségű szénával is ke­csegtet. A szombati — június Sü — átadási ünnepségen a szénási emberek arca fejezte ki legjob­ban a beruházás feletti örömü­ket. A kedélyes jókedv, a ju­hászok bizakodása, a 32 tagú technikusi csoport munkája iránt szinte áradt az emberek szeretete, megbecsülése. A juhá­szok öröme volt talán a legmeg- kapóbb. Levett kalappal álltak a mezőn, s amikor kezet fogtak Janecskó Jánossal, kemény pusztai ember létükre elérzéke- nyültek. A sokat nélkülözött jó mezőre gondoltak, amelyen nyáron is szépen fejlődik majd az áílatsereg. A három szövetke­zet — a Dózsa, a Lenin és az Üj Élet — alig több félmilliós beruházásnál 560 holdon Ja­necskó János ötletéből Gyekicz- ki Pál, a Csabacsüdí Vízgazdál­kodási Társulat technikusának és Luptovics János tsz-könyvelő- nek, mint a műszaki munkák irányítójának és még többek ki­tartó. áldozatvállalásából meg­változott az itteni határ képe. A szénási legelő javítása után a KISZ megyei bizottsága mellett működő fiatal mezőgaz­dasági szakemberek csoportja újabb vállalkozásba kezd. Mű­szerek, traktorok, ekék segítsé­gével szállnak hadba, hogy az Árpád-kori örökséget Dobozon, Vésztőn, Füzesgyarmaton, a ter­melőszövetkezetek biztos takar- mánytermő bázisává tegyék. Dupsi Károly Zenekedvelő kukorica S. Smith ittinoisi kukoricatermelő észrevette, hogy a kukorica gyorsab­ban nő, ha zesne szól a közelben. A kísérleti parcellákat oszlopokra szerelt hangszórókkal vette körül, s a kuko­ricatáblán éjjel-nappal szólt a zene. A legnagyobb termést arról a rész­legről takarították be, ahol a kuko­rica áHandö alacsony írekvenerc j (450 herz) „zenekiséretteí” növeke­dett A zenés parcellákon 6—10 száza­lékkal nagyobb vök a termés, mint a ..hangrmegmunikáiás’' nélküli részlege­ken, (»4 „Tyehny-ika MologyozsT'-bc#) tsz-tagnak, a békési pedagógus­nak, a szabolcsi orvosnak, a pécsi háziasszonynak valóban nincs rá módja, hogy közvetlen hatást gya­koroljon költők, festőművészek, színműírók vagy kritikusok mun­kájára. De módja van arra, kor­látlan lehetősége, hogy nézetének, véleményének baráti körben, vagy közvetlen beszélgetéseken, nyilvá­nos felszólalásában. vagy alkalmi­lag írásban is hangot adjon. Ha egyetért pártunk politikájával, vagy ha általában azt vallja, hogy a művészeteknek hozzá kell já­rulniuk az új szemléletű ember kineveléséhez, ha egyetért azzal, hogy társadalmunkban a jónak, az igazságnak, az emberségnek kell győzedelmeskednie, akkor él­ve minden lehetőséggel, köteles­sége ezekért az eszmékért, eszmé­nyekért kiállnia. JJa társadalmunkat, az egyes emberek jóvoltából ez a vi­tázó közszellem hatja át, ha esz­méink ily módon uralkodóvá vál­nak, akkor mi sem természete­sebb, mint az, hogy minden szel­lemi alkotás is, amely megszüle­tik, magában hordozza majd a társadalmunkban uralkodó eszme hatásait. Mit tehet az egyes ember? Az egyes ember rádióhallgató, mozi­látogató, televíziós és színházné- ao, tárlatlátogató, könyv- és új­ságolvasó. Mindenről van vélemé­nye. Ha olyan jelenségeket észlel, amelyekről látja, hogy nem egyeznek nézeteinkkel, törekvése­inkkel, érdekeinkkel, akkor vitat­kozhat, hangot adhat nemtetszé­sének, kifejtheti véleményét. Erre korlátlan lehetőségeket nyújt tár­sadalmunk demokratizmusa, s ez — az ilyen reagálás — egyben cselekvő hozzájárulást is jelent a fejlődésünket gyorsító eszmei harchoz. Az eszmei offenzívában tehát mindenki részt vehet, hi­szen a gyermekeket, az ifjúságot nemcsak az iskola, nem­csak a hivatásos oktatók ne­velik, hanem a szülők is, a csa­ládtagok, az ismerősök, végső so­ron az egész társadalom. A köz vé­leményét, a közéletet, az egyes em­berek állásfoglalása, s ezeknek az állásfoglalásoknak az összessége jelenti. A mi eszméinkkel szem­ben álló, idegen, ellenséges, káros nézetek érvényesülését és terje­dését akkor akadályozhatjuk meg, ha szembeállítjuk velük a mi eszméinket, a mi nézeteinket. Semmiféle adminisztratív intéz­kedés nem helyettesítheti és nem pótolhatja a nyílt színen folyó, társadalmi méretű eszmei harcot, igazságunk érvényre juttatásáért, j gazuk van az egri járási pártbizottságban dolgozó elvtársaknak, akik a járásuk köz­ségeiben tartott (sorozatos megbe­Gimnazisták kapával A kora reggeli órákban egymás után érkeznek ide az orosházi Új Élet Tsz egyik tanyájának füves udvarára a gimnázium II. a) osz­tályának tanulói. Jövetelük célja, hogy megtartsák az idei tanév utolsó pohtechnikai óráit, ame­lyeken elméleti és gyakorlati tu­dásukról adnak majd számot. Amikor együtt van az osztály, fél­körben letelepednek a pázsitra, s aztán Baranyai Dezső tanár egy­másután teszi fel nekik a külön­böző kérdéseket. A feleletekből meggyőzően derül ki, hogy a tan­év eltelt hónapjai alatt alaposan kihasználtak minden politechni­kai órát. A tanulók sorra mondják el ismereteiket a különböző minőségű talajok­ról, növényekről. az erdő­sávok telepítésének céljáról és szabályairól. Értelmesen megha­tározzák a különböző öntözési módokat, azokat a hasznosságo­kat, amelyeket az öntözéses gaz­dálkodás jelent a földművelés­ben. A naplóba sorra kerülnek be a kitűnő és jeles osztályzatok. Egymást túlbeszélve mondják el a tanulók, hogy nagyon szeret­nek kijárni az Új Élet Tsz-be, mert a munkával, a gyakorlati élettel történő ismerkedés nagy- szerűségét látják ezdkben a ta­nulmányi kirándulásokban. Az egyik pergő nyelvű kislány na­gyon találóan határozza meg a mezőgazdasági politechnikai ok­tatást. Azt mondja, hogy szerin­tük ez az egyetlen gyógytantárgy. mert egész nap kint lehetnék a friss, szabad levegőn a napsütés­ben, izmosodnak munka közben, s jobb az étvágyuk is. Többen foglalkoznak közülük azzal a gon­dolattal hogy az agronómusi pá­lyát választják életcélul. Persze széleseken, a marxizmus—leniniz- mus eszmei ofíenzívájárói folyta­tott vitákban hangoztatták: az eszmei offenzíva nem emberek el­len, hanem emberekért folyik, azért, hogy öntudatuk erősödjék, ízlésük finomuljon, igényességük nőjjön, s meg tudják különböz­tetni az értékest az értéktelentől, az igazat a hamistól, a jót a rossz­tól, az előrevivőt a haladás elle­nestől, az ember boldogulását szolgálót az embert bukásba taszí­tó hatásoktól. r u gy véljük, ha — s ez nagyon is valószínű — az eszmei offenzíva tartalmának és formái­nak megvitatása során olyan ér­vek és kétségek hangzanak el, amely szerint az eszmei harc megvívása, csak kevesek ügye, va­lamiféle különleges képességű al­kotó értelmiségiek kiváltsága, ak­kor ezeket az aggodalmakat az életből merített példák százaival sikeresen eloszlathatjuk. Minden ember becsületes, jó szándékú ál­lásfoglalása hozzájárulhat annak az egész országra kiható közszel­lemnek a megerősítéséhez, amely az eszmei offenzívát — végső so­ron marxista—leninista eszméin­ket — az élet minden színterén győzelemre viszi. Vadász Ferenc még az érettségiig két esztendő van hátra, s ez elég idő ahhoz, hogy a jelenlegi elhatározásuk megváltozzék vagy stabillá vál­jék. A reggeli után kézbe veszik a gyerekek a kapákat, s elindulnak a kukorica területük hátralévő ré­szének gyomtalanítására. Közben megérkezik Györgyi István. az Új Élet Tsz növénytermesztési brigádvezetője, és szeretetteljes elismeréssel beszél az idei kijáro- gató gimnazistáikról, akik 100 hol­don különböző növény féleségek, — kukorica, búza, árpa, borsó, hagyma, cukorrépa — termeszté­sét vállalták. A lányok, fiúik szétszélednek a kukoricatáblán. Kezükben harsog a kapa, s mögöttük tisztulnak a kukoricasorok. Ezzel a mai nap­pal lezárul a tanév számukra a határban, de a nyár folyamán még kéthetes gyakorlati munkán vesznek részt. Szívesen jönnek ide az Új Élet Tsz-be akkor is, mert érzik és megértik a gyakor­lati munka szépségét, amely anya­gi, erkölcsi hasznot jelent mind­azoknak akik végzik, de egész társadalmunknak is. Sz. Farkas Lajos ^Oarqa A kacsatelepen találkoztunk. " Éppen etetéshez készülő­dött. Amíg a darát kavarja, a ka- csanevelésben elért eredményed­ről kérdezem. — Ezen a tanyán 2072 kacsát ne­vettünk. (A Bantba-tanyán van még 2000, s további 2000 pedig a Wertner-tanyán.) Elhullás jófor­mán alig volt. A 2072-ből 16 pusz­tult el. Ezek kelésgyengék voltak, s nem lehetett rajtuk segíteni A nem lehetett rajtuk segíteni szavakat különös hangsúllyal ej­ti. Érződik a légkörből, s látszik a rendből, a tisztaságiból, hogy a 16 kacsa elvesztése nem az ő mu­lasztásából esett. Panaszosan meg is jegyzi: — Még azt hiszik, nem viselem szívemen ezek sorsát. Pedig nem így van. Varga né­ni éjjel-nappal ott van, sokszor egyhusztomban 24 órán át is szol­gálatot teljesít, eteti, itatja a jó­szágokat, s gyógyítja a beteg ál­latokat. Balogh Ferenc, a tsz főagronó- musa is megerősítette ezt. Az idős asszony munkájával az egész tsz meg van elégedve. Nevét az egész szeghalmi járásban ismerik. Mint hírneves baromfitenyésztőt emlegetik még Füzesgyarmaton is. Hozzáértésével, különösen a múlt esztendőben tűnt ki. A pulykák között felütötte fejét a tüdöpenésiz. Ezernél is több pipe pusztult el, s az ő gondjaira bízott 1620-ból csak 52-őt sodort magával a be­tegség. Mondták is a többiek, nem tudják mit csinál az öreg­asszony a pulykáknak, mert az övéi nem döglenek. — Egyesek még azt is mondták, hogy javasasszony módjára ráol­vasok a beteg jószágokra és azok ettől meggyógyulnak. Persze szal­maszálon fújhatnám őket — mondja gunyorosan —, ha nem ügyelnék a rendre, a tisztaságra, a friss ivóvízre és a takarmányra. S lám így bizonyosodik be, hogy a jószágtartáshoz szív és hozzáér­tés keli Olyan szív és hozzáértés, mint Varga néninek is van. A be­teg kacsákkal a „kórházban” nagy gonddal törődik. Ha vala­melyik nem akar enni, megtörni, megitatja, gyógyszerekkel ellátja. Az e&huliiás megakadályozása el­sősorban az ő érdeme. De ki más ragadná ki a vész karmai közül a kacsár, ha nem pontosan 6, a gon­dozó? Minden egyes megmentett kacsa, amelyet az elhullás tűré­sen — az 5 százalékon — belül megment, értékben az övé. Ez amint látszik, igen jó ösztönző módszernek bizonyult. Az idős asszony. Varga néni jó munkájával méltán érdemelte ki a vésztői Aranykalász Tsz gazdái­nak elismerését Mi is gratulálunk neki A vadon termő gyógynövénygyűjtés komoly mellékkeresetet biztosít A fontos gyógyszeralapanyagokat tortaima zó gyógynövényeket ország­szerte gyűjtik, melyeket a földművesszövetkezetek vásárolják fel a HERBARIA megbízásából. Ezeket a gyógynövényeket a gyógyászat kü­lönböző területén használják fel, így pl.: a csalánlevél vértisztító tea­keverékek alapanyagát tartalmazza. Az ipar a csalánlevélből klorofilt von ki. mely egészségre ártalmatlan festékanyag, amit cukorkák és sütemények festésére használnak. A papsajtlevél a köhögéscsillapító teák alapanyaga. A gtyöngyviráglevél- böl szívműködés-szabályzó gyógyszereket készítenek. A papsajt vagy kerekmályva kifejlett ép, egészséges, gombabetegségektől mentes levele, 2—3 cm hosszú nyéllel együtt gyűjthető, mely áru csípett papsajtlevél néven kerül a kereskedelembe. A papsajtlevél gyűjtése kiélezett fogú szedőfésüvel gazdaságos. A májusi gyöngyvirágnak, ép. egészséges, egyöntetű zöM színű, nem elsárgult, teljesen kifejlődött, rövid szárral begyűjtött levele értékesít­hető. A nagylevelű csípős csalán, más néven kétlaki csihány vagy csolánynak nevezett növény, mindenki által ismert. A növény száráról kézzel le­húzott levelét vásárolják, melyet ajánlatos kesztyűvel vagy ujjúnkra csavart rongydarabbal (mely vékony, puha dróttal van rögzítve), gyűjteni. Az említett gyógynövények gyűjtésével — összefüggő gyűjtőterű ese­tében — napi 60—7« Ft kereset is elérhető. Sőt vannak esetek, amikor nagyobb jövedelem is biztosítható. A földművesszövetkezetek a fenti minőségű nyers csalánlevélért kg-ként —.70 Pt-ot, a gyöngyviráglevélért 1,20 Ft-ot, a csípett papsajtlevélért (kerekmályva) 1,60 Ft-ot fizetnek. Természetesen a földművesszövetkezeteknél az említett gyógynövények levelei egyöntetű zöld színre száradtan, doh, penész és egyéb idegen anyagtól mentesen is magas áron értékesíthető. Felvilágosítást ad és egyéb gyógynövények gyűjtésére is tanáccsal szolgál a HERBARIA, Budapest, V., Arany János u. 29. 272

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom