Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

1963. június 13. 2 Csütörtök V) il§on*n(az᧠„Lehet, hogy Hruscsov már a következő angol miniszterelnök- kei tárgyal?” — kérdezte fanya­rul a konzervatív Daily Teleg­raph moszkvai tudósítója, ami­kor Wilson, a brit munkáspárt új főtitkára befejezte tárgyalásait a szovjet fővárosban... A jövőre esedékes angol válasz­tások eredményeit persze még jó­solni sem érdemes. Az angol bel­politikai élet legutóbbi eseményei, a Konzervatív Párt sorozatos, ka­tasztrofális, veresége a különböző helyi választásokon — arra mu­tat azonban, hogy az erőviszo­nyok mai állása szerint reális le­hetősége van egy angliai kor- mányváltozásnak. Wilson moszkvai tárgyalásait persze nemcsak a hatalom eljö­vendő lehetősége teszi fontossá. Ezen belül mindenekelőtt az, hogy Wilson személye és főtitkár­rá választása bizonyos belső erő- eltolódásokat tükröz a brit mun­káspártban. Elődjével, a párt jobbszárnyához tartozó Gaitskel- Iel szemben Wilson a párt balkö­zép szárnyához tartozik — s há­Űjabb zavargások Georgetown ban Georgetown Kedden újabb zavargásokat je­lentettek Brit-Guayana fővárosá­ból. Támadást kíséreltek meg a miniszterelnöki hivatal ellen. Az ENSZ képviseletének épületére időzített bombákat dobtak, össze­sen húsz ember sebesült meg a zavargások során. (MTI) Gyilkoltak az amerikai fajgyűlölők Jackson Az Egyesült Államok fajgyű­lölői kedden meggyilkolták Med- gar W. Everst, a Mississippiben élő négerek egyik vezetőjét, a szí­nes bőrűek haladásáért küzdő or­szágos szövetség ismert harcosát. Evers, három gyermek apja, kedden este részt vett a jacksoni négerek gyűlésén, majd éjfél után gépkocsin érkezett otthona, elé. Alig lépett ki a járműből, az ut­ca sötétjéből eldördült az alatto­mos merénylő lövése, amely ki­oltotta Evers életét. (MTI) rom évtizede ő az első, akit nem a párton belüli jobboldal soraiból emeltek a főtitkári szék­be. Ebből arra lehet következtet­ni, hogy az angol munkásság nagy többségét követői közé szá­mító brit munkáspárt tömegeinek mélyén jelentős politikai érdek­lődési folyamat ment végbe. S ez — ha félénken is — tükröződött Wilson személyének előtérbe ke­rülésében. Mindez megszabta egyúttal azt is, hogy Wilsonnak józanabb, konstruktívabb álláspontja van sok olyan kérdésben, amelyek megfigyelők szerint moszkvai tár­gyalásainak fő témáit alkották, így például Wilson ellenzi az ön­álló angol atomütőerö tervét. Több ízben kijelentette, hogy re­ális feltételek mellett meg kell kötni az atomfegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezményt. Sőt, elvileg egyetért az atomfegy­vermentes övezetek létrehozásá­val — beleértve a közép-európai atomfegyvermentes övezetet is. Ez utóbbi jelzi, hogy Wilson a né­met kérdést is a hivatalos angol kormánypolitikánál nagyobb va­lóságérzékkel közelíti meg. Mindez az elkövetkező évek angol politikai vonalvezetése szempontjából különös jelentősé­get kölcsönöz Harold Wilson moszkvai tanácskozásainak, és mindenekelőtt Hruscsovval foly­tatott megbeszélésének. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a Wilson-megbeszélésnek ennél közvetlenebb taktikai ha­tása is lehet az angol politika alakulására. A rendkívül kényes helyzetben lévő és már most vá­lasztási gondokkal küzdő Macmil- lan-kormány ugyanis természete­sen mindent elkövet, hogy még ébben az évbeil ismét a konzerva­tívok javára billentse a belpoli­tikai mérleg serpenyőjét. Wilson moszkvai utazása és Hruscsov­val folytatott megbeszélése, amely jelentősen növeli és szilár­dítja a munkáspárt főtitkárának nemzetközi és belpolitikai tekin­télyét — egyben arra, kényszerít­heti a konzervatívokat, hogy egyes nemzetközi kérdésekben maguk is józanabb, reálisabb álláspontot foglaljanak el. A Wil- son-utazás ilyen értelemben már a legközelebbi jövőben is számot­tevő hatást gyakorolhat az angol kormánypolitikára. 0. e.) Megalapították a Lambrakisz-békedíjat London (TASZSZ) Londonban kedden közzétették John Bernal professzornak, a Bé- ke-világtanács elnökének nyilat­kozatát arról, hogy a Béke-világta. nács elnöksége megalapította a Lambrakisz-békedíjat. A békedíjat ezüst érem formájá­ban minden év május 27-én — Lambrakisz halálának évforduló­ján — adják majd át annak az 50 békeharcosnak, akik a Béke-világ- tanács elnökségének véleménye szerint a legjobban szolgálták az adott esztendőben a béke és a le­szerelés ügyét. Az érdemérmet ok­levél kíséretében nyújtják át a ki. füntetetteknek. (MTI) Bonn védelmezi Grimau gyilkosait Berlin Richard Jaeger, a nyugatnémet parlament CSC-párti alelnöke az úgynevezett európai dokumentá­ciós központ (CEDI) madridi ülé­sén nyíltan védelmébe vette Ju­lian Grimau gyilkosait: Francot és bandáját. Jaeger, aki a Bun­destagban tett ama kijelentésével tette hírhedtté nevét, hogy hábo­rú esetén „Lipcsére és Drezdára is atombombát kell hajítani”, most Grimaut „tömeggyilkosnak” nevezte és elítélte „a sajtónak a kivégzés nyomán támadt felhábo­rodását”. Véget kell már vetni an­nak, hogy az európai baloldal gyalázza Spanyolországot — je­lentette ki Jaeger, a spanyol fa­siszták nem kis örömére. (MTI) Kaszavubut kirabolták Léopoldville (AFP) Gengszterek kirabolták Ka&za- vubu kongói elnök magánlaká­sát. A betörők egyikét sikerült csak letartóztatni. (MTI) 1963. VI. 13. Deijl mikroszkópja 225 évvel ezelőtt, 1738. jú­nius 18-án született Harma- nus Deijl holland természet- tudós. A mikroszkóp mai for­mája feltalálójának őt tart­juk. Deijl mikroszkópja (1807) már szem- és tárgy­lencsével rendelkezett, me­lyek fókusztávolságát állítani lehetett a nagyítás mérve szerint. Az alul és felül elhe­lyezett tükrök a megvilágí­tást szolgálták. Fotó: Természettudományok történe­tének múzeuma. Leiden,. A statisztikai adatok tanúsága szerint 1960-ban 8918, 1961-ben 9898, 1962-ben viszont már 12 018 közúti közlekedési baleset történt. S a szomorú tavalyi csúcs a jelek szerint nem lesz hosszú életű, mert míg 1962 első évnegyedében 1869 közúti balesetet jegyeztek fel, az idén ez a szám 2162-re emelkedett. * A felelőtlenség, a hanyagság, a forgalmi előírások áthágása a közutakon 1960-ban 630, 1961-ben 666, 1962-ben pedig 793 — halá­los áldozatot követelt, A balese­tek következtében három eszten­dő alatt több mint 2000-en szen­vedtek kisebb-nagyobb sérülést vagy váltak egész életükre rok­kanttá. (MTI) harcban valamennyiünknek min­dig és mindenütt részt kell ven­nünk D e hogyan? — kérdezhetné valaki. — Semmi esetre sem úgy, mint az az — egyébként jó­szándékú — olvasó, aki a napok­ban levelet írt a Népszabadság szerkesztőségének az egyik buda­pesti kórházból, ahol kezelés alatt áll. Éles szavaikkal kifakadt: kö­zös kórtermükfben néhány olyan beteggel került össze, akiknek sok nyilatkozatából kitűnik, egy és más dologgal nem értenek egyet, sőt olykor kifejezetten el­lenséges nézeteket hangoztatnak. Semmit nem szólt. Hallgatott, megjegyezte néhány nagyon is vitatható megállapításukat és a szerkesztőséghez fordult, hogy leleplező cikkben szálljon szembe ezekkel az ellenséges hangokat pengető emberekkel. Egyszerű, de kézenfekvő példa ez arra, hogy így nem lehet. Az eszmei offenzíva azt jelenti, hogy mindenki a maga helyén, a ma­ga környezetében, a saját eszkö­zeivel, képességei és tudása sze­rint vegye ki részét abból a harc­ból, amely a helyes marxista—le­ninista nézetek — összességükben az eszme — uralkodóvá válásá­ért folyik, A budapesti vagy ózdi munkás­nak, a Szolnok megyei, vagy zalai OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOPOOUOOOOOOOOOOOOÜOOOOOOOOOODOO Fehér nőt is letartóztattak a faji megkülönböztetés elleni megmozdulásokkor Jackson, Mississippi, USA: Elvezetnek egy fehér asszonyt, aki három négerrel tüntetett a faji megkülönböztetés ellen a városháza előtt. (MTI Külföldi Képszolgálat) Mindenki a maga helyén, a maga eszközeivel ¥ “gutóbb, amikor az Orszá­gos Béketanács a VI. ma­gyar békekongresszus előkészüle­teiről tárgyalt, a felszólalók szin­te valamennyien kitérték arra, hogy évekig nagy gond volt meg­értetni az emberekkel mit lehet­nek ők, külön-külön a békéért. Sokáig élt az az aggodalom, hogy az emberek sorsát „felsőbb erők” határozzák meg, lehetőségeik túl­ságosan végesek ahhoz, hogy olyan nagy sorsdöntő dolgokban, mint a háború és a béke elhatározó szavuk lehessen. De ma már — ez volt szembetűnő és örvendetes a ma­gyar békemozgalom vezetőinek említett beszámolóiban — eljutot­tunk odáig, hogy az emberek le­vonták sok nemzetközi esemény tanulságait, s felismerték: milli­ók összefogása és határozott fel­lépése valóban képes rá, hogy a háborús veszélyt kritikus helyze­tekben elhárítsa, hathatósan, „kéz­zelfoghatóan” támogassa azokat, akik diplomáciai fórumokon — a zöldasztalnál — harcolnak egy­azon célért, a béke fenntartásáért. Az egyes emberek ereje a béke- | harcban megsokszorozódott és vi- i lágméretekben legyőzhetetlen erő­vé vált. Ez nem jelszó, hanem olyan tény, amelyet az utóbbi évek eseményei igazolnak. astanáiban sok szó esik az eszmei offenzíváród. Fontos­ságát, szükségességét elvileg meg­értik az emberek. Ám — csak­úgy, mint a békeharc kibontako­zásának éveiben — újra és újra halljuk a kérdést: mit tehet az egyes ember, külön-külön a maga kicsi erejével? Szerkesztősége­inkbe levélek érkeznek ilyen kér­désekkel: „Mit tehetek én, aki gyárban dolgozom azért, hogy az írók és művészek olyan műveket alkossanak, amelyek a mi eszmé­inket fejezik ki, segítik a törek­véseinket?” — Vajon az eszmei offenzíva megvívása nem azok­nak a feladata-e — politikusok­nak, tudósoknak, közéleti szemé­lyeknek —, akiknek módjukban áll szavukat hallatni a fontos ideológiai vonatkozású ügyek­ben? Valamennyi ilyen és ehhez ha­sonló kérdésre egyértelműen azt válaszolhatjuk: az eszmei fegy­ver valamennyiünkké, akik a szoci­alizmus hívei vagyunk, az eszmei — 190 évvel ezelőtt, 1773-ban ezen a napon született Thomas Young (fejtsd: Jang) angol fizikus és orvos. A fény hullámel­méletét bizonyította be azzal, hogy a fényelhajlás jelenségét a fényhullámok interferenciájával magyarázta meg. Megállapí­totta továbbá, hogy a fényhullámok az addig uralkodó longi­tudinális (hosszirányú) mozgási elmélettel szemben transzverzá­lisán (a haladás irányára merőlegesen keletkező, vízhullám­szerű mozgás) haladnak. 1817-ben ő fedezte tél a fény pola­rizációjának jelenségét. » * * — 85 évvel ezelőtt, 1878-ban e napon halt meg Jevgenyij Zaszlavszkij orosz forradalmár. Forradalmi propagandamunkát végzett Odessza munkásai között, 1875-től a Dél-Orosz Munká­sok Szövetségét vezette. Takarékpénztárt, könyvtárt, nyomdát szervezett a munkások számára. A narodnyikoktól sok kérdés­ben eltért ugyan — elismerve a proletariátust, mint a legfor­radalmibb osztályt —, de teljesen nem tudta legyőzni a narod- nyik ideológiát. 1877-ben letartóztatták és 10 évi kényszer- munkára ítélték: a börtönkórházban halt meg. Növekedett a közúti közlekedési balesetek száma Több mint 2000 halálos áldozat három év alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom