Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-11 / 134. szám
1963. június 11. 5 Kedd Megyei zenei együttesek hármas találkozója Gyulán Zivatar miatt félbeszakadt a szimfonikus hangverseny — Kitűnő a várudvar akusztikája Kodály Zoltán születésének 80. évfordulója tiszteletére rendezte meg a ..Kulich Gyula” kulturális seregszemle keretében a Békés megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya a gyulai várszínpadon szombaton és vasárnap megyénk énekkarainak, valamint fúvós és szimfonikus zenekarainak ta|lál- kozóját. E hagyományossá váló találkozókon —; hivatalos verseny és helyezések nélkül — a résztvevő művészegyüttesek vezetői és tagjai nemcsak bő tapasztalatokat szerezhetnek, hanem lemérhetik a maguk fejlődésének ütemét. Feltűnő volt a fúvós és szimfonikus zenekarok aránylag kis száma. 3—3 zenekar jelent meg mindkét típusból. (Orosházi fúvószenekar egy tűzoltánapon szerepelt.) Elismerés illeti meg a szarvasi tűzoltózenekart — beugró karnaggyal volt kénytelen ki- állani — Kenessey: Keszkenő c. balettjéből Lányok tánca című részlet bemutatásáért. Lelkes, jó erőkkel rendelkező sarkadi és gyulai fúvószenekar az 1961. évi fesztiválon bemutatott műsorából adott elő néhány sikeres számot. Nagyobb érdeklődés előzte meg a három város szimfonikus zenekarainak vetélkedését. Az orosházi madrigálkórussal kiegészített kamarazenekar, valamint a nagy létszámú szimfonikus zenekar még bemutathatta műsorát, majd a rendezőség a feltámadt zivatar miatt kénytelen volt a hangversenyt félbeszakítani. így a békéscsabai és gyulai zenekar bemutatója a megjelent muzsikusok és a közönség sajnálatára elmaradt. Jelentősnek és érdekesnek indult a szombati énekkari találkozó is, ahol 7 énekkar: az orosA múlt kávéháza Jan Rybkowski nemzetközileg is jól ismert lengyel filmrendező legújabb lélektani filmjét tűzte műsorára a csanádapácai Április 4 mozi június 13-tól 14-ig. A film nagy sikert aratott nemcsak Lengyelországban, hanem külföldön is. házi Petőfi, a szarvasi Erkel, a kevermesi földművesszövetkezeti, a békéscsabai Liszt Ferenc kórus és a Gyógyszertári Központ Egyesített Énekkara, továbbá a mező- berényi és a gyulai művelődési házak énekkarai szemelvényeket mutattak be ez évi műsoraikból. Éppen e szemelvények tarkasága igen bonyolult stílusproblémák elé állították a karnagyokat és a kórusokat, amit csak a békéscsabai, valamint a mezőberényi régi együtteseknek sikerült megoldani. Dicséret illeti meg a két lelkes karnagyot: Baukó Mátyást és Szabó Antalt. A hagyományos gyulai eső már szombaton este elmosta a hangverseny végét: a gyulai énekkar zenekar nélkül volt kénytelen szemerkélő esőben kiállni s így csak a Kodály: Székely keserves c. énekszáma volt teljes értékű. A befejező összkari számok teljesen elmaradtak. A romantikus várudvar kitűnő akusztikáját ügyesen kihasználta a békéscsabai kórus Lasso: Visszhang c. bravúrszámánál, amikor osztott kórussal énekeltek és a kiskar egy emeleti teremből hozta a „visszhangot”. Meg is kellett e számot ismételni a közönség kívánságára. Ugyanígy sikere volt a mezőberényiek Kodály: Esti dal c. műsorszámának, továbbá a szarvasiakat Haydn: A pillanat című művének jó előadásáért illeti dicséret. Nagy tanulsága volt ezúttal is a hármas találkozónak a fúvós- zenekari s énekkari karnagy- utánpótlás kérdése, Valamint együtteseink adottságaihoz alkalmazkodó, eredeti s korszerű művek hiánya. Talán ez az egyik magyarázata, hogy a megye területén is lassan kiszorítják a jazz- és tánczenekarok a sok-sok fáradtságot és korszerű művészi tudást igénylő fúvós és szimfonikus zenekarokat. A találkozó adott körülmények között nehéz és hálátlan rendezői munkáját a gyulai Erkel Művelődési Ház dolgozói jól látták ár. Márai György gámé. — Sajnos a fiam később bűncselekményeket követett el és Aszódra került. Nem is tudom, hogy helyes volt-e? — Ott szakmára tanították — jegyzem meg. Az anya élesen közbevág: Igen, de a gyereknek nem volt kedve a cipészmesterséghez. Hiába, amihez az embernek nincs kedve— A valóság az, hogy ennek a fiúnak semmihez nem volt kedve, a családból nem hozta magával a munka szeretetét. A szülők emlékezetébe idézem a bukás útját: Aszód, majd ismét Aszód. Szökés Aszódról. Közben egy intermezzo: a szökés ideje — alig néhány nap — alatt a betörések sorozatát követi el. Ismét Aszód következik. Itt kerül össze a hűséges jó baráttal, Varró Tibivel. Az apa a rövid szabadlábonlét időszakában igyekszik elhelyezni a gyereket. Jóskának azonban nem ízlik a munka. Munkahelyeit állandóan változtatja Az apa úgy érzi — s ezt a tárgyaláson is hangoztatja —, szülői kötelezettségének eleget tett azzal, hogy fiát elhelyezte. Kénytelen vagyok ismét az apát megcáfolni. Nekem az a véleményem, hogy a puszta elhelyezés nem elég, ha ez nem párosul a munkára való neveléssel és azzal, hogy gyermekeinkkel őszintén, minden kendőzés nélkül beszéljünk a munkával járó gondokról, a felmerülő nehéz problémákról. Ezt ez az apa, aki pedig munkahelyén embereikkel foglalkozott, nemegyszer nehéz problémákkal küzdött meg sikerrel, gyermekénél elmulasztotta. Csodálható ezek után, ha az egyébként is ingatag jellemű fiú a munkát elkerülte, sőt munkahelyeiről nemegyszer bűncselekmény árán szabadult meg? Ennek egy kirívó példáját is elmondom: Jóska, minit kifutó, 1000 forintot kap a boltvezetőtől, hogy a pénzt postára adja. Megbíznak benne, hiszen ismerték az apját. Jóska azonban a pénzt zsebre vágja, a Balaton mellé utazik és a „zsákmányt” két este eltékozolja. Jóska 17 éves akkor. A büntető bíróság elnéző vele szemben: pontosan akkora pénzbüntetésre ítéli, amennyit elsikkasztott. A hiányzó ezret viszont a szőlők térítik meg. A szülők örülnék, hogy fiúk a dolgot könnyen megúszta és utána — még inkább magára hagyják, nem emelnék gátat kimaradozásai élé. Nem kérdezik meg, hol járt és mit csinált? Az az érzésem, beletörődtek már abba, hogy úgysem lehet rajta segíteni. S Jóska az életet egyre inkább a visszájáról nézi. Még nem huligán, de a huligánszellem egyre inkább megfertőzi. Már nem érez erkölcsi korlátokat. Már érzéketlen az élet pozitív jelenségei iránt, megvetéssel nézi a fiatalok százezreinek erőfeszítéseit, becsületes munkáját Az élet értelmét a fékezhetetlenségben látja. A számára csupán anyagiakat nyújtó családi környezet sivárrá válik s ezt a sivárságot a bűnnel igyekszik ellensúlyozni. Elszakad a családi környezetitől, a munkától, a becsülettől. S a szülők tehetetlensége és közönyössége csak bátorítja a fiút. Egyre inkább kialakul bennem az a meggyőződés, hogy a szülők menekültek ettől a fiútói Szinte csak addig voltak nyugodtak, amíg nem hallottak róla. Most már bizonyosan ők is érzik, hogy a felelősségnek azért az elhárításáért, a „semmiről nem tudni” kényelméért, drága árat kell fizetniük. (Folytatjuk) Nincs minden rendben a „zöld arany“ földjén II Kettős-Körös szőkén, szelíden balag medrében. Köröstarcsá- nál karcsú híd íveli át, amely előtt rezgő nyárfák szegélyezik az utat. Egyiken gólyafészek, csak pár méternyi magasságban, de senkinek sem jut eszébe, hogy háborgassák a méltóságteljesen álldogáló gólyapárt. Néhány száz métert haladva az út bal oldalán nagyobb tanyának tűnő épület látszik. Senki nem mondaná meg, hogy a világszerte híres kosárfonó iparunk alapanyagát, a „zöld aranyat”, közönséges nevén a fűzfavesszőt termelik itt. Néhány lépés és szinte ameddig a szem ellát, szelíden, zöldessárgán hajladozó, kecses fiatal fűzvesszőket ringat a júniusi szellő. Hazánk legnagyobb fűztelepén vagyunk, 270 katasztrális holdon termelik és készítik elő gondos munkával a fűzvesszőt, hogy aztán külföldi útra indítva, jelentős szabad valutát biztosítsanak államunknak. Fábián János, az Erdőkémiai Vállalat köröstarcsai fűztelepének vezetője kalauzol végig a telepen. Hangja tele van lelkesedéssel. Tíz évvel ezelőtt ezt a területet semmire sem tudták használni, aztán megpróbálkoztak a fűzzel. Ma első osztályú exportárut termelnek itt és 160 ember talál megélhetést a telepen. Sajnos, munkakörülményeik egyáltalán nem állanak arányban az általuk végzett értékes munkával. Hihetetlenül primitív, saját maguk által eszká- bált, a naptól is csak félig-meddig védett „munkatermekben” hántolják a lányok-asszonyok a fűzvessző héját. Az őskori kunyhókat az így lehúzott fűzhéjakkal fedték be, de olyan szorgalmasan dolgoznak bennük, mint a legmodernebb pavilonokban. Persze, ha esik az eső, áll a munka, húzódik, ki hova tud. A legügyesebb vesszőhúzók 80—100 forintot is megkeresnek naponta. Hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel dolgoznak, egynóhányan megérdemlik, hogy megemlítsük nevüket: Szabó Róza és Mária, Maczkó Ilona és Júlia, Thurzó Erzsébet, Szász Eszter, valamennyien mesterei ennek a munkának. fl Udvarolt két téglarakásra rakodócsúszda van fektetve, rajta négy ütött-kopott mosdótál. Ez a telep „fürdője”, amelynek láttán keserűn forog szánkban a sokat hangoztatott jelszó: .. legfőbb érték az ember ... ” Arról pedig már külön szégyen írni, hogy amikor eljön a dél, a dolgozók ebédjüket is a vesszőhúzó bakon kénytelenek elfogyasztani, mert nemhogy ebédlő, de még csak egyetlen asztal, szék vagy pad sincs az egész telepen. Igaz, az épületeket „csak” 1958-ban emelték ... De hát hol a szakszervezeti bizottság? Ki képviseli itt a dolgozók érdekeit? Senki. Szakszervezet csak a napokban alakult, a központnak pedig így is jó. Hát hogyne, a termelés így is folyik, méghozzá nem is rosszul. I laikus ember nem hinné, I hogy a fűzvesszőnek is van ellensége. Méghozzá igen veszedelmes: i a fűzormányos, amely belerág a ! vesszőbe és azon a helyen törik az egyébként hajlékony fűz. A kártevő ellen kombinatív védekezési mód-zert — permetezést-pn rozást — alkalmazlak, nagyon jó eredménnyel: míg 1961-ben 400 szál vesszőt megvizsgálva 268 fűzormányos lárvát találtak, 1962- ben már csak 8-at Ha ezt a nagyszerű eredményt országos szinten tartani lehetne, hatalmas összeget jelentene a népgazdaságnak. Ebben az évben 83 vagon zöldvesszőt termeltek a telepen. Gondoljuk csak el, ennek a hatalmas mennyiségnek minden egyes vesz- szője hányszor kézbe kerül! Vágás, behordás, hajtatás, héjazás, szárítás, kötözés stb. Olyan munkaterület ez, amelynek minden folyamatát csak kézzel lehet elvégezni. És milyen gondossággal! A szárításkor például állandóan lesni kell az égboltot, mert, ha eső éri a száraz vesszőket, meg- nedvesednek és fuccs az exportnak. Májusban pedig hamar megcsordul az ég. A válogatást végző asszonyok olyan lelkiismeretesen vizsgálnak át minden egyes szálat, mint jó orvos a beteget. A legkisebb hiba vagy folt észlelése esetén már teszi is félre a vesszőt: nem mehet exportra, nem szégyen ítheti a telep hírnevét. A válogatók közül Szász Eszter a telep létesítése óta itt dolgozik. Nagy gonddal végzi munkáját az 53 éves Balogh Erzsébet és Varga Sándomé is. Átlagos keresetük 800—1000 forint körül mozog. Kár, hogy a telep vezetője nagyon túlterhelt ember, aki a bérszámfejtéstől kezdve az összes munkafolyamatok irányításáig szinte mindent maga csinál. Ha belegondolok, hogy jelenleg is legalább 60 munkafolyamat különböző normái alapján kell a kereseteket megállapítani, egy kicsit sem irigylem a helyzetét. Mindössze két brigádvezető és egy kisegítő adminisztrátor van mellette, pedig, ha csak a személyi problémákat, a munkaerő biztosítását vesszük alapul, az is egy teljes embert kívánna. A telepvezető azért nem panaszkodik, mert úgy véli, panasszal a terv még nem lesz teljesítve. Azt azért látom, hogy a fűzvessző kötözésére az ő újításával készült kötőgép semmibevevését még most is sajnálja, hiszen a gépet kezelő munkások szerint is teljesen balesetmentes és minőségi munkát végez. És mégis csak a köröstarcsai telepen használják. Ki tudja miért? .., Amikor magunk mögött hagyjuk a telepet, az egyik szemünk nevet, a másik pedig sír. Nevet az egyik, mert a nehéz, becsületes, minőségi munkával elkészített fűzvesszők mázsájáért 30 dollár szabad valutát kap államunk, öregbítve a magyar áru jó hírnevét, sír a másik, mert a sokat hangoztatott szociális-kulturális juttatásokból az itt dolgozóknak semmi, de semmi nem jut. Az itt uralkodó áldatlan állapotokat a Köröstarcsai Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága is sérelmezte i és észrevételezte már az illetéke- I seknél. Helyesen címezték a borítékot is: Erdőkémiai Vállalat, Budapest, V., Veres Pálné u. 17. Senki sem hiszi, hogy nem kapták eg ... O. Kovács István
