Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-11 / 134. szám

1963. június H.

4

Kedd

*

Négyen — egy témáról

Este nyitottunk be a dobozi Petőfi Tsz székhazába ázzál az

elhatározással, hogy véleményt kérjünk az ez évi tervről, a gazdálkodás erősödéséről. A tsz erősödésére bizony nagy szükség van, hiszen eddig elég gyenge eredményekkel zárta az esztendőket. Véleményt azoktól kértünk és hágtunk, akiket éppen ott találtunk a központban. Nem falrengető nagy dolgokat mondtak el, szavaikból azonban lelkesedés, bizakodás csendült ki, s az a mély meggyőződés, hogy ez az esztendő már úgy sikerül, ahogyan régen szerették volna, vagyis jó jövedelemhez jutnak.

Özv. Gőg Lászlóné növénytermesztő.

— Idestova négy éve dolgozom a szövetkezetben, növénytermesztőként. Az idén egy hold cukorrépát, egy hold kukoricát, 800 négyszögöl borsót, 600 négyszögöl nap. raforgót és 200 négyszögöl kendert vállaltam, megmunkálásra. E- mellett időnként segítek a kertészetben is, ahol 9 nap alatt legutóbb 24 munkaegységet szereztem.

Jó kedvvel tölt el az, hogy az idén szinte mindenki egyforma nagy szorgalommal dolgozik. Ezit elősegítette az, hogy most jő nálunk a munkaszervezés, mindenki tudja, hogy mit, mikor és hogyan kell megcsinálnia. Lábos László főagronómus mondogatja is a lelkes jó munkát látva: emberek, ha továbbra is így dolgozunk, akkor 1965-ben 50 forint körüli munkaegységet osztunk. Persze most azon fáradozunk, hogy az ez évre tervezett 25,47 forint munkaegység- érték inkább több legyen, mint kevesebb. Ehhez kedvez az idő, s párosul hozzá a szorgalom és a jó vezetés.

Almás! István fogatos.

— Szövetkezetünk eddig azért nem tudott eredményesen gazdálkodni, mert sók elhanyagolt, gyenge táperőben lévő földünk volt és tetézte a nem megfelelő vezetés és a rossz munkaszervezés. Nem azt mondom, hogy most már nincs csiszolni-, javítanivaló, de azt állítom, hogy jó a vezetés.

Szerintem a vezetőségnek még aprólékosabban meg kell ismernie a szövetkezet határát táblánként is, hogy azok minősége, táperőben lévősége szerint tudják meghatározni, mit hová és mikor érdemes vetni. Az idén láthatólag jól sikerül minden, mert nemcsak ilyen jó május nem volt itt régen, hanem ilyen nagy szorgalom sem. Sokan, akik korábban elmentek az ország különböző részébe megélhetést keresni, most jövögetnek vissza, mert látják, hogy aki dolgozni szeret, az jól meg tud itt élni.

Jámbor Tibor főkönyvelő

— A könyvelési adatok azt mutatják máris, hogy ez az év szövetkezetünk megerősödésének esztendeje lesz. Megvan az alapja annak, hogy teljesítsük bevételi terveinket. Most ugyanis nemcsak az időjárás és a szorgalom jobb az eddigieknél, hanem a tárgyi feltételek is. Csak egyet említek ezek közül: a gépállomástól eddig igénybe vett munkagépek és szállítóeszközök alaposan megnövelték a kiadásokat a munkaegység- érték rovására. Az idén a már meglévő gépeink mellé öt MTZ- traktart kapunk. A gépállomás munkáját nem kell igénybe venni, s így legalább félmillió forint kiadástól mentesülünk. Ez is biztosíték arra, hogy elérjük a tervezett 25,47 forint munkaegységértéket, amit növel majd a 3 millió forint egyéb címen (földjáradék, prémium) kiosztandó összeg is.

Szövetkezetünk további erősítésére az a feladat, hogy növeljük az állatállományt. A jó gazdaságokban az állattenyésztésből magaELEKTE OM ÉRNÖKÖ

^WWWVWVWVAAAA^^^SAAAA/W^

mielőbbi belépésre felveszünk.

Szolgálati lakást biztosítunk.

Érdeklődni: a Mezőhegyes! Cukorgyár irodáján. Telefon: Mezőhegyes 3.

245

Táborépítés a Körös-csatorna partján

F. Szabó Sándor tsz-elnök.

sabb eredményt érnek él, mint a növénytermesztésből. Nálunk ez még fordítva van. Igaz, elég sok jó pénzt hozó ipari növényt termelünk.

A gazdálkodás sikeréről csak év végén tudunk majd tiszta képet adni. Azonban annyi bizonyos, hogy most jó a hangulat, bizakodóak az emberek és szorgalmasan, unszolás nélkül dolgoznak családtagjaikkal együtt. Míg a korábbi években alig látszottunk ki a sok fegyelmi ügyből, most alig akad fegyelemsértő. Régebben a laza munkafegyelmet az szülte, hogy az emberek sohasem kapták meg még azt sem, amit munkaegységenként beterveztünk, nemhogy, azt, amit reméltek, amire számítottak. A csüggedés, a munkakedv hiánya persze nem segített, hanem inkább súlyosbította a helyzetet. A korábbi sikertelenségeknek oka volt a vezetés gyengesége is. Ezt most látjuk csak igazán, amikör a szövetkezetét jó szakgárda irányítja a főagronó- mustól az üzemegység, és brigádvezetőkig bezáróan. A megnöve- kedett munkakedv mellett a szakgárdának is köszönhető, hogy most szervezetten és ütemszerűen halad a munka gazdaságunkban. Most már elmondhatjuk, hogy ki. zökkent szövetkezetünk szekere a régi kátyúból, s ha itt-ott még döcögősen is, de biztosan halad a jó gazdálkodás felé.

AZ ÉPÜLŐBEN LÉVŐ Békés megyei „Sebes György’’ KISZ vezetőképző tábor — mely a spanyolországi forradalom viharsarki származású hőse után kapta nevét — Békéscsaba határában, a Körös-csatorna mentén, harmincholdas erdő szélén fekszik.

Hélyén három esztendeje még erdő volt (az is csupán tízéves: 1953-ban ültették megyénk fiataljai), de ma három nagy, modern épület emelkedik a fák zöld háttere előtt. Az első, egy teljesen kész, nyolcvan személy elszállásolására alkalmas vendégház, ahol már folyik a vezetőképzés. A második épület a klubház. Előtte mélyre ásott, vízzel telt gödör: itt kivilágított szökőkút és befonta nchely lesz. Magában a klubházban táncterem nyert elhelyezést, amely felett műanyaggal borított, eszpresszóval ellátott tetőrészt képeznek ki. A klubépület mögött felvonuló térségnek hagytak helyet, amit a másik oldalról a már szintén felépült, de még vakolatlan. négyszáz személyes étkezde zár le.

1960-ban, mikor a táborépítés — akkor még sokak által megvalósíthatatlan nak ítélt — terve felvetődött, a Békéscsabai Városi Tanács százezer forintot adott erre a célra. Ezzel, a rendeltetés arányaihoz mérten kis összeggel, indult az építkezés. Hogy a tábor tervének zöme ma már megvalósult, az jórészt társadalmi munkának köszönhető: az eddig kivitelezett rész ötmillió forint értékű; s ez összegnek fele társadalmi munka vagy társadalmi felajánlásé anyag-érték.

NÉHÁNY PÉLDA, hogyan járultak hozzá a megyei dolgozók az építkezéshez: a mai tábor helyén lévő 1961. évi sátortáborban s az 1962-beli épülettáborban a vezetőképzést hallgató vagy különböző tanfolyamokon tanuló fiatalok sokat segítettek. A Békés megyei Tanács Tervező Irodájának fiatal mérnökei társadalmi munkában elkészítették a terveket. A Délmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat rakodógéppel, a Békés megyei Autóközlekedési Vállalat gépkocsikkal segítette az építést.

Az eddig elkezdett munkák befejezése a közeljövőben várható, de a tábort a megyei fiatalok korántsem tekintik majd befejezettnek. A fák mögötti tisztásokon a jövőben víkendházakat építenek és sátortáborokat vernek, az erdő közepére egy reprezentatív vendégházat terveztek. A tábor mellett a fürdésre, evezésre, horgászatra alkalmas Körös-csatorna húzódik, később ezt is rendezni, partját betonozni akarják. Egy másik csatorna létesítésével szabadtéri előadásokra alkalmas sziget képződik majd.

A TÁBOR MELLETTI ERDŐT tíz évvel ezelőtt díszesek ültették, s közben a mai magas bükkökre, nyárfákra, fenyőkre gondoltak. A két évvel ezelőtti sátortábor helyére a kiszesek három nagy, modern épületet terveztek, s a táborban ma — három nagy, modern épület fogadja a vendéget. Minden évben jönnek új fiatalok, s az elmúlt évek fiataljainak megvalósult tervei közt szövik új terveiket.

Padányi Anna

Tizenöt éve jegy nélkül

Nem világrengető, de figyelemre méltó évfordulóra virradtunk hétfő reggel: tizenöt esztendeje, 1948. június 10-e óta nem kell belépőt váltani a Margitszigetre. A fiatalok hitetlenkedve hallgatják, rémmesének tartják, hogy a fel- szabadulás előtt a főváros e csodaszép pihenő parkjában nemegyszer az is előfordult, hogy a pénztárbódénál posztoló őrök a munkás külsejű, egyszerűbben öltözött felnőtteket és gyermekeket akkor sem engedték be, ha meg tudták fizetni a jegy árát.

Másfél évtizede mindez a múlté: a sziget is a dolgozóké lett.

Szekeres Károly: 2.

Fiatalok a lejtőn

(Egy bíró naplójából)

Azt hiszem, abban mindenki egyetért velem, hogy egy nehezen nevelhető gyermeknél nem a legcélravezetőbb pedagógiai módszer a WC-re ültetés.

No, de az anya nem volt mindig ilyen szigorú, még kevésbé következetes. Mit is mond erről a tárgyaláson:

— Kérem, előfordult, hogy a fiú pénzt lopott a retikülömből. Többször is. Nem mertem az apjának megmondani. Tudtam, hegy nagyon szigorú és megverné a gyereket. Inkább titokban tartottam a dolgot.

Ismét felmerült bennem a gondolat, hogy a gyermek érdekét semmi esetre sem szolgálta ez a titkolódzás.

Aztán egymás után többször is előfordult, hogy a gyermek iskola után nem jött haza Elcsavargott Az anya kétségbeesett, hogy hol is lehet a gyerek. De amikor hazajött, nem vonta felelősségre, hanem magához ölelte és megcsókolta.

— Csakhogy hazajöttél.

A fiú ilyenkor hazudott valamit. Megmagyarázta csavargását, iskolakerülését, s az anya a „magyarázatot” legtöbbször tudomásul vette.

Az eddigi tárgyalási anyag s főleg az anya vallomásának ismeretében most már jól belelátak a Polgár család „sajátos” nevelési módszeredbe. Ilyen körülmények között a büntetés természetesen már elkerülhetetlenné válik. De ezt a büntetést is oly rosszul, oly kontár módon alkalmazzák, hogy többet rontanak a dolgon, mint amennyit segítenek.

Nyilvánvaló, hogy ez a büntetési módszer már nem érhette el a célját. Szinte szükségszerűen vezetett a gyemeknek a családtól, a szülőktől való elszakadáséihoz.

Erről így vall az apa a tárgyaláson:

— Vad és makrancos lett a gyerek. Nem tudom miért? Nem bírtunk vele. Elhatároztuk, hogy állami gondozásba adjuk.

Ez az apa tehát a legtermészetesebbnek azt tartotta, hogy mivel nem bír a gyermekkel, állami gondozásba adja, majd az állam elvesződik a gyermekével így hát az apa, aki nyilván a munkakörében is szerette az „áthidaló” megoldásokat, ez esetben is a legkényelmesebb, a legkevesebb konfliktussal járó megoldást: az állami gondozást választotta. Ügy gondolta, hogy a család békéjét így tudja a legmegfelelőbben biztosítani. Legalábbis akikor még így hitte...

— A gyermeket egy gazdához adta ki az intézet Nem volt rossz dolga. De itt sem tudott megszokni és hazaszökött — vallja az anya.

— S tudomásom szerint a gazda biciklijét is magával hozta, alig tizenegy éves korában — teszem hozzá.

Az anya meghökkent, hogy még ilyen „jelentéktelen” részletekre is ki terjeszkedem, majd mentegetőzve hozzáteszi:

Igen, valóban így volt, de nem történt nagyobb baj, hiszen a biciklit visszaküldtük — Majd kisebb szünet után így folytatja Poi-