Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET JllúzejuML&k fa a népművelés A BÉKÉS MEGYEI múzeumok 19S2. július 1-ével a Békés megyei Tanács VB kezelésébe kerültek. Ez az intézkedés a fejlődés szükségszerű következménye volt. A mezőgazdaság átalakulása következtében tanácsszerveink a termelési feladatok mellett ezek után sokkal nagyobb figyelmet fordíthattak a művelődés feladataira. Miután a mozik, a színházak már régebben közvetlenül is bekapcsolódtak a tanácsok népművelési munkájába, a múzeumok decentralizálása lehetővé tette, hogy a múzeumok tudományos és népművelő tevékenysége is jobban beleilleszkedhessen a megye művelődésügyi programjának tervszerű végrehaj tásába. Lássuk, milyen helyet foglalnak el a múzeumok a népművelési tevékenységben? A múzeumok a helyismereti kutatás terén tudományos-népművelő intézmények, feladatuk a muzeális anyag gyűjtése, megőrzése, feldolgozása, a dolgozó tömegek számára hozzáférhetővé tétele kiállításokon és publikációk különböző formái útján. A múzeumok tehát sajátos tudományos-népművelő intézmények. A tevékenység e két oldala elválaszthatatlanul összefonódik egymással és egyik sem nőhet túlsúlyra a másik rovására. A tudományos feladatkörbe tartozik megyénk régészeti anyagának, a haladó hagyományoknak és a nép életét árázoló, a magyar népi kultúra értékeinek tematikus és szerkezeti ábrázolása, múlt és jelenbeli életjelenségeinek összegyűjtése, majd tudományos leírása. A NÉPMŰVELÉSI munka egyik formája az előzőekből folyó bemutató, kiállító munka. Nem lehet jó kiállítást rendezni akkor, ha az alapvető tudományos kérdések, amelyeket a kiállításon a széles tömegeknek bemutatnak, nem tisztázottak, ha az anyagot tudományosan nem rendszerezték és rendezték, nem határozták meg világosan. Ebben az értelemben a kiállítás előkészítése is nagyon komoly tudományos munka. Ha összegezve akarnánk megfogalmazni a kiállítás és a tudományos munka összefüggéseit, azt is mondhatnánk, hogy a 'kiállítás a tudományos-népszerű publikáció sajátos formája. Tehát a múzeumok tudományos és népművelési munkája egymástól élesen nem választható el. Megyénk múzeumainak kiállításai a tanácsi kezelésbe kerülés előtt már szegényesek, elavultak voltak. Anyagi erőforrások hiányában azok felújítására nem nyílt lehetőség. Az új helyzetben, a jövőre vonatkozó legfőbb feladat, megjavítani a népművelési munka színvonalát: új, tudományosan jól megalapozott kiállítások készítésével. Már készülnek is a múzeumok erre a feladatra. Békéscsabán ebben az évben, Gyulán pedig az elkövetkező évben rendeznek új, állandó kiállításokat. Az anyag gyűjtése, rendszerezése és rendezése már folyamatban van. ELSŐRENDŰ népművej Hajdik Antal vázlatfüzetéből Kukoricamorzsoló (tollrajz) lési feladat időszaki kiállítások bemutatása is a múzeumon belül, valamint vándorkiállítások készítése és azoknak eljuttatása olyan helységekbe, ahol nincs múzeum. A falusi kultúrházakban kell bemutatni a vándorkiállításokat, mégpedig úgy, hogy minden esetben a témához kapcsolódó előadás vagy előadások is hangozzanak el. Egy-egy vándorkiállítást a megye területén úgy kell forgatni, hogy az falvan- ként egy hét leforgása alatt megtekinthető legyen. Kívánatos, hogy ezek a vándorkiállítások a helység, a járás vagy a megye termelőszövetkezeti mozgalmának, eredményeinek bemutatója, vagy néprajzi, gyártörténeti, képzőművészeti, vagy évfordulóhoz kötött kiállítások legyenek. Az ilyen kiállításokkal teremtik meg a múzeumok a feltételeit annak, hogy eddig még számukra kevésbé vagy egyáltalán el nem ért rétegek is bekerüljenek a múzeumok népművelési hatáskörébe. A népművelési munka javításával ki keli elégítenünk a Békés megyei múzeumok látogatóit, és újabb tömegeket kell bevonni a kiállítások látogatói közé. Dolgozó népünk legszélesebb rétegeivel akarjuk megismertetni azokat a nagy kulturális és tudományos értékeket, amelyek múzeumainkban vannak és az 'eddigieknél hatásosabban és fokozottabban szeretnénk elősegíteni a dolgozók kulturális és világnézeti nevelését. • Igen fontos a minél több , tárlatvezetés és városnéző séták tartása, közben a műemléki épületek megtekintése, amire Gyulán van a legjobb lehetőség. A MŰZEÜMOKNAK min. dent el kell követniük társadalmi bázisaik szélesítésére, különös gondot fordítani az ifjúság megnyerésére, akik már eddig is a múzeumi munka komoly segítőinek bizonyultak. Az iskolákban működő honismereti szakkörök, helytörténeti és néprajzi szakcsoportok azok a bázisok, amelyek munkáját be kell és lehetséges is beépíteni a múzeumok munkájába. Az ifjúság, számos Békés megyei tapasztalat alapján, több városban és községben igen jó tárgyi gyűjtőmunkát folytat, sok esetben a gyűjtéseket dolgozatok formájába önti és régészeti leletbejelentést is végez. Ezt a hatalmas erőt kívánjuk még jobban megszervezni és bevezetni a múzeumok falai közé, segítségük Az elősorolt feladatok igyekeztek megvilágítani a múzeumok társadalmi, kulturális és politikai jelentőségét, mely összefügg társadalmunk fejlődésével, társadalmi rendszerünk előrehaladásával. Ebbe a munkába kapcsolódnak be a Békés megyei múzeumok is. Tábori György Vagyira Kozsevnyikov regénye: BEMUTATOM BALUJEVET Egy földgáz-vezeték építő részleg dolgozik valahol a Szovjetunió földjén. Végtelen pusztaságokon, sebes vizű folyókon, ember soha nem járta mocsarakon át viszik a földgázt Távol-Kelet városaiba és falvaiba. Ez adja Vagyim Kozsevnyikov újszerű, érdekes regényének keretét, melynek hősei a világtól távol élő szovjet emberek: búvárok, hegesztők, gépkezelők, sofő. rök, munkavezetők, laboránsok, mérnökök. Az első hallásra nem különleges történet. Néhány oldal olvasása után azonban az érdeklődés valamilyen különös izgalma ragadja magával az embert, — megérzi a kor sűrített levegőjét. A szerző nehéz és szép feladatra vállalkozott: a kommunizmust építő egyszerű szovjet ember portréjának megalkotására. Mi emeli Kozsevnyikov regényét több, hasonló szándékkal íródott mű fölé? A magas művészi igénnyel párosuló mély tisztelet az emberrel szemben. Balujev, a regény főhőse mondja egy helyen: .......a legesleghat almasabb emlékművet kell felállítani rozsdamentes acélból, de nem egyvalakinek, hanem egyszerűen a szovjet embernek. Emberimádókká kell válnunk. Ez a legfontosabb.. Korban, tapasztalatban, kötelességtudásban és hírnévben is sokféleképpen eltérő embereket ismerünk meg a regényéből. Legtöbbjük megjárta a sikerek és ki-ki a bukások iskoláját is. Nem különleges, nem csupa jó vagy csupa rossz emberek. Emberek, akikben a kor egész atmoszférája, az élet minden órája fokozza az egymás iránti felelősséget, létszükségletté teszi a becsületességet. A munka nagyszerű hőstettei mellett megannyi egyéni gyengeséggel — önzéssel és hiúsággal, pletykával és féltékenységgel, nagyzoüással és állha- tatlansággal is találkozunk még ezen az építkezésen, melyek a mind több új vonással együtt adják az embert Nagy gond, felelősség van az építkezés vezetőinek vállán, akik maguk sem csupa hibátlan emberek. Mindenkit szorít a terv, az embertelen időjárás, a dicsőség elnyerése, Balujev mégis így tanítja az egyik fiatal műszaki ellenőrt: Idehallgass, nem lehet ügyészi hangon beszélni minden hegesztővel. Nyerd meg a bi. zalmukat. A rossz varrat nemcsak a technológiai szabályok megszegésének a következménye. összeveszett a hegesztő a fe. leségévél, nyomban látszik a varraton, mert girbegurba. A termelési terv teljesítése, ha tudni akarod, a mindennapi életnél, az otthonnál kezdődik... — A szavaidat pedig válogasd meg, ne mondd azt, hogy „selejtgyártó”, mert az gyilkos szó. Legkönnyebb dolog büntetni. De, hogy ne kerüljön sor büntetésre, ehhez sokat kell vesződnöd az emberekkel. Viszont jólesik, ha úgy érzed, hogy megmentettél egy embert... Kozsevnyikov regényének egész szellemét áthatja — amit ki is mondat az egyik hősével —, hogy minden emberben a jót kell elsősorban kutatni, megtalálni, nem pedig a rosszat. A Bemutatom Balujevet érdekes, jó regény. Minden egyes bekezdése hiteles példázata az élet bonyolultságának és sajátos segítség az emberekben lévő jó kereséséhez. Kozsevnyikov regénye ezért tarthat nálunk is számot a legszélesebb érdeklődésre. (Kossuth Könyvkiadó.) A. fe. ............................ Csutak és a szürke ló A kondorosi Alkotmány mozi játssza ma délután, matiné előadás keretében ezt a bájos, új, magyar ifjúsági filmet. Zempléni A tokaji Kopasz-hegy dél. utáni árnyéka irdatlan árnyképként borul a Bodrogköz lapályára. A közúti hídtól keletre, hegyes földnyelvet körülfolyva két víz árama ölelkezik egymással. Az egyik színe zöld, a másiké szőke. A Bodrog és a Tisza egyesül itt egymással. A lomha szőke ár elnyeli a felé siető zöldet. A hídon túl az út kanyarogva visz Tokaj barokk házai, kapui között. A gazdagon faragott ablakkeretes, könyöklős egykori görög ke. reskedőházak mellett is kitűnik patinája ódonságával a Szapolyai-ház, (ma óvoda), amely tokaji szőlőbirtokos orosz cárok, Nagy Péter és Katalin cámő tulajdonában is volt. A városka leglátogatottabb épülete ma: a Borkóstoló. Én is ehhez tartom magamat. Sárospatak. Az autós előtt premier-planban vili ódzó városkép. A Kádár Kata utcának a reformkor hangulatát árasztó házai melmozaikok lett a látogató történelTrvi távlatokban fokozatosan tér vissza a Rákóczi-vár által sugárzó históriai légkörbe. A restaurálás alatt átló Vörös-torony impozáns mérete, a Lörántffy-szárny klasszicizáló stílusa, a Pe- rényi-loggia kőbábjai között a fény és árnyék játékos kontrasztja, az egykori vártemplom könnyed gótikája részleteikben fejezik ki azt az egységes hangulatú városképet, aminek jelenbe átnyúló formáit az egykori református kollégium, a mai Rákóczi gimnázium restaurált épülete őrzi. A későbarokk homlokzatú Gólyavár, az Iskolakert parkjában elhelyezett kon- viktusi épületek, a városban nyüzsgő, ünnepélyre zászlók alatt felvonuló diákcsoportok hitelesen juttatják kifejezésre a „Bod- rogparti Athén” iskolaváros jellegét. A város, amelynek számos temploma közül az egyikbe ma, Pünkösd-vasárnapján nem lehet bemenni, Sátoraljaújhely, a templom pedig: a „bortemplom”. így nevezik errefelé a borforgalmi vállalatnak azt a tornyos, templomszerű épületét, amelyikben a vállalat nagyüzemi pincészete van elhelyezve. A Sátorhegy alatt Bacchus birodal. mában jár az utas, akár a múltba tekint, akár a jövőbe néz. Akkor is, ha a Zsó- lyomka gömbölyűre koptatott macskakövein andalog, amelyen még Kossuth Lajos járt fel pincesori borházába, akkor is, ha a Rongyva laposa felé csillapodó ritmussal aláereszkedő Magashegy melegoldalán a dévaj görög-római boristen ígéretes derűjével mosolygó szőlőhegyet nézi. De a jelenbe, legalábbis a botjába kell megkapaszkodnia annak, aki az Ungvári-pincesor környékén jár.— Halkan suttogó lombok alatt, díszes ornamentikába csavarodó, kovácsoltvas kerítéssel kerített sírhely a széphalmi parkban. A reformkor nagy nyelvújítójának, Kazinczy Ferencnek, a magyar irodalom „szent öregjének” emlékét kegyeletes sorokkal
