Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-07 / 131. szám

1963. Június 1 4 Péntek Van-e szocialista brigádmozgalom a vízgépészeti vállalatnál? A XII. pedagógusnapon történt Felvételek iskolából, fogadásról és kitüntetésről Az elmúlt hét szombatján, a pedagógusnapot megelőző mun­kanapon zajlott le megyénkben és a megyeszékhelyem is a peda­gógusok köszöntése és kitüntetése. Az emlékezetes nap néhány eseményét, pillanatát idézzük íelvételeinkkél. A békéscsabai szlovák gimnáziumban Kiszely Mihály tanárt, a 111. osztály főnökét tanítványai virágcsokrokkal köszöntik. Fogadás a Hazafias Népfront megyei szervezetének társalgójá­ban. A képen a kitüntetett szeghalmi és vésztői pedagógusok csoportja látható, középen Rusznák János, a népfront megyei titkára. Mikor lesz bambi? Az első kitüntetett átveszi az Oktatásügy Kiváló Dolgozója ki­tüntetést: Kecskeméti Gábor test­nevelő tanár, Békésről. Papp István megyei tanácselnök a kitüntetések átadását követő baráti eszmecserén Ferenczi Jó­zsef póstelek—gerlai tanítóval be­szélget. Fotó: Kocziszky László A vízgépészeti vállalat gyu­lai üzemrészlegének volt szocia­lista brigádja. Azért csak volt, mert ebben az évben egy brigád sem érte el azt a színvonalat, me­lyért megkapták volna a kitüntető címet. — Jóllehet a múlt évi mun­kájuk után sok dolgozó kapott kitüntetést és az egész üzem elis­merésben részesült. A faliújság arról tanúskodik, hogy sokan pályáztak a Szocialis­ta brigád cím elnyerésére, csak­nem valamennyi brigád — össze­sen nyolc. Az üzem vezetősége ki_ függesztett nyílt levélben azt írja, hogy hiányosságok voltak a vál­lalt feltételek teljesítésében. A brigádokban nem fordítottak kellő gondot a nevelésre, nem segítették egymást úgy, ahogyan az egy szo­cialista brigádban elvárható. Kö­rülbelül ez a lényege a nyílt le­vélnek. A sikertelenség okait kutat­va Ambrus János elvtárs, párttit­kár azt mondta: Nem a munkáso­kon múlott. Min múlott tehát? A kérdés elénk tolakodott. Választ keresve fordultunk az egykor „Egy hét óta nem lehet bambit kapni Gyulán... Bambi nincs és kétséges, hogy a kánikulai na­pokban lesz-e!” — Ezekkel a sza­vakkal fogadott bennünket Ugor József, a gyulai szikvízüzem veze­tője. Utoljára egy évvel ezelőtt ké­szítették a kedvenc hűsítő italt a gyulai szikvízüzemfoen. A készí­tést azonban leállították, mert nem volt speciális gép és megfe­lelő hely. Azóta Békéscsabáról szállították Gyulára. Most bere­kedt a szállítás... A csabai üzem nem győzi kielégíteni a megnö­vekedett keresletet. A szikvízipari vállalat gyorsan igyekezett segí­teni a bajon. Gyulára új — napi Régen volt már. s az a „ked­ves” tanár úrnő, akinek szép ne. mesi nevéhez fűződik ez a szo­morú történet, már bizonyára elfelejtette. Azóta sem láttam. Nem tanít a gimnáziumbán. Nem tudom merre jár, hol él, de gú­nyos mosolyát, mélyen ülő apró szemeinek megvető pillantását még ma is látom. A gyermek- lelkemben hagyott mély emlék­nyomot soha, semmi nem tudja kitörölni. Ezerkilencszáznegyvenötöt ír­tunk. Tízéves voltam akkor. Csak annyit tudtam a világról, hogy vége a háborúnak Nem bombáz, nak, nem lövöldöznek. Béke van! Boldog voltam ... Gyerekfejjel akkor még nem tudhattam, hogy az emberek nem változnak meg máról holnapra. Ujjongó örömmel vártam az őszt, azt a napot, amelyen be­íratnak az új iskolába s végre elmondhatom magamról, hogy gimnazista vagyak. Már hetekkel előbb készülődtem. Ujjaimon százszor is kiszámláltam: hányat kell még aludnom?! A várva-várt boldog nap elér­kezett. Anyám azon a napon nem ment dolgozni Ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy ünnep vatn. szocialista brigád vezetőjéhez, Sza. I bő Gáborhoz. Brigádjuk a nagy hajóműhelyben dolgozik. Munka-1 tempójuk mint mindig, most is lendületes, szinte kedve kerekedik az embernek, hogy közéjük áll­jon. Huszonhármán dolgoznak együtt, egy hatalmas szállítható víztisztító berendezésen. Egy másfél embernyi magas, ké_ szülő tartály tőszomszédságában, nagykalapácsok és motorok mun­kazajában beszélgettünk. Szabó elvtárs mutatta a vállalásukat tar. talmazó ívet. Aláírta mindenki. Csatlakoztak az esztergályos bri­gád kihívásához, részt vesznek a Szocialista brigád címért folyó munkaversenyben. Teljesítmény­százalék emelése, selejtcsökkentés, a biztonsági rendszabályok betar­tása, társadalmi munka, körlet­rend, a havonkénti brigádértekez­let rendszeres megtartása szerepei a vállalásaikban. Továbbtanulásra, szakmai to. vábbképzésre és személyre szóló vállalás nincs — mondta — és hozzátette: Elférne a szakmai to­vábbképzés, például az alaposabb rajzismeret. Vannak, akik tovább 2—3000 üveg töltésére alkalmas — bambitöltőt küldtek. Az igazi baj ellenben csak ekkor mutat­kozott meg. A szódavíz-készítésre is régen alkalmatlanná vált egyetlen töltőhelyiségből álló üzemben lehetetlen beállítani az új gépet Segíteni lehetne a bajon. Az üzem vezetője elmondta, hogy az épületben, ahol a szódavizet ké­szítik, még két helyiség van, amely alkalmas lenne bambitöl­tésre, de három év óta hiába igé­nyelik a tanácstól, illetve a FŰ- SZÉRT-től, amelynek tulajdoná­ban az épület van. A két, raktár­nak használt helyiségben, marha­sót és zsírosládákat tárolnak. Legalábbis nekem az, hiszen éve­ken át látástól vakulásig a szö­vőgépek mellett állt s nekem az utca volt az otthonom. Korán keltünk. Anyám rám­adta egyetlen, frissen vasalt ró­zsaszínű vászonruhácskámat, ki. fényesítette ünneplő cipőmet: a fatalpú barátsarut, nagy fehér masnit kötött a hajamba, aztán elindultunk. Alig bírtam magam­mal. Szerettem volna a madarak­nak, a fáknak, az embereknek, mindenkinek odakiáltani, hogy gimnáziumba járhatok... de mégsem mertem. Csak kedves anyámnak csevegtem szakadat­lanul Amíg a város pereméről a belvárosba értünk, arról beszél­tem, mi leszek, ha felnövök, ha elvégeztem a gimnáziumot. Egy­re vigasztaltam anyámat, hogy néhány év múlva már nem kell dolgoznia, mégis szép ruhában járhat, mert én mindent megve­szek neki,. amit csak akar. A ru­háit én magam varróm. Anyám mindent rámhagyott, sőt még se­gített is a tervezgetésben. Ö is boldog volt Végre megérkeztünk. Hatal­mas szürke épület magasodott előttünk. Megálltunk.., Néztük... A tanulnak, de külön személyenként nem foglalkoztak ezzel a vállalá­saikban. Hasonló a helyzet a többi brigádoknál, valamennyien küz­denek a Szocialista brigád címért, de a személy szerinti továbbkép­zésükről nincs szó. Az üzem veze­tősége kidolgozta a Szocialista bri. gád cím elnyerésének általános feltételeit, e feltételeket megkap­ták a brigádok és azt választották ki, amiről úgy gondolták, teljesí­teni tudják. Legtöbb brigádnál el­sikkadt a szocialista brigádmoz­galomnak egyik leglényegesebb célja, a szakmai és általános mű­veltség emelése, az erre vonatkozó konkrét és személyre szóló válla­lás. A sikertelenség ismét ott le­selkedik, hogy jövőre sem lesz szocialista brigád, ha szigorúan veszik. A brigádok közötti rend­szeres munkaverseny kereteit alig vagy egyáltalán nem lépik át, ami­kor a szocialista brigádmozgalmat oly módon irányítják, hogy egy brigád általános vállalások alap­ján valamennyi brigádot kihív a Szocialista brigád cím elnyerésé­ért versenyre, anélkül, hogy meg­vizsgálnák, a magassabb szintű munkaversenyhez az egész üzemre értelmezve megvannak-e a szük­séges feltételek. Egészségesebb gyakorlat lenne, ha előbb a legerősebb, a legösszeforrottabb brigádok hatá­roznák el, hogy elnyerik a Szo­cialista brigád címet. Személyekre és a csoportra kidolgoznák a vál­lalásaikat, melyek megfelelnek a Szocialista brigád cím elnyerésé­nek. Jelenleg ugyanis Szabó Gá­bor brigádja, ha teljesíti is a vál­lalásait, a szocialista brigád szinttől még távol maradnál:, mert vállalásaik hiányosak. A helyesebb gyakorlat útját jár­va az eredmények biztosabban je. lentkeznek, a jó példák hamarabb születnek és hamarabb válnak ál­talánossá. (A) következő pillanatban alig hall­hatóan suttogta anyám: — Ez a gimnázium. Nagyokat nyelve, lassan emel­tem tekintetemet a magas épü­letre. Amikor a tetőhöz értem, összerezzentem. Ijedtemben még- egyszer akkorának láttam a szür­ke épületet, mint amekkora va­lójában volt, s kétségbeesetten kérdeztem: — Ebbe az iskolába is olyan gyermekek járnak, mint én? — Most már igen, — súgta anyám, aztán biztatásul megszo­rította a kezemet. Áhítattal léptem be a kapun. A lépcsőház falán hatalmas már­ványtábla állt. Arany betűit szin­te itta csodálkozó tekintetem. ....19... alapította” tovább nem o lvastam, mert a folyosóra ér­tünk. A pedellus ott állt az ajtó mögött és udvariasan mutatott a lépcső felé. — Tessék csak a második eme. letre menni. A díszteremben van a beiratás. Elindultunk felfelé. Izgatott voltam. A szívem majd kiugrott a helyéből. Nesztelenül akartunk menni. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, de a kedves fa­talpú sarumtól visszhangzott az egész lépcsőház. Szörnyű kínban voltam. A homlokom verejtéke­zett. A kezemben már egészen átnedvesedett a bizonyítvány borítólapja. GYÜJTSÜNK HÁRSFAVIRÁGOT KÖHARS, orvosi hárs, kis. és nagylevelű hársfa virágjáért nyers kilogrammonként 5,— forintot EZÜSTHÄRSFA (molyhoshársfa) virágjáért, nyers kilogrammonként 4,— forintot fizet a helyi földművesszövetkezet. A hársfavirágot murvalevéllel együtt kell gyűjteni, MELYET KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN VESZNEK AT. Bővebb felvilágosítást ad: HERBARIA, Budapest, V., Arany János u. 29. 148 Á kőműves gyereke

Next

/
Oldalképek
Tartalom