Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-07 / 131. szám

1963. június 7.

5

Péntek

Az a kevés

1 Nemrégiben riportot írtam egy háromtagú, vasutas szocialista brigádról, akiknek munkája is> életük is olyan, amilyennek el lehet képzelni szocialista típusú embereket. Sok jót is írtam róluk. Megérdemelték. Hanem egyet akkor szánt szándékkal nem említettem, mert úgy érzem külön kell erről beszélni.

Akkor, ott a vonaton szó szót váltott, gondokról is, örömökről is, s egyikőjük csak úgy mellékesen megjegyezte: Csak legalább egy jelvényt viselhetnénk. Ide tűzhetnénk az egyenruhánkra, hogy lássák, szocialista brigádban dolgozunk.

Aztán megtudtam tőlük, hogy négy év óta, amióta elnyerték a Szocialista brigád címet, még oklevelet sem kaptak, pedig azt is tudják, hogy a szakszervezet rendszeresített egy jelvényt a szocialista brigádok tagjainak. Nekik talán nem jár?

Dehogynem. Nekik is jár, mint valamennyi szocialista brigád tagnak. Csak valahol elfeküdt egy akta, senki sem gondolt rá Minek is? Egy jelvény? Hiszen olyan sok fontos, nagy dolgunk van, ebből talán csak nem csinálunk problémát?

Pedig kellene. Ezek az emberek valóban nagy dolgokat visznek véghez. Meg is becsülik őket. Szó se róla. A brigádvezető már a kormánykitüntetést viseli büszkén a mellén. Kiváló munkások is, hanem ez az egy, a brigádjelvény mégis hiányzik. Hiányolják és igazuk van. Néha aprónak tűnő, kis emberi hiúság vagy valami más — mindannyiunkban bennünk van — megköveteli az apró kívánságok teljesítését is. Ennek egyébként természetes okai vannak. Maradjunk csak ennél a három embernél. Tény, hogy az egész életük, a szocialista brigádban való tevékenységük egészében véve nagy dolog, de ez úgy tevődik össze kicsikből, talán maguk sem veszik észre, hogy egy meleg hang az utashoz, udvariasság, megértés, milyen jólesik az embereknek. Nem veszik észre, mert ez a természetükből adódik, de akik kapják tőlük, azok hálásak érte. Ezért kívánják ők is meg mások is, hogy ne haladjunk el a kicsinek vélt elismerések mellett, adjuk meg mindenkinek, mert jár.

Az illetékes szakszervezeti vezetőknek pedig körül kellene nézni a szocialista brigádok kimutatásaiban és meggyőződni arról, hogy valóban mindent megtettek-e azért, hogy az a kevés elismerés maradéktalan legyen. A szocialista brigádok érdekében is, az egész mozgalom érdekében is tegyék ezt meg.

Kiss Máté

Gazdag nyári program a résztői művelődési otthonban

(Tudósítónktól)

A vésztői művelődési otthonban nyáron sincs úgynevezett uborka- szezon. A művelődési otthon vezetősége több alkalommal rendez ötórai teát, melyen szellemi vetélkedőt is tartanak. A tíz legjobb résztvevőt jutalmazzák. A nyári hónapokban Vésztőn vendégszerepei a dobozi cigányegyüttes és a dévaványai művelődési otthon színjátszó csoportja. A helyi színjátszók is két alkalommal adnák műsort.

Ezenkívül a klubfoglalkozásokat továbbra is rendszeresen meg. tartják) melyeken filmeket vetítenek. Előadásokat szerveznek, melyekre idős nyugdíjasokat, méhészeket, vadászokat, sportolókat hív. nak meg. A könyvtár és a művelődési otthon vasárnaponként rendszeresen megtartja a gyermekfoglalkozásokat, mesefelolvasással, fi Kivetítéssel, különböző játékokkal és kirándulásokkal egybekötve.

, — — — «■ H., nxjuuuMVWrtnraflaR

Hátha mégis szerelem

Szovjet film a mai fiatalok életéről, problémáiról. Lírai hangvétele különös élmény, szereplói valamennyien neves szovjet filmművészek. Az endrődi Kossuth mozi mutatja' be június 8-tól 9-ig.

„Nyomozás" egy általános iskola

szertárában

As új tanterv még nem minden — Sokat tehetnek a nevelők is as oktatás tárgyi feltételeinek gasdagításáért

Megjelent a Pártélet júniusi száma

A Pártélet júniusi számában több figyelemreméltó cikket olvashatunk. Csizmadia Ernő a szövetkezeti parasztság egységének kialakításáról és ezzel párhuzamosan a falusi pártszervezetek eszmei-politikai nevelő munkájáról írt. A pártmunka időszerű kérdései közül ezúttal a tervszerűbb üzemszervezésről és a mezőgazdasági munkaversenyek szervezéséről szóló cikk emelkedik ki. Varga Lajos agrármérnök, a Békés megyei Tanács mezőgazdasági osztáAmikor felértünk a második emeletre, két tanárnő állt a díszterem ajtajában, A nagy zajra jöttek ki. Amikor közelebb értünk, az egyik mosolygott, a másik pedig nagyon finoman, de nagyon gúnyosan félrehúzta a száját és sokat jelentőén végignézett bennünket.

Zavaromban azt sem tudtam mit csináljak? Szerettem volna repülni vagy, minit az utcán, mezítláb menni, mert magam is úgy képzeltem már, hogy attól az. átkozott fasarutól úgy visszhangzik az egész lépcsőház, mintha egy század katona menetelne. Az arcom tüzelt a szégyentől, s végre megmenekültem. Beléptünk a terembe. Szerencsémre itt parkett volt. Odaálltunk az asztal elé és anyám az egyik tanárnőnek diktálni kezdte az adataimat, egy másik pedig elvette a bizonyítványomat.

— Apja foglalkozása? — kérdezte fenségesen.

— Kőműves — válaszolta anyám.

S ebben a pillanatban, mintha kést szúrtak volna a „kedves” tanár úrnő szivébe. Letette a tollat, csípőre tette kezeit s mintha mi ott sem lettünk volna, felháborodva szólt kolléganőjéhez:

lyának vetőmagfelügyelője a kukoricatermesztés megyei eredményeit összegezi. A Párszervezeteink életéből rovatban a kongresz- szusi határozatok megvalósításáról, a dolgozók javaslatainak hasznosításáról, a szakszervezetben végzett pártmunkáról, a kommunisták példamutatásáról, a gazdasági vezetők szakmai és politikai továbbképzéséről van szó. A júniusi számot karcolatok, meg-; jegyzések egészítik ki.

— Hallottatok már ilyet? Na tessék! Kőművesnek a gyereke gimnáziumban!!!

Csend lett. Mindenki ránk nézett Ügy éreztem végem van. Egy világ dőlt össze bennem. Egy vágy, egy nagy álom semmisült meg. Hói az egyik, hol a másik tanár úrnőre, aztán meg anyámra néztem, segítséget várva.

Mi lesz most? Mi lesz velem? Biztosan elküldenek. Biztosan azt mondják, hogy nem tanulhatok tovább. De miért mondják? Hiszen az én apám a legjobb ember a világon. Hiszen ő is építhetne nekem iskolát. SzorAhogy az új általános iskolai tantervet lapozgatom, az a gondolat merül fel bennem, vajon, hogy tudják a pedagógusok mindezt megvalósítani? Milyen feltételekkel rendelkeznek?... A válaszért a békéscsabai VIII-as számú általános iskola igazgatójához, Sebő Lászlóhoz kopogtattam be.

Első kérdésem: ismerik-e a pe- dagógusok az új tantervet?

Az igazgató elmondja, hogy több ízben megbeszéltét és az általános vélemény az volt, hogy az új tanterv lényegesen nagyobb segítséget jelent mind szakmai, mint módszertani szempontból. Külön eredmény, hogy az általágalmas, dolgos ember, csak pénze nincs.

S ékkor megszólalt az a tanár, nő, aki a bizonyítványomat elvette:

— Miért ne járhatna?! Itt a bizonyitványa. Kitűnő tanuló.

Csaknem felkiáltottam örömömben. Csaknem odaszaladtam hozzá és megköszöntem, de nem mertem. Csak hálásan néztem rá, aki talán néhány évvel ezelőtti saját beiratását élte most újra át.

— Még akkor is! — csattant a másik szava. — Elvégre ez mégiscsak gimnázium!

Kicsit várt. Tekintete villámokat szórt felénk, aztán mégis megfogta a toldat és tovább irt. Amikor befejezte, még egyszer ránk nézett és hűvösen ezt mondta:

— Volt szerencsém

Ez nála azt jelentette, hogy mehetünk. Semmi dolga tovább vélünk.

Nem törődtem már semmivel. Szilaj jókedvvel szaladtam le a lépcsőn. Már nem bántam, hogy csak az az egy ruhám van, amelyet viselek. Nem érdekelt, hogy csetteg, kopog, visszhangzik a fasarum. Ismét lelkesen beszéltem anyámnak. Csak kis idő múlva, amikor ránéztem, láttam, hogy kidolgozott kezeivél a szemét törölgeti...

SindulÁr Anna

nos iskolák alsó és felső tagozatos nevelői most először láthatják egységesen a tantervet, mivel eddig az külön volt választva. Ugyanakkor igen nagy segítség, hogy az óra vezetését és értékelését Illetően módszertani vázlatok is rendelkezésükre állnak.

Később, amikor az új tanterv megvalósításának egyik nagyon lényeges része, a szemléltetés lehetőségei iránt érdeklődöm, Mo- kos Károlyné Igazgatóhelyettes válaszol, körvonalazva az iskola helyzetét.

— Közismert, hogy iskolánk kevés helyiséggel rendelkezik. Hatszáznegyven tanulónk van i6 tanteremre, a tantermek viszont hét különböző helyen találhatók. Némelyik közel fél órára van 'a központi iskolától. Ez bizony megnehezíti a nevelők munkáját. Szertárak?! Arról jobb nfem beszélni — mondják szinte egyszerre. Vannak eszközeink, de helyiségünk nincs. Van ugyan egy fizika-szertár, de az is olyan, hogy egyáltalán nem annak való. Fáskamra volt. Az eszközök?! Azok beszéljenek inkább önmagukról.

Ijjas Lajos fizika szakos tanár „kapóra” érkezik. Megmutatja a szertárt és bizony nagyon egyet kell értenem azzal a véleményével, hogy a jelenlegi szertár semmiképpen sem megfelelő. Az Is igaz, hogy az eszközök jórészt elavultak, hiányosak. Ha van is néhány értékesebb dolog, az új tanterv megvalósításához nem lesznek elegendők. Ami van, azok jó része is az egyik tanár, Zittyán József tulajdona. Saját „gyártmánya” valamennyi. „Kísérletezni alig tudunk — mondják. Sok minden kellene ide, de sajnos, évek óta ez a probléma...”

Például: az ötödik, hatodik osztályban Az élő világ című témák biológiában még nem okoznak gondot, hiszen közvetlenül kapcsolódnak a gyakorlati élethez, de a természetismeretnél már elengedhetetlen volna egy Herbárium-gyűjtemény. A Hetedik—nyolcadik osztályban különösen problémát jelent az idegen országok növény- és állatvilágának bemutatása. Helyes volna, ha legalább diafilmeket kapnának erről. A földrajzhoz hazánk tájjelleg szerint kidolgozott szemléltető térképe hiányzik, de a többi térkép is olyan, hogy alig használható. (Huszonöt darab van, de azok mintegy 40 százaléka csak a selejtezésre „alkalmas”. Elrongyolódtak, elavultak. Ügy tudják azonban, hogy rövidesen kiegészítik a készletet.)

A VIII-as számú iskola évenként kétezer forintot fordíthat a szemléltető eszközök pótlására, de ebből a pénzből csak a legszükségesebbeket tudják megrendelni. A megrendelés után viszont gyakori, hogy az IFÉRT nem tud küldeni az igényelt anyagokból. Néha az is előfordul, hogy olyan eszközt küldenek, amelyre nincs szükség. Így történt, hogy a biológiához két szemléltető fülmo- delljük is van, de egy is elég lenne. A másikat szívesen elcserélnék valamelyik iskolával, más anyagért.

Sokáig beszélgetünk, nézelődünk, szavaikból nem panasz, Sokkal inkább aggodalom érződik. Elmondják, hogy a pedagógusok •— különösen az alsó tagozatban — szabad idejüket feláldozva barkácsolják össze a szükséges szemléltető eszközöket, de ez nem lehet megoldás. Több segítség kellene! Sok olyan szemléltető eszköz van, amely meg- Könnyítené az oktató munkát.

Most azt tervezik, hogy az iskolai szünetben rendezik a szertárakat, a szakirodalmak gyűjtését is folytatják, hogy megfelelő módszertani segítséget adhassanak a nevelők kezébe. Mint mondták, ez sem lesz könnyű feladat, mert a könyvtár sem elégíti ki az igényeket.

E látogatás és eszmecsere után arra a meggyőződésre jutottam, hogy az új tanterv egymagában még nem minden. Igen sok függ attól, hogy a felsőbb szervek milyen segítséget nyújtanak az iskoláknak, és az iskolák — öntevékenyen is — hogyan, miként igyekeznek a lehetőségek tárgyi, anyagi körét egyre jobban bővíteni. Háló Ferenc