Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-07 / 104. szám

1963. május T.

4

Kedd

Megkezdődött a háromnapos országos politechnikai értekezlet Békéscsabán

Békés megye tanácsának művelődésügyi osztálya a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya és az Országos Pedagógiai Intézet politechnikai tanszékének megbízásából háromnapos országos politechnikai értekezletet hívott össze 1963. május 6—8-ig Békéscsabára. Az országos értekezletet tegnap, május 6-án dr. Kertész Márton, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg a városi tanács dísztermében az ország minden megyéjéből érkezett nagyszámú hallgatóság előtt. A megnyitó után dr. Bori István, az Országos Pedagógiai Intézet politechnikai tanszékének vezetője tartotta meg az első vitaindító előadást. Az előadó elsősorban az

eddigi kísérleti tapasztalatokról beszélt, arról, hogy miiként kell és lehet a leghasznosabban megszervezni és lebonyolítani az általános iskolai gyakorlati foglalkozásokat. A vitaindító előadás — és a hozzászólások — sokrétű segítséget nyújtottak a gyakorlati foglalkozások új tantervének megismeréséhez és megvalósításához,

A tanácskozás első napjának délutánján Nagy Ferenc, a Békés megyei Tanács Művelődési Osztályának vezetője ismertette a gyakorlati foglalkozások békés megyei helyzetét, majd az országos értekezlet résztvevői megtekintették az úttörőházban megrendezett megyei politechnikai kiállítást, melynek hivatalos megnyitója délután 3 órakor volt.

/

KISZ-tagok lesznek

Gyönyörűen süt a nap, és a délutáni úttörőfoglalkozáson jókedvű, vidám a játék. A gyulai román általános iskolában 8 őrs tevékenykedik, minden osztályban kettő. A VIII. osztály két őrsében huszonhármán vannak, és egytől- egyig komolyan, szívvel készülnek a nagy napra, amikor KISZ-taggá avatják majd őket Étről beszélgetünk Márk György tanárral, az úttörőcsapat vezetőjével.

— Színvonalasak, jók az úttörő- foglalkozások — mondja —, és

zül Kozma Tivadar lett az első, a mesemondást pedig a hetedikes Orosz Annus nyerte meg.

Később azt is feljegyezhettem, hogy az úttörők és a gimnazisták közös kultúrcsoportja a félév utáni szülői értekezleten műsorral szerepelt, különösen tetszett a közönségnek az a színdarab, melyet Ivánus Illés tanár rendezett.

A huszonhárom nyolcadikos pajtás a szórakozás, a játék közepette is szorgalmasan készül a KISZ-avatásra. Egész évben részt vettek az „Ifjúság a szocializmuKurta Gábor KISZ-titkár, a nyolcadikos úttörőkkel a KISZ Szervezeti Szabályzatáról beszélget.

higyje el, nincs * ebben semmi ön. dicséret. Talán a módszer az, ami az egyre javuló eredményt hozza: csapatunkban a vélünk egy épületben lévő gimnázium KlSZ-szer- vezetének 22 ifjúvezetője működik. őrsvezetők, raj vezetők ezek a gimnazisták, és amellett nagyon ügyesek, kitűnő foglalkozásokat szerveznek. Unk Dojna, aki a KISZ-tagnak készülő nyolcadikosok rajvezetője, ugyanott a két őrsvezető: Taga Kornélia és Ár- gyélán Mária, aztán Tyirityán Ilona, Finna Kornélia és Burzuk Katalin azok, akik rendszeresen foglalkoznak az úttörőpajtásokkial, és jól teljesítik KlSZ-megbízatá- sukat.

Sok dolguk van ezeknek az ifjú raj- és őrsvezetőknek! Vezetik, az őrsi naplót, a raj-naplót, a pajtásokkal együtt kidolgozzák az őrsi munka terveket, mozilátogatást, játékokat és szellemi vetélkedőt szerveznek.

— Nemrég volt egy ilyen vetélkedő — idézi fél élményeit a csapatvezető, — az énekversenyt Péntya Júlia hetedikes és Szele- zsán Mária hatodikos pajtás nyerte holtversenyben, a szavalok kosért” próbákon és a nyolcadikosok őrsi összejövetelein az utóbbi időben rendszeresen megjelennék a gimnazista KISZ-tagok, közöttük nemegyszer- maga a KISZ-titkár is, Kurta Gábor. Ilyenkor hosszasan elbeszélgetnek a KISZ-életről, felolvasnak a KISZ Szervezeti Szabályzatából, és a KISZ-tagok elmesélik egy-egy emlékezetes élményüket, mellyel az ifjúsági szervezet életében találkoztak. A KISZ-tagok látogatását az úttörők is visszaadják; többször vettek már részt a KISZ-szervezet összejövetelein, filmankétokon, közös televízió-nézésen.

Az idő és a tavasz gyorsan múlik és nemsokára felvirrad majd az a nagy nap is, amikor a gyulai román iskola huszonhárom nyolcadikos úttörője felsorakozik, és ünnepélyes fogadalmat tesznek arra, hogy jó KISZ-tagok lesznek, és az ifjúsági szervezet mindig számíthat rájuk.- Szép és emlékezetes ünnepséget akarnak rendezni, méltót a naphoz, melyen az úttörőpajtásoktól búcsúzva az ifjú kommunisták zászlaja alá lépnek.

(s—n)

Megértek a feltételek, hogy célul tűzzék ki a Szecialista műhely cím elnyerését

AZ OROSHÁZI Vas- és Kályhaipari Vállalat — mint már írtuk' — a múlt évi eredménye alapján elnyerte az Élüzem címet. Amikor az örömhírről tudomást szereztem Sárközi Sándortól, a vállalat műszaki vezetőjétől megkérdeztem: melyik műhely volt az, amelyik a legjobban hozzájárult ehhez? ö habozás nélkül válaszolt: az I-es számú mechanikai üzem forgácsoló műhelye. Így vezetett ide az utam.

Az udvaron rend, tisztaság. Virágágyat is készítettek még május 1 tiszteletére. Bent a műhelyben az esztergagépeknél szorgoskodó munkások. Nem különös a kép, így van másutt is. Mi az mégis, ami megkülönbözteti ezt a műhelyt a többitől?

— Legfőképpen az, hogy az innen kikerülő munkadarabok soha nem esnek minőségi kifogás alá

— ad választ Ádász István művezető.

A mennyiségről is beszélgetünk. Tavaly a második félév első hónapjában 129, az utolsóban pedig

— folyamatosan — 174 százalékra emelkedett a teljesítmény. És már ebben az évben is kitettek magukért a műhely dolgozói. A jár- vasilózó hidraulikus szerkezetének gyártásához február 5-ig nem kaptak anyagot, március 29-ig mégis pótolták a lemaradást.

A MŰHELY KÉT LEGJOBBJA Zábrák Sándor és Szatmári István. Ezermesterek. Az ő kezükben engedelmeskedik a vas és nincs olyan megmunkáló gép, amely ellenszegülne az akaratuknak.

Most éppen tárgyalnak valamiről. Nemrég fogadták el az egyik újításukat. A satugyártást köny- nyíti meg. A vállalatnak évi 64 ezer forintot takarítanak meg vele.

Azóta már egy másik újítást is beadtak, mellyel lehetővé válik, hogy a satupofákon a befejező művelet is itt történjék. Ne kelljen más vállalattal kooperálni és az előállítási költségeket feleslegesszállításokkal növelni. Egy kicsit már türelmetlenek, mert a

vállalat csaknem két hónapja „ül”

az újításon.

Zábrák Sándor és Szatmári István régi ismerősöm, amikor most ismét talákozunk, nincs szükség bemutatkozásra.

Gratulálok az újításukhoz. Tudom azonbán, nem ez a legnagyobb érdemük. Van ennél több is: elsősorban nekik köszönhető, hogy a műhely évek óta ilyen nagyszerű eredményeket ér el. Tudásúkkal, becsületes, emberi magatartásukkal tekintélyt vívtak ki a maguk számára. Ezzel kapcsolatos az is, hogy maguk ellenőrzik a munkájukat. A műhelyből egy minőségileg kifogásolható munkadarab sem kerülhet ki.

BESZÉLGETÉS KÖZBEN tudom meg, hogy a műhelyben mindenki részt vesz a munkaversenyben. De csak egyénileg. Pedig... hátha olyan jó a kollektíva, hogy már képes — ahogy Ádász István kifejezte magát — a vállalat „eszével” gondolkozni... ha itt a munkások már eljutottak odáig, hogy megértik: összefogásban az erő és ez minden tettükben megnyilvánul... akkor miért nem tesznek együttes vállalást is? Nem hallgatom el ezt a véleményemet előttük.

Szatmári István próbálja megmagyarázni :

— Gondoltunk már arra. hogy célul tűzzük a Szocialista műhely cím elnyerését, de aztán aggályaink támadtak. Volt egy iszákos közöttünk. Igaz, őt már elzavartuk. De még itt vlan Zs. J., aki nem úgy dolgozik, ahogy szeretnénk. Sok baj van vele. Fegyelmezetlen, nemegyszer elkésik. Végül pedig a tanulás kérdése... Tavaly a vállalatnál nyolc- vanan jelentkeztek . a munkás- akadémiára. Amikor megkezdődött. harmincén voltunk, végül pedig már csak huszonötén fejeztük be ... Hát ezek... A szocialista címnek követelményei vannak. Ha pedig valamit elkezdünk, nem akarunk szégyenben maradni.

Ez így becsületes dolog. Mégis valahogy másként kell mérlegelni

a kérdést.

— Szerintem — ha egyszer elhatározzák a Szocialista műhely cím elnyerését — ez a célkitűzés azokat is magával ragadja, akik eddig talán nem értették meg, hogy a kollektíva összefogása milyen nagyszerű eredmények elérésére képes — mondom.

— Valóban —, kapcsolódik a beszélgetésbe Ádász István művezető —, ha jól megfontoljuk, végeredményben itt már anélkül is teljesítik a feltételeket, amelyek a Szocialista műhely cím elnyeréséhez szükségesek, hogy erre vállalást tettek volna. Miért ne lehetne ezt írásban is rögzíteni?

DE MONDJANAK VÉLEMÉNYT a fiatalabbak!

Piroska János, aki KlSZ-vezetö- ségi tag, s a műhely egyik legszor. galmasabbjia, helyesli Ádász István véleményét.

— Egyszer-kétszer KlSZ-gyűlé- sen is beszéltünk róla, csak valahogy abbamaradt a dolog. Pedig már megértek a feltételek.

Zs. J. ugyancsak KISZ-tag. Zavarba jön, amikor a késések kerülnek szóba.

— Csak régebben történt meg.

— De egy szocialista műhelyben ilyen nem fordulhat elő — mondom.

— Ha katonakoromban megkap, tam a Néphadsereg kiváló katonája címet, akkor... Szeretek itt dolgozni. Soha többé nem lesz baj velem.

Szavaiból a meggyőződés hangja csendül ki. Egyszeriben megértette, hogy miről van szó.

Szatmári István sem tesz több ellenvetést. Megérti, hogy az emberek nem egyformák. De a kollektíva ereje minden bizonnyal azokat a hibákat is képes lesz megszüntetni, amelyek itt-ott még megmutatkoznak. Különösen akkor, ha ilyen nagyszerű cél elérését tűzik maguk elé. Hiszen éppen ez a szocialista műhely vagy brigád feladata. ,

MOST MÁR csak egy kis segítséget tanácsot vár a műhely a vállalat vezetőitől. Mert arra is szükség van. Mivel eddig ez elmaradt. most itt az alkalom, hogy ■pótolják. Pásztor Béla

Sipos Gyula: (26.)

A nagy éjszaka

Ünnepi vacsora

Még nem is végeztek a levessel, amikor megjött Csekő, de nem egyedül, hanem egy pesti újságíróval. Sokat csavarog ez a megyében, beszéltek már vele mindnyájan s az is köztudomású, hogy jobban ismeri a megye borait, mint az idevalósiak.

— Gyorsan még két terítéket.

— Úgy látom, jókor jöttünk — derül Csekő és réhunyorít Jánosra. - Talán nekünk is jut még egy kis maradék, komám — hátba- veregeti az újságírót^ és tolja maga előtt az asztalhoz. Az meg csak nevetgél, sorra biccent fejével a jelenlévőknek, aztán mi. kor már ül, szabadkozik, legalább a látszat kedvéért, hogy ő éppen csak beugrott, nem akar zavarni és mennie is keli hamarosan.

— Nem úgy van az — kel föl János — De nem is közepén kezdjük a sort, ti lemaradtatok valamiről, azt keli pótolni, azután jön csak a leves. Ne is tedd addig eléjük á tányért, Katikám. Az újonnanjöttek kezébe nyomja a pohánkákat és tölt a pálinkából. — Na még egyet!

— Elég lesz — int elhárítóan Csekő. — Jószerivel még nem is

ettem máma. Mindenféle emberek ügyében szaladgálok egész nap. És újra ráhunyorít Jánosra.

Szóval rendben van — gondolja János és nem érez se örömet, se megnyugvást.

De Kati örül. Láthatóan vidámabb lett, amint meglátta Csekő hunyorgatásáit. Nem siet ki a konyhába ahogy letette a tányérokat, friss levessel a tálat, odaáll János háta mögé, a vállát is megszorítja lopva, hogy más észre ne vegye s csak áll, mintha még várna valamit, egy szót, teL jes bizonyosságot. De Csekő most csak az étellel foglalkozik, mélyen merít a tálba, meg is nézi, nri akadt kanalára és visszaereszti a csibelábat, számyavégét éppúgy, mint amikor János először látta otthon az asztalnál ülni. Olyan jóétvággyal eszik, hogy Kati kínálja: — szedjen még egyszer.

— Mért, más nem lesz? — és odatolja a tálat az újságíró elé: — Te csak szedj komám, neked sok folyadékot rendelt az orvos. Az meg csak szabadkozik és közben újra telemeríti tányérját.

— A negyven cseppet leves után — emeli fel Szőke István a

hozzá közel eső üveget —, mert mar három üveg is van az asztalon és tölt szomszédainak, János meg a többi poharakat tölti tele, az általános koccintásra az újságíró csak a tejével integet, keze, szája tele van, éppen egy csibenyakról szopogatja le a húst olyan alapossággal, mintha múzeum számára tisztogatná a csontokat.

Aztán fogja ő is a poharat és igyekszik utolérni a többieket.

Kati hozza az új tálakat, egyikben tejfölös csirkepaprikás, a másik tetézve galuskával.

— Mondtam, hogy lakodalomba jöttünk — tréfálkozik az öreg Lovas. Aztán komolyodva néz Jánosra: — Vagy talán valami családi ünnep is van nálatok, születésnap vagy évforduló? Nehogy aztán szégyenben maradjunk köszöntő nélkül.

— A köszöntőt azért elmondhatod — biztatja az öreget Kosa.

— Csak addig várj vele, míg én elmegyek, hatkor szemináriumot kell tartanom.

— Abból nem lesz már semmi. — Volt itt elég szeminárium az utolsó napokban.

— De már összehívtuk az élvtársaikat. Ott lesznek hatra.

— Féle — mondja két nyelés közben Szőke.

— Hogy-hogy fele?

— Például én sem leszek ott

— mutat magára az öreg Lovas.

— Ahogy nézem, Szőke Pista se, aztán Garat Józsi máma ölt disz-