Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
’y*T' 1 Pataky János: Anna (lavírozott tus) KÖRÖST AJ ____________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ C filtn az is kólában Több miiirt harminc esztendeje, hogy a film megjelent a magyar iskolákban. Azóta a filmművészet képviselője, a konzervativizmusáról híres Francia Akadémia „halhatatlanjai” között is helyet kapott. Nálunk viszont nem túlságosan sokat változott a helyzet Az iskolai vetítéseken hasonló jellegű oktatófilmeket pergetnek, mint 30 évvel ezelőtt. Néhány, a korszerű pedagógiával együtt haladni akaró tanár történelmi, irodalmi, oktatási vagy egyszerűen nevelési céljai érdekében filmekre hivatkozik óráin, mondandóját filmek idézésével Bonus István: Kiskoila Megrepedt a kormos kiskoüa, Félredobva hallgat szegényke. Negyven évig tűrte a tüzet: Édesanyám kedves edénye. A régi szép fehér zománca, Mint a térkép, olyan most rajta: Lemosta a mosogatóvíz, S a kanál lassan lekaparta. Naponta kopott, vékonyodott Edzett, kemény öntött-vas teste: Észrevétlenül átvándorolt A zsírtalan, híg levesekbe. Hogy mit főzzön a jó kiskotla Valahogy mindég kitalálta, S a családot mindegyik délben Párolgó, meleg étel várta. Üres zsebből, üres kamráiból Nem is tudom már hogyan győzte.. A krumplit ezerféleképpen Türelmesen csak főzte, főzte. Két éve anyámat gyászolja: Fekete lett, akár a bánat, És én azt hiszem, szíve is volt Ennek a kormos kiskottánaik!.„ illusztrálja. Az ország három-négy középiskolájában filmszakkörrel bővítettók a szakkörök számát, s a kötelező pedagógus továbbképzések napjain rendszerint moziba viszik a gyerekeiket. Moziba, már ahol délelőtt is hajlandók filmet adni, méghozzá olyan filmet, amely ajánlatos a fiatalok erkölcsi, etikai és esztétikai nevetésére is. Korunkban nincs még egy olyan tömeghatású művészeti ág, különösen a fiatalok számára, mint a film és a televízió. Ennek ellenére a film és a televízió értésére, történetére, esztétikai törvényeire az iskola nem tanít, sőt a filmben rejlő hallatlanul nagy nevelési eszköztárat is csak igen szűk korlátok között használja. Ennek pedig nem lehetne az akadálya a túlzsúfolt tanterv, hiszen éppen a gyorsabb, alaposabb megértést segíthetné elő a fűm az oktatásiban. A közelmúltban könyvsorozat indult a film és az iskola kapcsolatáról, amelyben a külföldi tapasztalatok leírását, a magyar ifjúsági filmek hatásvizsgálatát, a fiatalok mozibajárásának gyakoriságát és indítékait, az ifjúsági filmek dramaturgiáját és a filmesztétika alaptörvényeit dolgozták fel a szerzők. Fontos tanulmány jelent meg a Film és Ifjúságban az „Iskolán kívüli filmrendszer”-ről. Az iskolán kívüliség itt annyit jelent, hogy nem a hivatalos óraterv részeként kíván foglalkozni a filmoktatással. A tanulmány szerint a kővetkező korosztályi csoportosításban kellene a filmmel foglalkozni. Az első csoportot az 5—6 éves korúak alkotnák, ahol már egy műsorba fűzve 60—70 percig is tudnak filmet nézni a gyerekek, ha egy-egy darab időtartama nem hosz- szaöb 10—15 percnél. Kis mesefilmek, rajzfilmek szerepelhetnek az ilyen programban. A következő korosztály a 7—8 éveseké. Az ő műfajuk mindenekelőtt a mesefilm. A két év alatt nyolc film vetítését javasolja a tanulmány szerzője. A harmadik csoport a 9—10 éveseké. Ebben a korban a gyerekek nagyon érdeklődnek a történelem eseményei iránt, szeretik a kalandos, romantikus históriákat. A javaslat szerint a két év alatt tíz ilyen filmből kellene összeválogatni számukra a kötelező műsort. A negyedik korosztály, a 11—12 éveseké lenne, amikor a fő feladat, a gyerekek eszménykép keresését elősegíteni. A két évben 6—6 karriert, kalandot, a gyermekközösség kialakítását ábrázoló filmet ajánl a tervezet. Az ötödik korosztály, a 13—14 évesek számára az évi nyolc-nyolc film már az irodalomhoz, az erkölcsi kérdésekhez csatlakozna, köztük olyan filmek is, amelyek már a filmtörténeti ismeretek megalapozását te célozzák. A középiskolás korosztály számára évi tíz-tíz filmet javasol a tervezet elsősorban erkölcsi és filmesztétikai kérdések megbeszélésének alapjául. Az utolsó évben már az élő filmművészet kor- és stüusproblémáiról lehetne szó. Mindez természetesen csak tervezet, amelynek most folyik a vitája, de jó vezérfonal lehet azok számára, akik szeretnék, ha a film otthonra lelne az iskolákban. Ebhez természetesen filmek kellenek. A megfelelő címlisták összeállításával és a pedagógusokhoz való eljuttatásával most foglalkozik az If júsági Filmbizottság. A megyei mozivállalatok pedig szívesen állnak az iskolák rendelkezésére, különösen akkor, ha egy évre előre tervet készítenek, mit szeretnének bemutatni és mikor. Mindez a filmmel a nevelés egyik útja. Nem kevésbé fontos a másik: a film a rendes iskolai tantervben. Az új középiskolai reform a magyar irodalom és rajz- órákon biztosít némi helyet a filmoktatás számára. A lehetőségek azonban jóval nagyobbak. Alig vám. olyan tantárgy, ahol ne lehetne a filmet jól felhasználni, s így ne lehetne még sokoldalúbban a filmre tanítani. A nagy kérdés természetesen az. ki tanítsa az iskolában a filmet. A jövő pedagógusán a magyar főiskolákon már — önkéntesen, nem kötelezően — külön kollégiumokon tanulmányozhatják a filmesztétikát, film történelmet, de ők sincsenek még sókan és eltelik még néhány esztendő, míg az itt védett diákok kikerülnek az iskolákba. Addig is, s majd a jövőben is a film iránt érdeklődő tanárokat kell mozgósítani, ellátni könyvekkel, tájékoztatással. Bernáth László A komód A nagy, gyönyörűen csillogó- villogó üvegezett konyhaszekrény pontos időre érkezett. S a tornácon, ahová az állomásról hozva leteszik, nem állhat végleg. Benn annak a rangja szerinti hely. Csakhogy, ki keli akkor tenni a régi komódot. Berta nénje, özvegy Lakatos Ferencné szentül hiszi a pillanatbeli halált. Akárha valami erős, nagykarmú, ismeretlen kéz mar- kolászná hetvenhat éves szivét, amitől az annyira fáj, annyira vérzik, hogy mindjárt megáll. Csupacsont, bütykös ujjú, gyer- meknyi markát mély ráncoktól puhított keskeny vonalú szájára teszi, tompítani az elszálló utolsó sóhajt. De a sóhajok közül utolsónak egyik sem akar maradni. Hanem keskeny vonalú szája hirtelen megremeg és olyan szabálytalan görbülésekkel kezd rángatózni, mint eltört csésze cikk-cakkos széle. Bab nagyságú, feketére érett szemölcsét gyámoltalanul babrálgatja hegyes állának bal felén; a magas padlású pitvar belső falának támaszkodva egész mindene kicsi, fekete árnyékcsomónak tetszik csupán. — Oh, gyermekeim, hadd legyen ott az a komód. Az én komódom. Akkor vette azt még nekem szegény édesanyám, amikor férjhez jöttem... Nagy hozomány vót az akkor... óh, gyermekeim, hagy maradjon ott, ahon eddig vót. Legalább... míg én élek még. Gyenge, rimánkodó hangja megállítja, felegyenesíti fiát és menyét. A fiatalok egyáltalán nem ijedős természetűek, de a hang, a kérlelő, rimánkodó sóhaj* özön szembenézett őket. Lakatos Gábor szólal meg előbb, jobb kezének hüvelyk és mutató ujjúval két oldalra nyomva szénfekete hetyke áUású bajuszáé: — Ugyan, anyám. Mit bánkódik ezen a szúfészken. Az almaarcú, gödrös áilú meny, született Vidor Armus pedig ezt mondja: — Inkább örülne anyánk, hogy nekünk már ilyen modem szekrényünk van. Na, fogjad, Gábor. Vigyük ki ezt a.., régiséget. Aztán megint mind a ketten lehajolnak a kopott, öreg komód két végénél. — Hova tesszük? — kérdezi Gábor. — Egyelőre az ólba. Onnan meg... majd lesz vele valami — feleli a menyecske. Csodálatos, hogy özvegy Lakatos Ferencné, Berta nénje mind ennek láttára, hallatára még mindig nem hal meg. A nyitva hagyott konyha ajtaján keresztül, mint egy koporsó után, mered rá a komód üres helye. Nem is marad benn tovább. Lassan, lehajtott fejjel elválik a festett fái mellől és megy, csoszog végig a magas tornácon. S amikor fia és menye az istálló innenső szögleténél, a kis jászol mellett hagyják Annus, az almaarcú, gödrös átlú, a valamikori büszke komódot, kékszemű menyecske csetteget rákönyököl, feje fölött összekul- elégedetten. csői ja csupacsont, bütykös ujjú — Vágytam már egy ilyenre, kezét és végtelenül fájó, hosszú Gábor. sírásba kezd. — Anyám sajnálja a komódPiros, a rövid szarvú, de meg- jót. lehetősen jó tőgyű tehén szelíd szánalommal váz hátra a nagy jászol mellől. Fején csörren a lánc, kérődző pofája meg-megáll a bámulástól. Vagy azon töpreng hirtelen: hova kötik majd a kicsijét...? Berta nénje pedig csak sír és sír. A fiatalok viszont már be is tették azóta az üveges, halványzöld és krémszínben csillogó-villo- gó új konyhaszekrényt. Látásával, hogy a többi modem bútorok közé mennyire beülik az, nem tudnak eltelni. Különösen — Mit csináljunk vele. Nem maradhatok le a többi fiatal- asszonytól. Különben is.. Nem mondhatod, hogy nem érdemiem meg. Nem sokkal zártad többel az esztendőt, mint én. Pedig van itthon is éppen elég gondom. Meg a két gyerekkel... — Megvettük? — Meg. — Nahát. Ez a lényeg. Az anya és anyós, Berta nénje nem találja helyét. Az új szekrényt elkerülve tipegett erre-arra, fejét mindig lehajtva és csupa bánat, csupa szomorúság mindene. Mintha halottja lenne. A két unokát öreg magával szereti. Másoknak így dicsekszik velük: „Óh, az én unokáim? Gabri négyéves, Irén kettő. Olyanok, mint két cinbáb." Most nem tudják helyre vidámí- tani nagyanyjukat. Aztán mégis. Másnap még elmegy az új bútor mellett. Harmadnap meg és áll előtte egyszer, kétszer, azután mindig többször. Háttal. Hosszú, ráncos, bő szoknyájának fedezéke mögött bütykös, vékonybőrű ujjaival hozzá-hozzáér a fényes, sima festéshez. Következőleg ujjait már meg is huzigálja rajta fentről lefelé. Aztán meg lentről felfelé és vissza. A fiatalok vasárnap délután egy kis beszélgetésre mennek Bige György komáiknál. Mikor hazajönnek, Berta nénje váratlanul azt mondja menyének: — Hallod-e, jányom. Csipketerí- tök kénének ebben a... új komódba. Az mutatna takaroson. Az illene a pácaira. A menyecskének melegen villan a szeme. Az arcán is pirosabb a hamvasság. — Fogok én azt beletenni, persze. Már kinéztem a textilben. Hanem... csak szebb ez, igaz, anyám? Mint az a magáé. Mint az a. régi. — Ez is jó — feleli anyós Berta nénje. — Csak meg kell ám becsülni, fijaim. Asztalos Bálint
