Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-23 / 118. szám

1963. május 33. 4 Csütörtök Harminckét intézkedés a Gyulai Bútoripari Vállalat műszaki fejlesztési tervében Kétezer forinttal nőtt az egy főre eső termelési érték — Hatvanhat újítás — Új gépcsarnok épül — Először Hogyan lehet meggyorsítani a lakásépítkezést? Megjegyzések egy állandó bizottsági ülés után teljesítették az els Á Gyulai Bútoripari Vállalatnál az elmúlt évben 98 407 forint volt az egy főre eső termelési érték, ami kétezer forinttal több az elő­ző évinél. Az állandóan növekvő termelékenységet elsősorban a helyes munkaszervezéssel érték el. Már tavaly elkészítettek egy prog­ramozási tervet, amelyben kidol­gozták minden hétre az üzemré­szek feladatát. Például egy szek­rény ,,átfutási” ideje a pihentetés­sel együtt 80 nap és a terv alap­ján a mindennapi feladata kidol­gozottén került a műszakiak és a munkások elé. Az idén is készí­tettek műszaki intézkedési tervet, amelyben 32 fontos intézkedés sze_ repel. Helyet kapott ebben a terv­ben a munkásoknak és a műsza­kiaknak a javaslata. A gyárban 66 újítást valósítottak meg. Nyolcvanhétezer forint értékű az anyag- és bérmegtakarítás az üzemben, s egyik legjelentősebb A mester és Felvételünk az Orosházi Cipész József szaktanácsaival látja S negyedévi tervet újításuk — hogy a kombinált szekrények éleit furnírozás he­lyett piskótakeleléssel készítik —, járult ehhez legjobban hozzá. Hét új, modern gép beszerzése is szerepel az intézkedési tervben, amelyből két sorozatúké és egy marógép már megérkezett. A gé­peket az egymillió forintos költ­séggel épülő új gépcsarnokban he­lyezik el. A vállalati eredmény legjobban a munkások átlagkeresetének ala­kulásában mutatkozik. Íme, egy összehasonlítás: a műit év első negyedében 1208 forint volt a havi átlagkereset, az idén 1371 forint lett. Először fordult elő a vállalat történetében, hogy teljesítették az első negyedévi tervet. Tavaly 84 százalékra, az idén pedig 100,9 százalékra teljesítették első há­romhavi tervüket. — kis — • •••«• • • ■••••••■ tanítványai Ktsz-ben készült, amikor Vági el a cipész-szakma tanulóit. ÚJSÁGHÍR: Napirenden: a la­kásépítkezés címmel lapunkban beszámoltunk arról, hogy a me­gyei tanács építési és közlekedés- ügyi állandó bizottsága megtár­gyalta az osztály jelentését az ál­lami, szövetkezeti, társaslakás­építés és a magánerőből történő családiház-építés helyzetéről. Gondolom, a hír különösen azok számára jelent érdekességet, akik maguk is lakásra várnak. De joggal teszik fel a kérdést, va­jon ez a tanácskozás jelentett-e előrébblépést? Meggyorsul-e a la­kásépítkezés üteme, több lakás lesz-e és csökken-e a várakozási idő? Első megjegyzés Az állandó bizottsági tanács­kozás azért érdekes, mert leg­alább felmérte azokat a lehetősé­geket, amelyekkel jelenleg ren­delkezünk. Az emberek igénye ma az, hogy korszerű lakásban, lehetőleg családi házban éljék le életüket. Ezt az igényt támasztja alá az az adat is, hogy az 1962- ben épített családi házak száma megyénkben 1349. Százalékban pedig annyit jelent, hogy az épült lakások 82,2 százaléka családi ház. Ez a számadat egy régebben húzódó vitának is pOntot tesz a végére, mert ez bizonyítja azt is, hogy az emberek jelenleg szíve­sebben költöznek a kertes csalá­di házakba. Ehhez mindjárt hozzá kell tennünk azonban azt is, hogy ezzel az építkezéssel vi­szont városaink és falvaink terü­lete még tovább növekedne, ami már nem lenne ló. Így elsősorban jelentkezne a házhelyprobléma, és a súlyos gondot okozó feladat, a közművesítés. Az új kertes, földszintes, beépített területek, út-, víz-, csatornahálózatot köve­telnek. Ez pedig csak drágítaná az építkezéseket. A fentiekből könnyen megálla­pítható, hogy az igényeket a le­hetőségekkel párosítani kell. Ke­resni kell azokat a lehetőségeket, amelyek a városépítést, a korsze­Egerek és egerek A tsz fegyelmi bizott­ság harcias, mondhatj nám felpaprikázott han­gulatban ült össze. Az elnök G. Tóth József, olyan beszédet mondott az egy zsák tengerit el­tulajdonító F, Varga Sándor ellen, hogy min­den szava dörrenö pus­kagolyóként repkedett a szobában. A bűnös, pél­da nélkül álló cinizmu­sát jól elemezte Virágos Mihály. Megbélyegezte Varga tettét, majd hoz­zátette, hogy a közös ten­gerit közös zsákban vit­te el, — Erről jobb, ha nem beszélünk — szólalt meg a mind ez ideig csend­ben ücsörgő Varga. — A zsák lyukas volt és szó­ródott belőle a tengeri. Ez aztán' irtózatos vi­hart kavart a bizottság­ban. Hogyhogy! Lyuka­saik a zsákok? Valaki ki­abálni kezdett: akkor egerek is vannak! Azok pedig a tengerit zabol­ják. Tehát Varga nem is olyan bűnös, mert vég­tére is hasznos dologra akarta fordítani a közös tengerit Az elnök alig bírt reu­tet teremteni: — Ne essünk kétségbe, emberek! — kiabálta. — Inkább azt keressük, hogy ki a felelős a lyukas zsákokért! — Erre fel- morajlott a bizottság: — A vezetőség! — Varga buzgón bólogatott ehhez a felfedezéshez s közben sajnálkozva haj­togatta, hogy a tengeri jó részét útközben el­szórta, — Ezt a szégyent! — szisszent fel Virágos Mi­hály. — A vezetőség hi­bája miatt így kell lekö­zölni a drága tatka/r- mányt! Erre a keserű meg­jegyzésre aztán minden­ki felbőszült. Ha meg­tudják a szomszédban, hogy a Harcos Tsz-ben a közöst már csak lyukas zsákokkal lehet dézs­málni... Hogy a Harcos Tsz ilyen zsákokkal ké­szült fel a tavaszra. — Csak nyugalom — igyekezett a kedélyeket hűteni G. Tóth, amikor Virágos fújni kezdte a parazsat ily módon: — Addig nem lesz nyugalom, amíg egyik­másik tagtársunk ilyen dolgok miatt bajba ke­veredik. Rögtön példának hozta fel F. Varga Sándor ese­tét, akit a vezetőség zsá­kok iránti nemtörődöm­sége bajba kevert. Szép beszédet mon­dott Varga mellett, amelyben méltatta, hogy érdemei ekvitathatatla- nok, hiszen egy súlyos mulasztásra terelte a bizottság figyelmét. Majd kérdéssel fordult Var­gához: — Őrizte valaki a teu- koricagórét? — Senki — hangzott a hetyke válasz. — Hát már ide jutot­tunk — zúdult fel erre újra a bizottság. — Lyukasak a zsákok, al­szanak az éjjeliőrök. Tűrhetetlen állapotok. Így nem lehet a fegyel­mit lefolytatni! A nagy háborgást most már az elnök sem tudta elcsitítani. Az általános hangzavarban csupán egy ember hallgatott mind ez ideig: Korpás Gábor. Ellenben most ő is megszólalt. — Na jó, jó! Hanem mi lesz Vargával? Vég­tére is lopott! — De milyen zsákkal? — szegezte neki a kér­dést Virágos. — Mégis, mi legyen Vargával? — makacsko. dőlt Korpás, mintha nem is hallotta volna a kér­dést. Ekkor a bizottsági ta­gok közül valaki azt ja­vasolta, hogy büntessék 10 munkaegység levoná­sára. Mások ötöt javasol­tak, volt, aki egy mel­lett szavazott. Ekkor új­ra Virágos kért szót, s kifejtette, hogy Varga végeredményben a kö­zös takarmányt mentette az egerek elöl. Majd a bizottság zajos helyes­lése közben javasolta a büntetés elengedését. Végső érvként ezt mond­ta: — Hagyjuk Vargát. Ami véle történt, az végeredményben bárme­lyikünkkel megeshet. Itt vannak azonban az ege­rek... Griff Sándor rűséget és az építkezni szándéko­zó magánérdeket közös nevezőre hozza. Ennek a célnak érdekében már sikeresnek mondható a szö­vetkezeti I lakóházépítkezés, amely mindhárom városunkban megin­dult és az elkövetkező időben a fejlesztést figyelembe véve to­vább növekszik. Második megjegyzés Senki nem vitatja, hogy az új lakások építésénél figyelembe kell venni a város érdekét vagy éppen a község érdekét. Megyén­ket járva úgy községeinkben, mint városainkban sok elhanya­golt épületet találunk. Az is köztudott dolog, hogy e régi ház­ingatlanokra évente sok százezer forintot fordítunk éppen azért, hogy ezek megfeleljenek az igé­nyeknek és a város, vagy község szépségének is. Itt jelentkezett ezen a tanácskozáson az a prob­léma, hogy meddig is tartogassuk és mennyit fordítsunk ezekre a régi, elavult házakra? Mikor és mennyi épületet lehet szanálni? A tanácskozás is, de a kívülál­lók véleménye is az, hogy akár Orosházán, Gyulán vagy Békés­csabán bátrabban kell, persze a lehetőségeket figyelembe véve felszámolni ezeket az épületeket, hogy helyükre korszerű, új házak kerüljenek. Ez egyúttal azt is je­lenti, hogy a városkép újjáala­kulna, modernebbé válnának városaink. Annál is inkább adott ez a lehetőség, mert a most meg­indult közművesítés a városoknak úgyis e belső területeire terjed ki. Hozzá lehet tenni még azt is, hogy a magas beépítés olcsóbb és a városokban elengedhetetlen. Mindjárt itt »kell megemlíteni azonban egy problémát A ma­gas beépítés jelenlegi formájában azonban nem sokat lendít és nem sokat segít a városok szépségén. Egy kezünkön meg tudnánk talán számolni azt a néhány új épületet, amelyet az átlagos szemlélő is szépnek fogadhat el. Ugyanúgy, mint az állandó bizottság és még néhány más tanácskozás bizonyít­ja, a tervezésnek fokozottabban kell lépést tartania az igények­kel, szebb és tetszetősebb terveket kell készíteni. Ez nemcsak me­gyei, hanem országos gond ma is. Harmadik megjegyzés Visszatérve a családiház-épít- kezések problémájához éppen az állandó bizottsági tanácskozás itt hozott újat. A tanácskozáson je­len voltak az OTP központjából is. Hozzászólásukban elmondot­ták, hogy az OTP a kormánytól kapott felhatalmazás során a kis társasházak, és sorházak építé­sére kedvező részletfizetési felté­telek mellett történő értékesítésére kapott engedélyt. A sorházas la­kóépületek alatt olyan családi há­zakat értenek, amelyeknél az egyes lakásokat tartalmazó ház­egységek kétoldairól közös tűz­fallal egymáshoz csatlakoznak és 4—6. esetleg 8—10 egységből ál­ló házfüzért alkotnak. Az épület- egységet képező házak lehetnek földszintesek és emeletesek. Min­den lakás, illetve épületegység önálló, s körülbelül 60—90 négy­szögöles telken áll. Ez az építkezési forma már az ország jó néhány, városában siker­rel folyik. Azonban hozzá kell tennünk azt is, hogy ennek is megvannak a korlátái. A lehető­ségeket azonban figyelembe véve érdemes lenne felmérést végezni, így különösen Békéscsabán, Gyu­lán, Orosházán, Békésen, Füzes­gyarmaton, Gyomén, Szarvason, Szeghalmon és Tótkomlóson, hogy vajon ezekben a helységekben, hogy lehetne olyan összefüggő, a város és a község képét emelő területeket találni, ahol ezeket az építkezéseket nagyobb ütemben, folyamatosan lehetne végezni. Békéscsabán érdemes lenne felmérést végezni, hogy azokon a helyeken, ahol eddig a házhely­kiosztásnál a földszintes beépítést tartottuk célravezetőnek, lehet-e esetleges módosításokkal sorház­beépítést megvalósítani. Az OTP megyei fiókja most sa­ját erőből keresi a lehetőségét ennek, de úgy gondoljuk, a városi és a községi tanácsok illetékes állandó bizottságai éppen a me­gyei állandó bizottság javaslata alapján ehhez nagy segítséget tudnának nyújtani. Végül érdemes megjegyezni, hogy azon sem ártana törni a fejünket, hogy vajon a sorház­építkezésnél hogyan lehetne hasznosítani a középblokkos épít­kezést, hiszen azok szállítása kö­rülbelül 60 kilométeres távol­ságig kifizetődő, és a Békéscsa­bai Téglagyár kapacitása eddig még nincs kihasználva. Tehát le­hetőség lenne arra, hogy lényege­sen több lakást, az igényeknek is jobban megfelelő sorházakat építsünk, lényegesen kedvezőbb feltételek mellett Dóczi Imre Új gépek könnyítik meg a munkát Az Orosházi Faipari Vállalat bútorrészlege ez évben kezdte meg az Erzsébet-háló és a Béke- garnitúra gyártását. A minőséget sikerült úgy kialakítani,, hogy a Budapesti Bútorértékesítő Válla, lat egy esetben sem emelt kifo­gást. Megkönnyíti a munkát az új fényező- és enyvezőgép. amit nemrég kapott az üzem. A III. negyedévben egy felső marógép is érkezik, amellyel csapozás, núto- zás és hosszlyukfúrás végezhető. A vállalat seprűrészlege új sep­rűkötő gépeket kap. Ezeket a kar­bantartó részleg felújítási keret­ből 35 ezer forint költséggel ké­szíti el. A seprűkötők a II. félév­ben már csak gépen dolgoznak. Általános sztrájkot tartanak az olasz kikötőmunkások Róma (MTI) Az Olasz Általános Munkás­szövetséghez, a CGIL-hez, vala­mint a Katolikus CISL-hez és a szociáldemokrata UIL-hez tarto­zó kikötőmunkás szakszervezeték titkárságai együttes ülést tartottak, amelyen elhatározták valameny­nyi olasz kikötő dolgozóinak álta­lános sztrájkját. A sztrájk pénte­ken reggel 8 órától szombat délig tart. A kikötőmunkások munkafelté­teleik megjavítását, a munkához és a szervezkedéshez való jogaik csorbítatlanságát követelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom