Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

1963. május 1. 2 Szerda i-től 63-ig... So h s e m felejtett május elsejék Nem tévedés a cím, s nem is valami matematikai kombiná­ció. Mindössze: 70 év útját jel­zi, két emberöltő régi május el­sejéinek múltjáról beszél... A 74 éves Nyistyár János bácsi, a békéscsabai pártiskola portása félméteres tajtékpipáját fogva ül a fülkéjében. Harmincöt eszten­dős ez a pipa, azelőtt csak ünne­pen használtam, — mondja —, de majdnem kétszer 35 esztendő, amire visszaemlékezem... — A békési határrészen lak­tunk, a Maróban. Ügy hívták: Maró. Onnan jártam a városi is­kolába. Esténként, míg haza nem zavartak, ott tanyáztam a Séta­kert (mostani liget) fái ■ között, ahol a régi munkásegylet volt. Sok ismerős felnőtt akadt ott. Szerettek. A millenniumi évet élte akkor az ország, 1896-ot Írtak. Míg élek nem felejtem el azt az első május elsejét. Az egyletben gyülekeztek a szervezett munkások, főleg kőmű­vesek. Onnan mentek végig az Andrási úton rendőrök gúnyos szavainak kíséretében ... Nem szóltak egy szót sem. Egy-két táb­lát tartottak a kezükben. Azt mondják, az volt ráírva: Tízórás munkaidőt! Béremelést! Nem so­kan, 80-an, 90-en lehettek talán meg egy csomó gyerek mellettük és utánuk. A laktanya előtt rám szóltak, akik mellett én gyalogol­tam: — Most már erigy innen fiam, hátha baj lesz, megzavarnak min­ket a katonák ... — Nem tudom mi lett aztán. Engem meg a többi gyereket rendőrök űztek ki a sorból. — A rákövetkező években, s a századforduló után ugyanilyen néma tüntetések voltak. Akkor mór az iskolásokat is kivitték majálisozni. Látták, nem lehet megakadályozni a május 1-i mun­kásösszejöveteleket, hát azok élét szerették volna legalább kicsorbí­tani. Ilyenkor újul meg a termé­szet — mondták, s ennek ünne­pévé igyekeztek tenni május 1-ét. A Veszely-hídhoz vittek minket kirándulni. Tíz-tizenkét éves vol­tam akkor. Vágtunk mindannyian egy fűzfavesszőt, ezt lobogtattuk az úton. Kint a hídnál versenyt futottunk, lekvároskenyér-evés versenyt játszottunk, aztán haza­mentünk. Tizennyolc éves koromban — 1907-ben, már fűtő voltam. Elő­ször a vasútnál, aztán az István Malomnál, aztán egészen a felsza­Csuda érdekes! badulásig MÁV-nál mozdonyfűtő. Megtanultam mit jelent május 1, amit a világ minden táján meg­ünnepelnek a munkások. 1889- ben, amikor én születtem, Hay- marketben, egy amerikai város­ban, béremelésekért sztrájkoltak a munkások, s az ottani rendőrség vérbe folytotta a tüntetésüket. Négy munkást meggyilkoltak. Az ő emlékükre határozott egy évre rá a II. Intemacionálé vezetősége, hogy minden évben legyen a munkásosztály nemzetközi szoli­daritásának napja május 1. És év­ről évre meg is ünnepelték. De akkor csak a szervezett munkások vonultak fel. Azok sem mind. So­kan féltek, hogy baj lesz belőle. Pedig a csendőrség, rendőrség még jobban félt. Nem is enged­ték aztán a közös ünnepet, mert indulókat daloltunk végig a váro­son. Emlékszem a régi dalokra ... S az ősz veterán halkan dúdolni kezd: Eljött a hideg ősz, hideg ősz... Ki mit szeret, arra néz, arra néz... Én a demokráciát szeretem... A másik, amire még emlékszem, a II. Intemacionálé indulója volt: Mink dolgozunk, nagy hasznot hajtunk, de ki az, aki megfizet... A vasúti munkások nem szer­vezkedhettek, mégis sokan ott voltunk a május elsejéken. S az első szabad májust — akkor már Cegléden szolgáltam, mint vörös­katona — olyan tömeg ünnepelte, amekkorát nem láttam együtt ad­dig még soha. Kun Béla beszélt hozzánk, arról, hogy Szovjet- Oroszországban olyan világ követ­kezett már be, amelyikben a munkásnak van becsülete. Mi is azt akarjuk megvalósítani... Iga­zán ekkor értettem meg, hogy mi a nemzetközi összefogás.^. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom éveiben hiába volt a véres terror, a mun­kások titokban mégis minden évben megünnepelték május el­sejét. Bár egyszer sem tudták za­vartalanul, szívük szerint megül­ni. Gyülekezési tilalmat vezetett be Horthy. Ám a munkásveze­tők, Bartolák András, Novák Já­nos, Hrabovszky Mihály, Gyuska János, Sztankó Mátyás kijátszot- ták a rendeletet. Ügy intézkedtek, hogy kettesével, hármasával jus­sanak ki a városból a szervezett munkások, s a csoportok találkoz­zanak a Bandika-fánál és a Daj­ka-kertben ... Ezeket Kvasz Pali bácsi, a me­gyei pártbizottság portása mond­ja, aki Nyistyár elvtárshoz képest már a következő generációt kép­viseli. Tizenkilenc éves korában lett építőmunkás és 1929-től részt vett minden tiltott május elsején. — Lopva jutottunk ki a város­ból 34 évvel ezelőtt. A Dajka­kertben 60-an, 70-en gyűltünk össze, a Bandika-fánál is úgy gondolom, szintannyian. Őrsze­met állítottunk, s csak ezután kezdődött meg a közös beszélge­tés. Minket Dobroczki György kőfaragó segéd vezetett, ö rádió­jával rendszeresen fogta Moszk­vát. Elmondotta nekünk a hallot­Varsóban ülésezik a KGST végrehajtó bizottsága Varsó Visszaérkezett Varsóba Diotr Jaroszewicz lengyel miniszterel­nök-helyettes, aki a KGST-ben meghonosodott sorrend alapján, átvette a végrehajtó bizottság el­nöki tisztségét. A repülőtéren be­jelentette, hogy a KGST végre­hajtó bizottsága már május első felében ismét összeül ezúttal Var. sóban. (MTI) takat, a III. Intemacionálé hatá­rozatait. Ekkor tanultuk meg a kommunisták indulóját is: Föl, föl ti rabjai a földnek... Politizáltunk, tanultunk. S mi­kor az elvtársak jelezték, hogy csendőrőrs közeledik, ki-ki a meg­beszéltek szerint cselekedett. Szét- ugrottunk a fák között, de nem mentünk el, csak mint a kirán­dulók külön-külön csoportokban kártyázni, sakkozni, napozni, horgászni vagy futballozni kezd­tünk. Ám spiclit is épített közénk a rendőrség, így aztán megtudták mit csinálunk valójában. Minden alkalommal megzavartak bennün­ket a csendőrök. Hazátlan kom­munistáknak, felforgatóknak titu­láltak minket, s felszólítottak, hogy menjünk haza, ne csinál­junk csoportosulást. A fenyegetések ellenére évről évre nőtt a Horthy-rendszer alatt is a május 1-et ünneplő szervezett munkások tábora. Kvasz elvtárs mondja: 1941—42-ben még jobban konspirálva, mint azelőtt és még inkább üldöztetve már 300 mun­kás gyűlt össze a megbeszélt he­lyeken, s tett hitet a munkásszoli- daritás mellett Már 300 munkás... S azóta a munkások ünnepe valamennyi dolgozó összefogásának, alakuló népi, nemzeti egységünk erősödé­sének napja lett hazánkban is. A hajdan 80—90 főnyi tüntető se­reg sorai kiszélesültek. Ma tízez­rek, milliók menetelnek színpom­pás sorokban, szabadon éltetve a munka ünnepét. S az első sorokban ősz hajú ve­teránok emlékeznek a régi, tiltott május elsejékre. Varga Dezső 1963. május 1. — Május elseje a munka nemzetközi ünnepe, a proletár nemzetköziség napja. Hivatalos megünneplését az 1889-i pá­rizsi kongresszus határozta el. Budapesten először 1890-ben került sor megünneplésére. Napjaink május elsejének alap­gondolata a munkásosztály har­ca a szocializmusért, a népek közti barátságért és a világbé­kéért. — 105 évvel ezelőtt 1858. május 1-én született Rudnyánszky Gyula költő, a múlt századvég modem lírájának egyik képvi­selője. Írásaiban romantikus és kapitalista-ellenes volt, Habs­burg gyűlölete miatt börtönbe zárták, majd onnan kiszabadul­va, Amerikába vándorolt ki. Első kötete: Fanni dala címmel jelent meg, utolsó kötete, melyben az amerikai munkások szomorú életét dalolta meg: „NapszáUat felé” (1913). * — 80 évvel ezelőtt, 1883-ban e napon született Hamburger Jenő orvos, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Tanácsköztársaság idején földművelésügyi népbiztos. A pro­letariátus vívmányait a végsőkig védte. Az ellenforradalom vérdíjat tűzött ki a fejére. Az üldöztetés elől sikerült Ausztri­ába, majd a Szovjetunióba menekülni. Latinka-ballada című verse a magyar proletárirodalom egyik megrázó erejű alko­tása. • — 65 évvel ezelőtt, 1898-ban e napon nyílt meg Budapesten a Közlekedési Múzeum. Megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusának jegyzőkönyve a Kossuth Könyvkiadónál A jegyzőkönyv tartalmazza a Központi Bizottság beszámolóját, a Központi Revíziós Bizottság, a Mandátumvizsgáló Bizottság és a Fellebbviteli Bizottság jelentését, a testvérpártok küldötteinek fel­Héíezer hektáron telepítenek véderdőt a vízügyi igaz£ Az Országos Vízügyi Főigazga­tóság elrendelte, hogy hétezer hektár új véderdő telepítésével kell növelni az árvédekezés biz­tonságát a következő tíz évben. A vízügyi igazgatóságok az idén készülnek fel a munkákra és a jö. vő évben kezdik meg a tízéves erdősítési program megvalósítását, amelyet azonban még a nagyobb öntözőcsatomák és patakok part­jának fásítására is kiterjesztenek. Így a vízügyi szervek majd össze­sen 9 ezer hektárt erdősítenek és fásítanak. (MTI) szólalásait, a Politikai Bizottság tagjainak hozzászólásait, valamint a többi küldött felszólalását rövi­dített terjedelemben, a vitazáró választ és a zárszót teljes terje­delemben. Megtalálható a jegy­zőkönyvben a kongresszusi kül­döttek, valamint a kongresszuson részt vevő testvérpártok küldöttsé. gei vezetőinek, s a kongresszusi munkabizottságok tagjainak név­sora, a párttagság összetételének adatai, a kongresszus határozata, a módosított szervezeti szabályzat, a kongresszus által választott pártszervek és e szervek által vá­lasztott testületek névsora. Az 532 oldalas, szép kivitelű, műanyag vé_ dőborítóval ellátott, képmellékle­tet tartalmazó jegyzőkönyv ára 40,— Ft. A munka idegenlégionistái Minden idők legkülönösebb sztrájkja a múlt esztendőben rob­bant ki a nyugatnémet Kassel vá­roskában: a helyi útépítő vállalat munkásai a heti munkaidő nyolc órával történő felemelését köve­telték. A munkabeszüntetés szo­katlan módja mögött az állt, hogy Dél-Olaszország legnyomorúságo­sabb vidékeiről érkeztek ezek a munkások, és szívesebben dol­goztak volna többet, hogy maga­sabb legyen a keresetük és több pénzt küldhessenek haza, nyo­morgó családjuknak. Ez az esemény még fokozottab­ban a közvélemény érdeklődésé­be állította azokat a külföldi munkásokat, akik százezres töme­gekben érkeznek Európa szegény országaiból az iparilag fejlettebb államokba, elsősorban Nyugat-Né- metországba, de Franciaországba, Svájcba és Ausztriába is. Megál­lapították, hogy csak a nyugat­német bányákban, tengeri kikö­tőkben, autógyárakban és házépít­kezéseknél több mint félmil­lióra tehető a munka idegenlégi­onistáinak a száma. A legtöbben Olaszországból érkeznek, de jön­nek spanyolok, törökök, görögök, hollandok és belgák is. „Csináld magad a piszkodat” Maguk a nyugatnémetek nem nézik örömmel Európa munka­erő-feleslegének dömpingjét. A Quick című lap munkatársa be­szélgetett egy görög munkással, aki azért jött el otthonából, hogy négygyermekes családját meg­mentse az éhhaláltól. Demetrios Kakatheodory a következőket me­sélte tapasztalatairól: — Amikor haza akartam külde­ni a pénzemet, s nem értettem pontosan a postai fogalmazvány szövegét, kértem a tisztviselőt, se­gítsen kitölteni. De válasza az volt: Csináld magad a piszko­dat! Az olasz Vincenzo Giunta eh­hez még hozzátette: — Cigányoknak tartanak ben­nünket, mert otthagytuk csalá­dunkat. De hol találnék Szicíliá­ban munkát?! A gyárakban sem ugyanolyan elbánásban részesül a nyugatné­met és a külföldi munkás. Az egyik müncheni autójavító válla­latnál dolgozó Ramon Fernandez Marquina, nyíltan megmondta: — Főnökünk különbséget tesz köztünk és a németek között. Ha három német egy autó alatt fek­szik és munka helyett beszélget, azt elnézi. De ha mi, spanyolok csak egy szót is váltunk egymás­sal, akkor már ordít. Egy osztrák gyáros es a torokok A gyárosok ki is használják, hogy a munka idegenlégionistái számára egyetlen lehetőség a ha­zájuktól távol vállalt munka. A „Volksstimme” a múlt év végén a következő esetről számolt be. Az osztrák főváros egyik XIX. kerü­leti ruhanemű üzeme török mun­kásokat toborzott. A gyár ügynö­kének könnyű helyzete volt, mert az ígért 18 schillinges órabérért nemhogy Becsbe, de a világ má­sik végére is elmentek volna a munkanélküli török ifjúmunká-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom