Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
I 1963. április 21. Vasárnap Pillanatíelvétel a kukorícavetésről . Egy év alatt 20 millió forintot fordítanak a megye legelőinek javítására Bordás Mihály, megyei főagronómus nyilatkozata Fotó: Kocziszky László 000000900000000000000000000000000000000000000000 Áz ÖRKI tapasztalatai alapján vetik a kukoricát Szarvason, az Öntözési és Rizs- termesztési Kutató Intézetben több éve foglalkoznak kukoricatermesz, téssel. A kutatok jó módszereket dolgoztak ki a vegyszerezésre, a talajelőkészítésre, a vetésre, s nem utolsósorban a fajta megválasztására. A termesztésben elért eredményeket évről évre ismertették a szarvasi járás szövetkezeteivel. A kutatók tapasztalatát az idén is felhasználják a járás 15 ezer hold kukorica vetésénél. Pénteken, április 19-én, a termelőszövetkezeti elnökök és agronómusok megbeszélték a kukoricavetés elő. készítését. Hajós Lajos, a járási tanács főagronómusa elmondotta többek között, hogy az örménykúti Petőfi és a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezetben dikonirt- tal vegyszerezett földbe vetik a kukoricát. A járás területén 2500 holdat vegyszereznek. Az ÖRKI hasznos tapasztalatokat adott a vetés előkészítéséhez. Rövidesen elérkezik az az idő, amikor a súlyos téli takarmánygondokon könnyíteni lehet a legeltetéssel. Nagy gondokat vesz Je a kihajtás az állattenyésztők válláról. Sajnos a mi vidékünkön a rétek, legelők elhanyagoltsága miatt a tavasztól-őszig tartó legelőhasznosításról nem beszélhetünk, kivéve az öntözött területen. Nagyon kevés gondot fordítottunk eddig a legelőkre, jóformán ősidéi állapotok uralkodnak rajtuk. Mezőgazdaságunk egyik ' legnagyobb tartaléka fekszik kihasználatlanul, pedig ebben viszonylag gyorsan kedvező változást lehetne elérni. A tavaszi legeltetés megkezdése előtt kerestük fel Bordás Mihály elvtársat, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának főagronó- musát és megkérdeztük: Milyen tervek, elgondolások vannak a megye legelőinek hasznosítására? A megyében 86 ezer hold legelőt tartanak nyilván — mondotta. — A legnagyobb területtel a szeghalmi, sarkadi és a gyomai járás rendelkezik. A holdak száma nagy, de teljes hasznosítású legelőt keveset lehet találni. Legtöbb szikes, rossz, savanyú talajon terül el, s ezeket a május végi, június elejei erős napsütés úgy leégeti, lepörköli, hogy sok esetben még a legigénytelenebb állat, a birka sem él meg rajta. — Ebben az évben az eddigieknél nagyobb gondot fordítunk a legelőkre. ‘Már most megkezdtük és május végéig felmérjük hol és milyen minőségű, milyen talajadottságú legelőkkel rendelkezünk, hogy minél előbb kialakíthassuk az intenzív legelőgazdálkodást. Csak a felmérés után tudjuk megállapítani, hogy felül- vetéssel, kémiailag, digózással vagy esetleg feltöréssel tudnánk intenzív legelőgazdálkodást kialakítani. Milyen összeg áll rendelkezésre már az idén arra, hogy a legelőgazdálkodásban gyors fordulat álljon be? — Ebben az évben is, de az elkövetkezőben is több évtizedes elmaradást kell pótolni. Egy év alatt mintegy 20 millió forintot fordítunk erre a legelhanyagoltabb mezőgazdasági művelési ágra. Elsősorban a jobb talajadottságú legelőket próbáljuk még jobbá tenni. Már az idén négyezer holdat öntözünk, műtrágyázunk. Hiba az, hogy a termelő- szövetkezeteink még ma sem ismerték fel: a legelőgyep összetételére, fejlődésére, élettartamára az időjárás, a talaj minősége, erőállapota mellett nagy hatással van a legelő kezelése, gondozása, használata. A legelők belterjes és rendszeres használatával nagymértékben lehet javítani a minőséget, növelni a fűtermést. Az ápolás és a rendszeres gondozás eredményeképpen a hasznos füvek elszaporodnak, míg a rend- szertelen, szakszerűtlen legeltetés és a gondozás elhanyagolása következtében a gyamok elterjednek és főként a korán magzó silány fűfajták kerülnek előtérbe. Arra, hogy a termelőszövetkezetek mennyire nem tekintették takarmánypótlónak a legelőket, csak egy példát mondanék: Évenként áOO vagonnál több műtrágyát biztosítottunk a legelőkre, és ennek még egynegyedét sem szórták ki. Nem is beszélve a vegyszeres gyomirtásról, a tavaszi legelőápolásról. Még a legjobb legelőkre sem biztosítottak szervestrágyát. Ez a közömbösség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg ilyen állapotban vannak megyénkben a legelők. Van-e elképzelés a legelőterület növelésére? — Üj telepítésről, területnövelésről szó sincs. Csak a meglévőket igyekszünk olyan állapotba hozni, hogy azt valóban legelőnek lehessen nevezni, és ne tü- csök-döglesztőnek, mert ma még vannak olyan területeink, ahol még a tücsök is éhen pusztul. Nem sok idő kell ahhoz, hogy a ma még „tücsök-döglesztőnek” nevezett részeket valóban hasznossá tudjuk tenni, de ehhez szükséges az is, hogy termelőszövetkezeteink is felismerjék annak célszerűségét és hasznosságát — fejezte be nyilatkozatát Bordás elvtárs. Cs. E. WWSAA^VW\AAA>WWWWV\AAAAíA/WVWWWWWWWVNArtVV WWWWWWWVSi Az épülő Orosházi Üveggyár vasbeton labirintusában találtam meg az idegenből ideszakadt, ,nyolctagú brigádból kettőt. Horváth Sándort, aki Budapesten lakik és a Zala megyei 500 lélek- számot számláló Gősfa községből Csalló Józsefet. Beosztásukra nézve villanyszerelők, az épü- k letvdláigítást-szerelő vállalat dolgozói, egy nyolctagú szocialista brigád tagjai, akik először Szombathelyen szerezték meg a szocialista címet, s azóta már háromszor az övéké lett. A főnök Budapesten van. Őt kerestem-, vagy Gerencsér Bélát, a KISZ-titkárt, de egyikőjüket sem találtam, és Horváth Sándorhoz utasítottak. Az életükről, a munkájukról beszélgettünk, kertelés nélkül, megfontoltan hullottak elém a szavak. Furcsamód otthonosan ebben az orosházi tájban és nem is dácsérően. Az ellátásról panaszkodik Horváth Sándor, és Csalló József, aki később kapcsolódott hozzánk, ugyancsak legyint. — Mi mindig idegenKetten — a többiekről ben dolgozunk, ilyen a szakmánk. De az ilyesmihez nem vagyunk hozzászokva. Nincs egy rendes mosdó, a koszt sem kielégítő. No, egyszóval vacak állapotok. Végigjárjuk a transz- formátorház épületét, amelynek szerelési munkáit végzik. Azt .mondják, még nem láthatok semmit, jöjjek csak ki két hónap múlva, akkor már igen, akkor gyönyörű lesz. Csillog a szemük, boldogan beszélnek arról, ami lesz, még boldogabban a munkájukról és büszkén a töb- biekéről. A vándorúiét elronthatja, javíthatja is az embert. Az ő esetükben egyikre sem került sor. A javításra nem volt szükség. Összejöttek, itt most nem elcsépelt a szó, hogy össze is ková- csolódtak, barátok lettek. — Csak így lehet meglenni távol a családtól, ha barátok vagyunk. De milyen barátok? Csak néhány példát sorolok most fel. Az első dolguk az volt, hogy megalakították a KISZ- szervezetet. Azt mondják, szervezettség nélkül semmit sem ér a munkájuk. A vándorló emberek tanulnak is. Szombathelyen, ahol technikum működött, néhányan beiratkoztak a technikumba és ha itt, Orosházán, lenne, akkor mások is ezt cselekednék. Ha egy évre is, ha ki tudja, hol vizsgáznak is, melyik városban, akkor is megéri. Most felajánlást tettek: május elsejére kiépítik a nyomvonalat, határidő előtt. Megint a kérdés. Azért, mert anélkül sem lehet meglenni, hogy az ember ne lásson célt, valami közeli célt maga előtt. így azután elrepül az idő, az a két hét, amikor hazamehetnek a családhoz. Felváltva járnak el a munkahelyről. Beosztják a napokat, s most a többiek vannak oda éppen. A jövő héten Horváth Sándor Pestre utazik, Csalló József pedig a zalai dombok közé. Oda, ahol, mire hazaér, virágba borulnak a gyümölcsfák, ahol szorgos kezek dolgoznak a szőlőkben. A brigádban orosháziak is dolgoznak, segédmunkások. Hamar megbarátkoztak, ilyen a természetük. — Velük vagyunk, velük élünk. Semmiben sem különbözünk tőlük. Dolgozunk. Persze ismerkedésre, szórakozásra kevés idő marad. Egy-két pohár sörrel leöblítjük a cementport. Velük, akiktől munkánk végeztével elbúcsúzunk és újakkal ismerkedünk. A villanyszerelők úgy beszéltek magukról, hogy mindig a többiek kerültek szóba. A távollévők és az itteni segédmunkások. Csak egyszer, egy alkalommal, a zalai fiú, a falujáról beszélt. Fénylett a szeme, a távolba látott, neki ott van a hazája a dombok között. Azért van itt, hogy hazamehessen. Mert ő mindig vendég a falujában, hazautazik vagy edjön onnan. Kiss Máté Majd a Fórján kartárs... zernyi cikk között ka- J lauzol. A nagyraktár- f J ban tej házi berendezések, sihi-szivattyúk, szecskavágók, öntözéshez vízszórófejek, tucat számra menő mérlegek sorakoznak. Mindegyik áruról véleménye van. Ismeri mindegyiket, látta már működésben, s mint apa a gyermekét, nevén említi a keresettebb alkatrészeket. Az udvaron gépek, eddig nálunk nem látott „csodák” is sorakoznak. Az NDK 48 soros vetőgépén még rajta a hosszú út pora. Ezek jóformán még magukba sem szívták a sziktér tavaszi levegőjét, az osztályvezető mégis tudja már mint működnek, hogyan vetnek velük. Mintha itt nőtt volna fed a telepen, olyan otthonosan jár-kél a tengernyi szerszám között. A vásárlókat kivétel nélkül jó tanáccsal látja el. A szövetkezetek anyagbeszerzőinek, vezetőinek, ha szükséges, négyszer is elmagyarázza, milyen iratok szükségesek a beruházásokból eredő vásárlásokhoz. S a türelmes emberség eredménnyel jár: mostanában már egyre több szövetkezedben rendben mennek a vásárlással kapcsolatos dolgok. Persze, jobban is mehetne, ha az üzemterv szerint vásárolnának. Mert néha bizony inkább nélkülözik a szövetkezetekben a legszükségesebb alkatrészeket, ahelyett, hogy újat vennének, s jobban kihasználnák a gazdasági felszerelést. Most még gyakori, hogy be nem tervezett gépek után érdeklődnek, s ezeket szeretnék megvenni. Ilyenkor a tsz-elnök azzal küldi az anyagbeszerzőt: — Fórján kartáxsat keresd, ő majd segít. Így ismerik a vastag, sötétkeretes szemüveget viselő fiatalembert Battonyától Búcsúig — de talán még Budapesten is —, pedig az ő munkahelye nem az egész megye, hanem Békéscsaba, az AGROKER központi telepe. —sik. Felhívás házadó-bevallások beadására Békés megye Tanácsa VB 1. Pénzügyi Osztálya értesiti a lakosságot, hogy a házadóról szóló rendelet alapján az 1963. évi házadó kivetéséhez 1963. április hó 30-ig, házadó-bevallást tartozik adni minden természetes és jogi személy — az állam, szövetkezetek és társadalmi szervezetek tulajdonában álló épületek kivételével — minden házadó alá eső épületről, tehát az állandó, vagy határozott időre szóló adómentességben (adókedvezményben) részesülő épületekről is. Az adóbevallás céljaira szolgáló nyomtatványok vidéken a községi tanácsok adócsoportjainál, városban a városi tanács pénzügyi osztályánál díjmentesen szerezhetők be, s ott felvilágosítást kaphatnak a bevallások kitöltésére vonatkozóan. Figyelmezteti a megyei tanács vb pénzügyi osztálya a lakosságot a fenti határidő pontos betartására, mert akik bevallási kötelezettségüknek határidőben nem tesznek eleget, azok terhére a házadóval együtt 5, 20, 50 százalékos bírságot kell megállapítani. Aki a házadó fizetési kötelezettségének megállapítása szempontjából jelentős tényt elhallgat vagy valótlanul ad elő. az adócsalás bűntettét követi el. Békés megyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya 164
