Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

»63. április 81. 4 Vasárnap Jó napot, emberek! NAPTAR 1963. április 21. — 130 évvel ez­előtt, 1833 áprilisá­ban halt meg Ri­chard, Trevithick angol mérnök, a vasút egyik úttörő­ié, aki 1802-ben először szerkesztett sínen futó gőzgépet. Trevithick mozdo­nya 144 kilométert tett meg Másik ne­vezetes találmánya a magasnyomású gőzgép (1798), Trevithick mozdonya — 475 évvel ezelőtt, 1488. április 21-én született Ulrich Von Hutten német író, humanista, aki a pápaság világi befolyása és a német fejedelmek feudális jogtiprása ellen egyaránt harcolt. Politikai célja elérése érdekében — egységes Németország meg­alapítása — a reformáció mozgalmához csatlakozott. Előbb la­tin, majd német nyelvű költeményei a nemzeti öntudat nagy hatású ébresztői voltak. — 180 évvel ezelőtt, 1783-ban e napon született Gaál György író és fordító, az első magyar népmesegyűjtemény összeállítója. *»*«* — 135 évvel ezelőtt, 1828-ban e napon született Hyppolyte Taine (ejtsd: Tón) francia történetíró, irodalom- és művészet­kritikus. „Az angol irodalom története” és a „XIX. század francia filozófusairól” írt műve magyarul is megjelent. Főmű­ve: A jelenkori Franciaország kialakulása. Irásművészetével nagy hatással volt a francia naturalista iskolára, elméletét ná­lunk Riedl Frigyes ismertette. A történelmi események tárgya­lásakor alkalmazott úgynevezett „milieu-elméletót” a marxista történetírás megcáfolta. Helytörténeti pályázatot hirdet a TIT Társadalmi tevékenység során sok-sok ember cselekedete keresz­tezi egymást, s ami az ezer skálá­jú cselekményekből végeredmény­ül kijön, egészen más, mint az egyén eredeti elgondolása, akara­ta. Az már társadalmi 'törvény- szerűség, mély évszázadokon át vakon, az emberekkel szemben éL fenségesen hatott, bér maguk az emberek hozták azt létre akara­toktól függetlenül. Vegyünk egy példát a közelmúlt történelméből. Nevezzük X-nek a kőművesse­gédet. aki, mivel konjunktúra volt, egy válság után kiváltotta ipar- engedélyét. Gondolta: önállóan többet lehet keresni, több jut a családnak, hiszen sokat építenék, lesz munka bőven... Ám ugyan­így gondolkodott Y és Z és N kő­művessegéd is. Egyszerre tehát sok tett a vállalkozó kisiparos, így le­csappant az egyénenkénti munka- lehetőség. Ráadásul megjelent a színen Knapovics, a nagyvállalko­zó, aki szintén kihasználta a kon­junkturális lehetőségeket, s ol­csóbb árajánlataival kiszorította, sőt munkanélküliségre kárhoztat­ta a kisiparosokat. Szóval mi lett a nóta vége? Az, hogy X, Y, Z kis­iparosok jobb életkörülményeik megteremtésére törő vágyai nem teljesülték, sőt végül is kénytele­nek voltak feladni az iparenge­délyt és újra segédekké válni. Akaratlanul segítették tehát él- lenségüknek, a nagyvállalkozónak erősödését, más szóval: akaratuk­tól függetlenül, de mégis saját cselekedeteikben érvényesült a társadalmi törvényszerűség. A szocializmus építői felismerik, hogy az összevont, koncentrált munka nagyobb hasznot hajt a társadalomnak és benne az egyé­neknek is. Ezért elősegítik a tör­vényszerűség érvényesülését. Eredményes cselekedeteik jelentik éppen azt, hogy a szocializmus, a vakon ható szükségszerűségek bi­rodalmából, az emberi szabadság birodalmába való forradalmi lé­pést jelent. I gyomai házépítő kisiparo­sok is azért szövetkeztek néhány évvel ezelőtt, hogy társadalmilag és a saját keresetüket tekintve is eredményesebb legyen a munká­juk. Ötven-hatvan kőműves, ács, lakatos, bognár, asztalos, villany­szerélő, tetőfedő és bádogos mester állt össze, akik egyenként nem tudtak ötről-hatra jutni, nem vol­tak képesek fejleszteni termelő- eszközeiket. Igaz, kezdetben — mint minden új, ami még nem teljesedett ki, — sok volt közöttük a hiba, a visszásság. Nem csoda. Tegnap még magántulajdonosi szemmel nézték a világot, ez nem faragódott le róluk oly’ könnyen, ahogyan ács hántja le fáról a kér. get. Csoportokba verődtek, pár­harcot vívtak egymással, — sér­tődés ne essék! — a jobb, nagyobb keresetet jelentő mnukakiutalá- sért sőt még a vezetésért is. De mint minden új, ha kiforrja ma­gát — megállapszik rendes medré­ben. A hosszú viták, viharos köz­gyűlések után így jutottak el a gyomai ktsz tagjai is az egységes vezető kollektívájuk kialakításáig, s addig a mértékig, amelyen túl­ról már ködbe vész a múlt, mert a hajdani kisiparosok felfelé íve­lő, mind jobban erősödő szövet­kezete egyre inkább üzemi jelle­gűvé válik, dolgozói pedig új em­berekké, üzemi munkásokká for­málódnak. Százhuszonegy építőmunkás dol­gozik ma már a gyomai ktsz-ben. E héten is heten jelentkeztek fel­vételre. Ám a megnövekedett lét­szám elsősorban az endrődi ktsz- szel való fúzióból származik. Mindkét helyen közgyűlés döntött arról, hogy a termelékenység nö­velése, a belső fejlesztési tehető­ségek kitágítása végett egyesülni kell. Az összevonás és az ezt kö­vető átszervezés új perspektívát adott a ktsz dolgozóinak. Nem tá­volit, hanem olyan lehetőségeket, amelyek nagy része már az idén valósággá válik. Gazdaságos fejlesztésre a régi telephelyeken gondolni sem lehe­tett. Ezért új telket vásárolt a ktsz a gyomai vasútállomással szemben. Rövidesen itt kapnak helyet az összevont raktárak és műhelyek. Az áttelepítés sok em­bert érint, olyanokat, akiknek Endrődről kell majd Gyomára jár. ni. S még nem mindenki érti meg az összevonás jelentőségét. Van már azonban pártszervezet, mely­nek tagjai (21-en vannak) egyik fontos feladatuknak tartják, hogy az egyesülés mindannyiukat érin­tő előnyeit megmagyarázzák. El­ső taggyűlésük egyik napirendi pontja is ez lesz. Az átszervezés máris sok tekin­tetben üzemi szintre emelte az építőiparosok szövetkezetét. End- rődön egy felszabadult helyiség­ben kultúrotthont létesítettek és televíziót szereltek be. A munka mellett kulturáltabb szórakozási lehetőségeket is magával hozott tehát az átszervezés. Az eszterga- és egyéb szerszámgépek egy hely­re csoportosításával új villanyfú­rók, s más kisgépek vásárlásával növelik n gépi munka kapacitását. Kétaknásra bővítették mésztáro­lójukat, részben azért, hogy pihent mésszel minőségi munkát tudja­nak csinálni, részben pedig így is felkészültek a nagyobb feladatok­ra. Kicserélték roncs másfél tonnás tehergépkocsijukat egy 3,5 tonnás Csepelre, s. új Volga személyko­csit vásároltak. A fejlesztés egyben azt jelen­ti, hogy megnő a lakosságnak vég­zett szolgáltatások mennyisége is. Nem számolják fel a régi telepe­ket, hanem azokat a lakosságéllá- tás szolgálatába állítják. Régeb­ben még nem volt tervezés-jogo­sultsága a ktsz-nek. Most az is van, méghozzá olyan módon, hogy akj velük építteti fel a házát, an­nak nem kell külön térítést fizet­ni a tervrajzokért. Mindezek együttvéve eredményezték, hogy míg 1962 első felében — amikor sok hibával küzdött a ktsz —, mindössze 443 ezer forint volt a lakossági munka értéke, a máso­dik félévben pedig már 1 millió 491 ezer forintra emelkedett. Az összevonás, s az ezt kiegészí­tő műszaki intézkedések, jobb munkaszervezés és gépfeihasználás révén évente 50—60 ezer forintot takarít meg a ktsz, amely ma már, mint valami városi építőipari vál­lalat nagyszabású munkákat való. sít meg. A járás csaknem vala­mennyi községében építik dolgo­zóik a 32 vagonos tsz-magtárakat, agronómus-lákásokat, különböző gazdasági épületeket. Az idén hoz­zákezdenek Gyomán egy kétszin­tes OTP-társasház építéséhez. Mindezt versenyben csinálják a brigádok. Az elmúlt évben mint­egy 438 ezer forint tiszta nyere­séggel zárt a szövetkezet, s az osztalékfizetéskor a tavalyihoz ké­pest 34 százalékkal, 1560 forintra növekedett az egy dolgozóra kifi­zetett átlag. Mint az üzemekben: a különböző munkára normát kéz. denek bevezetni a ktsz-ben is. S a régi kisiparosi múltat feledve, egységes kollektíva kezd kialakul­ni, amelynek tagjai már arról be­szélnek, hogy az idén társadalmi munkában csónakházat építenek a Holt-Körös partján. Azelőtt úgy köszöntötték a ktsz tagjait a gyomaiak: — Adj isten mester!.... Most, ha kimegy Frid- rich elvtárs, az elnök, valamely építkezéshez ellenőrizni a munkát, így köszönti az építőket: — Jó na. pót, emberek!-S talán nem is gondol egyikük sem arra, hogy e szavak, mögött milyen mély értelem rejlik, pedig a szó nemes értelmében új embe­rek köszöntik egymást a Gyomai Építőipari Ktsz-ben. Varga Dezső A TIT Békés megyei szervezete, a MÉSZÖV és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya közös pá­lyázatot hirdet a szövetkezeti mozgalommal — elsősorban a ter­melőszövetkezeti mozgalommal — foglalkozó helytörténeti tanulmá­nyok megírására. A pályázat célja a mezőgazdaság szocialista átala­kulása történetének átfogó vagy egy-egy részkérdésének önálló ku. tatáson alapuló feldolgozása. A pályázat kiírói követelmény­ként említik, hogy a tanulmányok­ban különös figyelmet kell for­dítani a mezőgazdaság szocialista átalakulása felé vezető kezdeti lé­péseknek, a mozgalom fejlődésé­nek, a földműves- és termelőszö­vetkezeti mozgalom kialakulására, a lakosság életkörülményeinek változására, a szocialista falu ki­alakulására. Pályázni lehet olyan írásokkal is, mélyek a szövetkeze, tek politikai, szociális, kulturális tevékenységét mutatják be. A pá­lyázaton 1 darab első díjat (3000 forint), 1 darab második díjat (2000 forint) és egy harmadik dí­jat (1000 forint) adnak ki. A leg­jobb tanulmányokat önállóan vagy gyűjteményes kötetben je­lentetik meg. Beküldési határidő: 1964. április 4. Cím: TIT Békés megyei szervezete, Békéscsaba. számíthatatlan férj lett belőle. Volt, amikor már a szomszédok mentették ki Sárit a keze közül: fojtogatta. Pedig nem ivott, csak valami komor gyanakvás uralko­dott el rajta. Rég különéltek már, amikor jött az ötvenhat és Sipos Gyula: (14.) A nagy éjszaka Szenthe Tibor Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat április 23-án, kedden OROSHÁZÁN, az Alföld étteremben, április 24-én, szerdán GYULÁN, a Komló étteremben, április 25-én, csütörtökön BÉKÉSCSABÁN, a Csaba étteremben, mindhárom helyen este fél 8 órai kezdettel míísúrős tuuaski divatvévűt rendez. A műsoron fellépnek: Záray Márta, Vámosi János tánc- dalénekesék, Hajdú Júlia zeneszerző. Konferál: Dr. Váradi György. 38871 A két Szenthe gyerek, Sári és Tibor félárván nőtt fel, anyjukat korán elvesztették, apjuk vala­honnan Komárom megyéből ke­rült ide állomásfőnöknek. Szöllő- sön se rokonuk, se ismerősük, az állomás különálló épülete az ő gyerekkorukban még messze kinn volt á falu szélétől, az ösz- szekötő új házsor azóta épült, az egyik vasutas felesége dajkál, ta őket, ő főzött az anya nélkül maradt családra. A két gyerek hamar elkerült a községből, csak a négy elemit járták itt végig, aztán Sárikát polgáriba Íratta az apja,. Nagyligeten lakott egyik tanár családnál, Tibor meg gim­náziumba került. Csak nyáron jöttek haza, Sárika barátkozga- tott a falubélj lányokkal, Tibor meg itt biciklizett horgászfelsze­relésével. Később már nyáron sem látták őket, szabadjegyük volt, utaztak apjukkal, nagyobb korukban apjuk nélkül. Vasutas, gyerekeknek könnyű volt akkor külföldre is kijutni, az utazás alig került valamibe. Az öreg Szenthe udvarias, csöndes ember volt, egyetlen szenvedélye, amit a falubeliek urai hóbortnak tartottak: festett. Néha a szőlőhegyen telepedett meg állványával, a malomárok partján valamelyik öreg épület előtt és gyerekek, felnőttek lop­va nézték, hogyan alakul ki a kezdetben zavaros színfoltokból a táj képe, fa lombja vagy a le­gelésző tehén. Nem szerette, ha nézik. A faluban nem is muta­tott, nem is adott képet senki­nek, csak az öreg tanítónak, vele sűrűn összejártak. Sárika később Budapestre ke­rült tanítóképzőbe, Tibor Nagy­ligeten érettségizett a gimnázi­umban. Talán apjuk halála is siettette Sári férjhezmenését. Negyvenkilencben halt meg az öreg, hirtelen, minden előzetes betegedés nélkül. Alig telt te a gyászév, Sári már hözzáment Vargha Palihoz. Nagy szerelem volt. Nagy sze­relem? Két évig sem éltek együtt békességben. Amilyen lángoló, heves udvartó volt Pali, olyan rabbié tus, kegyetlenkedő és ki­Pali eltűnt. Senki se tudja, hova lett, azóta sem adott hírt magá­ról. Tibor? Ivott már gimnazista korában is. Tehetségesen rajzolt, mindenki nagy jövőt jósolt neki. Aztán ide jutott. Alig harminc­éves és kész. Ki vagy mi segít­het még rajta? Talán Sárika? Hiszen mindent megtett már. Vagy a nagy garral hirdetett el­vonókúra? De Tibor nem iszik rendszeresen. Az életét kellene rendbeszedni, az egészet vagy talán még a világot is, mely min. dig új sebeket horzsolt rajta. Hol az orvos, aki ilyen bajok gyó­gyítását vállalja? • Most feláll a székről, az ablak, hoz megy bizonytalan léptek­kel. — Nem jön — mondja, aztán ölelő mozdulattal int Jánosnak. — Gyere csak ide — átöleli a vállát, közelről látni csak, mi­lyen megtört, öreg ez a harminc­éves ember, arca borostás, sá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom