Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
1963. április 4. 2 CsütörtSIc Hidas Mihály elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) eő ellenforradalmi erők megerősödését és összefogását, mely végül is az 1956-os ellenforradalomhoz vezetett As ellenforradalom leverése, az MSZMP KB és a zászlaja alá gyűlt forradalmi erők nevéhez fűződik, valamint a megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz, amely a Varsói Szerződés alapján igényelte a szovjet hadsereg segítségét Nem vált valóra az imperialistáknak és a reakciós erőknek az a szándéka, hogy megbontsák a szocialista tábor egységét és Magyarországot kiszakítsák — ellen- forradalom árán is — a testvéri népek közösségéből. A határozott intézkedések során rövidesen helyreállítottuk a rendet, amelynek gyors megvalósulásában nagy segítséget jelentett a proletár internacionalista összefogás. Elsősorban a Szovjetunió volt az, amely függetlenségünk és szabadságunk védelmére katonai, erkölcsi és anyagi segítséget adott, de a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország mellettünk állt ki és segítségünkre volt az ellenforradalom által okozott politikai, erkölcsi és anyagi károk helyreállításában. Engedjék meg, hogy megyénk dolgozói nevében ismételten kö- szönetünket fejezzem ki az itt jelenlévő szovjet és román elvtársakon keresztül népüknek, kik egyemberként álltak mellettünk, amikor arra szükségünk volt Tisztelt Elvtársak! Az ellenforradalom leverése után pártunk helyes politikája nyomán megszilárdult a szocialista államhatalom és törvényesség. Helyreállt a rend, megjavult a gazdasági helyzet, megerősödött a párt és a tömegek közötti bizalom. Ennek a folyamatnak volt szerves része és kiemelkedő állomása pártunk VII. kongresszusán meghatározott célkitűzés elérése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szocializmus alapjainak lerakása. Pártunk VIII. kongresszusán pedig megállapítást nyert: egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá lettek a szocialista termelési viszonyok. Jelenleg a nemzeti jövedelem csaknem 96 százalékát a szocialista szektorba termelik. Az ipari termékek 98 százalékát, szocialista vállalatokban állítják elő. A mezőgazdaságban a szántóterület mintegy 96 százalékát a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok művelik. Hazánkban nincsenek kizsákmányoló osztályok, amelyek mások munkájából élős- ködnek. Nincs munkanélküliség, nincs létbizonytalanság. Dolgozóink a szocialista elosztás elvének megfelelően, munkájuk szerint részesülnek a termelt javakból. Ahhoz azonban, hogy pártunk VIII. kongresszusán elfogadott célkitűzést meg tudjuk valósítani, még sok és könnyűnek egyáltalán nem mondható feladatot kell megoldani. Mindenekelőtt teljesíteni kell második ötéves népgazdasági tervünket. Ehhez szükséges a vezetés színvonalának további emelése, az új munkastílus kialakítása, a technológiai eljárások tökéletesítése, a tudományos és termelőmunka szorosabb összehangolása, a fejlett zoó- és agrotechnika alkalmazása és nem utolsósorban a KGST-ad- ta lehetőségek nagyobb mérvű felhasználása. Meg kell mondanunk, hogy megyénk dolgozóinak nincs mit szégyenkezni. Az ipari termelés például 1961- ben 5,5 százalékkal, 1962-ben további 5 százalékkal emelkedett átlagosan a termelékenység és a létszámnövelés kétharmad, egyharmad arányának betartásával. Az új ipari létesítményekkel, az ipari munkások száma is állandó emelkedést mutat. A mezőgazdaságban is előreléptünk. Azonban itt még bőven van tennivaló. Például kenyérgabonából 1965-re holdanként 15 mázsát irányoztunk elő, ezzel szemben 1961-ben 10,6 mázsát, 1962-ben 8,9 mázsát értünk el. A kukoricánál már jobb a helyzet, mert az ötéves terv végére 20—22 mázsa az előirányzat, s 1961-ben 16,6 mázsa, 1962-ben pedig 18,1 mázsa volt a termés. Az időjárás eddigi kedvezőtlen alakulása azt mutatja, hogy ebben az évben sem tudunk kiemelkedő eredményt elérni, de a jó talajműveléssel, a megfelelő mennyiségű műtrágya és szervestrágya fel- használásával, időben való vetéssel, időbeni növényápolással ezt ellensúlyozni tudjuk. Tisztelt Elvtársak! Megyénk fejlődéséről szükségesnek tartom, hogy még egy néhány fontosabb adatot megemlítsek. Jelenleg megyénkben 341 általános iskola van. 1953-tól a tanulók száma 15 százalékkal, a tanerőké pedig 32 százalékkal növekedett. Egy-egy tanerőre 25 tanuló jut A középiskoláknál is nagy a fejlődés. A felszabadulás előtt 11 középiskolánk volt, most 22 van, 1938-ban 10 000 lakosra csupán öt orvos jutott, most 12, a kórházi ágyak száma 1953-ban 1979 volt, most 2350. Pártunk ipartelepítési határozata alapján több új üzem, gyár épült vagy van építés alatt. Mint például a Békéscsabai Hűtőház, konzervgyár, felvonógyár, az Orosházi üveggyár, stb. Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy megyénk lépést tart azzal az általános fejlődéssel, amely hazánkban a felszabadulás óta végbement. Néhány nappal ezelőtt fejezte be munkáját a februárban megválasztott országgyűlés első ülésszaka. Ez alkalommal Kádár elvtáxs értékelést adott az élet egy sor területén elért eredményről és körvonalazta a jövő legfontosabb feladatait. Kádár elvtárs beszédéből és az 1963. évi költségvetés vitájából kiderül, hogy azon nehézségek ellenére is, amely főleg a szokatlanul zord és mostoha időjárással voltak kapcsolatosak, népgazdaságunk egészségesen fejlődik, gazdasági helyzetünk szilárd. Teljesítettük az 1962-es nép- gazdasági tervünket. A beterjesztett költségvetés egyensúlyban van, sőt bizonyos bevételi többlettel is számol. Tovább növelte hazánk nemzetközi tekintélyét az a tény, hogy a nemzetközi kereskedelemből adódó feladatainkat általában teljesítettük. Semmi mással, csak a felszabadulásunk óta elért nagyszerű eredményekkel, a szocialista államhatalmunk erősségével, a párt és a dolgozók széles tömegeinek összeforrottságával magyarázható az a tény, hogy az Elnöki Tanács általános közkegyelemről szóló törvényerejű rendeletet hozott. A rendeletet lényegében már végre is hajtottuk. Tisztelt Elvtársak! Április 4-e a szovjet—magyar barátság és a béke ünnepe is. Népeink barátsága több évtizedes múltra tekint vissza, mély barátságot április 4-e örökre megpecsételte, de a szabadság mellett a véres háború után békét is hozott nekünk. Az azóta eltelt 18 év alatt nagy jelentőségű változások mentek végbe a haladó és a reakciós erők nemzetközi küzdőterén is. Az erőviszonyok a szocialista világrendszer, a haladásért küzdő erők javára tolódtak el. Pártunk és kormányunk, ezt az objektív lehetőséget felismerve, népünk érdekeinek figyelembevételével állhatatos harcot folytat a béke biztosításáért. Külpolitikánk alapelve a békés egymás mellett élés elve. Ez a politika felel meg legjobban saját népünk és az emberiség érdekeinek. Ezért támogatunk minden olyan erőfeszítést, javaslatot és kezdeményezést, amely a béke pnegszi- lárdítására, a háború megakadályozására irányul. Tisztelt Elvtársak! Ügy gondolom, hogy emeljük felszabadulási ünnepünk jelentőségét, ha megállapítjuk: büszkék vagyunk azokra a nagyszerű eredményekre, melyeket népünk a szocializmus építésében elért, de ugyanakkor kijelentjük, hogy ezek az eredmények nem jogosítanak fel bennünket elbizakodottságra, hanem tovább erősítsük pártunk és népünk egységét, szocializmust. építő hazánk védelmét Ápoljuk és szilárdítsuk kapcsolatainkat mindazon népekkel, akik a szabadságért függetlenségért, a békéért harcolnak. Fogadjuk a világ proletariátusának és annak elismert vezetőjének, a Szovjetuniónak, hogy erőnket nem kímélve végezzük munkánkat a béke védelmében, a kommunista társadalom felépítésében. Éljen április 4, hazánk felszabadulásának napja! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága, dolgozó népünk vezetője! Éljen és erősödjön a kommunista és munkáspártok testvéri egysége! Éljen felszabadítónk, és a világbéke őre, a nagy Szovjetunió! • A díszünnepségen részt vett szovjet és román vendégek meleg szavakkal köszöntötték megyénk dolgozó népét, átadták népük testvéri üdvözletét és sok sikert kívántak szocialista hazánk felvirágoztatásához. Az ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. A szünet után a Jókai Színház művészeinek előadásában bemutatták Arthur West: Tavasz című hárqmfelvonásos hősi románcát. VILÁG NAPTAR 1963. április 4. Április 4-e hazánk fe'szabadulásának ünnepe 2.Ukrán Front ■b(Helyiét' 4üh5 \ (február közepén', r Frorvt ^‘«Itd.'marla.sa' !ii rfc-n/.i, I 2. Ukrán Frorvt _ ’ ''"^Itcurvad.áift; k-ifc-W-V ' Aa első szovjet csapatok 1944 szeptemberében lépték át Magyar- ország határait és 1945. április 4-ére szabadították fel a nyugati határainkon az utolsó helységet. • — 70 évvel ezelőtt, 1893 áprilisában halt meg Markovits Iván országgyűlési gyorsíró, aki 1863-ban Gabelsberger német nyelvre alkalmazott gyorsírás! rendszerét magyarra dolgozta át. 1920-ig ez a rendszerű gyorsírás volt a legelterjedtebb. • — 1931. április 4-én Spanyolországban megtartott községi választásokon a köztársaság hívei győztek. XII. Alfonz király elmenekült, a szocialisták és a republikánusok kikiáltották a köztársaságot. — Április 4-e Szenegál nemzeti ünnepe. 1960-ban ezen a napon vált az ország önálló köztársasággá. Leleplezték Sebes György emléktábláját Békéscsabán Leleplezték a Békéscsabai Köz- gazdasági Technikum falán elhelyezett emléktáblát, amelyet Sebes György emlékére állítottak, aki a békéscsabai kereskedelmi iskolában szerzett érettségi bizonyítványt és a spanyol szabadságharcban halt hősi halált. A megyei KISZ-bizottság és a Hazafias Népfront által rendezett ünnepségen részt vettek a Magyar Partizánok Országos Szövetségének képviseletében Vágó Ernő ezredes elvtárs, a partizánszövetség titkára és Csatári József ezredes elvtárs. Részt vettek és koszorút helyeztek el az emléktáblára Sebes György testvérei is. Az ünnepségen Kiss Máté újságíró és Kendra György, a városi Hazafias Népfront titkára tartottak ünnepi beszédet. A vendégek megtekintették a Békéscsaba határában épülő KISZ-tábort, amelyet Sebes Györgyről neveznek el. Ugyancsak Sebes György nevét veszi fel ,a Békéscsabai Közgazdasági Technikum is. ti a boldo $1« hoz A színházi előadás után is együtt maradt a brigád. Bár Margit néni szabadkozott, hogy holnap korán kell kelnie, mert csirkét akar vásárolni a piacon, egyöntetűen lehurrogták őt a többiek: „Holnap vasárnap van, most pedig mulatunk egyet a Csabában ...” Aztán mégis úgy alakult, hogy bor helyett inkább az emlékezések morzsái kerültek az asztalra, s mint valami régi Boccaccio novella hősei, mérsékelt iszogatás közben mindenki mesélt egy történetet. Nem emlékeznek ki, talán Jóska, a mindig vidám szerelő javasolta, hogy „Játszunk mi is valami barkovbát”. Ferenc, a szocialista brigád egyik kommunista munkása kiegészítette a javaslatot, s a nagy hangzavar közben — koccintottak, majd ittak is — kiokummulálták: mondjon él mindenki egy történetet. — Elevenítsük fel a régi korszakot — mondta Ferenc —, hiszen ezek a taknyosok — s itt Bandira, és Su- hajda Ferire mutatott — még pólyások voltak akkor... — Már megint a régivel jöttök — horkant fel a kistermetű, tömzsi Suhajda. — örüljetek Ferenc bácsi, hogy elfelejtettétek már ... — Nem lehet azt elfelejteni... — szólt csendesen Margit néni, s már bele is kezdett egy történetbe. — Nemsokára nyugdíjba megyek, tudjátok, s nekem keserves lesz az öregség. Mert egyedül maradtam ... Szép lány voltam, azt mondták meg erős is. De hiába jelentkeztem akkor munkára, az üzemekben sehol sem vettek fel sokáig. Cselédnek álltam hát be. Rossz sors volt az. Ha a nagyságos asszony nem volt otthon, az úr a Csipkedésen is túlment, arra kényszerített, hogy mindenben megszolgáljam a cselédbért. Ezért aztán egyik helyről a másikra menekültem, s végül nagy öröm volt számomra, hoav eev ismerős beprotezsált' a gyárba ... Ferenc, te biztosan hallottál a Lickertről. arról a német szere’ő- ről, aki hónapokig állította be nálunk az új gépeket Maga mellé rendeltetett segítőnek, ríeki is megtetszettem. Ronda, kövér, vörös nyakú alak volt, de ha azt mondta volna a főnöknek: ez a lány semmire sem képes, menten kidobtak volna a gyárból. Így hát... öreg édesanyám még élt, de akkor már állandóan az ágyat nyomta. Nem maraöhat'am munka nélkül. Egyik főnöktől a másikig dobtak. S mikor az, akit szerettem megtudta ezt. faképnél hagyott. Így maradtam magamra, egyedül... — Nem egyedül, Margit — vigasztalta őt Ferenc. — Itt vagyunk mi, a család ... — Itt vagytok — mosolygott erőltetetten az ősz hajú asszony. De én már nem hozhatom vissza a fiatalságomat. — Na, igyunk is egyet — mond. ta Ferenc, s oda intette a pincért: — Józsi, hozzon még két üveggel, ha van, vöröset... — Igenis kérem, vöröset — suhant el a pincér. S most Ferenc folytatta a történetet. — Tudjátok én mikor voltam a múltban boldog? Ha sikerült kikerülnöm az utcán a főnökeimet., S, ha a gyárban jöttek hozzám, abból sem sült ki soha jó, csak mertél volna mosolyogni valamelyik pénzes zsák igazgatósági tag látogatása során elhangzott bárgyú
