Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
IMS. április 4. 3 Csütörtök Az üzemterv rubrikái mögött Olajos, zsíros ruhájú ember nyitott be az irodába. Köszönt, s már mondta is jövetele célját, kurtán, határozottan, mintha csak hozzászokott volna, hogy amit kér, azt itt nyomban meg is kapja; egy hordó üzemanyag kellene. Magas, már csaknem fehér hajú férfi, a szövetkezet új főkönyvelője emelkedik fel az íróasztal mellől; Kinek és hova kell az üzemanyag? — kérdezi udvariasan. — A szivattyúmotorhoz, rengeteg víz van a földeken. — Sajnos, most túlságosan bőven van, a nyáron jó lenne a negyede is. Kié a szivattyú? — tér vissza a tárgyra. — A vízügyé. — Hozott valami írást? —- Nem. — Akkor nem tudunk üzemanyagot adni. Az ember csalódottan megy el, a főkönyvelő: Rózsa Dezső elgondolkozva néz utána. Nemrég került a szeghalmi Rákóczi Tsz-be dotációval, a Nemzeti Bank budapesti központjából. Alig nézett széjjel a könyvekben, máris látta, hogy néhány tétel bizonylat nélkül van elkönyvelve. Megcsóválta a íejét, s igyekezett nem gondolni elődjére, mert még gondolatban sem akarta szapulni. Ez már nem segít úgysem a szövetkezeten, de a jó üzemterv, melynek pénzügyi része kidolgozásához hozzálátott, annál jobban. Nem volt könnyű a dolga. A Rákóczi Tsz több mint 600 ezer forint mérleghiánnyal zárta a múlt évet. Azt mondták neki, hogy az elmúlt két esztendőben két gyenge szövetkezettel egyesültek, amelyek ezer-ezer hold földet, s jó néhány olyan tagot hoztak magukkal, akik már semmiben sem igen bíztak. Ráadásul két csúnya száraz esztendő köszöntött az amúgy is gyenge, szikes földekre. Meg aztán építkeztek is elég sokat. A különböző munkagépekért 111 ezer forintot fizettek ki, s így csaknem egy félmilliót tett ki a saját erőberuházás. Ha nem építkeznek ennyit, akkor átlag 8000 forintot tudtak volna osztani. De muszáj volt a férőhelyeket növelni, s az idén is növelik egy százas nö- vendékmarha-istállóval, mert nagyon kevés az állatállomány a 4556 hold földhöz. De még menynyire kevés, 6,4 holdra jut egy számosállat. Emiatt tavaly is alig 100 hold földre tudtak istállótrágyát juttatni, s az idén se sokkal több került a tervbe. Holdanként 133 kiló műtrágyával igyekeztek pótolni a talaj táperejét. — Ez bizony nem sok, morfondírozott a főkönyvelő, aki a bank szövetkezeti osztályán dolgozott, s ismeri a gazdálkodás főbb követelményeit. De ismeri a szeghalmi szikeseket is, hiszen onnan került Pestre. A Rákóczi Tsz-nek is jutott a szikesből éppen elég. Eddig 750 holdat javítottak meg digózással és meszezéssel, s az idén újabb 200 holdat meszeznek. Szívesen terveztek volna ennyi digózást is, mert bizony jó időjárásra számolva sem mernek búzából 8, kukoricából pedig 13 móKGST vízgazdálkodási tanácskozás Varsóban Varsó A lengyel fővárosban április 2-án megkezdődött a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, Magyarország és Lengyelország küldöttségeinek tanácskozása a vízgazdálkodás kérdéseiről. A beszámolók közös alapgondolata a szocialista országok együttműködésének erősítése a fejlett iparnak megfelelő vízgazdálkodás kialakításában. (MTI) zsánál (májusi morzsolt) többet tervezni. Általában alacsonyan tervezlek minden növényféleséget, s ezért az áruértékesítés végösszegét jóformán csak a 108 hízó marha, a 480 hízott sertés, a 9000 csibe, az 550 liba és a 3800 pulyka növeli majd. Rózsa Dezső elhatározta, hogy év közben gyakran kimegy a földekre és az istállókba is, s bár a Rákóczi Tsz-ben nem követelmény, mégis önköltség-számítást is csinál, hogy legyen a szövetkezetnek tükörképe, amely a lehető legjobb gazdálkodásra serkenti a gazdákat. Arra, hogy ezt az évet ne mérleghiánnyal zárják. K. I. Ä falu Eperfák-szegte gídres-gödrös makadámútan fut velünk az autó Kunágota felé. Esőfellegek csüngnek, hűvös szél borzolja a zsenge vetéseket. Ahogy az ablakból a határt bámuljuk, az út jobb oldalán, kődobásnyira az árok partjától bontanak egy tanyát... A hajdani kisbirtok vára maholnap eltűnik örökre. Helyét felszántják, bevetik búza- vagy kukoricamaggal, s évek múltán már csak a gazda emlékezik rá ha erre visz az útja: „Valahol itt állt a tanyám”. Végeszakad a magánynak, a petróleumlámpás vakos- kodásnak. Beköltöznek bizonyára a faluba. Lassan közelítek, lödöntött akácfák gallyait kerülgetve, s közben nézem a romokat. A masszív verandafal, amely még áll, arra vall, hogy erős és takaros építmény volt ez a tanya, szélnek, viharnak jól ellentálló. A szobaablakból a napkeltét lehetett látni, bár alig hiszem, hogy sokszor lestek, különösen nyáron, aratás, cséplés idején. Akkor már javában dolgoztak. Azért építkeztek itt, hogy közelebb legyenek a földhöz, ami az életet jelentette, a beteljesülést; s minden faluban lakó embernél korábban kezdhessék a munkát, a vagyont remélő hajszát Hárman kuporognak a törmelékhalmaz kellős közepén: két férfi és egy asszony. Bizalmatlanul pislogtak a jövevényre: ez meg mit keres itt? — kérdi a tekérdésen, — nem úsztad volna meg öt pengő pénzbüntetésnél kevesebbel. Most meg... Akkor vagyok boldog —ne nevessetek ki! — ha a vezetőkkel találkozom, s alaposan megmondom, ha valami^ nem jól csináltak. — Én 1942 elején szabadultam fél — vette át a szót József — mint lakatossegéd. Tizenkilenc éves voltam akkor, de egy hadsereg erejét éreztem karomban, amikor a trianonról beszéltek előttünk a leventeoktatók. Egymagám is elindultam volna visszaszerezni az „elrabolt” országrészeket, önkéntesen jelentkeztem katonának, s hősnek, hazafinak, Kossuth örökösének éreztem magam, ahogy „Kormányzó Urunk” nevezett. Ma már tisztán látok ebben, s úgy érzem, mintha hályogtól szabadult volna meg a szemem. Az urak gúnyt űztek belőlünk. Egymásnak uszítottak minket. S mit.tették közben ők? A legfőbb „hadúr” a Horthy, hogy megmaradhasson fehér lován, jóváhagyta a magyar lakta területek elcsatólását, cserébe azért, hogy a román, cseh imperialisták támogatták őt a Tanácsköztársaság, a munkáshatalom leverésében. S húsz évvel később 6 kiál*o- »ott „elrablásról”, hogy elterelje figyelmünket az igazságról, hogy a románoknak, cseheknek, magyaroknak össze kellene fogni a fasizmus ellen. — Igazad van, Józsi — szélt bele Ferenc. — Ügy van! Mi már az iskolában tanultuk — mondta tréfára fordítva a szót — Suhajda Ferkó —, inkább megyek már táncolni. Az Ica már kacsingatott... — Nagy zsivány ez a gyerek, de amúgy rendes fickó... — akadt meg a történetek folyamata. — Holnap ő is jön hozzátok építeni — szólt Ferenc. — Látjátok, itt van ez a házépítés is — mondta most Leskó Mátyás, aki eddig alig-alig szólt. — A múltban is úgy alakult egyszer, hogy hozzákezdek. Örökölt valamicskét az ásszony. Az üzem még a kocsit sem akarta odaadni fuvarozásra, pedig mondtam, vonják le majd a költséget a béremből. „Minek neked ház!” — támadt rám az üzemvezető... Most meg a téglákat is az üzem adta jutányos áron, ti pedig jó szóért segítetek... Jó dolog ez, boldoggá teszi az embert... De sokat szónokoltam, úgylátszik, fejembe szállt már a bor... Ezt a kört én fizetem elvtársak, aztán ideje les2 hazamenni... Varga Dezső kintetük. Reggel óta dolgozhatnak, a vályogtégla pora belepte már a ruhájukat. Szólni keveset szólnak. Állandóan jár a kezük, s kezükben a kalapács, porolva szabadítja meg a vályogtéglákat a rákövese- dett habarcstól. Amit megtisztítottak, azt glédába rakják. Már négy stóc fogja a szelet körülöttük. — A maguké volt a tanya? — próbálgatom megütni az ismerkedés hangját. A fiatalabbik férfi félegyenesedik. A felesége is, az apja is követi. Látnivaló, hogy jól esik derekuknak a mozgás. Bemutatkozunk egymásnak. — Az őszön vettük ... — válaszol, s teszi le a kalapácsot az if- jabbik Dóczi. Dóczi Györgynek hívják, a ku- nágotai Bercsényi Tsz kőműves mestere. Középtermetű, jótartású ember, olyan negyvenéves lehet. Ha minden szaváért fillérrel fizetnének, nem sokat keresne naponta. Csendes, szűkszavú, minit általában a kőművesek. — A télen leszedtük a tetőt, de bejött a rossz idő, így aztán most bontunk tovább. Mindent lebontunk A tetőanyagot megtartjuk, a vályogot meg eladjuk. Lesz vagy ötezer darab. Az is pénz... Lakásépítés A hosszú téli szünet után megindult a békéscsabai Vásártéren is a lakásépítkezés. Eddig már két épületet átadtak a tulajdonosoknak, s rövidesen követi ezeket a többi is. emberségesebb — Építenek talán? — Bent a faluban, a Jókai utcában — jön meg az asszony hangja. — Tudja, hol van a Jókai utca? — Nem én ... — Szép ház lesz — bizonygatja a férj. — Sátortetős. — Eddig hol laktak? — Nálunk — felel Dócziné, értve ezalatt szüleit, Faragóókat. — Tizenhét éve vagyunk házasok. Most építünk magunknak. Eddig is a faluban éltünk, ezután is ott fogunk. — Jobb odabenn... — mondja, s a férjére néz, vajon jól mondta- e. A férfi bólogat: igaza van az asszonynak. Míg beszélnek is jár a kezük, porzik a vályog. — Ki építette a tanyát? — Ott a gazda... — biccent az út irányába borostás állával az öreg Dóczi. A romok végénél, ahol a virágoskert helye lehetett valamikor, kézi fűrészt ríkat két kucsmás ember. Az idősebbik Gál Pál, a tanya építője. Hatvanhét éves, .csupa-ránc arcú, kissé hajlott férfi. Letelepszünk a kivágott cseresznyefára. Rágyújtunk. A szél elkapja, szétszórja a füstöt. A cigarettát tartó kezét nézem. Remeg, alig észrevehetően remeg. Talán a hidegtől vagy... — Mit érez ilyenkor az ember? Erőltetetten mosolyog. — Hát nézze... — kezdi, de csak szünettel folytatja. — Furcsa látni, hogy amit én építettem, az most romokban van. Furcsa. A szívemhez nőtt ez a tanya, hiszen itt éltem le az életem egy részét. Tekintete körülsuhan a borongó ég alatt. Akácerdők árnyékolják az ég alját. A barázda- rengetegből néhol fehér falú tanyák emelkednek ki. — Negyvenöt előtt Telpitz Alajos uraságé volt ez a föld. Most a Petőfi Tsz-é. Én dohánykertész voltam. Negyvenötben a földosztáskor kaptam itt hat holdat. Itt építettem tanyát 46-ban, hogy közelebb legyek a földemhez. Azt nem lehet elmondani, hogy menynyit dolgoztunk az asszonnyal. Sokat, nagyon sokat. Beteg is lettem. Aztán megelégeltük a tanyasi életet Hatvanegyben eladtuk a tanyát, beköltöztünk Kunágotára, a Dózsa utca 42-be. Egy szoba, konyha, de jó lakás Igaz, ott nem lehet 2—300 tyúkot, ezer csirkét nevelni, de hát... Már megöregedtünk, megélünk a tsz-ben lassan, csendesen. Tavaly 205 munkaegységet gyűjtöttem, s ott volt a nyugdíj. Ki lehet jönni belőle. Néha a romokra rebben a szeme. Búcsúzik tőlük örökre. Egyre Ifibben búcsúznak így a tanyáktól. Minden út előbb vagy utóbb a faluba vezet. A falu emberségesebb. Pallag Róbert Száz új ház, négymillió forint takarékbetét Újkígyóson Rohamosan gyarapszik, gazdag, szik Újkígyós. A falut új járda hálózza be, új iskola, tanácsháza, bölcsőde és egyéb épült. De szépen gyarapszik az új családi házak száma is: amióta az Aranykalász Tsz-ben együtt gazdálkodik a falu, százan építettek új házat, sokan tatarozták, bővítették a régit. Ezenkívül Újkígyós lakossága mintegy négymillió forint takarékbetéttel rendelkezik. Szakképzett darukezelőt azonnali belépéssel felvesz az Orosházi Építőipari Ktsz, Rákóczi út 4 8ÍS912 Az £. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V.. Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk Szerszám szükséges. Tanácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 143
