Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-20 / 91. szám
1963. április 26. 2 Szombat Nyugtalanság Argentínában Buenos Aires Argentínában isimét nagy nyugtalanság tapasztalható. A fővárosban újabb katonai puccs eshetőségét mérlegelik — tűnik ki nyugati hírügynökségi jelentésekből. A péntekre virradó éjjel a három fegyvernem minisztere és fő- parancsnoka megtárgyalta az ország helyzetét. Az ülésen nem vett részt Guido köztársasági elnök, aki állítólag beteg, s lemondta péntekre tervezett vidéki utazását is. Ügy hírük, politikai betegségről van szó. Mint a Reuter írja, Buenos Airesben azt rebesgetik, hogy az elnök helyzete rendkívül ingatag. A katonai vezetőik tanácskozásukról közleményt adtak ki, amelyben bejelentik, hogy az április 2-án megkísérelt államcsíny szervezői újabb puccsot terveznek. Ezzel hozzák összefüggésbe, hogy csütörtökön a Buenos Airesben állomásozó fegyveres erőket riadókészültségbe helyezték. Az utcákon megerősített őrjáratok cirkáltak. A Reuter-iroda tudósítója megállapítja, hogy a hivatalos közlemények és „csúcsértekezletek” egymásutánjában küszöbönállónak látszik az argentin kormány összeomlása. (MTI) A svéd külkereskedelmi mérleg deficitje Stockholm Hivatalos adatok szerint Svédország január és február havi behozatalának értéke 2 688 000 000 korona, kivitelének értéke pedig 2 336 000 000 korona volt. Így tehát a svéd külkereskedelmi mérleg az év első két hónapjában 352 000 000 korona deficittel zárult. Az előző év azonos időszakában a deficit 256 000 000 korona volt (MTI) Gardona felrobbantotta politikai Dr. Jose Miro Cardona, az Amerikában működő disszidens ún. kubai forradalmi tanács elnöke, csütörtökön este Miamiban megbeszélést folytatott vezérkarával, majd fogadta a sajtó képviselőit. A tudósítók megkapták annak a 25 oldalas, tízezer szavas beadványnak a másolatait, amelyet Cardona az amerikai külügymi- niszrtériumhoz intézett, bejelentve, hogy lemond a szervezet elnöki A ,József Attila“ olvasómozgalom új köntösben i ílítják és nem is kevesen, hogy a rádió, a televízió és film korában a könyv, az olvasás mindjobban veszít jelentőségéből. A valóság mégis az, hogy könyvtáraink egyre látogatottab- bak, s a kiadók a szépírókat és a szakírókat egyaránt több és több mű megírására serkentik, mert nagy a kereslet, és mind nagyobbá válik. A látszólagos ellentmondás oka az, hogy sokan a filmet, a tv. és a rádióadást a könyv versenytársának, nem pedig egyazon célú és legalábbis egyenértékű kulturális nevelőeszköznek tekintik. Mind a négynek külön-külön megvan a népművelésben, a kulturális életben a maga be nem helyettesíthető, át nem vállalható sajátos szerepe és feladata, akár a színháznak, az újságnak vagy a képzőművészeti alkotásoknak. A nnak idején a „József Atilla” olvasómozgalom nem azért született meg, mert „haldoklik a könyvszeretet és gyorsan életre kell injekciózni”, hanem az olvasás sokoldalúbbá tételéért, az olvasókultúra gazdagításáért és azért is, hogy a tíz. és százezrek nyomában újabbak lépjék át a könyvtára^ küszöbét. A mozgalom valóban új lendületet adott. Már a kezdeti időkben az országban százezer, a múlt esztendőben pedig kétszázezer volt azoknak a fiataloknak, kiszeseknek a száma, akik az igen szépen tervezett, művészien kivitelezett József Attila- jelvény bronz-, ezüst-, illetve aranyfokozatának a megszerzésére törekedtek. Azonban az elmúlt években ez a hasznos törekvés mégsem tudott széles tömegmozgalommá válni, mert míg ezalatt a színház-, mozi- és hangversenylátogatók száma az utóbbi két év alatt megháromszorozódott, sőt a több szabad időt követelő és nagyobb kötelezettséggel járó műkedvelő művészeti tevékenység is megkétszereződött, az alvasómoz- galom fejlődési üteme lelassult. A zoknak lenne igazuk, akik " szerint a könyv szerer>e az ember életében veszít jelentőségéből? Szó sincs róla. Az ok egyszerűen a szabályok át nem gon- doltságában rejlett. Olyan kötöttségek voltak például, hogy egy szűk lista alapján évente el kellett olvasni néhány könyvet, azok tartalmaiból zsűri előtt vizsgázni és még néhány József Attila-verset is szavalniuk kellett. Íme az ellentmondás: önkéntes mozgalomban való részvétel kötelező vizsgákkal és az irodalmi színpadok feladatkörébe illő versmondással. Holott a feladat a fiatalok Olvasási kedvét nem megnyirbálni, sőt elvenni, hanem növelni, látókörüket nem néhány kötelező olvasmányra leszűkíteni, hanem mennél inkább kiterjeszteni a szépirodalom és a tudományosismeretterjesztő irodalom birodalmának állandóan táguló határai irányába. Joggal mondta sok fiatal, hogy nagyon szeret olvasni, de abból vizsgázni nem. Az új szabály már levegős, friss, kedvcsináló! Kimondja, hogy a közművelődési, iskolai vagy szakszervezeti könyvtár tagja közül aki hat szabadon választott könyvet olvas, az bronz jelvényt, aki kilencet, az ezüstöt, és aki tizenkettőt, az arany jelvényt kap jutalmul. És az eredmény: az idén már sokkal elmélyültebb, tartalmasabb a fiatalok olvasása. Számuk egyre nő. Mind bátrabban és önállóbban tudnak tájékozódni az irodalom minden területén. Másik nagy eredménye, hogy az elmaradott, kevésbé öntudatos rétegek is eljutnak az eszmei fejlődés legjobb forrásához, a könyvekhez! Egy megyebeli példával fcívás nőm zárni írásomat, mégpedig a gyulai járáséval. Ott a „reform” előtti évben kilenc KISZ alapszervezet 650 fiatalja vizsgázott olvasmányaiból és mondott verseket. Utána, hogy ez a merev módszer megszűnt, nyomban felszökött az érdeklődés és ma a járás 22 KISZ alapszervezetének 1400 fiatalja vesz részt a „József Attila” olvasómozgalomban. Az eredménynek nemcsak a feltételek modernizálása az oka, hanem az a példás együttműködés is, ami a járás KISZ-szervezetei és a könyvtárak között fennáll. Mind több KISZ vezetőségi tag ismeri meg a „József Attila” oivasómoz- galom lényegét, jelentőségét, és mutat a tagság előtt személyes jó- példát a könyvek, az olvasás iránt. Ennek a mozgalomnak a tartalma és célja már kezdetén jó, helyes és követendő volt. Űj köntösében azonban úgy látszik, széles körben válik vonzóvá. Huszár Rezső tisztségéről. Indoklásul azt áSH- totta, hogy az Egyesült Államok „cserbenhagyta” őket. Cardona felsorolja, milyen ígéreteket tett neki az Egyesült Államok több vezető személyisége, s maga Kennedy elnök is Kuba „felszabadításával” kapcsolatban. Az okmányból kitűnik, hogy felelős amerikai kormánytisztviselők lényegében megígérték: megismétlik az 1961-es inváziós kísérletet. Miután ennek az Egyesült Államok, úgymond, nem tett eleget, s visszautasította a kubai éüeníorradalmároknak azt a kérelmét is, hogy 50 millió dollárt adjon egy disszidens kubai hadsereg megszervezésére, Cardona most hitszegéssel, tétova politikával vádolja Washingtont. Cardonával együtt lemondott a kubai ellenforradalmárok két másik, amerikai földön működő ágazatának vezetője is. Cardona terjedelmes „vádiratának” tartalmával a külügyminisztérium már korábban megismerkedett, s kérte a kubai disszáden- seket, ne hozzák az okmányt nyilvánosságra. Ennek megtörténte után azonban a külügyminisztérium újabb kommentárt az ügyhöz nem fűzött. Mint ismeretes, any- nyit már elmondott róla, hogy nagy mértékben túlzottnak, elitor- zítöttnak tartja állításait. Az amerikai kormány egykor dédelgetett kedvence — mint újságírókkal közölte — egyelőre az Egyesült Államokban marad, s csak néhány nap múlva dönti el, elfogadja-e a Costarica! kormány „valóban igen gavalléro® ajánlatát” amelyben letelepedési engedélyt kínált neki. (MTI) NAPTAR 1963. április 20. Zipernowsky Károly és transzformátora — 110 évvel ezelőtt, 1853 áprilisában született Zipernowsky Károly elektromérnök., az erősáramú elektrotechnikai iparunk egyik megteremtője. 1878-ban a Ganz-gyár villamossági osztályát ő szervezte meg. Itt készültek az első dinamógépek. 1878- ban Déri Miksával és Bláthy Titusszal együtt itt fejlesztette ki korszakalkotó találmányát, a váltóáram feszültségének megváltoztatására szolgáló transzformátort. — 195 évvel ezelőtt, 1768-ban e napon halt meg Canaletto (Giovanni Canale) olasz festő. Eredetit alkotott az egész sorozatokban megfestett városképiéivel (Velence, London, Róma). Szépművészeti Múzeumunkban egy velencei és egy római képét őrzik. *>.»«* — 10 évvel ezelőtt, 1953. április 20-án halt meg Erich Weinert német kommunista író, kétszeres Nemzeti-díjas. 1918 után Lipcsében politikai kabarét szervezett. A hitlerizmus elöl emigrálni kényszerült, részt vett a spanyol polgárháborúban, itteni élményeiről könyvet írt. Agitatív erejű forradalmi költészetét a jóízű humor és az éles szatíra jellemzi. Meghirdették az előfizetést az SZKP története című új műre Moszkva (TASZSZ) Meghirdették az előfizetést a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetére, amely hat kötetből fog állni és amelynek kiadását 1967-ben, az Októberi Forradalom 50. évfordulójára fejezik be. Az új párttörténetet a lenini eszmék szelleme hatja át, sokoldalúan megmutatja Lenin forradalmi tevékenységét, bemutatja Lenint, mint a párt megszervezőjét és vezérét, a szovjet állam megalapítóját, a lángeszű gondolkodót. Feltárja, milyen új elemekkel gazdagította Lenin a proletariátus felszabadító harcának elméletét és gyakorlatát. Vissza fogja tükrözni, hogy a párt tevékenysége és Lenin munkássága egységes egészet alkotott. Széles keretek között mutatja meg a tömegek, a párt, a kiemelkedő párt- és állami személyiségek szerepét. A hatkötetes mű készítői egyik legfontosabb feladatuknak tartják, hogy kiküszöböljék a párttörténetből a sztálini személyi kultusz következtében elkövetett hibákat és torzításokat. A mű teljesen mentes lesz mindennemű felnagyítástól Sztálinnak a párt történetében játszott szerepét illetően, akár pozitív, akár negatív vonatkozásban. Az első kötet már az idén, a párt megalakításának 60. évfordulója alkalmából megjelenik; az 1883-tól 1904-ig terjedő időszakot öleli majd fél. A hatodik kötet bemutatja majd, hogyan harcolt a párt az 1953—1967 közötti időszakban a kommunizmus építéséért és a béke megszilárdításáért. (MTI) Sipos Gyula A (13.) nagy éjszaka Hová lett Sárika? Delet harangoztak, mire az erdészházhoz ért. Nyáron a harangszó csak úgy ér ide, mint a sejtelem, fölfogják a lombok, elhalkítja az élő természet zsongása. A szőlőhegy csöndje, az erdőé még nyári éjszakákon se igazi csönd, hanem harmónia, ezernyi apró suhamás- ból és zümmögésből szövődik össze. Tavasztól őszig a szőlőtőkének is hangja van, néha suhog, mint a madár szárnya, máskor meg zsong, mint a méhkas, csak rejtettebben, finomabban. Télen hallgat a szőlő és a csöndes tájon tisztán kondul át a harangszó. Föl a horhon, mélyet kétoldalt teljesen benőtt a vadrózsa meg a földi szeder indája, aztán jobbra a rövid kapaszkodón és kifulladva megáll a nagy diófa alatt, érzi az elcsendesedni nem akaró szívdobogást. Itt van az ő pincéjük is, a Kati öröksége, szőlejük a farmes- gyén szomszédos Sárikáékkal. Sárira az uráról maradt, aki Vargha fiú volt, Kati unokatestvére. A kapaszkodó után ez volt az első természetes pihenő, megszűnt a domb hirtelen emelkedése, enyhe lejtésű teraszon állt a csinos présház, északi oldalánál az uralkodó óriási diófával. A ház két szintre tagolódott, alul volt a pincebejárat, a kis előtérrel, apró ablakokkal, ezt még az öregek építették, fölül egyetlen nagy szoba, napos ablakokkal, keleti és déli oldalán végigfutó, keskeny erkéllyel. Itt az is megállt, akit nem fárasztott el a domboldal, a diófa alól látni lehetett az egész falut, az egész tájat. Három párhuzamos szalag osztotta ketté a képet kelet-nyugat irányban. A malomároké volt a leg- egyenesebb, szigorú vonalú, a másik kettő, a vasúté és a beton úté mint a doromboló macska háta, hízelegve odapúposo- dott a község széléhez. Már messziről látni lehetett az apró játékvonatot, ahogy Nagyliget felől csigalassúsággal közeledik, közben erőlködve párafelhőket fúj, mint téli teherhordásnál a lovak. És lenn a házak rendje, a kertek téglaalapjai, a szétszórt tanyáig és a kanyargó dűlőutak a tanyák között ilyen lehet, ha repülőgépről nézi az ember a világot. És a színek! A szürke ezerféle árnyalatából, hogy kilobban egy-egy piros szoknya, kendő vagy az udvaron száradó ruhák fehérje. Sokszor megállt a diófa alatt azelőtt is, ültek is fönn a nagy szobában, az erkélyen, mégis milyen más volt akkor ez a présház. Semmi. Egy ház a sok közül, rokoné, tehát mint kicsit a sajátja is volna, de minden különösebb varázslat nélkül, élettelen tárgy, mint a kikapcsolt rádió. Másnak most is csak eny- nyi volna? A tárgyak lelke bennünk él csak, a mi emlékeinkben, érzéseinkben. * — Szervusz sógorka! Csakhogy idetaláltál — hajlik ki Tibor az erkélyen. — Nem kell itt árválkodnom. Gyere csak föl, rögtön visszajövök én is. És megy a bokor mögé. Ihatott már jócskán, akkor szokta meglepni Sárikát, amikor bolond napjai vannak, néha csak a harmadik napon, mikor minden pénzének fenekére vert már, akkor megváltja a vonatjegyet, kijön ■ Nagyligetről,
