Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

1963. április 16.

5

Csütörtök

A mezőkovácsházi művelődési ház jól támogatja a tsz-ek kulturális életét is

Volt idő, amikor a mezőkovácsházi járási művelődési ház tájáról nem annyira eredményeket, mint inkább panaszokat tartalmazó hírek érkeztek. Azóta azonban sokat változott a helyzet és ez Tóth Imre igazgató szavaiból pontosan kitűnik.

A múlt hónapban ünnepélyes József Attila olvasómozgalmi jelvényosztás volt. ötvennégy mezőkovácsházi fiatal jutott bronz-, ezüst-, illetve aranyfokozathoz. A művelődési Házban működő járási könyvtár munkájának dicsérete ez meg a KISZ-é, de Tóth elvtárs ezzel a példával kívánja illusztrálni, hogy nem öncélúan dolgoznak, kapcsolatban vannak mindennel és örülnek más művelődési szervek sikereinek. A maguk dolgai közül szívesen említi a művelődési ház színjátszóinak tevékenységét. Moliére: A fösvény című 5 felvonásos vígjátékával április 17-én Magyarbánhe- gyesen és 21-én Református kovácsházán lépnek, fel. Távolabbi tervük, a járás olyan községeiben szerepelni, ahol a Jókai Színház

a maga apparátusával, technikái okokból, nem boldogulna. Emellett szívesen segítik a termelőszövetkezeti fiatalok színjátszó csoportjait, így a helyi Üj Alkotmánybeliekét, akik Csehov: Medve című egyfelvonásosát tanulják.

11 művelődési ház népitánc- csoportja jelenleg 16 tagú. Vezetőjük Szűcs Mária, pedagógus. Magyarbánhegyesről jár be, de nem sajnálja a fáradtságot, mert úgy véli, jó kis együttesre talált. Most a Hupka-csárdást tanulják. Tevékenykedik a zeneoktatói munkaközösség is. Szervezője ifjú Kecskeméti András, zenetanár. A közösség többi tagja a helybeli általános iskola nevelőtestületéből került ki: Olexik Anna, Merényi József igazgató, Harsányiné Lovász. Matild, idősebb Kecskeméti János. A növendékek jó zeneismereti alapra tesznek itt szert, és ez nem kevés.

Van ;roda!mi színpad is. Irányítója dr. Harsányi Lászlóné. Lángoljatok, hisz lánggal égek én is ... összefoglaló cím alatt olyan műsorral készülnek előállni,

melynek témáját a nagy magyar és európai szabadságmozgalmak irodalmából merítették. Művek tolmácsolásával mutatják be azt, hogy a nagy írók, költők miként reagáltak a forradalmi eseményekre. A műsor tulajdonképpen már kész is, és április 24-én, Ke- vermesen mutatkoznak be vele először.

Befejezésül arról beszél Tóth Imre igazgató, hogy szemük előtt egy olyan művelődési ház képe lebeg, melynek tevékenységi területe az egész járás, és segítője minden terület, minden szerv és minden ember, ahol és akiben a szocialista művelődés terjesztése, tudatosítása kellő elevenséggel él.

Biztató és nagyon is megvalósítható célkitűzés ez, hiszen több közösségben láttunk már hasonlót kibontakozni. Gondolunk itt például a vésztői községi művelődési otthonra, melynek már társadalmi vezetősége is van, ügye tehát az egész község ügye és amely rég szétfeszítette a szűk értelemben vett kulturális falakat.

Hz út tehát nem járatlan,

nem bizonytalan már, lépjenek rá bátran a mezőkovácsháziak is.

Huszár Rezső

A Hazafias Népfront kezdeményezése

Sok gond van a termelőszövetkezetekben működő szociális és kulturális bizottságok munkájával: legtöbbjük nem ismeri feladatkörét. A Hazafias Népfront megyei elnöksége e hónap második felében a megyei nőtanáccsal és a tsz-tanáccsal közösen megyei megbeszélést tart, ahol részleteiben meghatározzák a szociális és kulturális bizottságok hatáskörét, munkáját. A megyed megbeszélést járási értekezletek követik. Ezeken részt vesznek a járás politikai, társadalmi szerveinek vezetői, megbízottai, a termelőszövetkezetek elnökei és a szociális, kulturális bizottságok tagjai.

Magnetofonnal jutalmazott brigád

A megyei termelési versenyben a csorvási Vörös Október Tsz Kondacs János ifjúsági növénytermesztő munkabrigádja a tavalyi eredménye alapján az első helyezést érte el. A KISZ Békés megyei Bizottsága magnetofonnal jutalmazta meg a

brigádot.

— Takács úr, ne vesse meg ezt a kis italt, jó ital ez, Nagyligeten vettem a Koronában, vagyis a Békében. Á legjobbikát Megérdemeljük. Azt mondták nekem a népnevelők: ne sajnálja azt a négy holdját, ezután ezernyolcszáz holdja lesz. Hát rongy ember vagyok én? Milyen gazda az, aki meg se nézi a földjét? Most körüljárjuk a birtokot Takács úr. Taxival. Egy kétezerholdas paraszt nem járhat gyalog. Mikor érnénk a végére? Nincs arra idő.

— Menjünk, öregem, nem süllyed itt meg a rakott szekér se, idenézzen. — És úgy cipőben átgázol a tócsa legmélyebb részén, nadrágja áljáról csurog a lé és nagyokat cuppan a cipő, ahogy a sárból kihúzza. Már integet a víz másik szélén. — Na látja, átjöttem saját lábamon, pedig kilencven kiló vagyok. Hát kátyú ez? Kis esőié, semmi, kemény az alja, mint a beton. *

Oldalt jön vissza, ahol valóban van egy szárazabb sáv, átkarolja a sofőrt és nyomja be az ülésbe, az még szabadkozik, de csak amolyan széplány-módra, mégse mondhassa senki, hogy ő

ellenkezés nélkül ment neki a víznek.

— A maga felelősségére, Bar- tha úr — mondja, hogy nyoma- tékot is adjon ellenkezésének.

— Száz százalékig — nyújtja a kezét Bartha, jelezve, hogy nemcsak úgy a levegőbe beszél.

— És ha elakadunk?

— Nem akadunk el. Kitolom magam, nekirugaszkodok és kiröpítem. Látja azt a tanyát? — mutat bent a fák közt egy fehér falú házra. — Ott lakik az én Vörös Jóska komám, annak olyan lovai vannak, hogy Pestig elhúzatnák ezt az autót. Torony, iránt, érti. Az a mi lovunk, igaz Takács úr. Tudom én, hogy milyen útra nem szabad rámenni, jártam én itt autóval eleget, mikor a baromfisoknái dolgoztam.

A sofőr közben beült az autóba, járatta a motort, kissé nát- ratolatott, aztán egyetlen nekirugaszkodásai, a vizet messzi oldalt fröccsentve, átszaladt a tócsán.

— Na látja! — kiáltotta ör- .vendezve Bartha. — Visszafelé még könnyebb lesz. Erre iszunk egyet. Kínálta Jánosnak az üveget immár harmadszor, aztán ő is kortyintott a konyakból. Míg áttolták a motort a szárazabb oldalsó részen, egyre azt magyarázta, hogy ő körüljárja a birtokot. Taxival. Csak előbb még hazaugrik egy falat ennivalóra meg itt akarja elkezdeni a határ, szemlét az ő földjeinél, az ő tanyájánál. És hívta Jánost, tartson vele, de. legalább egy falat kolbászra, pohár borra ugorjon be hozzá, ne sértse meg, ne nézze le a szegény embert.

János egyre azon törte a fejét, hogyan szabadulhatna minél előbb. Azt nem mondhatja, hogy sürgős dolga van, ilyen időben nem jár a pincék felé az, akinek sietős a dolga.

— Megvárjuk Takács úr — in. tegetett Bartha hátrafelé még akkor is, amikor féllábbal már bent volt az autóban. — Várjuk, én addig intézkedek.

Ott vezet el az út a tanyája előtt, el se lehetett kerülni és János hiába szabadkozott, csak kicsalta belőle a beleegyező bó- lintást, hogy na, jól van, persze, hogy benézek egy percre.

(Folytatjuk)

Bolondos halászfalu

Mulatságos történet egy fiatalemberről, akit csak a munka érdekel. Kedvese után is egy kidolgozandó tervezetet visz magával az üdülőhelyre — egy halászfaluba. Ezúttal azonban másként alakulnak c dolgok, s a bonyodalmak után hősünk előtérbe helyezi a boldogságot is. (Bemutatja a gádorost Erkel mozi, április 20—21-ig.)

Április 24-én lesz a Balassi táncegyüttes új müsoráuak premierje

A Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett, nemzetközidíjas Balassi- táncegyüttes új műsort állított össze, melynek első bemutatóját 1963. április 24-én, szerdán este 7 órakor rendezik meg a Békés megyei Jókai Színházban.

Az új műsor két részből áll. Első részében a Népek barátsága című rapszódiát mutatja be az együttes. A rapszódia egyes részei: betyárverbunk és csárdás, selyemtánc, tánc a májusfa körül, briu (román tánc), francia népi táncok, szlovák léánytánc és orosz szvit. A második részben a Fogoly katona című ballada, a Legényes című kalotaszegi népi tánc, a Pákász és a farkas (szóló) és a Tánc az édesanyákról című 4 képből álló jellemrajz kerül műsorra.

A bemutatón közreműködik

még Somi Sándor énekes, Tímár Vera és Tuska Márta, a Balassi Művelődési Otthon irodalmi színpadának tagjai, valamint az együttes zenekara.

ÁPRILIS 18.

Békési Bástya: A szórakozott professzor. Békéscsabai Brigád: Az aranyember. Békéscsabai Szabadság: Séta« nárciszok körül. Békéscsabai Terv: Pinocchio. Gyomai Szabadság: Senki nem tud semmit. Gyulai Petőfi: Fa- gyosszeottek. Mezőkovácsházi Vörös Október: Iván gyermeljíkora. Orosházi Partizán: A hét dada. Sarkadi Petőfi. A boldogság madara. Szarvasi Táncsics: Zsuzsanna és a fiúk. Szeghalmi Ady: Mici néni két élete.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Álmosságra nem emlékszem, csak arra, hogy óriási teremben találtam magam, melyben népes zsűri előtt tíz- és tízezer iskolás vonult el végeláthatatlan sorban; csupa olyanok, akik most végezték a nyolc általánost és pályaválasztás előtt álltak. A zsűri elnöke tiszteletteljes hangon megkérdezte az elébe kerülőt, hogy mi akar lenni. A diák válaszolt, az elnök bólintott, a zsűri tagjai elvégezték a pótbó- lintást, közben fürge ujjú gépírónő kartonra billentyűzte az adatokat, s a választott pályát. Nagyon demokratikusan haladt a dolog. Egyetlen olyan esetre sem emlékszem, hogy a bizottság akár csak egy valakivel is vitába szállt volna, hogy más foglalkozásra bírja.

Minden fiatal válasza határozott és öntudatos volt. Ajkukon ezek a foglalkozások ismétlődtek: mérnök, orvos, színész, űrhajós, filmrendező, ’slágerénekes. A gyermekek bemondása alapján készült temérdek kartonlap, illetve adathalmaz elektronikus számítógépbe került, mely 10 másodperc alatt kiszámította, hogy hazánkban majdnem minden nyolcadikat végzett lány és fiú a fent elsorolt foglalkozások valamelyikét óhajtja elsajátítani.

Alig telt el 8—10 esztendő, és hazánk zsúfolásig megtelt mérnökökkel, orvosokkal, atomtudósokkal és hasonlókkal. Ahogy múltak az évek, úgy fogyott a gyárakban, a mezőkön és mindenütt a munkás, a szakmunkás. Már-már ott tartott munkaerőgazdálkodásunk, hogy kihalófélben lévő törzsként, utolsó mohikánként mutogatta a kőművest meg a többi dolgozót. Külföldről kellett importálni asztalost, lakatost, esztergályost, növényápolót, kéményseprőt, állatgondozót, gépkocsivezetőt, villanyszerelőt és egyéb létfontosságú munkaerőt. De azért baráti országok a baráti országok, hogy segítsenek rajtunk, bajbajutottakon. Inkább kevesebb mérnököt, orvost, tudóst és más magasabb képzettségűt neveltek maguknak, csakhogy nekünk több szakmunkást juttathassanak. Ekkora önzetlenség láttán úgy megijedtem, hogy menten felébredtem.

De jó, hogy csak álom volt.

Űj Rezső