Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

1963. március 32. 4 Péntek Riportereink jelentik a tavasz első napjáról Békéscsaba fölött a gyárak kéményéből nyugat falé száll a füst, de a márciusi szél néha megcibálja a kémények „haját”, s akkor a fehér hajfonatok fur­csa táncot járnak fönt. Az ég kék, de súlyos felhőkkel terhes, és aki fölnéz, talán arra gondol, hogy mindjárt leszakad és majd hull az eső. Pedig ma tavasz van. Hivatalosam március 21-én 9 óra 20 perckor a tavasztündér végigfutott a házak között, a felhők fölött és a vízparton. Az öreg Nap a felhők mögül néz­te. _ nem, nem árulta el magát... Találkoztam a tavasszal Nem a tavasz tündérével, aki bimbót fakaszt, s varázspálcájá­val virágot hint a fákra, a rétre, mégis kedves, melengető igazi ta­vaszi hangulatot keltett ez a ta­lálkozás. Két kislányt láttam a Békéscsabai Kertészeti és Köztisz­tasági Vállalat egyes számú'tele­pén, egyelőre csak a virágpalán­ták között, mert feslő, illatos vi­rágokat aligha láthatunk e boron- gós tavasz első napján. A lányok elevensége, vidámsá­ga, kedves mosolya azonban ta­vaszt varázsol a még szunnyadó kertészetre. Komlovszky Zsuzsa és Kupecz Ilona a gimnázium har­madéves tanulói politechnikai gyakorlaton voltak itt március 21-én, több társukkal együtt. Fürgén szorgoákod taik a meleg­ágyak között és az üvegházban, hogy kezük nyomán erőre kapja­nak a zsenge palánták és néhány hét múlva, kikerülve a szabadba, a város parkjaiba a — reméljük rövidesen mégiscsak megérkező — tavaszi nap melengető sugará­tól virágba borulva jobb kedvre derítsék az embereket A ligetben és környékén még nagy a csend, csupán az avar zizeg néha az arra járó lépteitől. A ker­tészet ifjú mérnöke Bobus Győző mér a közeljövőt festi az ember képzelete elé. — A ligetben már a jövő héten megkezdjük a munkát, eltüntet­jük az ősz nyomait. Persze min­dennel késünk, mert a tavasz is késik — mondja, azután elém tár­ja a Kossuth és a Március 8 tér átépítési tervét, amely szebb lesz, mint eddig volt, sók-sok virággal, díszibokorral és pihenőpadokkal, hogy az emberek szabad idejüket kellemes környezetben tölthessék. A város szépítését tovább folytat­ják, parkosítják a strandfürdő környékét és négyezer gömbaká­cot ültetnek el a város különböző utcáin. A legforgalmasabb helyek­re: a Tanácsköztársaság útra, a Szent István térre és a vasútállo­más környékére újabb kő virág­vázákat állítanak fel és ezzel élén­kebbé, kedvesebbé teszik a város képét. Hát csak így találkoztam még a tavasszal, de azért remé­lem, már megjön az igazi is. Színek, hangulatok — Ott jó lesz! — kiált le Bé­késcsabán, a Szent István téren az állvány tetejéről a villanysze­relő, s majdan az estében fénylő reklám hirdeti: Biztonság. Bizto­síts. A buszmegállóból indul a 9-es, előle ugrik egy fiú, hátán hosszú szíjon lóg a táskarádió, amott a Széchenyi utcán a feltört kövön egy rozzant szekér zörög át. Az Állami Áruház sarkán fakult napernyő alatt Ecedi néni virágot árul és vásárlóra vár. — Művész úr! —r kiált — virá­got vegyen. Körösztös István meg­áll, aztán meggondolja magát, s kiválaszt egy hóvirágcsokrot. A csokor a tavaszi felöltő zsebében lapul, ő meg átballag a Kossuth téren. A délelőtt gyorsan szalad, szaladnak az emberek, segy pék­fiú óriás kosárban perecet rak a Csaba előtt, s a cukrászda mellet­ti divatáru üzlet elé egy teher­autó áll. Hangos puffanással esik a földre a vesszőkosár, kinyílik az ajtó, bekiáltanak: — Áru érkezett! — Tessék — kínálnak a pult mögül, s a kis üzletben, ahol min­den pillanatban nyílik az ajtó, kardigánok, twist pulóverek, ny­lonkendők, sálak s francia eser­nyők várják, hogy majd kint a napfényben gyönyörködjenek... bennük. — S a férfiak? ■*- Gondoltunk rájuk is. Az el­múlt évben két féle ingkabát volt csak, most hat féle közül választ­hatnak, dé van gyapjúpulóver, műanyag, pamutáru. Nemsokára hozzuk a fördőruhákat is, — vála­szolja Palotai Ödönné. S előttem máris felsorakoznak a kék, zöld, barna, fehér, s ki tudná milyen színű pulóverek. Kínálják magu­kat. Serény munka a földeken NAPTAR 1963. március 22., péntek. Kilián György — 20 évvel ezelőtt, 1943. márciusában mint ejtőernyős partizán Varsó feletti bevetése során hősi halált halt Kilián György, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom kiemelkedő egyénisége. Egész fiatalon a K1MSZ munkájába kapcsolódott be és 1932-ben már ő szerkesz­tette az Ifjú Proletár című la­pot. A magyar ifjúságot több al­kalommal képviselte külföldi konferenciákon. Sok évet töltött börtönben, javttrészl bírói ítélet nélkül, 1939-ben az üldöztetés elől a Szovjetunióba menekült. A háború alatt a szovjet kato­nákkal harcolt együtt Emlékét az ifjúsági sportmoz­galmunk névadójaként őrizzük. — 195 évvel ezelőtt. 1768-ban született Bryan Donkin, az első acél-írótól! alkotója * — 30 évvel ezelőtt, 1933-ban halt meg Uuno Kailas finn köl­tő. Álom és halál című kötetéből Bán Aladár fordított. Nyirkos, párás idővel köszöntött be nálunk a tavasz hivatalosan első napja, csütörtök. Az utóbbi napok szemerkélő esői sókat ron­tottak a talajon, mégis benépesült sok helyen a határ, serény mun­kával köszöntötték e napot. Me- gyeszerte csaknem száz termelő­szövetkezeti és gépállomási traktor szántott két műszakban a lazább talajokon, s a lófogatok százai szorgoskodtak a nagy táblákon és a házi kertekben. A végegyházi Szabadság Tsz-ben 8 traktor szántott két műszakban és 37 pár lófogat fogasolt, sdmító- zott főleg a házi kertekben. Az asszonyok jó része a kertészetben talált munkát. A Mezöhegyesi Állami Gazda­ság gyümölcsöskertjében az utolsó fákat metszették a szocialista bri- gádtagók, mások főzték a mész- kénlevet permetezésre. A leka­part fakérgek, a tiszta kert, a kar­bantartott úthálózat a szocialista üzemrész dolgozóinak gondossá­gát, jó munkáját dicséri. A tótkomlósi Viharsarok Tsz- ben a nagyüzemi kertészetben — ahol befejezéshez közeledik a 8500 négyzetméternyi, termálvíztütéses modem hajtatóház építése — a vállalati dolgozókon kívül mun­kában találtuk a szövetkezet 25 tagú építőbrigádját is. Az építke­zés tőszomszédságában hatvanan készítették a melegágyat, vetették a kora tavaszi szabadföldi palán­ták magját. Közöttük 18 kertész- tanuló leány és fiú igyekezett magásimermn a feladatokat. A csanádapácai határban né­hány traktor dolgozhatott csu­pán, de ötven pár lófogat hordta az istáltótrágyát és vetette a bor­sót, a tavaszi kalászosokat. A kedveződen időjárás ellenére ki­váló minőségű vetőágyat készítet­tek a lóvontaitású talajművelő gépek. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben négyszázan dolgoztak a kertészetben és a gyümölcsöskert­ben. 160 holdon ugyanis almás- kertet telepítenek. Itt az asszo­nyok jelölték a csemeték helyét, a férfiak pedig ásták a gödröket. A 60 centis őszi mélyszántásban jól csúszik az ásó s pár nap alatt kiássák a 32 ezer gödröt. Egyébként megkezdték a tava­sziak vetését Kétsopronyban, a Az É. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V.. Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUN­KÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Szerszám szükséges. Ta­nácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 74 Felsőnyomási Állami Gazdaság­ban, Mező bérén yben, a kondorosa Dolgozók Tsz-ben, Bólmegyeren és másutt. De a megye minden nagy­üzemi gazdaságában kijavított gépekkel, tiszta vetőmaggal és munkára kész brigádokkal várják a jó időt. Szakemberek járják a határt, s ahol hozzákezdhetnek a munkához, azonnal odairányítják a gepeket, lófogatokat. A tavasz első napjának egyik érdekes ese­ménye volt többek között Szarva­son: a Holt-Körös partján lévő kísérleti halastavak vizére ekkor rakták ki az előnevelt első kis- kacsafaltoát. Az ötezer kiskacsa igen jól érezte magát a vízben s az előnevelőkben újabb 14 ezer apró víziszárnyas várja a vízre- bocsájtást. Egyébként 7500 kiska­csa úszkál már Biharugra halas­tavaiban is. . * Milyen volt az első tavaszi nap? Az égen felhő, borús, de a földeken a traktor berregett, s az utcákon az emberek mentek munkájuk után. De 11 óra 30 perckor három percre kisütött a nap, s akkor egy pillanatra megálltak az emberek és lenn a Körös partján egy öreg fűzfa­ágán már egy rügy is megpat­tant... Ary—Dóczi—Kasnyik Világviszonylatban páratlan bányász menekülő készüléket szerkesztettek a Bányászati Kutató Intézetben A mélyművelésű bányák dolgo­zóit fenyegető gázveszély elleni védekezésre újfajta menekülő készüléket szerkesztettek a Bá­nyászati Kutató Intézetben. A légmentes dobozban elhelye­zett, mindössze kétkilós, nyakba akasztható készülék legkevesebb harminc percig megvéd minden mérgező és' fojtó gáztól. A per- oxidos bányász menekülő beren­dezés világviszonylatban is párat­lan találmány, ebben a formában még sehol sincs használatban. (MTI) A Nap segítségével látják el réssel a száras területeket Moszkva Szovjet tudósok olyan beren­dezést szerkesztettek, amelynek segítségével a Nap energiája hoz­za majd nagy mélységekből a fel­színre a vizet. A berendezésnek a Szovjetunió déli száraz vidéke­in veszik majd hasznát, ahol ed­dig artézi kutakból nyerték a vi­zet. A villamösenergiává változta­tott napenergia szivattyút hoz mozgásba, amely a vizet a felszín­re emeli. (MTI) A „kozmikus testvérek" Guinea fővárosával ismerkednek Conakry (TASZSZ) A „kozmikus testvérek” — Po- povics és Nyikolajev szovjet űr­hajós — útban Brazília felé a Guineái Köztársaság fővárosába érkeztek. Megtekintették Conak­ry látnivalóit, majd a szovjet nagykövet kíséretében látogatást tettek a városházán. Mindenütt, amerre jártak, a la­kosság tapssal, barátságos felki­áltásokkal üdvözölte őket. Szerdán Nyikolajev és Popo- vics sajtóértekezletet tartott a szovjet nagykövetség klubjában. 41. Váratlanul neki is kedve ke­rekedett, hogy kiszabaduljon a falak közül. Gyorsan belebújt sötétkék, bojtos vállú egyenru­hájába. A tükör előtt illesztette fejére a fess tányérsapkát. Egy darabig sápadt képmása bámult rá. Idegen arc nézett rá vissza. Vonásai elvékonyultak, a cson­tok szögletein sárgásán feszült a bőr. Sötét szeme feltűnően meg­nagyobbodott és valami különös szelídséget árasztott a sokáig tartó türelemtől. A sapka széle alatt göndörödő hajfürtökbe, amelyek a halántékát takarták, fehér szálak vegyültek. Kétkedőn hümmögött a meg­őszült halánték láttán, mert még mindig nem akart hinni a sze­mének, Pedig éppen azért ma­radt a városban ilyen sokáig a szabadulás után, hogy teljesen összeszedje magát és úgy kerül­jön a család szeme elé, mintha semmi sem történt volna. Anti­nak is a lelkére kötötte: nehogy árulkodjon odahaza. Hazudjon valamit a késés miatt, csak a szerencsétlenségről ne szóljon egy árva mukkot sem. Bármilyen furcsa, a nagy bob dogság jobban gyengítette, mint az átélt veszedelem. Ha arra gondolt, hogy szabad, hogy me­het haza, le kellett ülnie. Anti levelet hozott Kláritól. Rojtosra olvasta. Most is, mielőtt kilépett volna a szobából, elővette az írást és szándékos vdntatottság- gal olvasta a sorokat, hogy mi­nél később érjen a végére. Any- nyira gyönyörűnek érezte az éle­tet, mintha mezítelen teste pi- hébe süppedt volna. Ezerszer szerelritesebbnek hitte magát, mint a beteljesülés idején, leg­boldogabb perceiben. Most ta­nulta meg, hogy az örömnek nincsen határa. Hallotta az asz- szony hangját, ahogy olvasta: „Édes jó szerelmem! ■ Egészségben vagyunk, Klárika szintúgy, mint édesanyád. Gye­re, gyere, ezentúl együtt élhe­tünk, köszönjük a jó emberek­nek. Éppen szükség van rád, ka- szá alá érett az árpa, vágni kell szaporán, nehogy elperegjen. Nagy az öröm minálunk. Voltak itt a megyétől, megígérték, hogy a piros könyvemet is visszaad­ják. Anti hozott Klárikának két kis gerlicét, a galagonyásban lepte őket, kalitkát is csinált az ártatlanoknak, mogyoróvessző­ből. Ha itthon léssz, csirkét rán­tok neked. Siess, életem párja, addig is sokszor csókollak, amíg hazaérsz. Klári.” Esetlen gyengédséggel hajtot­ta össze a levelet, majd belső­zsebébe, az igazolványok közé rejtette. Azután Klárival és a kislányával iiídult csavarogni a városba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom