Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-22 / 68. szám
Í963. március 22. 5 Péntek Egy javaslat nyomában Amikor kiderül, hogy a „kis gond” is okozhat nagy problémát A Pedagógus Szakszervezet legutóbbi kongresszusán is szóba került a tanárok, tanítók kollektív étkeztetésének problémája, mely nem egy városban, községben többször is visszatérő, hosz- szadaimas és felesleges vitákat, nézeteltéréseket okozott A kérdés általában mindig és mindenütt az volt, hogy megoldható-e a nevelők ebédeltetése az iskolai napköziotthomos konyháról vagy nem? Ha nem, miért nem? Nincs megfelelő kapacitás, lenne ugyan, de... és ilyen esetekben mindig akad valaki, aki él tudta magyarázni, hogy miért nem, de megmagyarázni, meggyőzni a „szenvedő alanyokat”, nem minden esetben sikerült Sok helyen tehát maradt a prob, lóma, húzódott hónapokig, évekig és azok a fiatal — általában egyedülálló, nőtlen vagy hajadon — pedagógusok, akik még ennyi kedvezményt sem kaptak meg, más községbe vágyakoztak, vagy cseppet sem. hasznos mérgelődés- be és sértődöttségbe fojtották efféle bánatukat. I szakszervezet kongreszszusa „bér és ellátási” munkabizottságának egyik ülésén aztán több, nagyon fontos javaslat mellett elhangzott az is, hogy minősítsék a napközit üzemi étkezdének, és mindenütt, minden pedagógus ott étkezhessen a biztosított kedvezményes feltételek alapján. Nem lehetett vitás, hogy ezt a javaslatot tetszés fogadta és megértésnek kell öveznie, egészen általános megvalósulásáig. Hogy mennyire lényeges az olyan — hirtelen ítélve apróságnak tűnő — dolog is, mint a nevelők kedvezményes árú, kollektív étkeztetése, azt egyetlen esettél, a gyulai pedagógusok esetével könnyűszerrel bizonyítani lehet Gyulán ezelőtt körülbelül 3 évvel a napközis konyháról étkeztek a pedagógusok, mégpedig kiki a maga iskolájában, együtt a tanulóifjúsággal. Ezzel a lehetőséggel nyilván elégedettek voltak, és az ebédek minőségét, változatosságát is többször dicsérték, mint kritizálták. — Amikor megszoktuk ezt a rendszeres és számunkra annyi előnyt biztosító étkeztetést, becsapott a villám — meséli ezt a csep. pet sem „mesét” Agód Sándor tanár, a Pedagógus Szakszervezet városi bizottságának titkára. Ha röviden összefoglaljuk, ami azután történt, ezt kell rögzítenünk: A városi tanács vb úgy rendelkezett, hogy a gyulai nevelők nem étkezhetnek tovább a napközis konyháról, mert a konyha nem bírja „kapacitással”. Mintegy 90 (főleg fiatal) pedagógus maradt hoppon és vált számukra nehéz problémává az ebédelés! Igaz, hogy nem sokkal korábban Szervezték meg a városi tanács konyháját, ahová a már említett rendelkezésben a közétkeztetésben addig résztvevő nevelőket irányították, ez azonban három hosszú éven át félmegoldásnak bizonyult. (Sajnos, még olyan vélemények is elhangzottak, hogy azért kellett a pedagógusokat a városi tanács étkezdéjébe irányítani, hogy ott meg legyen a gazdaságos üzemeltetéshez szükséges létszám). A lényeg az, hogy ezekben az években bizony az apróságnak tűnő közétkeztetési gond sok pedagógushoz társul szegődött, és gátolta nevelő-oktató tevékenységet. Hogyan? Csak egy példa: előfordult, hogy fél 2 után már nem kaptak ebédet, pedig tudvalévő, hogy nem egy, hanem sok pedagógus tart hetedik órát is, és fél 3 körül jut ebédhez. (Az iskolában, a napközis étteremben ez már nem gond.) Ha pedig a tanácsi étteremtől messze tanított, és délután tanulószobai felügyeletet kellett ellátnia, ebédelése teljesen reménytelen üggyé vált. Mini emlegetik,so—9o, nevelő mindennapos gondja volt 3 éven át az, hogy megvonták tőlük ezt a minimális kedvezményt, melynek fontosságát most, a Pedagógus Szakszervezet kongresszusán a küldöttek helyes javaslata is aláhúzta.- Értesülésünk szerint az elmúlt év végén a szakszervezet megyei bizottságának ülésén is beszéltek erről, majd felkeresték a városi tanács illetékeseit ez ügyben, eredmény azonban nem született, maradt az indok: a napközis konyha nem tud még plusz 50, esetleg 90 ebédet főzni a nevelők számára. A kérdés mégis megoldódott: új központi napközis konyha épült, és most már nincs „kapacitás”- probléma, a nevelőknek nem kell a tanács konyháján ebédelniük, kapnak a napköziben. — Kivártuk — nevet Agód elvtárs —, ami volt; volt, csak nagyon sokáig tartott, és még most is azt mondják sokan: Biztos, hogy lehetett volna csinálni valamit, hiszen ahol ezer iskolás gyereknek főznek, ott 1050 ebéd is elkészült volna. Egy kis igazság— kétségtelenül — van ebben, és hogy miért írtuk meg ezt az egészet ilyen részletesen? Mert tanulságnak jobb esetet keresve sem talált volna az újságíró, akinek meggyőződése, hogy a pedagógusok munka- körülményeinek állandó javítása ilyen — kicsinynek tűnő — dolgokon is múlik, és mennyivel jobb lett volna, ha az említett 3 év alatt, amíg a huzavona tartott. Gyulán is így gondolják. Sass Ervin MÁRCIUS 22. Békési Bástya: Cadide, avagy a XX. század optimizmusa. Békéscsabai Brigád: Mici néni két élete. Békéscsabai Szabadság: Mici néni két élete. Békéscsabai Terv: Csigalépcső. Gyomai Szabadság: Visszavárlak. Gyulai Petőfi; Ne fogadj el édességet idegentől. Mezőkovácsházi Vörös Október: Kertes házak utcája. Orosházi Partizán: A bérgyilkos. Sarkad! Petőfi: Egy házasság története. Szarvasi Táncsics: a szórakozott professzor. Szeghalmi Ady: Egyiptomi történet. Orosházi Béke: A 30. születésnap. Gyulai Erkel: Házasságból elégséges. Közvetlenül az új lakótelep mellett, a háromemeleles házak szomszédságában tágas domboldal lejtett alá az erdő szélétől. Itt volt a vidámpark. Dani erre kószált a legszívesebben. Sört mértek, kolbászt sütöttek a deszkabódékban, törökmézet és cukorkát árultak a sátrakban, fáradhatatlanul forogtak a körhinták, durrogott a céllövölde. A magányos cserfákra erősített hangszórók bömbölték a slágereket, s a ■ körhintás verklijét csak olyankor lehetett tisztán hallani, ha lemezt váltottak a városi művelődési ház stúdiójában. Ifjú Kustán Dániel eddig még soha nem gondolt arra, hogy mennyire hozzátartozik ehhez a vidám ricsajhoz, önfeledt forgataghoz. Észrevétlenül vált a város lakójává. Most, hogy megállt a sátrak qlőtt és otthonosan körülnézett, egyszerre megsaj- dult a szíve. El kell mennie innen. Heves izgalom, fogta el. Ráeszmélt, hogy itt akar maradni. Türelmetlenül kapkodta jóbbra- balra a fejét. Mindenki ismerős volt, legalább látásból. Az a tö- lökmézet majszoló szutykos cigánygyerek éppúgy, mint az a kövérke, szeplős lány, aki nagy- vidáman similabdát vagdosott legénye fejéhez. Nem akarta elhinni, hogy mindezt itt kell hagynia. Tanácstalanul kóválygott a céllövöldéhez. Sokan szorongtak a célzópárkány előtt. Mohón várta, hogy az ő kezébe is puskát nyomjon a párkány mögött álló, nagymellű asszony. Végre rá került a sor. A sokfajta pléh- figura közül a favágó törpét választotta ki. Nem találta el. Másik puskát kért. — Na nézd, hát már ehhez is kedve van! — szóltak rá vidám csodálkozással, mielőtt elhúzta volna a ravaszt. Nyomban megismerte Zámbónak, a bánya párttitkárának hangját. Leen- gedite a puskát, hátrafordult. — Gondoltam, kipróbálom, jók-e már az idegeim? — mond. ta mosolyogva. Zámbó jókedvűen nevetett rá. — Még én se mernék rá vállalkozni, pedig biztosabb helyről izgultam végig azt az öt napot. — Majd komolyan kérdezte. — Összeszedte már magát? — Köszönöm .. — Akkor indulhat haza. Dani kifizette a két forintot és átengedte a második lövést az utána következőnek. Lev eg ősebb helyre ballagott Zámbó oldalán. A város felé fordult, hunyorító pillantással pásztázta végig a kék alkonyba süppedt utcákat, házakat, amelyeket ragyogással díszítettek az éledő fények, — Nem szívesen megyek — szólt megillet ődötten. A karcsú, fiatal párttitkár értetlenül csodálkozott rá. — Mi van magával? ... Dani szelíden megvonta a vállát. — Semmi. Jó itt maguknál. Éveken át csak az ütésekre gon. doltam. Közben fölépült ez a vá. ros. Ránézek és nem enged. Rohannék haza, mint az őrült... Pedig hát itthon vagyok... Most aztán igazán nem tudom, hogy mit csináljak. Zámbó leszegte a fejét, eltűnődve markolta meg az állát. Majd belekarolt Daniba. — Jöjjön ... Megbeszéljük egy korsó sör mellett... Kényelmes léptekkel haladtak át a tömegen a faoszlopos pavilonhoz, ahol érdes hangú bányá. szók oltották szomjukat a lampi- onfűzérek alatt. (Vége) Az „Aranyember”-t most harmadik alkalommal filmesítettük meg. Az első v<ozat 1918—19-ben készült és Korda Sándor rendezte. 1936-ban Gaál Béla dolgozta filmre másodszor. A mostani, Gertler Viktor rendezte változat egyben az első magyar szélesvásznú film is. 'Bemutatja a tótkomlóst Dózsa mozi, március 21—26-ig.) Gépkocsitulajdonosok figyelem! Ha még nem volna gépkocsiülésén védőhuzat, úgy sürgősen rendelje meg szövetkezetünknél. Kívánsága szerint, méret után az On által kiválasztott bútorhuzatból határidőre elkészítjük. Békéscsaba és Vidéke Textilfeldolgozó Ktsz Békési telepe, Békés, Széchenyi tér 7. Telefon: Békés 71. 102 cÁ keseeg h hmzugnÄfe. Március 9-én búcsúzott a far- sangtól a szeghalmi I. számú iskola Zrínyi Ilona úttörőcsapata. A jól sikerült ifjúsági karneválnak 500 felnőtt, illetve iskolás vendége volt. Képeinken a két ünnepeltet mutatjuk be: a karnevál hercege Emődy Ilona, a hercegnő Elek Valéria Vili. osztályos tanulók. Egyébként a gyerekek mintegy 1700 forintos tiszta bevétellel dicsekedhetnek, melyet a nyári táborozásra fordítanak majd. i
