Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
1563. február 10. 2 Vasárnap Mi is vállalnak oíyan anyagi áldozatot a pártért, mint mnnkástestvéreiik — mondják a c&orrási szövetkezeti gazdák A jövedelem szerinti tagdíjfizetés klnSH®tás5l nezegeti BúzSs elvtárs, a csorvási községi pártbizottságon. Ö helyettesíti most a titkárt, aki szabadságon van. Neon újak előtte a táblázatok, különféle statisztikák, hiszen régóta vezetőségi tagja a pártbizottságnak. Egyébként mechanikus, s most is ebédidő alatt .ugrott át egy maszek-műhelyből, ahol dolgozik, hogy összeállítsa a jelentést a járásnak. — Néhány helyen akadozik a jövedelem szerinti tagdíjfizetés. Csorváson md a helyzet? — kérdezzük őt. Először értetlenül néz, mintha vissza akarná kérdezni: miért akadozik?, aztán a Szervezeti. Szabályzat idevonatkozó pontjaira utal: — A párt és szervezetei a párttagsági díjból biztosítják a sízükséges agyagi eszközöket a pártházak fenntartására, berendezésére, az egész apparátus működésére. Anyagi fedezet nélkül elképzelni sém lehet mez- g’alrni életet. Nálunk nincs is baj' ezzel. A kommunisták tudják: a párt nemcsak értük, hanem mindenkiért, dől gozik, és hogy dolgozni tudjon, ezért anyagi áldozatot is szükséges vállalni™ A termelőszövetkezeti gazdák 32‘élőzö év összjövedelme alapján fizetik január elsejétől a párttagsági díjat — mondja ki a Szervezeti Szabályzat. A munkaképtelenek és a nem kereső családtagok tagsági díja havi 2 forint. Azelőtt csaknem egységes volt a tagdíjfizetés Csorvás négy termelőszövetkezetében is. Búzás élvtárs az 1960-as évi kimutatásból idézi: A Petőfi Tsz-ben 5,50, az Ady-ban 8,60, a Vörös Októberben 6,—, a Kossuthban pedig 10 forintot adtak a pártnak egyenként a kommunisták. A négy szövetkezetben együttesen 7,50 forint volt az átlag. A nyugdíjasok, akik a párttagság tekintélyes hányadát teszik ki mind a négy tsz-ben, egységesen 3 forintot fizettek. — Nem mindenki — mondja Tc- torán János veterán harcos. — £n akkor is, most is 10 forintot adok havonta, jó egynéhány társammal együtt... Mindenki helyesnek, igazságosnak tartja a jövedelem szerinti tagdíjfizetés'. — ezt tapasztaltuk Csorváson is. — Eddig „kivételeztek” velünk, falusi dolgozókkal. Igaz, ameddig nem volt szocialista mezőgazdáig, nem is volt állandó a parasztok jövedelme. Most azonban már Az áj prototípusok fele hulladékanyagból készül a Gyulai Bútoripari Vállalatnál 72 újítás, 200 000 forint megtakarítás — Öt órával hamarabb készül el egy szekrény — Megszüntették az üres gépjáratokat A Gyulai • Bűtoripari Vállalat vez tősége, pártszervezete és szak- szeivezete szervezésében az elmúlt évben szép eredményeket értek el a dolgozók az anyagmeg takarításban. A vállalat tíz brigádja alapanyagból 94 ezer, segédanyagból 24 ezer, viliamosenaEgi óból .,14 ezer, szénből 53 ezer forintot taka. —tr —»j-1 - • < a i ——'1— —- — j — I /M>*yO 4ritott thefe!'" A műit évben szerelték minősége is. be a kályhafűtés helyett a gőzfűtést és ezzel a fűtőenerg iából mintegy 12 százalékot mogakarl- tottak. Az üzem műszaki gárdája felmérte a gépeket hajtó villany- motorok hatásfokát, és a felesleges járatok . megszüntetésére a nagyobb motorokat kisebbekre cserélték. Az üzem munkásai viszont megszüntették az üres gépjáratokat Tavaly az üzem dolgozói 72 újítást adtak be, amelyből 44-et bevezettek. Az újítások elsősorban az anyagfelhasználás csökkentésére történtek. Ezek eredményeként 200 ezer forintot takarítottak meg. öt órával csökkentették az egy szekrény elkészítésére eső munkaidőt. Javult a gyártmányok A takarékossági mozgalmat to. vább folytatják az idén is. Az anyagfelhasználás arányának 0,5 százalékos csökkentését vállalták, amely 100 ezer forint értéket jelent. A nemrégiben elfogadásra benyújtott új tv-asztal és kis bárszekrény megtervezésében figye- ’embe vették a hasznos hulladék falhasználásának lehetőségeit is. Az új gyártmányok fele hulladék, anyagból készül. nem olyan változékony — mondják a csorvási párttagok és hozzáteszik: — A munkások már régen keresetük arányában fizetik a tagdíjat. De vállalunk mi is olyan anyagi áldozatot a pártért, mint munkástestvéreink... S hogy ezek nemcsak szavak, azt ismét Búzás elvtárs statisztikája bizonyítja. Az első hónapi mérleg már elkészült és 100 százalékos a jövedelem szerinti tagdíj- fizetés. 1960-hoz képest csaknem megduplázódott a négy szövetkezet átlaga. A Petőfiben most 11, a Vörös Októberben 10, az Ady- ban 15, a Kossuth Tsz-ben pedig 16 forintot fizetnek átlagosan a tagok. Van aki 30, van aki 45, van aki csak 3 vagy 10 forintot, ki-ki a jövedelme szerint. Ez a növekedés egyben mutatja a szövetkezeti gazdák életszínvonalának emelkedését is, amely- lyel arányban áll a jövedelem szerinti tagdíjfizetés. V. D. Hálunk ilyen nem Hitéltet meg! Az újságíró a tapasztalatok terjesztőjének hírében áll. Amit most el akarok terjeszteni, azt nem én tapasztaltam a szomszédos Csongrád és a távoli Győr- Sopron megyében, hanem a népi ellenőrök, de talán annál érdekesebb. Az történt, hogy az Állatforgalmi Vállalat Győr-Sopron megyei kirendeltségének néhány találékony embere megmásította az Élelmezésügyi Minisztériumnak azt az utasítását, hogy a vágóállatokat csak egy jó minőségű kötéUel adhatják át a szövetkezetek a vállalatnak, ők ugyanis egy használt és egy új kötelet követeltek. Mondhatnánk úgy is. hogy zsaroltak, mert azt mondták, ha nincs két kötél, akkor nincs állaiátvétel, marad az istállóban. A jószág nem maradt, de olyan hely sem igen volt már, ahol a szövetkezetek kötelet tudtak volna vá'árolni. Azaz, hogv volt egy, az áUatforgai.ni, ahol alaposan összegyűlt a rengeteg kötél. Ezeket a vágóbídról küldték kilónként 8 forintos inkasszó áron. az ällattorrralmmak. — Adunk mi marhakötelet, ráadásul újat — mondták a kötelet beszerezni nem tudó szövetkezeteknek —, s nem 26, hanem fele annyi áron darabonként. így aztán egyik adta, a másik fizette még akkor is, ha nem volt új. csakhogy átvegyék tőifik a jószágokat. Az újabb állatokkal újabb kötelek érkeztek, ezért nem fogyott ki a készlet, így aztán virágzott a bolt, folyt a pénz az állatforgalmi néhány emberének a zsebébe mindaddig, amíg a népi ellenőrök be nem fagyasztották ezt a „nagyszerű’’ üzletet. Csongrád megyében nem az állatforgalmi, hanem a Vágóhíd Vállalat emberei bonyolították a kötélüzletet, de nem annyira kapzsian, mint a Győr megyeiek. Ami kötél összegvűlt a Hódmezővásárhelyi Vágóhídon, annak egy részét eladták a MÉH nek, s ebből nem egészen egy év leforgása alatt a vágóhíd csaknem 24 ezer forint „tiszta nyereség”-re tett szert. A kö’él más részét eladták darabonként 6—10 forintos áron azoknak, akiktől a kötél származott. Nahát, hogy mik van«ak egyes helyeken! Békés megyében Ilyen nem történhet meg! —ki— Konzultáció Sz«ciaIIsÉa államigazgatás — a gazilaság1 Igazgatása Lapzártakor érkezett: A televízió mai „Ki mit tud?" műsorában szerepe’ a Balassi Táncegyüttes és Lenkeffy Kor,rád Gécs Jenő, a Balassi Művelődési O tthon művészeti vezetője táviratban értesítette lapunk szerkesztőségét Budapestről, hogy a televízió mai, vasárnap délutáni, 14.50-kor kezdődő „Ki mit tud?” műsorában szerepel a Balassi Táncegyüttes, valamint Lenkeffy Kon rád, aki bábpantomimjával lép fék Készpénzért Is vásárol a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ ngUHB ? í Ik ■' - mwá ■ív,ililiiaiir férfi és női ruházati cikkeket, bútort, szőnyeget, porcelánt, rádiót és egyéb háztartási cikkeket. Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 6. alatt. 08317 ............... A gazdasági ópítőmunika és a politikai harc egymáshoz való viszonya egyike azoknak a kérdéseknek, amelyet az elhajlók saját szájuk. íze szerint magyaráznak. Jobbról, a revizionisták úgy, hogy miközben a gazdasági építő- munkából aranyborjút csinálnak, megtagadják a politikai harcot; úgy vélik, ha történetesen hazánkban a gazdasági ópítőmunika kerül napirendre, a politikai harc egyszersmind lekerül róla. Balról, a dogmatikusok viszont a politikai harcot féltik a gazdasági építéstől és rendszerint nem tudják megítélni, hogy mikor melyiket kell napirendre tűzni és milyen mértékben. Pedig,.ami az osztályharc eme két formájának egymáshoz való viszonyát illeti — mert a gazdasági építőmunka is az, mégpedig a javából — kristálytiszta a marxista álláspont. „A hatalom megszerzése után a fő dolog: a gazdaság szocialista fejlesztése” — hivatkozott éppen a napokban Le. ninre Hruscsov, a Német Szociális, ta Egységpárt VI. kongresszusán. Világos álláspont ez, amely azt is kifejezi, a politikai harc a marxisták számára nem öncél. Ez érthető is, mart pusztán politikai harcból még nem lesz sem lábbeli, sem ruha, sem élelem, sem lakás. Márpedig a kommunizmusnak éppen az az értelme, hogy a javak soha nem látott bőségét teremtse meg a földön, s ezeket a javakat békében, boldogságban .élvezhesse az embe. riség. Nemcsak a szocializmust építő népek közvetlen érdeked , követelik ezt meg, hanem a világ munkás- osztályának, népednek érdekei is. A szocialista országok építőmunkájának a kapitalista országokban vívott osztályharcra gyakorolt hatását jól fejezte ki pártunk VIII. kongresszusán Jean Tervfe, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. „Harcunkat nem vívhatjuk meg egyedül. Széles körű szövetségekre van ehhez szükségünk elsősorban a dolgozó tömegek legszélesebb körű, aktív összetartására. Hogy ezt az összefogást minél gyorsabban és minél biztosabb alapokon valósíthassuk meg, szükséges, hogy a szocializmus, amelyet hirdetünk, a tömegek szemében világosan és egyre inkább mint a jobb, hatékonyabb, igazabb és emberibb életforma mutatkozzék meg” — mondotta. Csak fel kell ütni a marxizmus klasszikusainak műveit és bárki megtalálja bennük a politikai harc és a gazdasági építőmunka viszonyára vonatkozó, ma is maradéktalanul érvényes tanításokat, melyek vörös fonalként húzódnak végig e müvekben. Hogy ne idézzünk távolabbi időkből, a Nemzetközi Munkásszövetség 1864-ben elfogadott szerve, zeti szabályzatában Marx ezt írta: A munkásosztály gazdasági felszabadítása az a nagy cél, amelynek mint eszközt minden politikai mozgalmat alá kell rendelni. Amikor pedig a párizsi munkás- osztály 1871 tavaszán a Kommün, ha kezdetleges formájában is, de létrehozta a világon éTíszöc a proletariátus diktatúráját, Marx örvendezve mutatott rá, hogy a Kommün, azaz a proletariátus diktatúrája, „... az a végre felfe. dezett politikai forma, amely mellett a munka gazdasági felszabadítása végbemehetett” Lenin, tód soha nem szűnt meg küzdeni a politikai harc elvetői ellen, azt mondotta, hogy „a politika a gazdaság koncentrált, kifejezése ...” és szüntelenül arra emlékeztetett, hogy a szocializmusnak végül is a gazdaságban kell legyőznie a kapitalizmust Lenin nemcsak vallotta ezeket a nézeteket, hanem a legelső adandó alkalommal hozzá is fogott azok megvalósításához. Mindössze öt hónap telt el a forradalom győzelme éta, s már így értékelte a helyzetet: „A kizsákmányolok ellenállása leküzdésének és elnyomásának feladata Oroszországban ma már fő vonásaiban befejeződött ... most az állam igazgatásának feladata kerül sorra... át kell tómi, minden osztálykülönb- ség nélkül, az egész lakosság igaz. gátasának békés feladatára.” •Lenin nem akármilyen igazgatást sürgetett. Marx gondolatát továbbfejlesztve kidolgozta a szocialista éU*miőazgatás ismérveit, melyeket úgy összegezhetnénk. hogy a szocialista államigazgatás —• a gazdaság igazgatása. Az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Len inizmus Intézet által nemrégiben nyilvánosságra hozott dokumentumokban olvashatjuk Lenin zseniális sorait: Az állam igazgatása feladatának, amely most a szovjet- hatalom elsőrendű feladatává vált, megvan még az a sajátossága is, hogy most — és a civilizált népek legújabbkori történetében alighanem első ízben — olyan igazgatásról van szó, amelyben nem a politikának van a legnagyobb jelentősége, hanem a gazdaságnak. Az „igazgatás” szóval rendszerint, sőt gyakran kizárólag politikai tevékenységet kapcsolnak össze. Holott a szovjet hatalom alapjai, a szovjethattóom lényege —, mint ahogy általában a kapitalista társadalomból a szocialista társadalomba való átmenet lényege — éppen az, hogy a politikai feladatok a gazdasági feladatokhoz képest alárendelt helyet foglalnak ék Ha pártunk nem az államigazgatás eme lenini értelmezését valósítaná meg, hogyan is állapíthat, ta volna meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsának választási fel hívása, hogy „az elmúlt négy esztendő nagy győzelmeket érlelt hazánkban, Népünk szorgos munkája nyomán valóra váltak nagy építő terveink. Iparunk, mezőgazdaságunk, kultúránk évről évre egészségesen fejlődött... nemzeti jövedelmünk 31 százalékkal, a fog. lalkoztatottak száma 21 százalék-* kai, a fogyasztás 19 százalékkal nőtt. Az élet országunkban jobb lett.” Gazdasági formában vívott politikai harc eredménye az a történelmi győzelem is, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Következésképpen minden tett, amely a szocializmus teljes felépítését segíti élő — osztályharcos cselekedet. Az osztá1 yh arcnak ez a formája emeli népünket még magasabbra, erősíti hazánkat, növeli a lakosság anyagi és szellemi javait és kovácsolja dolgozó társa, daimunfcat politikailag egységessé ama politikai harc eredményeként, amelynek most a gazdasági építőmunka a fő formája. Katona István %
