Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
IMS. február 3. 5 Vasárnap A tudomány termelő erő Ms délelőtt Békéscsabán a MÉSZÖV székhazában nagy könyvkiállítással Ünnepélyesen megnyitják a februári mezőgazdasági könyvhónapot. A tavalyi könyvhónap óta jelentős lépésekkel haladtunk előre azon az úton, mely mezőgazdaságunk« ban, a falu életében is elvezet a gazdasági építőmunkában és a kulturális nevelőmunkában kitűzött céljainkhoz; éppen ezért az idei mezőgazdasági könyvhónapot már kedvezőbb körülmények között rendezhetjük meg, és még nagyobb sikert várhatunk tőle, mint ahogyan tavaly zárult. A gazdasági építőmunka és a kulturális nevelőmunka, a tudatformálás megfelelően ki sem fejezhető segítő ereje a könyv, a jó szakkönyv, melyet a mezőgazdasági üzemszervezés munkájában, a termelékenység, a termelés növelésében, a műszaki fejlesztésben, a legkorszerűbb agrotechnika bevezeté ében mind nagyobb mértékben ki kell használnunk. A tudományt valóságosan termelő erővé kell formálnunk, és ez — többek között — a mezőgazdasági szakirodalom terjesztése, megismertetése nélkül elképzelhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a term-lés növekedése és az emberek általános és szakműveltsége között szoros a kapcsolat, és bem kétséges, hogy aki művelt, széles látókörű, az nagyobb termelési feladatokat képes megáldani mint az, aki e téren lemaradt, s évekkel hátrább kullog. Az ország minden szögletéből, megyénk községeiből és falvaiból érkeztek hírek, hogy a tavaly megrendezett könyvhónap óta jelentősen megnövekedőit az érdeklődés a jól megírt szakkönyvek iránt. Sok sok olyan Ismereteket terjesztő, szaktudás* gyarapító mű ért már meg azóta nem is egy újabb kiadást, melyek — és ezt olvasóik, tanulmányozóik tudják a legjobban — ma már egyenesen nélkülözhetetlenek. Nem vitás, hogy mezőgazdaságunkban is mind jobbap előtérbe kerülnek azok a feladatok, amelyek már nem egyszerűen a múlt maradványainak leküzdését jelentik, hanem a világszínvonal mielőbbi elérését. Ez azonban szakfnai lag felkészült, széles látókörű szakemberek nélkül, egyszóval a tudomány eredményeinek állandó tanulmányozása és elsajátítása nélkül soha nem valósulhatna még. Most, az új, az Mel mezőgazdasági könyvhónap ünnepélyes megnyitásakor örömmel mondhatjuk, hogy mezőgazdasági könyvkiadásunk az utóbbi hónapokban színvonal és választék dolgában nagy eredményeket ért el. A könyvhónap szervezőin és lebonyolítóin tehát a sor. hogy a tavalyinál is több emberhez juttassák el a mező gazdasági könyveket és újabb hívékét szerezzenek az olvasásnak. az önművelésnek, mert mezőgazdaságunk fejlődését, a több és gazdaságosabb termelést, szövetkezeti parasztságunk jobb életét segíti az, aki ezen munkálkodik. 8. E. Lakásépítés szakbizottság alakult Szeghalmon ftodésf tónktól) Szeghalmon, a Szakmaközi Bizottság közreműködésével lakásépítési szakbií-.otrtság alakult. A bizottság feladata, hogy felvilágosítást adjon az építeni szándékozóknak, és problémáik megoldásához Is segítséget nyújtson, A bizottság tagjai február 7-től mindem csütörtökön délután a járási művalö- iési ház kistermében fogadóórákat tartanak és itt adnak tájékoztatást az 'építkezésekkel kapcsolatban. Ezzel elősegítik Szeghalom 15 éves lakásépítési programjának meggyorsítását. vázákon, tányérokon, salátás tálakon. Erre még Klári sem gondolt. Homorú háttal ült a bakon, csa- tos cipellös lábát az ülés alá húzta. Néha hálrapillantott, hogy nem kocolódnak-e nagyon a szalmába ágyazott edények. Langyos borzongással futott rajta végig a bizonytalan ijedelem, ha az eljövendő három hét jutott eszébe. Szép, kerek arcát pirossal vonta be az őszi nap, kék szeme ráérősen merengett bele a távolságokba. Félt Danitól. Félt tőle, mert tetszett neki. Nem is mert ránézni. Csak azt hallotta, hogy balról, a füle közelében halkan fütyürészik a legény. Finoman, kényelmesen lebegett a hajlékony fütyürészés a kocsizörgés fölött. Klári az imént szomjas volt, s mostanra megnedvesedstt az ajka. Valaki nagyon bánja, hogy most együtt kocsikázunk — mondta Dani szelíden, dallamosan, mintha szóval folytatta volna az imént fütyült nótát. Klári tágabbra nyitotta szemét, tűnődő sajnálkozással felelte: — Ha így igaz, akkor sem tehetek róla. Nógatta valami sejtelem, hogy nézzen hátra, győződjön meg: nem szegődött-e a nyomukba az az ember, akire mindketten fl t&rttnet tulajdoniképpen négy évvel ezelőtt kezdődött. A földművesszövetkezetek megyei központjáról bíráló cikk jelent meg a Békés megyed Népújságban. Nagy port vert fel, ugyanis, az Farkas János főosztályvezetőt bírálta, összehívták erre az osztályvezetői értekezletet, melyen részt vett lapunk szerkesztő bizottságának egyik tagja, valamint a cikk szerzője is. Az összejövetel léi ja az volt, hogy igazolódjon: az ijság hamis tényeket közölt. Az .gazolás nem sikerült a legjobban. Inkább az igazolódott, hogy a főosztályvezető cselekedetével valóban elrugaszkodott kissé... Egy dolog akkor szembetűnt nekünk, Amikor helyet akart fog- 'alni az asztalnál Héjjá Sándor, az akkori sajtó- és propagandaelőadó, a MÉSZÖV akkori elnöke, Nun Mi-hály elvtárs, haragosan kiküldte a tanácskozásról, mondván: ő tájékoztatta rosszul az újságírót. Pillanatnyi meggondolatlanságnak tekintettük az aktust, már csak azért is, mert az ügy végső soron tisztázódott — legalábbis akkor ezt gondoltunk. ... Néhány héttel ezelőtt panaszával jött hozzánk Héjjá Sándor. Segítsünk. Azonnali hatállyal elbocsátották a MESZÖV-től. Szerinte az általa elkövetett hiba lem áll arányban a szigorú büntetéssel. Megpróbáltunk a végére járni az ügynek. Kerestük, bogoztuk a helyzet indí tó okait. De kezdjük, talán az elején. Héjjá Sándor valóban neg-magmondta a véleményét, ha hibát vagy hanyagságot látott. Ezzel szerzett magának néhány „ellenlábast” is. A sok különböző véleménynyilvánítás miatt végül váltogatni kezd ők munkabeosztását, ugyanis nem a lég-' jobb szemmel néztek rá riéhányan. Az ellenszenvet kiváltotta sokszor a nyers őszintesége, valamint hibái is. Megjegyzések kdadtek repkedni róla: összeférhetetlen, mindenkiben rosszat lát, zsörtölődő — egyszóval: nem való a MÉSZÖV egységes kollektívájába. Azután kezdődtek az ellenőrző telefonálgondoltak, de névét elhallgatták? Nem pillantott vissza, félénkké tette a bűntudat, amelyet egy soha ei nem követett vétekért érzett. Pásztor Anti, aki testvére volt — nem vér szerint, hanem az együvétartozás másfajta törvényei folytán — felültette mögéjük a szekérre a féltékenységét. Klári szerette Antit, pontosan úgy, ahogy a legjobb testvért szokás, de még könnyelműségből sem bukkant föl benne a talán, hogy hátha szerethetné szerelemmel is? Pedig az értelemnek nem lehetett oka a tiltakozásra, ha csak az nem, hogy a legény éppen egyidős volt vele, márpedig feléjük csak nagy ritkán házasodtak össze azonos korúak. Miután Anti félárva lett — apját meghökkentő hirtelenséggel vitték el a nyilas csendőrök 1944 novemberében — az öreg Kincses fogadta szárnyai alá és a lányával együtt nevelte becsületes emberré. Antinak két otthona lett: ragaszkodását megosztotta anyja meg a három testvére és Kincsesék között, s ahogy férfi ásod ott. eavre jobban készülődött, hogy a két családot végérvényesen egyesítse. Dehát az élet tele van kaján és szeszélyes kötekedé-sel — úgy látszik, minden halad a mega útján, ahogy az alkalom kínálja, aztán egy szép napon kiderül, hogy gyakorta más ösvényen jár a valóság, s megint máson a remény. Klári régóta tudta, hogy nem' viszonozhatja Anti szerelmét. Mint ahogy nem tehetett arról, hogy haja mogyoróhama, szeme lenvirágszínű lett, arról sem tehetett, hogy sejdülő szerelme éppen Kustán Danit választotta. S ha már megszületett az érzés, cinkosává édesgette az értelmet is, hogy a vágyak helyénvalóságát a józan ész is szentesítse. Dani megsokallotta a szótlanságot. Töprengőn fürkészett oldalról a lány kedvetlen arcába. — Mégis megbántad, hogy eljöttél? — kérdezte. Előre kell azt tudni, amit megbánhat az ember — felelte a_ lány, s rebbenésnyi ideig Dani-“ ra nézett. Megint hallgatásba feledkeztek. Később látták, hogy két vadgalamb tipeg billegésen a lovak előtt. A madarak nem akartak elrebbenni az útról. Mintha eltökélték volna, hogy vezetőül szegődnek a kocsi elé. Klári most érezte meg, hogy milyen félelmetesen gyönyörű a szabadság. Három hétig ők is vadgalambok lesznek, röptűket nem figyeli senki, féltést, jó tanácsot csak a saját felelősségüktől remélhetnek. gatások utána: „Valóban Önöknél volt Héjjá elvtárs?’’ Nem sorolok fel minden t, amik aztán meggyűltek munkatársaiban is, mint a „vád tárgyai” és benne is, mint a „védekezés kényszerítőd”! Ennyit az előzményekről. Tel- tek-múltak a hetek, hónapok meg az évek. A múlt év őszón együk délután munkatársa (!) megkérte Héjjá elvtársat, hogy X község földszöv dolgozóinak vigye el a MÉSZÖV Igazgatóság elismerő okleveleit. Ott ugyanis ünnepség lesz, s mivel Héjjá elvtárs úgyis közel lakik a községhez, adja át az ünnepség keretében. Mert fontos: tehát nem a MÉSZÖV vezetői küldték el az ünnepségre, hanem egyik elvtársa kérte meg erre! Héjjá elvtárs vállalta, hogy átadja az okleveleket, s ott az ünnepségen keresetlen szavakkal átnyújtotta azokat. A keresetlen szavak közé azonban hiba csúszott. Magyarán: nem sikerült jól. Ugyanis „jelzés” érkezett Nun elvtársékhoz, hogy a beszédbe a MÉSZÖV Igazgatóságának „tekintélyét lejárató elemek" is kerültek. Egy-két ilyen „jelző-levélbe” magam is beleolvastam. Voltak azokban meglehetősen álszent. megjegyzések: például, szemére vetették a MÉSZÖV képviselőjének, hogy miért nem a „MÉSZÖV Igazgatósága" nevében adta át az okleveleket, miért mondta csak azt, hogy a „MÉSZÖV nevében”. És egy másik „jelzés” is érdekes: Héjjá Sándor beszéde közben azt hangsúlyozta — mondja a levélíró —; 5 tudja, hogy a pénzt jobban szereik az emberek mint az oklevelet, de most pénzre nem futotta, tehát vegyék az oklevelet az elvtár- ■ak munkájuk elismeréséül. — Márpedig ezek a szavak lejáratják a MÉSZÖV Igazgatóságának tekintélyét — aggódik levelében az egyik jelző. Nam tennénk igazságosak, ha nem mondanánk meg azt. is, hogy Héjjá elvtárs ezen az ünnepségen valóban követett el súlyos hibát. Azt tette ugyanis, hogy amikor — a hivatalos ünnepség után — a hangulat magasabbra emelkedett, hármasban-négyesben — most mindegy, hogy jogos vagy jogtalan — bíráló megjegyzéseket tett a MÉSZÖV vezető embereire. ítészben illetéktelen volt a hely, részben- nem voltak már tiszták a fejek sem. Ezért szigorú felelősségre vonást érdemelt Héjjá elvtárs, annak ellenére, hogy buta dolog azt gondolnia egy vezető beosztású embernek, hogy az ő jó és rossz tulajdonságairól, cselekedeteiről, munkájáról, nem beszélnek az emberek. És ezt meg- ‘iltani vagy ez ellen korbáccsal hadonászni, ugyancsak nagy ha- •zontalanságl Az ünnepség után gyorsan peregtek az események. Kihallgatások, fegyelmi bizottsági ülés, azonnali elbocsájtás. Héjjá Sándor túlzottnak tartotta a büntetést: — Megérdemlem a fegyelmit, mert nem lett volna szabad úgy beszélnem, de hát nem vagyok jazember, hogy kidobjanak csak úgy, az utcára... hiszen a munkámmal különben nem volt baj... — panaszkodott, mikor a szerkesztőséghez fordult segítségért Fel'ebbezelt a vállalati egyeztető bizottságnál. Az egyeztetőbizottság jóváhagyta az elbocsátást anélkül — szinte hihetetlen! — hogy egyáltalán meghallgatta volna a fellebbezőt. Csak úgy, ad- hoc. A Területi Egyeztető Bizottság visszadobta a döntést. A vállalati egyeztető bizottság, önkritikusan, hatálytalanította előző határozatát, újra tárgyalta az ügyet, • most már minden illetékes meghallgatásával — és nem hagyta jóvá az elbocsátást! Héjjá Sándort visszahelyezte beosztásába. Másfél hónapi „jövök-megyefk” után tehát újra elfoglalhatta munkahelyét. Igen ám, de megint kezdődtek a bonyodalmak. Nun Mihály elvtárs ugyanis — aki közben az elnöki tisztségtől megvált, s főosztályvezetői beosztásba került — nem fogadta Héjjá elvtársat Nem tudott munkát biztosítani számára ... Ilyen körülmények között Héjjá elvtárs sem tudott mit kezdeni, bement Boros Gergely elvtárshoz, az új elnökhöz, aki aztán az új év elején, ahogy mdta, rendbe tette a helyzetet. — Megkezdhette a visszahelyezett a munkát, de sajnos az ügy ezzel sem fejeződött be. A jogos fegyelmit — szigorú megrovást, valamint az utóbbi napokban a párt- bün'etést — megkapta. Most már csak az kellett volna, hogy dolgozzon becsületesen Héjjá elvtárs is, és rossz tulajdonságainak megszüntetésében segítsenek neki vezetői és munkatársai is. Csakhogy Vödben kiéleződött a helyzet körülötte. Néhány vezető elvtárs ha- -agot mutatott, s kezdett szivárogni az ellenszenv: „nem dolgozunk Héjjá elvtárssal!” Behívatták, s megmondták neki, hogy leghelyesebb, ha „kéri magát italbolt-vezetőnek, itt úgysem lesz maradása”. Nem vállalta el. Elkeseredetten tiltakozott: — A párt nem azért ftevelt, nem azért költött rám, hogy most ne dolgozhassam a mozgalomnak... Kovács elvtárs, a személyzeti előadó ennek ellenére helyet is próbált számára biztosítani, mégpedig nem a leghízelgőbb módon. Sokat sejtetően megsúgta az orosházi járási földszövösöknek, hogy nem lesz úgysem sokáig nálatok, majd csak sikerül elcsúsznia._ Etfdj a történet. Rengeteg gondolat gyűrűdzik az emberben. Ilyen is, olyan is. Nem kényszerítjük sem az olvasóra, sem a MÉSZÖV vezetőire és dolgozóira a mi következtetéseinket. Csupán utószóként: a mi pártunk káderpoli- tikájától, munkamódszerétől, de az egész elvétől idegen az a mód, ahogy a MÉSZÖV egy-két vezetője kezelte és kezeli ezt az üyvet... Varga Tibor (Folytatjuk) Á Felsőnyomási Állami Gazdaság megkezdte as időszaki dolgozók szerződtetését Olyan férfi és női munkacsapatvezetöket keres alkalmazásra, akik 10—15 fős munkacsapat leszerzödtetését biztosítják. Jelentkezés a gazdaság központjában, TELEKGERENDÁSON megbízólevélért. 35
