Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

tm. feftrnár L

2

Péntek

,J#2íi> megelőzni, mint clolíani a lüzelft

f§<

^ öi* W ahreheit ismertette Hruscsov január 18-i beszélgetését a nyugat-berlini lakosság képviselőivel

Nyugat-Berlin (ADN)

A Die Wahreheit című nyugatberlini lap csütörtöki számában ismertette Hruscsov szovjet miniszterelnöknek a nyugat-berlini lakosság képviselőivel január 18- 6n Berlinben folytatott beszélgetését. A tudósításnak ezt a címet adták: „Jobb megelőzni, mint ei- cűtaini a tüzet”.

Hruscsov a Szovjetuniónak a két német államhoz fűződő kap- csolatairól, Nyugat-Beríinre utalva ezeket mondotta:

— Mi felajánljuk barátságunkat> hogy ez a barátság gyümölcsöző legyen és Európa valameny- nyi népe élvezhesse a békének e gyümölcseit. Nincsenek semmiféle imperialista vagy agresszív céljaink. Véleményünk szerint minden népnek magának kell eldöntenie, milyen társadalmi-politikai rendszerben akar élni,

— Nemcsak az NDK lakóival, hanem minden némettel is baráti viszonyban kívánunk élni. Ha a Szovjetuniót és Nyugat-Német- országot baráti kapcsolatok fűznék egymáshoz, akkor nem lenne háború. Ez szilárd meggyőződésem.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy «tó kell írni a német békeszerződést és részletesen elemezte a Nyugat-Berlinnek mint szabad vá_ rostiak adandó szovjet biztosítékokat Nyugat-Berlin jövőbeli szerepéről szólva így érvelt:

— Nyugat-Berlin bennünket egyesítő és összekapcsoló láncszem európai összekötő kapocs

lesz, amely előmozdítja az államok közötti jó viszonyt.

— Mi azonban most Nyugat- Berlin?: Feszültségek és súrlódások forrása. Ezért végre üljünk le Franciaországgal, Angliával és Amerikával közösen és dolgozzunk ki biztosítékokat. Ám tessék: ál lomásozzanak Nyugat-Berlinben csapatok az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt.

— Ha a nyugati hatalmak nélkül írnánk alá a békeszerződést, sikkor Nyugat-Berlinit ennek dienere érintetlenül hagynánk. Csupán a következőképpen járnánk al: az összekötő utak a Német Demokratikus Köztársaság hatáskörébe kerülnének, véget érne a megszállási időszak, semmissé válnának a megszálló hatalmak jogai, mert e területen a rendet a békeszerződés szavatolná.

Az NDK államhatáráról feltett kérdésekre válaszolva Hruscsov

rámutatott: e probléma az NDK államügye. A határt 1961. augusztus 13-án azért zárták le, hogy eltorlaszolják az utat a szocializmus ellenségei előtt.

— A határ az állami szuverenitás kérdéséhez tartozik. Ha egy állam nem ellenőrzi határait, akkor nem szuverén. Nézzék csak, amióta a falat felépítették, Nyugat-Berlin több gondot okoz a Nyugatnak, mint a Kdeinek. Amikor még nem volt meg a fal, a nyugat-berlini résen át az imperializmus mélyen a szocialista táborba hatolhatott.

Hruscsov végezetül megemlítette, hogy az NDK részéről már elhangzottak ésszerű ajánlatok és javaslatok a munkások, alkalmazottak és tudósok jobb életkörülményeinek megteremtésére. A nyugat-berlini szenátus azonban nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Ezért továbbra is szerződés a legfontosabb.

a béke (MTI)

Az Egyesült Államok újabb Kuba-elienes akciói

Washington

Az Egyesült Államok kormánya — mint a Reuter hírül adja — szeidán jegyzéket juttatott d az

tosftotta a latin-amerikai felszabadító mozgalmakat —, „hadat üzent a nyugati féltekének”. Washington uszító hangú jegy.

An^kd .AJlamok^SzervejetéhK;, ^ben arra buzdítja latin amerikai szövetségeseit, hogy „fokozA jegyzék azt állítja, hogy Fidel Castro kubai miniszterelnök január 16-i beszédében — amelyben, mint ismeretes, támogatásáról bizSzaűd király

Csőmbe zsoldosait toborozza

London.

Rendszerint jól tájékozott londoni körök értesülése szerint Sza- úd-Arábiából toborzó ügynökök érkeztek Európába Csőmbe, a bukott katangai diktátor zso’dos- pilótáinak felkutatására. A kongói központi kormány ugyan's szélnek eresztette a katangai légierő külföldi személyzetét, s a zsoldosaik egy 62 tagú csoportja január utolsó napjaiban Brüsszelbe érkezett.

| A szaúd-arábiai kormány

I Csőmbe kipróbált zsoldos pilótáit kívánja alkalmazni az Egyesült Áramoktól kapott új vadászgépein. A szaúd-arábiai légierő több ollótája nemrégen egy Jemen el- leni akció során Egyiptomban szállt le, s menedékjogot kért az EAK kormányától. Ezért döntött Szaúd-Arábia úgy, hogy új gépeit kizárólag külföldi személyzettel engedi felszállni. (MTI)

zák éberségüket Castro kommunista felforgató tevékenysége miatt”.

•

Az AFP jelentése szerint Washingtonban hivatalosan bejelentették: növelni fogják a Kubával szemben fekvő floridai Homestead légitámaszpontján elhelyezett F— 104 típusú vadászgépek számát. (MTI)

Külföldiek észrevételei és esz „unalom'

ff

SS'

Sokan „unják”, hogy másról sem esik szó nálunk, mint a munka termelékenységéről. Pedig ez az egy szó, pontosabban, amit e szó takar, döntő jelentőségű egész életűnk fejlődésében. Már lassan paradoxonná válik, hogy a szoei Pznms azért van fölényben a kapitalizmussal szemben, mert társada’masi- totta a termelőeszközöket, s olyan rend-zerben, ahol a gyárak, bányák, s minden a dolgozók tulajdonában van, évről évre növekszik a munka termelékenysége. Ez pedig a fokozódó jólét feltétele. A munka termelékenységének állandi fokozódása növelheti egyedül az életszínvonalat. Van tehát bőven mit beszélni erről Akik pedig ..unják” e szót azok nem ismerték fel még kellőképpen a jelentőségét.

Sok küi'ö'di fordul meg mostanában hazánkban. Gyárosok, kereskedők akik néha-néha ellátogatnak a mi megyénk üzemeibe is. Egvik osztrák cég igazgatója, mikor elbúcsúzott, azt mond'a: Sok jó do’og van önöknél, de... — s itt lekicsinylőén mo"ol -ogva folytatta — azt is meg kell mondani sok üzeműk a ml (kapitalista) viszonyaink között hamarosan tönkremenne, mert nem bírna lépést tartani a konkurrencia-harcban. Ennek az az oka, hogy nagyon magas önköltséggel dolgoznak—

Ugvancsak ausztriai példa a másik, amit tanulságos leírni. Még 1056-ban disszidált egy mérnök (a neve n»m fon'os) Ausztriába. Ott egy nagy elektrotechnikai gyár alkalmazót*,ja lett. Nemrégen levelet írt Ismerősének, amelyben érintette többek között a munkaidő kihasználását is. Erről idézzük a* alábbiakat: „Most tudom csak, mi a különbség ebben a szocializmus és a kapitalizmus között. Mindkét rendszerben 8 órai munkaidő van. De ezt Ausztriában ki kell dolgozni, az én régi magyarországi üzememben pedig ki kellett várni.” Persze, túlzás ez a megállapítás, hiszen hivatalos adatok mutatják ki, hogy 1959 óta 14 százalékkal emelkedett hazánkban a munka termelékenysége és ez nem utolsósorban a munkaidő jobb kihasználásából adódott. Ugyanakkor azonban a lényege mégis közel jár az igazsághoz. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint ugyanis nálunk a 8 órából effektive még mindig csak 6,5—7 órát dolgoznak le átlagosan. Sok még az „üres járat”, az Improduktív munkaidő, a szervezetlenségből fakadó kapkodás, fut- kosás. Csak egy példa ez, and szemlélteti milyen úton-módon lehetne szinte ugrásszerűen tovább növelni a munka termelékenységét. Emellett az újítások szélesebb körű, ésszerűbb alkalmazása, az anyag és segédanyagok jobb kihasználása mindmind a rezsiköltségek csökkentése ú*ján közelebb vihetne bennünket ahhoz a célhoz, hogy az egy főre eső termelésben túlszárnyaljuk a legfejlettebb kapitalista országok színvonalát.

A munka termelékenységének növelése több és olcsóbb ruhát, cipőt, kenyeret, húst, vajat stb. jelent mindannyiunknak. S ha így mérlegeUük a szót, * megszokott kifejezés egyszerre mélyebb értelmet kap mindennapi életünkben.

V. D.

Franciaország kfilkeresVedelmi hiánya 1962. decemberében

Párizs

A francia pénzügyminisztérium nem végleges adatai szerint Franciaország 1962. december havi behozatalának értéke 3 340 000 000

frank, kivitelének értéke pedig 3 070 000 000 frank volt. Így tehát külkereskedelmi mérlege decemberben 270 000 000 frank deficittel zárult. (MTI)

A U. S. News fordított logiká’a

Áz amerikai gazdaság 1962-ben

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOO

ítéletet hoztak

Burgiba elnök merénylői ellen

Ili: M I

Tunisz: A tuniszi katonai bírus í.ciciét hozott Burgiba tuniszi elnök merénylői perében, öt magas rangú tisztet halálra ítéltek, a többi vádlott életfogytiglani börtönbüntetést kapott. A képen: a halálra ítélt tisztek.

tUTl Külföldi Képszolgálat)

1962 és 63 fordulóján több amerikai lapban jelent meg elemzés az amerikai gazdaság múlt évi eredményeiről és idei kilátásairól. A U. S. News and World Report cikke például ezt a címet viselte: „Konjunktúra az Egyesült Államokban a választások után”. A lap azt írta, hogy az Egyesült Államokban az üzleti vállalkozásoknak kedvező konjunktúra alakult ki, s az országban az üzletkötések száma rekord méreteket öltött, a bankok dugig vannak pénzzel,

emelkedett a cégek profitja.

Egyszóval jól mennek a dolgok.

Mire azonban idáig jutottunk az olvasásban, a lap lelkesedése is alábbhagyott és közvetve bár, de elismerte, hogy vannak tények, amelyek az előbb elmondottaknak éppen az ellenkezőjére vallanak. így például az utóbbi időben megállt a lakosság bevételeinek növekedése. Az ipari tőkebefekte'ések alatta maradnak annak, amit a kormány közgazdászai a múlt év elején vártaik. Az ipari termelés a jelek

szerint nem növekedik tovább. Az Egyesült Államokban az acéltársaságok a gazdasági élet koronázatlan királyai. Nos tavaly az ő profitjuk volt a legalacsonyabb. Kevesebb - ház és lakás épül. S a tényeket sorolhatnánk tovább, mígnem arra a megállapításra bukkanunk, hogv az országban „nem használják ki teljesen a munkaerőkapacitást, s a munkanélküliség szintje kínosan magas”. Továbbá, hogy „az év nagyobbik felében pesszimista volt az üzleti körök hangulata”, általában pedig ,A múlt év tavasza óta kialakulatlan volt az üzleti tevékenység tendenciája.”

A U. S. News logikai bukfence után hadd idézzük, mit mondott Kennedy elnök egy esztendeje a koneresszusb=n az ország gazdasági helyzetéről szóló üzenetében: „A felvirágzás nem szüntette meg a nyomort ebben az országban. 1960-ban hétmillió család, illetve egyedülálló személy jövedelme alatta volt az évi kétezer dollárnak.”

Hogyan? Felvirágzás és nyomor, így egymás mellett? Ebben a beismerésben, mint cseppben a tenger, tükröződik a mai amerikai valóság ellentmondása. Az egyik oldalon a növekvő profitok, a kereskedelmi forgalom és a nemzeti jövedelem emelkedése, bizonyos iparágakban a termelés fejlődése, mig a másikon, amint azt az elnök mondotta, a termelési kapacitás mintegy 20 százaléka kihasználatlan, az arany kiáramlik az országból, rohamosan csökken a dollár iránti bizalom — és így tovább. Míg tehát az egyik oldalon azt látjuk, hosy eeves gazdasági ágak fejlődő félben vannak, mások stagnálnak vagy éppen visszafejlődnek, míg az egyik oldalon maroknyi ember tovább gazdagodik, a másikon milliók nyomorognak. Ez a lényege azoknak az ellentmondásoknak, amelyeket az Egyesült Államok tőkés gazdasága nem képes megoldani.

Kennedy elnök még annak idején, az 1962-es év kilátásairól szólva kifejezte reményét, hogy „sikerül elérni a teljes foglalkoztatottságot és az inflációmentes, stabil virágzást”, hogy „sikerül fokozni a gazdasági fejlődés ütemét és helyreállítani a fizetési mérleg egyensúlvát.” Az e'nök megígérte> hogy megteszi ja megfelelő pénzügyi, valutáris és egyéb inézkedéseket”.