Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-16 / 12. szám

4 IMS. január 16. tijszalontán az olvasás kedvelt időtöltés gyón szép így, csak a helyiség ler. részesülnek, olvasómozgalmi inst­************** tfínüooaaa f»hil*iR4Pé Leon Garros keresi a barátját Szovjet—francia koprodukdős filmet játszik január 15-töl 16-ig c kötegyáni Rákóczi mozi. Leon Garros francia veterán elindul a Szov­jetunióba háborús bajtársát megkeresni. Utazása során végigláto­gatja a Szovjetunió legszebb tájait. A film mindenkinek hasznos, • szép szórakozás. , Szlovák nyelvű darabot tanulnak a csabai bábjátékosok A csaibai Napsugár Bábszínház Ü(Syy jártunk, akár gép­kocsin^ megfeneklésével. Szalon­tára ezen érkeztünk. Már majd­nem célhoz értünk, mikor a ve- aető minden akrobatikus ügyessé­gű kormányzása ellenére az autó belecsúszott, belezöttyent a trak­torok által hónapok alatt vájt era. berderék mélységű keréknyomba, melyben aztán sem élőre, sem hát. na. Az útszélen haladó pufajkás járókelő kacagva kiáltotta: —■ Jól kibabráltak magukkal, emberek! Fancsali képpel bámultunk iá, mire megnyugtatott, hogy várjunk csak. Kisvártatva traktorral ka­nyarodott ki a Béke Tsz központ­jából és úgy kirántotta kocsinkat • kátyúból, mint a pinty! Üjszakmtána is abban a biztos tudatban kocsiztunk, hogy ott nagy bajok vannak a könyvtárral, az olvasással, ám, hogy utánanéz­tünk az ügynek, helytelen tájéko­zottságunk magasából a kellemes csalódás árkába zöttyentünk, hon. nan viszont nem is kívánkoztunk ▼issza. De hogyan is történt? Dobi Sándomé, aki ma a köz­ségi tanácson pénzügyi előadó, 1951-ben adminisztrátorként ke­rült Szalontára. Az irodában, ahol dolgozott, egy szekrénynyi köny­vet talált. Átvette gondozásra, köl­csönzésre. Ez volt a falu könyvtá. rának az „őse”. Dobinétól 1955-ben a tanács könyvelője, Jámbor La­josaié örökölte a szekrény tartal­mát, ő kölcsönözött már amennyire egy tanácsi irodahelyiség a könyv, tároskodást lehetővé teszi. Köz­ben Jámbor Lajosné a földmű­vesszövetkezethez került munka­körének megfelelően. Tőle a könyvtárosi stafétabotot a Béke Termelőszövetkezet fiatal köny­velője, Bonczos Julianna vette át. A munkája és KISZ-titkároskodá. ea mellett ezt is vállalta. Itt ülünk a ísz-iroda szűk fcis könyvelési szobájában, ahol rajta kívül a főkönyvelő és még egy munkatárs dolgozik. Megkér­jük a fiatal, babaarcú Julikat, sza. latson egy kis időt és beszéljen nekünk a szalontai könyvtár hely­zetéről. Valóban olyan baljós az, ahogy Sarkadon hallottuk vagy más a valóság? — A „szekrénykönyvtárat” 1960. ban vettem át Jámbomé elvtárs­nő tői — kezdi. — Két év múlva került el a könyvállomány igazi helyére, a művelődési otthonba. Ez időben háromezer forint értékű könyvvel gyarapodott A sarkadi járási könyvtártól is kaptunk. Most, az új esztendőre községünk megint 3000 forintot tervezett könyvbeszerzésre. Mind, mind na. JANUAR 1«. _Békéscsabai Brigád: Sámson. Békés­csabai Szabadság: Királyi gyermekek. Békéscsabai Terv: Az elmaradt talál- kozó. Gyulai Erkel: örvényben. Oros­házi Béke: Pinocchiő. Szarvasi Tán­csics: Elcserélt randevú. . műsora Január 16-án este 7 órakor: ED ES FIAIM ▼Crósfnartjr ifjúsági bérlet. ne bővebb és < berendezettebb, könyvtárhoz méltóbb. Otthonossá szeretném tenni. Egymagám ereje ehhez nem élég. Kályha, függöny, néhány virág képek a falra, sző­nyeg ... Ügy érzem, már jóval túl vagyunk azon az időn, hogy fő a kölcsönzés, mindegy, hogy milyen körülmények között Mindezt most mar nem panaszképpen mondom. A tanács jövő esztendőre tervezi a helyiség lakájosabbá tételét Ez így is van! Már jártunk a tanácsházán, ahol Gyenge Mihály tanácselnök szobájában ott sora­koznak a polcokon a mezőgazda- sági szakkönyvek és egyéb olvas­nivalók. A községük könyvtári helyzetét lészletesen, alaposan is­merő, mindig mosolygó, közvetlen természetű Radnai János vb-tit- kár „rezidenciájába” nyitva is könyvek-mosolyognak ránk asztal­ról, polcról. Ottjártunkkor arról tájékoztatott, hogy a múlt év má­jusában a könyvtáros, júniusában pedig a művelődési felelős számolt •be a tanácsülésen^ könyvtár hely­zetéről. Bizonyára jóleső érzéssel, de remélhetőleg Aem elbizakodot­tan vették tudomásul, hogy a „szekrényi” szintről hová emelke­dett náluk az olvasómozgalom. Mi is örömmel írjuk ide, hogy a mindössze 554 lakosú Üjszalonta könyvtárának 170 beiratkozott ol­vasója van, vagyis a csecsemőket és óvodásokat „leszámítva”, az ott élőknek jóval több mint a fele rendszeresen olvas. Hátha még azt is számításba vesszük, hogy egy-egy családból nem mindenki iratkozik be, de majdnem min­denki elolvassd a kölcsönzött könyveket! Ennek a kulturált szó­rakozási módnak és tudásszomj­nak az érdekében áldozathozatal­ra is képesek a szalontaiak. Falu­juk még nagyrészt szétszórt tanya­település, akárcsak Kardoskút. Akadnak, akiilk 4-5 kilométeren át dagasztják a sarat vagy tapos­sák a havat az olvasnivalóért. Ilyenkor persze a hasznosat és kellemeset összekötik más hasznos­sal és kellemessel; megnézik a mozielőadást, előadásokat hall­gatnak, értekezleteken vesznek részt, a dolgozók iskolájának lá­togatásakor is elugranak a könyv­tárba. Mondja is Bonczos Julika, hogy bizony jóval nagyobb az ol­vasási kedv náluk, mint azt a be­iratkozottak száma, a papírforma mutatja. — Na és, a tv nem csinál kon­kurenciát? — kérdezzük. A vá­laszból nyomban megértjük, hogy „még” nem. A múlt év végén gyulladt ki először a községben a villany. Most szerzi be fokozato­san a lakosság a villamossági ma­sinákat: mosógépet, rádiót, vil­lanyvasalót és hát a tv-t is, mely­ből a rövid idő ellenére, már há­rom van a faluban. Ha figyelem­be vesszük a kiterjedt tanyavilá­got, bizony még nagy szerep vár a könyvtárra és, ha figyelembe vesszük a szalontaiak könyvszere- tetét, ez a szerep csak fokozódhat, erősödhet! Most pedig szóljunk né­hány szót az „ijedelemről”, ami miatt kíváncsian ide gépkocsiz­tunk. A sarkadi járási könyvtár­ban amiatt „ijedeztek”, hogy a szalontai könyvtáros nem jött el néhány — negyedévi — könyvtá­rosértekezletre, Sarkadra. Pedig ezen a járás összes könyvtárosai értékes szakmai tájékoztatásban rukciókat kapnak és nem utolsó­sorban tapasztalatcsereszerűen egymás munkáját javíthatják. Bonczos Julika világosan megért­tette velünk, hegy miért nem le­hetett eddig jelen. — Egyedül voltam könyvelő. Egy-két napos munkakiesést sem engedhettem meg magamnak. Most már hárman vagyunk ugyan, de kiderülthogy egy termelőszö­vetkezet rendszeres, jó pénzügyi, számszaki ügyviteléhez ■ így is megfeszített munkára van szük­ség, s a felelősség nem csekély. Emiatt nem tudtam és most is csak nehezen tudok majd eljutni bármilyen járási értekezletre. Ké­rem, vegyék figyelembe. Mi is kérjük a járásiakat, a já­rási könyvtárat is, hogy valóban vegyék ezt figyelembe. Tekintsék azt, hogy a szalontai könyvtár így is remekül funkcionál és az igen kiváló körösnagyharsányival le­galábbis egyenrangú az eredmé­nyekben. Nekünk az volna a sze­rény tanácsunk, hogy inkább a járásiak látogassanak el hozzá, közvetlenül segítsék, instruálják néhányszor,. Ha eddig is így tesz­nek, akkor már nyilván tudták volna, hogy miért nem képes el­menni a járási értekezletekre a szalontai könyvtáros. Újszalonfára «ettünk, hogy megállapítsuk, miért aka­dozik ott az ol vasórpozgalom. An­nál jólesőbb érzés volt megírni, hogy egyáltalán nem akadozik, sőt errefelé az olvasás kedvéit időtöl­tés! Békés megyében ifjúsági filmbizott­ság alakult a megyei Moziüzemi Válla­lat, valamint a tanács, a társadalmi és tömegszervezetek képviselőiből. A KISZ megyei bizottságának támogatá­sával filmszakköröket alakítanak a megye valamennyi középiskolájában, s ezekben filmesztétikád eioadá^soi^D- zartot tartanak a diákoknak. Az elő­adások vitavezetőit a fiatalok közül művészei szokásbontó kedvvel el­határozták, hogy más népek nyel­vén is adnak elő darabokat. Ed­dig ugyanis hazánkban a bábját­szás történetében ez még nem for­válogatják ki és a MOKTÉP üzemveze­tői tanfolyamán kiképzik őket a KISZ nyári táborában. Nyáron a TIT elő­adóinak közreműködésével filmszemá- náriuimi előadásokat is rendeznek. A filmbizottság a tantárgyakhoz illő filmekről jegyzéket készít aiz iskolai év tartamára, a nyári vakációra pedig a közérnsíkol é soknak megfelelő ifjúsá­gi bérle trendszert d olgoz ki. darabra esett. A címe: Kohwt szvetapán, magyarul: Kakas a vi­lág ura. Az öt mesehős megsze­mélyesítői: Boldizsár Antal, Bol­dizsár László, Hrabovszfcy Erzsé­bet, Laurinyecz Jutka és Pólyák Ka tál ii« A játékot az országhatá­ron túl is ismert bábművész, Len. keffi Karmád rendezi, s tavasz- szad lépnek vele a nyilvánosság elé. A Szlovák Szövetség azt ter­vezi, hagy a Napsugár Bábszínház együttesét ezzel a bábjátékkal el­viszi tavasszal vendégszerepelni-a Szlovákiákká nógrádi községeikbe. Az együttes természetesen azt is tervezi, hogy Békés megye szlovák nemzetiségű közönségét is meg­örvendezteti művészi játékával. 6 Huszár Rezső dúlt elő. Első választásuk szlovák Filmszakkörök alakulnak a középiskolákban — * — JVWWWWWWVWWWWVWW /WWWVWWWWVWWVIV ^/VW\AWAAAA^ Óévi történet, avagy hogyan születnek a hősök A nagyon magas épi- tővállálat kavicsgömbö- , lyítö telepén Micsoda Kázmér csak az év utol­só napján jött (jött? döbbent) rá, hogy a te­lep mintegy félmillió forinttal rendelkezik ama kényes alrovatok egyikén, amelynek év végi tisztára nem sep­rése fegyelmi terhével fenyegeti Micsoda bará­tunk egyébként is ter­helt gyermek lévén, félt az újabb teherbe esés­től és mozgósította a gömbölygető telep ki­próbált dolgozóit. Hom­okos Dömét, Agy Ágost és Kav lesát, majd imi­gyen szólt hozzájuk. — Derága barátaim a kavicsgömbölygetők mindig megtették a ma­gukét, most is csak er­ről van szó. Egy félmil­lió nyomja a vállunkat és Isten kegyelméből immáron leáldozik az' utolsó napja is ennek az elnyűtt esztendőnek. Ezt a pénzt el kellene költeni. — Elköltjiik — jött az áldozatkész válasz szív­re tett kezekkel. — Ezt vártam tőletek. Négyen vagyunk vélem együttesen. Négy igazi kavicsgömbölygető. Tudjátok ti, mire va­gyunk mi képesek? — Mindenre — jött az elszánt válasz. — Ezt vártam tőletek. Fogjátok eme súlyos százezreket és keltsétek el. De nagyon vigyázza­tok, hogy egyetlen fil­lért ne hozzatok vissza és kimondottan hasznos dolgot vehettek rajta. Olyat, amely elősegíti a mégjobb termelést, a legjobb termelés irányá­ban. Aki a legeredmé­nyesebb bevásárlást csi­nálja, külön jutalomban részesül. Készek vagy­tok rá? — Igen — jött az egy­hangú válasz. — No, akkor ne te*-' pedjünk, hanem munká­ra fel. És elmenének összejár. kálgatya ama közülete. két, amelyek még hajla­mosak voltak igényeik kielégítésére. Még a nap, a legutolsó napján en­nek a távozó esztendő­nek el sem érte zenitjét, megérkezének mind­ahányat — Na — mondja sze­retett főnökük. Kinek maradt pénze? Mindegyik kinyújtja mindkét kezét és fel alá forgatók, sokáig, annak jeléüt, hogy ily becste­lenség nem fér kezeik­hez. Szeretett főnökük előtt legszívesebben lei­keiket forgatták volna imigyen. — Ki mit tudott? — kérdi szeretett főnökük. — Három zsák gom­bostű — csinál szája előtt ellenzőt Hom-Okos Döme. — Dömikém — így tes igazgató. — Csat — súgja Kav lesa. — Micsoda csat? • — képed el Micsoda. — Hajcsat. — Fenomenális, te érsz a legtöbbet — mondja Micsoda. — Fogvájó — hadarja Ágy Ágost — meg— — ... meg? — ... meg similabda, meg... — ... meg — sürgeti Micsoda Kázmér. — ... ringli. — Ringli? Milyen ring­tí. — CS... cipőringli. — Ágost/... fiaim, fel foglak terjeszteni juta­lomra mindahányótokat. Mit nektek jutalom — kitüntetést kaptok. Ti nem egyszerű dolgozók vagytok, hanem zsenik, hősök. A fegyelmi ár­nya elsuhant felőlünk, most már nyugodt szív­vel fejezzük be ezt az elnyűtt évet. Ti tetté­tek fel rá a koronát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom