Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

1963. január 15. 5 Választások előtt — a műit választásükrál A szeghalmi Ady mozi tűzte műsorára 1963. január 13-tól 15-ig • Ki tud Júliáról? című érdekfeszítően izgalmas, bolgár bűnügyi filmet, A film alkotói igyekeznek eltérni a sablontól és ez a leg­több helyen sikerül is nekik. Tallózás az Akadémiai Kiadó 1963 első negyedévi tervében „Cicáinak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ, hisz „nyíltan,, dönt, ki ezer éve magával kötve mint a kéve, sunyit, vagy parancsot követ.” (József Attila: Hazám.) Irodalmat kedvelő embert min­iig büszkeség fogja el, ha bizo­nyíthatja, mennyire élő valóság a ma embere számára is haladó költőink hagyománya. Ügy gondo­lom, József Attila idézett vers- Pészletére vagy legalábbis az ab­ban kifejtett gondolatokra a köl­tő irodalmi munkásságának rész­letesebb ismerete nélkül is sokan gondolnak mostanában. Nagy ese­mények előtt állunk. Néhány hét múlva választási urnák elé járul az ország lakossága, hogy bizalmá­val jutalmazza meg azokat, akik majd a helyi közélet vagy akár az ország irányításában fognak tevé­kenykedni. A tanácstermek meg a parlament újra megtelik hozzá­értő, okos emberekkel. Természe­tesnek tartjuk ezt Pedig József Attila 1937-ben írt igazát bizo­nyítani kötelességünk. Nem árt ilyenkor egy kis történelmi vissza­pillantás sem. Mennyire „híres” volt felszabadulás előtt a mi köz­életünk a politikai korrupciók kü­lönböző betegségeiről! Milyen gör­csösen kapaszkodott az uralkodó osztály egy-egy jövedelmet bizto­sító mandátumba! De a nagy ese­mények boncolgatása helyett en­gedtessék meg néhány, a század­forduló tájáról vett idézet egy bat- tonyai újságból. A helytörténet miniatűr mása egy ország törté­netének, s így tanulságai általá­nosakká válhatnak. Nos, így készültek 1905-ben Battonyán az országgyűlési vá­lasztásokra: A Battonya és Kör­nyéke című lap 1905. június 29-én a következőket írta: Vissza pillan­tást vetve az elmúlt időkbe, lát­juk, hogy a battonyai választóke­rületet mintegy állandóan üldözte a végzet, hogy megválasztottjai­ban sohasem találta meg remé­nyének beteljesedését. Az időn­ként megválasztott követ Buda­pestre kerülve, itteni választókö­zönségével többé nem törődött. A lakatos tovább ingerkedett: — Hátha lesz, aki meggyászolja a lányságot... A nyomdász nem is mondta, ha. nem csikorogta: — Hát én még gyászol tatom ... Az egész családot.., — Béke poraira ... — Akinek szétverik a fejét, an­Ha egy korabeli, nagyon is re­akciós beállítottságú lap kénytelen ezeket a sorokat közölni, akkor ezeknek nagyon igazaiknak kellett lenni. Ami a választási előkészü­leteket illeti, más hangnemben is besziédtek a kortesek. Ugyanez az újság Választások előtt című cik­kében a következőket írja: Nincs okunk, sem jogunk politizálni, de a társadalmi élet zavartalan rendjét védelmezni kötelessé­günk. Miféle zavargások voltaik? Az újság hírt ad arról, hogy a nemzet nagyjai az országgyűlésen le- gazemberezték egymást, s a fent trónoló nagyságos képviselő urak ilyetén viselkedése természetesen lehatott a vidékre is. Az egyik el­lenzéki szónok Battonyám is gaz­embernek nevezte a Ház elnökét és a miniszterelnököt. A Szabad­elvű Párt jelöltjét programbeszéd­jében megzavarták. Az újság arról is hírt ad, hogy az alispán Batto- nyára két század gyalogságot ren­delt ki a „választási rend” bizto­sítása érdekében. A különböző politikai pártok gyűlésed zajosak voltak. 1905. január 16-án a kia­lakulóban lévő, politikájának kö­zéppontjába a választási harcot állító szociáldemokrata párt tar­tott gyűlést. Joó Ferenc budapes­ti kőműves mester az akkori Kos­suth téren állott ki a pódiumra. Beszédéről az újság a következő­ket írja: Nem támadott ő senkit, még kevésbé sértegetett valakit... Szépen, csendesen elmondta, hogy mi az ő nézetük és elvük: az egyenlőség és a szabadság jelsza­vát. A kormány meg semmit sem tesz a munkásosztály jogosult ér­dekeinek előmozdítása érdeké ben. Az értelmes, egyszerű, szívből fakadt beszédet csendesen hallgat­ták végig. Ekkor azonban várat­lan esemény történt. Verhovay Gyula, volt országgyűlési képvise­lő, battonyai földbirtokos ugrott az emelvényre, s kijelentette, hogy az általános választójog be­hozatalának nem a szociáldemok­raták, hanem ő volt az első szó­volt huncutsággal, hangja most komolyan csengett: — Ha ilyen sok az erőd, aján­lok egy jót. — Te csak ne ajánlj nekem sem­mit! — Pedig elkelne az erőd mert építkezek... — Mi közöm nekem ahhoz? szólója az országban. Politikai működése miatt meg is sebesítet- ték, aminek fájdalmát karjaiban még érzi. Az újság megjegyezte: A régebben kiváló népszónok ezen beszéde a nagyközönségre hatással nem volt. Ami a választás napját és lefo­lyását illeti, újra idézek: És a nép, ez az agyonszenvedett sze­gény nép, ebben a sanyarú, keser­ves, ínséges időben is felkelt, el­hagyta csendes viskóját, hogy akaratának erejét megmutassa. Az országgyűlési képviselő meg­választása 35 percig tartott. Ebből is következtetni lehet a szavazati joggal rendelkezők számára. Mint ahogyan az általában szokás volt, az ellenzék jelöltje visszalépett, s mivel csak egy jelöltet választhat­tak, az elnök fél óra elteltével ki­nyitotta a terem ablakait, s alig néhány ember füle hallatára hir­dette ki, hogy a battonyai ország- gyűlési kerület Návay Lajost egy­hangúlag képviselőnek válasz­totta. A tudósítás a következő mondattal fejeződik be: A nép először nem akarta ezt elhinni, de rövidesen felvilágosítva öröm­mel vette tudomásul, hogy rövid 35 perc alatt is lehet ám követet választani. 1905-ben ilyen zajosan készül­tek a választásokra, s ilyen sem- mdtmondóan bonyolították azt le. Azóta nagyot fordult a történelem szekerének kereke. Nekünk jo­gunk is, okunk is, s főként lehető­ségük is van arra, hogy politizál­junk. S a költő vágya is beteljese­dett azóta: „a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében” beszél­jük ma már meg problémáinkat. Takács László Veszélyes foglalkozás Armand Legrand, egy párizsi házasságközvetílő iroda tulajdo­nosa, nemrég új foglalkozást vá­lasztott, mert az utóbbi három hó­nap alatt hat ízben alaposan elpá­holták. Támadói valamennyien ko­rábbi üzletfelei voltak... A nyomdász csak nézett rá bam ba tekintettel. Hova akarja ez te­relni a dolgot? Csak nem azt kép. zeli, hogy szárazon megússza? — Mert, hogy nősülök, oszt nem akarunk az öregekkel együtt... A nyomdász úgy érezte, egy da. rab égbolt szakadt rá. — Nősülsz? — sivított ki belőle a kérdés. — Mit vagy úgy oda? így be­széltük meg. A Körösön — nyom­ta meg a szót. A nyomdász se nyelni, se szólni nem tudott. Agya lassan szűrte le a szavak értelmét. — Akkor hát várlak reggel mise helyett... Leszünk egy páran ... — búcsúzott a lakatos és váratla­nul bekanyarodott a gát felé ve­zető útra. A nyomdász hirtelen úgy beletaposott a kontrába, hogy majd átbukott a kormányon. Hosszú lábait a földre eresztve, széliitöttként meredett a szőke fe­jű után. Aztán, mint, aki rossz álomból ébredezik, mt: ' zta a fe­jét és akkorát kiáltott, majd ki­szakadt a tüdeje: — Várjááál! Leee! Várjál! Mintha csak vezényszóra történi v na, az árokparti nyárfákról a r.ysárga békességgel csordogál ni kezdtek az őszi levelek... Ö. Kovács István Az Akadémiai Kiadó az új esz­tendő első negyedében számos je­lentős tudományos munkát tesz közzé, köztük több olyan művet, melyek a szakemberek mellett a nagyközönség figyelmét is meg­érdemlik. Stoll Béla Kéziratos énekes- könyvek és versgyűjtemények bibliográfiája című kötete első­ként összegezi azt a hatalmas lí­rai hagyatékot, melyet eddig csak töredékesen feltárt mintegy ezer kéziratos énekeskönyvünk foglal magába. Irodalmi diáktársasá­gok 1785—i 849 című munkájában Bodolay Géza felvilágosodáskori és reformkori diák-önképzőköre­ink életéről, tevékenységéről, je- ’entős korabeli politikai szerepé­ről nyújt érdekes áttekintést és lemzést. A kiadó Jóka! sorozatában ■ negyedév folyamán a Törökvi lág Magyarországon, a Politikai divatok és a Szerelem bolondjai cí­mű regények kerülnek ki a sajtó alól, kritikai és népszerű kiadás­ban. Űj kritikai kiadás indul Ju­hász Gyula összes műveinek köz­zétételével. A versek és műfordí­tások három kötete, mely a soro­zatban elsőként hagyja el a saj­tót, mintegy a negyedével növeli meg a költő eddig ismert lírai al­kotásainak számát: közel 1400 verset tartalmaz, gazdag jegyzet­anyag kíséretében. Pi nagyüzemi gazdálkodás kérdései című rövid idő alatt népszerűvé vált agrárökonómiai sorozatban jelenik meg Bíró Ferenc A pénz- beni munkadíjazás módszere és alkalmazása a termelőszövetkeze­tekben című tanulmánya, vala mint Gönczi István A mezőgazda- [ sági üzem vonóerejének összeté­I tele című munkája. Kozma Pál A szőlő termékenységének és szelek tálásánaik virágbiológiai alapjai című könyve a tárgykör nemzet­közi viszonylatban is legteljesebb, gyakorlati következtetéseiben is jelentős feldolgozása. Ballanegger Róbert és Fihály István A magyar talajtani kutatás története című kötete nagy múltú, nemzetközi hírnevű talajtani irodalmunk el­ső összegezése. Györfi János Er­dővédelemtan című munkája a tárgykör elismert szakemberének elsősorban gyakorlati célú, gazda­gon illusztrált kézikönyve. Értékes agráretnográfiai agrártörténeti és nyelvészeti feldolgozás Hoff­mann Tamás A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában című kötete, melynek középpontjában a mun­katermelékenység fejlődésének történeti rekonstrukciója áll. Se­bestyén Olga A belvizek életéről című munkája, az elsp eredeti ma. gyár nyelvű limnológiai tárgyú szakkönyv, a speciális hazai szük­ségleteket óhajtja kielégíteni. A kiadó szótárkiadási tervében szerepel végül a teljesen kifogyott Magyar—német és Német—ma­gyar kisszótárak új, immár hete­dik kiadása, valamint a Magyar— német jogi és államigazgatási szó­tár megjelenése. JANUAB 15. Békési Bástya: Amikor a fák még nagyok voltak. Békéscsabai Brigád. Sámson. Békéscsabai Szabadság: Ki­rályi gyermekek. Békéscsabai Terv: Az elmaradt találkozó. Gyomai Sza­badság: A viharok bolygója. Gyulai Erkel: örvényben. Gyulai Petőfi; Éj­jeli vendég. Mezőkovácsházi Vérős Október: Angyalok földje. Orosházi néke: Pinocchió. Orosházi Partizán: Kertes házak utcája. Sarkad! Petőfi: PUlantás a hídról. Szarvasi Táncsics: Elcserélt randevú. Szeghalmi Ady: KI tud Júliáról? nak mondhatni is — sziszegte a — H 'iV - "^gítség mind: nyomdász. jól jön, küm.. .nnak, akiépn. A szőke most fordította felé elő- Ügy gondoltam, húzok még égj seör a arcát. Bár kék szeme tele szobát, legyen nagyobb a fészek...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom