Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

' 1963. január 15. 6 Kedd Jelölt a 17-es körzet Ha valaki annak reményében ült volna be a múlt hét csütörtök délutánján a kötegyáni Vörös Csil­lag kultúrtermébe, hogy a járási tanácstagot jelölő gyűlésen mind­végig a tanácsi munkáról, a vá­lasztásokról hall szót, s vitát, az csalódottan távozik... Nagyon ke­veset beszéltek itt a választásról, a községfejlesztési tervek végre­hajtásáról, a tanácstagok négy­éves munkálkodásáról, s a jelölés körül sem volt vita egy másod­percig sem... Ez az első hallásra furcsának tűnik, de így igaz. Borbély Ferenc elvtárs, a köz­ségi tanács elnöke tartott rövid bevezetőt a két órakor kezdődött jelölőgyűlésen. Szavait harmincán hallgatták, többnyire idősebb szö­vetkezeti gazdák. Fiatalok kevesen jöttek el, asszonyokat nem is le­hetett látni. A falu népszerű ta­nácselnöke bevezetőjében vázolta a választási előkészületeket, az ösz- szejövetel praktikus célját, majd a Vörös Csillag Tsz tagjainak adta át a szót. Másfél óráig tartott a jelölő­gyűlés. Résztvevői' arról beszél­tek, vitáztak, felcsapó és szelídülő lendülettel másfél órán át, ami legjobban foglalkoztatja most a falu népét: a Vörös Csillag Tsz tavalyi gyen­ge munkájáról és e gyengeség eredő okairól. Nyers őszinteség jellemzett minden mondatot, amit kimondták, s mindenki úgy érezte, hogy erjedés indult meg a hibák jóvátételére ezen a kis fó­rumon. Szégyen ide, szégyen oda, a fa­lu nagyobbik tsz-e kátyúba jutott tavaly. Évekkel ezelőtt még a me­gye egyik legjobb szövetkezete volt, ma pedig az egyik legrosz- szabbja. Alig oszt valamit, ter­méseredményeiről lesütött szem­mel beszélnek vezetői, s az időjá­rást hozzák fel mentségül. A ve­zetés gyenge színvonala rányom­ta bélyegét a munkafegyelemre, az emberek kapcsolatára, a jöve­delemre, s mindenre. Érthető hát, ha egyre erőteljesebben tör fel a változást követelő hang. Nem személyváltozásokról van szó, hiszen friss vezetőség irányít­ja már hónapok óta a szövetkeze­tét, hanem a munkához való vi­szony, a visszahúzó nézetek meg­változtatásáról, stabil brigádveze­tői gárda kialakításáról. A ter­melési adottságokkal nincs hiba, hiszen ha megadják itt a földnek, ami jár, jó terméssel fizet, de az adottságok kihasználásával hadi­lábon állnak. Ezen változtatni kell, még az idén... Íme, ezekről az égető gondokról patakzott a vita. És mielőtt járási tanácstagnak jelölték volna innen, a 17-es já­rási körzetből Bujdosó Lajost, a szövetkezet új elnökét, egyhangú­lag elha+ározták: a telet arra használják fel, hogy a tsz tagsá­gával estéli beszélgetéseken tövi­ről hegyire ismertetik az idei év terveit, meghallgatják az embe­rek tanácsait és hasznosítják azo­kat. A jelölőgyűlés betöltötte hiva­tását, mert Kötegyánban most minden alkalmat fel kell hasz­nálni a rendteremtésre, s ez a gyűlés is jó alkalmat adott az őszinte vélemények kimondására. A tanács tagságának is — mely februárban megalkotja a falu új parlamentjét — az lesz az egyik legnagyobb teendője, hoey előse­gítse a kátyúból való kikerülést. De nemcsak a falu tanácsának kell ehhez hozzájárulnia, hanem az új járási tanácsnak is. mely­be ellenszavazat nélkül jelölték Bujdosó Lajost. Pallag Róbert BéktsszarúanűVás feS!£d£s£i>3l a jeüMgyííícsen (Tudósítónktól) Aki ismerős e vidéken, az ugyancsak visszaemlékezhet a bé- késszentamdrási kubikusok százai­ra, akik talicskájukat magúk előtt tolva, összebarangolták szinte az egész országot, hogy munkalehető­séghez juthassanak. De ahogy fel- szabadulás után megváltozott az emberek élete, megváltozott ma­gának a falunak is az arculata. Ezekről a változásokról beszélt a jeiolőgyűlésen Pálus András, a községi tanács elnöke is. Rosszak voltak a járdák, rossz volt a közlekedés, nem volt vilá­gítás, aztán elhanyagolt iskolák, gyenge ivóvízellátás és igen elma­radott szociális viszonyok jelle­mezték a községet azelőtt A la­kosság, a tanács irányításával ren­geteget tett, hogy megjavítsa Bé- késszentandrás helyzetét. Nagy­részt állami segítséggel, de helyi erővel is hozzáláttak a járdák ja­vításához, a közlekedés biztosítá­sához. Jellemző, hogy az utóbbi négy évben 9 ezer négyzetméter új betonjárdát is építettek a bé- készentandrásiak. A falu villamo. sításáért is sokat tett a tanács. Be. köttette a hálózatba az úgyneve­zett Dózsa-telepet, valamint a köz­ség külső részein lévő utcákat és mintegy 160 családhoz jutott el a villanyfény. A lakosság 281 ezer forinttal járult a villamosításhoz. A szociális és egészségügyi helyzetet javították azzal, hogy megoldották a vízellátást. Az újonnan fúrott kút már 24 helyen ontja az ivóvizet és ellátja a tisz­tálkodási fürdőt is. tíem kell szégyenkezniük a bé­késszent andrásiaknak a kulturális munka terén sem. A központi is­kola megépítésével nagyon sokat javult az iskolás gyerekek okta­tása. De azt is el kell mondani, hogy mintegy 200 ezer forintot fordítottak'nemrég a meglévő kul. túrház rendbehozására. Nemcsak az eredményekről be­szélt az előadó, hanem azt is el­mondotta, .hogy milyen gondjaik vannak. Nincs mindenütt még jár­da s gondot okoz a lakásprobléma is. És, bár korszerűtitették a kul- túrhézat, az sem ártana, ha kor­szerűbbet tudnának építeni. Ha már a jelölőgyűlésről tudósí. tok, végül álljon itt az is, hogy kit jelöltek országgyűlési képviselő­nek, valamint megyei tanácstag­nak. Az előbbire Nagy József elv- társat, a Rákóczi Tsz elnökét, az utóbbira Laukó György elvtársat, a pórt járási bizottságának első titkárát delegálták. Glózik János A gyulai Bedeaux-szfrájkról harminc év múltán ii. Sefcsik István helyszíni szemlé­je nyomán jelentette a gyulai rendőrkapitányság az alispánnak ugyancsak június 13-án: A sztráj­koló kötszövőgyári munkások a Munkásotthon Egyesületet valósá­gos sztrájktanyának használják, ott tagsági igazolványaik megszer­zésének ürügye alatt tartózkod­nak. „Sőt megállapítást nyert az is, hogy idegen város (Békéscsa­ba) munkásvezére tanácsokkal látta el a helyiségben tartózkodó sztrájkoló munkásokat” Színre léptetik a sztrájktörőket Július elseje után új fejezetet ír a kemény csata. Kardos Mihály mérnök, aki az elmúlt év áprili­sában érkezett a teljesen felszá molt veszprémi üzemből, kb. 20 munkanélkülit hozott onnan. Hozzájuk szervezett ugyancsak 20 gyulai sztrájktörőt. Az üzem ve­lük megindította a munkát abban a reményben, hogy a sztrájk rövi­desen összeomlik. S hogy ezt a fo­lyamatot siettessék, a rendőrség zaklatta a munkásnőket, akik na­ponta a város alatt a Fehér Körös füzeseiben gyülekeztek. Krasznai Katalin, Müller Teréz, Varga Ré­temé, Perjés Lajosné, Bérli Gi­zella látták el az összekötő „mun- kásegység-bizalmi” szerepet, ök tartották ébren a győzelembe ve­tett hitet, értesítést vittek a gyár vezetőjével folyó tárgyalás áfásá­ról és osztották szét a Magyaror­szági Textilmunkások- és Mun­kásnők Országos Szövetségétől érkezett sztrájksegélyt. A gyulai polgármester e’őször június 20 án tárgyalt a sztrájkoló munkásság helyi képviselőivel, akik az összmunkásságra apel­lálva elutasították a munka ; fel­vételét a Bedeaux-követelmény alapján. Mivel a kb. 40 fős sztrájktörő csoport munkába állí­tása nem törte meg a munkásság vegyen a tárgyaláson. Mielőtt be­jutottak volna a polgármesterhez, Botyánszky Pálnét egyedül hív­ták be a hivatal egyik szobájába, a küldötteknek pedig ajtót nyitott a polgármester. Krasznai Katalin nyomban visszatért a Munkás- otthonba közölve Botyánszkyné őrizetbe vételét. A tárgyalás befe­jezésével a küldőitek visszatértek a Munkásotthonba, majd a jelen­levők titkos szavazással a sztrájk folytatása mellett döntöttek. Csak olajat öntött a tűzre, hogy a pol­gármester a Bedeaux-feléteiek el­fogadására akarta rábeszélni a munkásságot s közben őrizetbe vette a Békéscsabáról jött vezető­jüket. Szolidaritással feleltek a hatalom praktikájára. A Város­háza elé vonultak, s addig nem távoztak, míg Botyánszkyné sze­mük láttára el nem hagyhatta a Városháza épületét. Ekkor az üzem vezetősége elha­tározta a sztrájkot folytató mun­kásnők kizárását. Másnap (július 15-én) kifüggesztették a gyárban az elbocsátottak hosszú névsorát. Az október 12-i tüntetés Az elbocsátottak elkeseredése nőttön nőtt. Október elején újra megejtették a szavazást a sztráj­kolok a Bedeaux módszer elfoga­dásáról. A szavazás eredménye: nem. Tovább folyt a kizártak har­ca. Amikor arról értesültek, hogy a budapesti textilipari munkások 25 százalékos béremelést harcoltak ki, Krasznai Katalin, a munkások szövetsége gyulai befizető helyé nek egyik vezetője egy küldöttség élén felkereste az üzem igazgató­ját, kérve, hogy 4 fillér béreme­lést adjon az elkészítendő mun­kadarab minden tucatja után.- Az igazgató, elutasította a kérést. — Na, most cselekedni kell! — mondták a munkásnők. A rendőrség pontosan ismerte a 'orrpontra hevült hangulatot. Ok­tóber 12 én reggelre beidézte Fa­zekas Szűcs József gyulai rendőr­egységét, csak fokozta az elkese- tanácsos a munkásság nyolc ve­redést, a polgármester július 14- ére új tárgyalást szervezett. Az események sikeresebb re­konstrukciója néhány utalást igé­nyel az 1932 júliusi általános helyzetre: A felvonulásokra és tüntetésekre is változatlanul ér­vényben van a biatorbágyi vasúti merénylet ürügyén a kommunis­ták ellen kiadott statárium-ren­delet, amelyet a megrettent Káro­lyi-kormány 1931. szeptember 19-én adott ki.39 Békéscsabán 350 munkásnő sztrájkja miatt szüne­telt a termelés a Hübertus-iryár- ban. A tótkomlósi ostromállapot hullámai még nem ültek el pon­tosan. 1932. július 14-én tárgyalt róla a megyei törvényhatósági bi­zottság gyűlése. S a hónap végén megtaláltak kivégezték Budapesten Sallai lm- — ‘ . rét és Fürst Sándort. Július 14-én reggeltől izgatottan yárták a Munkásotthon udvarán gyülekezett munkásnők a polgár- mesterrel folyó tárgyalás eredmé­nyét. A textilipari munkások or­szágos szövetsége képviseletében megjelent ezen a napon Gyulán Botyánszky Pálné, hogy ő is részt Ifjúsági irodalmi színpad Orosházán Orosházán, a Petőfi művelődési házban évekkel ezelőtt alakítot­ták meg az ifjúsági színjátszó­csoportot. Ez a csoport azóta is gazdag tevékenységet fejt ki, és tagjai közül két-három év után a legjobbak bekerülnek a felnőttek ;-sopor:jába. Az ifjúsági színjátszókat jelen­leg Fodor Éva feisőrészíkészítő ipari tanuló vezeti, tagjai általá­ban 15—16 éves általános iskolá­sok, ipari tanulóik. A csoport tag­jaiból a közelmúltban irodalmi színpad is alakult, és műsoraikat nagy sikerrel mutatták és mutat­ják be a város általános iskolái­ban. A műsort úgy állították ösz- =ze, hogy az — természetesen ál­talános iskolai színvonalon — iro­dalmi fejtörő-játékot is tartalmaz, így segítik a fiatalok irodalmi tá­jékozottságának növelését. zetőjét, s felszólította őket, hogy intsék türelemre társaikat, mert különben őket állítják bíróság elé A fenyegetés mit sem változtatott a készülő fejleményeken. Kb. 200 munkásnő gyülekezett a Munkás- otthon udvarán, majd a Megyeház utcai gyár elé vonult kövekkel alaposan megrakodva. Itt Krasz­nai Katalin vezényelt: „1, 2, 3, most!’’ Óriási reccsenés és betört az épület valamennyi ablaka. Ezt követően a gyár mellett a Kar­dos-lakáson álltak bosszút. Hiába vette őrizetbe a rendőr­ség Krasznai Katalint kb. 20 tár­sával, a tünietés folyt tovább. Az elkeseredett tömeg a sztrájktörő­ket kereste. Néhányat ezek közül s megcibáltak. A rendőrök keresték a városban a csoportokra szakadozott tüntető munkásnőket, akik menekültek a ’etartózts+ás elől, ha feltűntek ül­dözőik. Ekkor vették őrizetbe többek között Handra Máriát, mert ő nem tudott elfutni. A munkásnők drámai erejű ki­törése két irányba indította el az események menetét. Erőteljes ha­tósági támadás indult a gyulai Munkásotthon Egyesület ellen, mert Sefcsik detektív csoportve­zető jelentése szerint a Munkás- otthonban a tüntetés előtt „a bi­zalmiak valóságos készenléti szol­gálatot tartottak és váltották egy­mást.” Pávó József rendőrfel­ügyelő (a szóban forgó üzem egyik részvénytulajdonosa) jelenlétében már október 13 án „felülvizsgál­ta” egy — az Antalóczy Nándor levéltáros, vizsgáló biztostól ve­zetett — bizottság az egyesület ügyvezetését. Majd az alispáni hi­vatal nevében 1933. január 21 én aláírta a vármegyei főjegyző a Munkásotthon Egyesület feloszla tását elrendelő utasítást. Szintéi a tüntetés másnapján született gyulai polgármester véghatároza ta, melyben elrendeli a Bedeaux módszer bevezetésének felfüg gesztését a Kolumbia-gyárbai egészségügyi okok alapján. A pol gármester kényszerű intézkedés — amelyet aztán a tőkés köröl támadtak — orvosi vizsgálatr hivatkozott, amely kimutatU hogy a munkásnők fej-, hát- é tagfájdalmakat, szédülést, izza dást, idegességet szenvednek i túlhajtott munka következtében Eltávoztak Gyuláról a Veszprém munkásnők is. Október 25-én határozták el i munkásnők a sztrájk abbahagyó sát. Majd fokozatosan megindul újra az élet a gyárban, de soka kát — mint pl. Krasznai Katalint Lengyel Erzsébetet — nem vette! vissza a munkába. A vissza nenr vettek érdekében 1933. január 14- én délelőtt 10 órakor 5 percei szolidaritási sztrájkot tartottak i munkásnők. Varga Péterné, 3en- kő Lajosné. Müllek Mihályné és mások kezdeményezték ezt. s ezer a napon reggel indult el: Adc tovább, 10 órakor ötperces szoli­daritás a kintlévőkért! tüntetés után az üzemigazgató kinyomozta a sztrájk elindítóit. Maga elé idézte a kb. 6 munkásnőt és kö­zölte velük, hogy „5 percen belül” el kell hagyniuk az üzemet. Ezek közül Varga Péterné csak a fel- szabadulás után kapott munkát ismét a Gyulai Kolumbia üzem­ben!... Karácsonyi „ajándék” A Békés megyei Közlöny 193# december 25-i száma ad hírt az október 12-i tüntetések miatt meg­indított bírósági tortúra nyitá­nyáról: A- rendőrség erélyesen lépett fel a sztrájkolókkal szem­ben. akiknek ügyét áttette a bün­tető bírósághoz. Ezek ellen a Btk. 175., illetve 176. szakaszába ütkö­ző magánosok elleni erőszak mi­att indult meg az eljárás és már ki is tűzték ügyükben a főtárgya­lást. A pernek 12 vádlottja van, akik legnagyobb részt fiatalkorú­ak. A terhűkre rótt bűncselek­ményt 3 évig terjedhető fogházzal bünteti a törvény. A tüntető mun­kásokat dr. Erdődi Lajos ügyvéd fogja védeni. — Itt Varga Juli­annáról, Varga Erzsébetről, Kosz­tén Zsófiáról és társairól van szó, akik ellen pert indított az októ­ber 12-én tettlegességet szenve­dett sztrájktörő Szappanos Júlia és Karolina. A gyulai járásbíró­ság a három fővádlottat 40—40 pengő birsággal sújtotta becsü­letsértés miatt. Az elmarasztalt munkásnők fellebeztek. A megyei törvényszék az ítéletet súlyosbí­totta 1933 augusztusában 1—1 hó­napi fogházra, amit a szegedi ítélő tábla novemberben megerő­sített. A gyár és mellette az üzemve­zető-lakás ablakainak betöréséért 1933. november 23-án állították bíróság elé a munkásnők 20 fős csoportját. Ekkor dr. Scherer Fe­renc — aki január végén lemon­dott igazgatói állásáról — mentő vallomást tett. Igazolta a sztrájk­ban részt vettek Bedeaux-rend- szer ellenes elkeseredését. Mind a 20 munkásnőt 1—1 hónapi fog­házra ítélték, de a büntetést 3 évi próbaidőre felfüggesztették. Nem volt hiába a gyulai mun­kásnők kemény bérharca. Végül is megmaradt ugyan a Bedeaux- követelmény, de béremelést kap­tak és a munkaidő 12 óráról 10- re csökkent. A gazdasági eredmé­nyeken túl politikai iskolát jelen­tett ez a küzdelem, amelyet elis­merésre méltóan ki is jártak. Virág!i Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom