Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-12 / 9. szám

t 'F ML január Ä. Szombat Szarvas János a jelöltünk Sokan mentek el csü­törtökön este az I. kerü­let egyik jdölőgyűlésére Békéscsabán. A pártbi­zottság székházéit meg­töltötték a kerület lakói. Az előadó szavai után a tanácstagi jelölésre ke­rült a sor. Egymás után álltak fel a kerület la­kói. Munkások, értelmi­ségiek - és mindannyian ugyanazt mondták: Én is javaslom Szarvas Já­nost. Fiatal, hozzáértő ember, akiben megbíz­hatunk, aki valóban képviselni fogja majd a városi tanácsban kerüle­tünk érdekeit.­Aztán felállt a jelölt. Szerényen húzódott meg a sorok között és zavar­ban volt, ahogy az elnö­ki emelvényre ment, za­varát leplezni sem tud­ta. Halkan, akadozva kezdte elmondani az életét, ezt kérték tőle. — 1936-ban születtem. Csabai vagyok. Azok a szüleim is. Itt jártam iskolába, kiválóan végez­tem el 1954-ben a Békéscsabai Víz­mű. és Mélyépítő Technikum IV. osztályát, leérettségiztem. Öt évig tanultam a Budapesti Műszaki Egyetemen. Kértem magam vissza Csabára, sikerült. Az V. számú Mélyépítő Vállalatnál dolgoztam, jelenleg a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat mélyépítő részlegének vagyok főépítésveze­tője. Mit mondjak még magamról? Boldog vagyok, hogy megbíztak bennem, ha megválasztanak, min­den erőmmel segíteni fogom a város fejlődését. Aztán leült és megint nem tud­ta leplezni zavarát Megvárta mindenki a jélölőgyű­Javaslom Szarvas Jánost. lés végét és siettek gratulálni Szarvas Jánosnak. Nehéz most be­szélni vele. A kerület lakói, akik tamácstagságra jelölték, sorba menték hozzá, mindenki gratu­lálni akart. Az újságíró várt, ne legyen ő az első, hiszen úgyis ne­héz lenne most azonnal, az I. ke­rület jelöltjét az életéről faggatni. Egy idős néni fogja a kezét: — Megbízunk magában, édes fiam. Azért jelöltük, mert tehetsé­ges fiatalember. Képviseljen ben­A jelölt. minket a tanácsiban, sohasem fe­ledkezzen meg a kerület lakóiról. — Köszönöm néni. Meglátják, nem lesz panaszuk rám. Azután mégis sikerült félrehív­nunk, végre magunkra maradunk és beszélgetünk. Megint csak a visszatérő kérdés: „Mit mondjak magamról?” De az újságíró kérdez, s lassan kialakul a kép. Nős ember. Szóra­kozni szeret, de nem sok ideje van rá. Nemrég iratkozott be a szak­mérnökire, délután hazamegy, vár­ják a könyvek. Tanulni kell, többet, mindig többet. Otthon van te­levízió. Néha megkísérti a műsor, de a lélkiismerete visszaráncigálja a könyvekhez. Azután a gyerek. — Van egy ekkora kis csöppsé­günk — s a kezével mutatja, mek­kora is lehet. Még csak háromhó­napos. A fiatal apa örömével, boldogságával nyugtázza az utód­hoz szóló gratulációnkat. Hiába, így szokott ez már lenni. A fiatal családapák mindenre büszkéit, de legjobban a csöppségekre. Szarvas János irányítja Békés­csaba csatornázási munkálatait. Ezután, mint tanácstag,- jobban beletekinthet a város életébe, töb­bet is adhat a városnak. Most is több mint 28 millió forintot bíztak a gondjára. Érdekli a választókat — akik nem voltak itt a jelölő­gyűlésen azokat is —, beszéljünk hát erről. — Mit jelent Békéscsabának az új csatorna-rendszer? — Rengeteget. Nemcsak azt a 600 lakást érinti, ahová bevezetik a vizet, de az elkövetkezendő többit is. Egy város csak akkor igázán város, ha korszerű közmű­vesítése van. És a mostani az lesz. — Megfelel minden igénynek? — Igen. Ám a tervezésnél lehet­tek ' volna körültekintőbbek is. Itt van például a szennyvízleveze­tő. Jobb lett volna egyesített rend­szerbe építeni, s habár több pénzt emésztett volna fel, a jövőben meghálálta volna. A fiatal tanácstag-jelölt jó szakember is. S hogy még jobb le­gyen, ezért tanul. Azt mondja ha a kétéves szakmérnöki véget ér, nem hagyja abba a tanulást, még egy diplomát akar szerezni. Szarvas Jánosnak sok munkája van. Elvégezni a munkaköre adta feladatokat, aktívája a szakszer­vezetnek, tanulni, a családdal len­ni és most a tanácstagság... — Nem lehet kifáradni. Boldo­gan vállalom és fontos feladatnak tekintem a tanácstagságot is, ha a választók majd rám szavaznak. Nehéz pontot tenni egy ilyen riport végére. Nehéz, mert akiről írtunk, most kezdi közéleti pálya­futását. Nem arról beszélünk, ami a jövendő tanácstagságában „van”, hanem ami ,4esz”. S hogy NAPTAR — 235 évvel ezelőtt, 1728­ban született IVAN POLZU- NOV orosz feltaláló, aki 1763-ban dolgozta ki gőzgé­pének tervét. A gép állan­dó munkavégzésének bizto­sítására két dugattyút alkal­mazott, melyek a dugattyú- karok összeköttetése által a munkát közös tengelynek adták át. ö alkalmazta elő­ször az automatikus szabá­lyozót (regulátor). Polzuno- vot a korukat meghaladó feltalálók sorsa érte el: gőzgépe egy bányaszivattyú hajtására 43 napot műkö­dött, amikor a dugattyú be­sült. A javítást anyagilag nem támogatták, híre kül­földre nem jutott el és né­hány év múlva az első gőz­gépet szétrombolták. 1963. január 12.. szombat. Polzunov gőzgépének vázlata — 180 évvel ezelőtt, 1783. január 12-én született ERIK GEI- JER (ejtsd: Jejer) svéd költő és történetíró. Híresek a népi ele­meket tartalmazó balladái. Megírta, romantikus szemlélettel, Svédország történetét. Kuznyecov washingtoni tárgyalásai Nem csalódunk benne. akkor mit írunk majd, amikor az évek számadása következik? Nem lehet még tudni. Szarvas Jánoson múlik. K. M. Washington (MTI) Mint már jelentettük, Kuznye­cov szovjet külülgyminiszter-he- lyettes csütörtökön találkozott Rusk amerikai külügyminiszterrel és háromórás megbeszélést tartott vele. A találkozó első részében a két politikus a főbb nemzetközi kérdéseket vitatta meg, ezután Képviselje az érdekeinket édes fiam. Äz ENSZ médesitfa nyilatkozatát: Csőmbe nincs házi őrizet alatt — Katangai hírösszefoglaló New York (Reuter, AP, UPI) Az ENSZ szóvivője csütörtök esti sajtóértekezletén „tisztázta” az előző este elhangzott közle­ményt arról, hogy Csomóst házi őrizet alá vették. Ez a nyilatkozat félreértésen alapult — jelentette ki a szóvivő, majd hozzáfűzte: a szakadár Katanga-tartomány el­nöke Elisabethvilleben mozgási szabadságot élvez, bár rá is vonat­kozik a kijárási tilalom. ENSZ-körökben nyíltan felve­tették annak lehetőségét, hogy Csőmbe házi őrizetét U Thant va­lójában elrendelte, de később az erőteljes angol és belgá tiltakozás hatására kénytelen volt érvényte­leníteni. Bunche, az ENSZ főtitkárának helyettese, csütörtökön este repü­lőgépen Kongóból visszatért New Yorkba, hogy beszámoljon útjáról U Thant főtitkárnak. Repülőtéri sajtónyilatkozatában kijelentette: sohasem kételkedett abban, hogy Kongó újra egyesül Katangával, s erre — Csomóéval vagy Csőmbe nélkül — sor is kerül. Bunche azt mondotta, hogy véleménye szerint javul a kongói helyzet, majd hoz­záfűzte, hogy Csőmbe a jelek sze­rint most együttműködik az Egye­sült Nemzetek Szervezetével . pedig Rusk villásreggelit adott Kuznyecov tiszteletére. Csütörtökön délután a szovjet külügyminiszter-helyettes William G. Fosterrel, az amerikai leszere­lési és fegyverzetellenőrzési hiva­tal vezetőjével tanácskozott. Mindkét megbeszélésen jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. A tanácskozások végeztével a szovjet külügyminiszter-helyettes elmondotta az újságíróknak, hogy „érdekes és hasznos beszélgetést” tartott Ruskkal, ezen megvitatták a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit és néhány fontos nem­zetközi problémát. Reap, az amerikai külügyminisz­térium szóvivője szintén nyilatko­zatot tett közzé, ebben elmondot­ta, hogy Rusk és Kuznyecov átfo­gó jellegű megbeszélést tartott. Mindkét fél kifejezte azt a remé­nyét, hogy az elkövetkező időszak­ban lehetővé válhat egyes fontos problémák megoldása. Franciaország műhold kilövésére készül Párizs (MTI) Gaston Palewski, a tudományos kutatások minisztere, a nemzet­gyűlés költségvetési vitájában ki­jelentette: Franciaország 1965-ben 80 kilogramm súlyú műholdat ké­szül felbocsátani a világűrbe. A műholdat a Diamant nevű fran­cia rakétával lövik ki pólyájára. A következő évben az ELDO, az űrrakéták kifejlesztésére alakult közös nyugat-európai szervezet egy tonna súlyú műhold kilövését tervezi. A nyugat-európai országok kí­sérleti telepét, az európai Cape Canaveral-t Pepignan közelében, • tegerparton építik ki. | 92 — Semmit sem tudok. Kiszál­láson voltunk Upitz Gruppen- führerrel, innen távol, a keleten, s csak ma éjjel jöttünk vissza. De hát kik bombázzák Karlslus- tet? Milyen gépek? — Az oroszok. Seifert füttyentett egyet. — Gondolja, hogy kiszimatol­ták? ... — Bizonyos vagyok benne. — Várjunk csak, várjunk! — Seifert egészen előredőlt a ko­csiban. — Ez teljességgel hihe­tetlen. Egyszerűen valószínűt­len... — Jó, tegyük fel, hogy téve­dek. — Aszker elővette a kabát­zsebéből, s kiterítette a térdére Karísluste térképét. — Döntse el saját maga. Kékkel vannak jelölve azok az objektumok, amelyeket tegnapelőtt az első lé­gitámadáskor bombáztak. A sár­ga vonalak mutatják a tegnapi bombázás eredményét. Piros ce­ruzával karikáztam be azokat a pontokat, amelyek ellen ma éj­jel, közvetlenül hajnal előtt in­téztek légitámadást az orosz re­pülők. Seifert lassított, s a térképre nézett. Az első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy a bom­bázás körzete lassan, de határo zottan közeledik az Elba-part- ján, a híd és az útelágazás mel­lett lévő erdőhöz. — Nos? — kérdezte Aszker, miközben összehajtotta a térké­pet. A tábornok nem válaszolt. — A főnök nagyon nyugtalan, — szólt csendesen Aszker. — ö már tudja? — Még tegnap közöltem vele. — Mit tegyünk? — Nem tudom. — Aszker kis szünetet tartott. — Egy biztos: ha az oroszok ilyen tempóban folytatják, öt-hat nap múlva el­érik a rejtekhe’yet. Akkor pedig a levegőbe repülnek az archívu­mok. Aszker hallgatott. Szótlan volt Seifert is. Eltelt néhány perc. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom