Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-09 / 6. szám

1063. január 9. 4 Szerda Disznótor Kerekiben I feketére vénült ajtó csak ak­kor lehet zárva, ha a konyhában senki sem tartózkodik. Ha ott munka folyik, csak a „verőcét’’ a rácsos kis félajtót húzzák be, az udvaron ténfergő jószág elől. Az ajtónak két okból kell nyit­va lennie, még az ilyen hideg na­pon is, mint amilyenre ez a disz­nótor virradt. Először azért, mert ablakot nem hagyott a rég elpor­ladt mester a konyha vályogfalá­ban. Másodszor meg azért, mert a „cigányfal” (a konyhai előteret el­választó fél fal) mögött, a kupola alakú mennyezet közepén szabad­kéményen át tekereg ki a katlan füstje. S ha a goromba decemberi szél két marokkal vág bele a ké­ménybe, csípős füst marja a sze­met, torkot, s évtizedek tüzelőjé­nek lerakodott korma szurokfeke­tére festi a mennyezetet. A vasü síben most zsírszalonna sül, Mamóka kavargatja, a 84 éves háziasszony. Keze biztos, szeme éles, léptei fürgék. Talán 40 kiló sincs ez "a madárcsontú néni, s talán éppen ezért bújik olyan könnyedén a magas lábú ágy alá a lavórért, ugrik a szobai búbos­kemence padkájára, onnan a „sutba” a nyújtófáért. Mert süti a zsírt, viharlámpá­val világít bele a fortyogó edény­be. Régi álmoskönyvek boszor­kánykonyhájának képét villantja elénk egy másodpercre. S míg Mamóka a zsírt süti, benn a nagy-nagy, alacsony szobában a három ágy egyikében ropogósra keményített ágyneműben, meg­mosdva, borotválva Apóka nyög- décsel: — „Bozse moj, bozse moj” — (Én Istenem!) hallatszik időn­ként az ágy felől. — De ha meg­kérdik tőle, mi fáj? szinte inge­rülten mondja: — Semmi! „Nye bolit”. Csak gyenge vagyok, na­gyon gyenge... Olyan csend van az öreg szobában, hogy csak a fa­lióra ketyegése hallatszik. Pe­dig a kanapé előtt a hosszú hen­tesasztal húzódik, mellette a két böllér, Apóka két fia a húsokat darabolja. Pejükön kucsma, in­gük felett „kozsuh” ujjatlan ir­hamellény. Nyakukba akasztva fehér hímzett henteskötény, kék meg piros cifra monogrammal díszítve. Sok beszéd, tréfa náluk is ritkán esik. A szlovákok zárkó­zott, nyugodt természete még do­minál itt a második nemzedék­ben is. A régi-régi tanya öreg lakói, az öreg bútorok, faragott „szki- nyák” (fehérneműs-ládák), festett köcsögtartók, rézveretes ima­könyvek között élnek a régi szo­kások szerint. A disznótorra jövő rokonságot pálinka és tejeskávé várja. Délben disznópörkölt jár uborkával és utána _ bort isznak, módjával. És alig mossák el a tá­nyérokat az asszonyok, máris ké­szülni kell a vacsorára. Elsőnek a „szárma”, a tejfeles töltöttká­poszta kerül a fazékba. A máso­dik fogás a fokhagymás sülthús, a „pecsenka” lesz, szilvabefőttel. A „Ki mit tud” vetélkedők elődöntői megyénkben A KISZ kulturális szemle egyik legnépszerűbb ága a „Ki mit tud” vetélkedő megyénkben is. A váro­sok üzemeiben, középiskoláiban már decemberben lezajlottak az alapszervezeti bemutatók, rövide­sen sor kerül a városi, majd a megyei elődöntőkre. Békéscsabán január 12-én délután rendezik meg a városi döntőt az úttörőház­ban. A megyei elődöntők Gyulán és Orosházán lesznek. Gyulán ja­nuár 19-én az Erkel Ferenc műve. lődési otthonban a sarkadi, szeg­halmi, békési és gyulai járás, Bé­késcsaba és Gyula fiataljai talál­koznak. Orosházán január 20-án délután 3 órakor a Petőfi művelő­dési otthonban az orosházi, me­zőkovácsházi, a szarvasi és a gyo­mai járás fiataljai mérik Össze tu­dásukat, tehetségüket. A megyei döntőt Békéscsabán rendezik meg január végén. Ezen a két elődön­tő legjobbjai vesznek részt. Ugyancsak január végén kerül megrendezésre a „Ki miben tu­dós” vetélkedő megyei döntője Békéscsabán. Négy tudományág­JANUAR 9. Békéscsabai Brigád: Az arainyember. Békéscsabai Szabadság: Az arany em­ber. Békéscsabai Terv: Az éjszakai vo­nat. Gyulai Erkel:.Senki nem tud sem­mit. Orosházi Béke: Ht Richard. Szarvasi Táncsics: Bolondos balász- íaiu. Írógép — bénáknak Két angol feltaláló írógépet szerkesztett bénák számára. Az írógép a billentyűs harmonika el­vén alapul. Minden betűnek meg­felelően van egy lyuk, amelybe a béna gépeiének bele kell fúj­nia, hogy a gépen leüsse a meg­felelő billentyűt. ban (történelem , földrajz, fizika, biológia) versenyeznek a helyezé­sekért a nyolc járás és a megye- székhely fiataljai. Heves lázban égtek a PRO. TEKCIOMPEX vállalat vezető munkatársai. Nem kisebb em­bert vártak vendégségbe, mint iparáguk miniszterhelyettesét. Az igazgató már reggel nyolckor kiállt a kapuba, kifogástalan öl­tözetben, egy csokor virággal, hogy személyesen üdvözölhesse elsőnek a gépkocsiból kilépő mi. niszterhelyettest. Emelte a nap fényét és jelentőségét a PRO- TEKCIOMPEX szamára, hegy a vállalatnál még sohasem járt ilyen magas tisztséget viselő köz. ember. Mondogatták is mindig, hogy azért szorul háttérbe a vál­lalat, mert más vezetők ügyeseb­bek, odacsalogatják a miniszte­reket, miniszterhelyetteseket, gondoskodnak arról, hogy jól érezzék magukat, s csak termé­szetes, hogy ilyen viszony esetén szélesebbre nyílik az állami buk­sza. Mindjárt jobban van beru­házási keret, szabad kapacitás, béralap, jól jövedelmező gyárt­mány és így tovább. No de majd ők is! Megmutatják, hogy ven­dégszeretetben náluk sem lesz hiba. Olyan fogadtatásban része­sítik a miniszterhelyettest, hogy mindig visszahúzza majd a szíve az ő vállalatukhoz. Az igazgató tehát ott (»pör­gött a gyárkapuban, a többiek pedig mind a kijelölt helyen. Nagyszerűen megszerveztek mindent. Mikor a direktor int, a portás azonnal jelez az irodá­nak, s erre a jeladásra a folyo­són felsorakoznak az összes iro­dai alkalmazottak, akik termé­szetesen ugyancsak sötét ruhá­ban jelentek meg hivatalukban erre a napra. A személyzetis ez­Mire mindez elkészül és a fehér papírral leterített hosszú asztal mellé leülhetnek a hajnal óta fá­radozó emberek, a hurkára, kol­bászra már nem marad hely a gyomrokban. De azért legalább a kolbászt meg kell kóstolni, hogy bírálat mondassák róla! Mintha tűz égetné a számat — szól elsőnek az egyik menyecske. És valóban, a saját készítésű pirospaprikától oly tüzes a kolbász, hogyha egy külföldi elé tálalnánk, az hóna­pokig emlegetné hazájában a „tűzevő magyarokat”, nem sejt­ve, hogy tősgyökeres szlovák csa­lád konyhájában készült ez a speciálisan magyar eledel! S míg a fiatalabb és a vacso­rára megérkező legfiatalabb nemzedék — az Unokák is csak óvatosan ízlelgetik a mérges ele­delt, — Apóka az ágy szélén ül­ve, Mamóka segítségével már vagy 30 centis darabot bekebele­zett! — Nem erős, nem erős — mon­dogatja, szlovákul, aztán felesége leveszi lábáról a „botosokat” s meleg házicipőt és visszadugja a fáradt öreget a dunyha alá. Az utolsó fogás a diós-hájas- kifli még egy rohamra indítja a lankadó vendégsereget. Többen sajnálják, hogy a „Pan Boha”, az Úristen csak egy gyomrot terve­zett Ádám fiainak, ott az Éden- kertben. Az ital nem fogy, a fá­radt szemek az asztal felett le­csukódnak egy-egy percre. Pedig még hátra van az asszonyoknak a mosogatás, míg az emberek a kalbászt aggatják a füstre. Segí­teni kell az öregeken, ahogy csak lehet, hiszen ők csak ketten él­nek itt a régi tanyán, messze a várostól, a madzagkilincsgs, rossz ablakú, rozzant kis házban. Kongva üti el a kilencet az óra I és a vendégek kivacognak a vak­sötét éjszakába, Csaba felé. Huszár Istvánné DÍ alatt a tanácsterem berendezését ellenőrzi: helyén van-e minden, kifogástalan-e a terítés a tízórai­hoz, megvan-e minden felszol­gálónak a szükséges felszerelése, elég hideg-e a sör és nem köve­tett-e el valaki valamiféle pro­vokációs cselekedetet a találko­zás színhelyén. Ólomlábakon mászott az óra­mutató. Minden perc nehéz vá­rakozás volt, pedig fél tizenkettő felé járt az idő. Az igazgató te­lefonáltatott, sürgönyöztetett, de semmi pontosat nem tudott meg a miniszterhelyettes taiixxzkodá- si helyéről. Egyik lábáról a má­sikra állt, hiszen éppen tizenket­tőre rendelte az ebédet, akkorra terítettek az Aranyfácánban, s a vendég még sehol. De egyszer csak feltűnt a karcsú Mercedes! A miniszterhelyettes moso­lyogva lépett ki a kocsiból, az igazgató mosolyogva nyújtotta a kezét és a virágot, és együtt, ugyancsak mosolyogva indultak a tanácsterem felé, az eleven sor­falak között. A tanácsteremben mosolyogva megittak egy-egy pohár pálinkát, s a vendéglátók a vendég tiszteletére, aki ez al­kalommal nem ivott, szólván, hogy ebéd előtt nem szabad egyetlen csöpp alkoholt sem ma­gához vennie. Így hát nem is kellett külön alkalmat keríteni az ebédre szóló meghívásnak, a direktor bejelentette, hogy már­is terítve van az Aranyfácánban és legjobb lesz, ha csak ebéd után térnek a tárgyalások órde­Elmentem a Nap után Az elmúlt évben a szovjet filmhét bemutatói során láttuk először ezt a bájos, lírai szovjet filmet. Főhőse egy kisfiú, aki „elindul a Nap után”, hogy bejárja az egész világot. A filmen a kisfiú kalandjai kelnek életre, felnőttekhez is szóló mély tanulságokkal. A filmet most a mezőberényi Szabadság mozi tűzte műsorára január 10-tői \ 12-ig. Gyógyszertár épül Sarkadkeresztúron Sarkadkeresztúron ez évben jelentős építkezések kezdőd­nek. Régi gond szűnik meg azzal, hogy az idén új, minden szem­pontból szakszerűen felszerelt gyógyszertár építését kezdik meg. Hasonló módon segít a jelenlegi helyi postaszolgálaton az új pos­taépület, melyet ugyancsak az idén építenek. A művelődési ott­hon kicsi, nem elég a sarkadke- resztúri ifjúság kulturális életének a színhelyéül. Kilátásban van egy pártház építése, melybe az ifjú­sági házat is beletervezték, s ez- zeL a kérdés megoldódik. r mi részére. így is történt. Hu­szonhat vendéglátó és egy ven­dég fuvaroztatta át magát a dísz_ ebédre, az Aranyfácánba, ahol roskadt az asztal már a teríték­től is. Kicsi, közepes és nagy po­harak, természetesen kristályból és mindenféle evőeszközök. Tá­lakon sajtok, vaj és sonka, üve­gekben vodka, konyak és ba­rackpálinka, mint hideg előéte­lek és bemelegítő italok. Hat pin­cér sorakozott az asztaloknál, hogy az egyéb speciális kívánsá­gokat teljesítse. Az előétel minden igényt ki­elégített, így el is fogyott. Az­után jöttek a finom sültek. Pirí­tott csirke, fácán, süllő és ke- csege, rostélyos, fatányéros és vajas szeletek. Kitűnő volt az ét­vágy, s ami igaz, igaz, a minisz­terhelyettes is kiadósán evett. Badacsonyi szürkebaráttal koc­cintottak ezután, de aki sört kí­vánt, ihatott pilsenit, zsiráfot vagy roekit. Lassanként az emésztés órája következett, kényelmetlen volt mór az asztal mellett tétlenül üldögélni, ezért a miniszterhe­lyettes asztalt bontott. Intett a pincérnek. — Volt kérem egy fél barack, két sajt, egy adag fácánsült és egy adag vajas kecsege, három kenyérrel, egy savanyúsággal és egy üveg szürkebaráttal... — Pardon, pardon — intege­tett az igazgató —, egyben ké­rem a számlát! Tessék csaik hagyni, kérem, miniszterhelyet­tes elvtárs. ön vendég. Ezt. a díszebédet az Ön tiszteletére ren­deztük. — Kérem, számoljon, űzetek! — fordult újra a pincérhez a miniszterhelyettes. Önöknek pe­dig köszönöm a figyelmességü­ket, de nem akarok kiadásokat okozni. # — Semmi, semmi, hiszen van erre keretünk, hiszen futja... — így még kevésbé fogadha­tom el. Tehát tessék számolni! És a miniszterhelyettes fize­tett. Az igazgató vakarászta egy darabig a tarkóját, s úgy döntött, hogy ezek után legjobb követni az elöljárót, majd ő is fizetett. Könnyű ezt meggondolni: ha a díszebéden éppen az fizet, aki­nek tiszteletére rendezték, akkor nem lehet a költséget elszámol­ni. Ebből országos botrány len­ne! A főmérnök meg az osztály- vezetők is átláttak ezen a ritka szitán, így hát mit tehettek egye­bet, minthogy vakarásztók tár­cájukból a húszasokat és az ötve­neseket. Az asztal alatt eközben kezek motoztak, egy-egy százast adtak tovább annak, aki készü­letlenül jött a díszebédre. Száz és jó egynéhány forint esett egy-egy koponyára, annyi, amennyiért 'három-négy hétig ebédelhet az ember az üzemi konyhán. Mindenki szíttá a fo­gát, s okoskodott, miiként számol majd el otthon ezzel a rendkí­vüli kiadással, mert otthon oly­kor ötven forintról is nehezebb számot adni, mint ötezerről az üzemben. •> Sz. Simon István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom