Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

1963. január 6. 4 Vasárnap A mezőhegyest „csoda” 1963. I. 6., vasárnap. Bartolomé Murillo 345 évvel ezelőtt, 1618 januárjá­ban született Bartolomé Murillo spanyol festő, a barokk korszak kiváló művésze. Fiatalkori fest­ményeit a városi nép életéből vett jelenetek naturalisztikus ábrázo­lása jellemezte (Kockázó gyere­kek, Dinnyeevők). Hű maradt e stílusához a későbbi, művei java­részét alkotó wllásos képeinél is, amelyekben kellemes színeivel, barokkos pompával a művész ecsetjével megszépített valóságot vetette vászonra. Néhány képe (Menekülés Egyiptomba, a Szent család) a budapesti Szépművészeti Múzeum értékes kincsei közé tar­tozik. 145 évvel ezelőtt, 1818. január 6-án született Hazslinszky Frigyes botanikus, aki kézikönyvében a magyarországi növény­világot foglalta össze. Úttörő munkát végzett a virágtalan nö­vények botanikájának feltárása terén, és ő írta meg hazánk zuzmó- és moszatflórájáról az első összefoglaló munkát. • ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK 45 évvel ezelőtt, 1918-ban e napon halt meg Georg Cantor német matematikus, a Halmazélet (1883) megalapítója. (A ma­tematikában a halmaz tetszőleges természetű dolgok bizonyos tulajdonsággal jelzett összességét jelenti.) H. Poincaréval együtt ő dolgozta ki továbbá a Topológiát, a geometriának a tér azon részének vizsgálatával foglalkozó ágát, amely minden­féle átalakulás esetén is változatlan marad. Két színdarabot játszik a Jókai Színház januárban a megye községeiben T ombjavesztett erdők árnyé­" kolják az ég alját körös­körül. A barázdákat, a széles táblákat betakarta a hó és a csend. Tél uralja a mezőhegyasi határt, a majorokban azonban már az új tavaszra készülnek az emberek, reparálják a gépeket, illesztgetik a tervek mozaikját... A Kossuth-telepre, a József Attila Tsz birodalmába igyek­szünk. Jó hírt viszünk és bizo­nyítást akarunk hozni. A tsz fiataljainak munkacsa­pata nyerte meg a kukoricater­mesztő ifjúsági brigádok megyei versenyét Eredményük szinte hihetetlen: harminc holdról át­lagosan 45 mázsa májusi mor- zsolt(!) kukoricát szedtek le, ami csöves kukoricában számolva 66—67 mázsának felel meg hol­danként. Nemcsak Békésben, de országos viszonylatban is kiemel­kedő ez az eredmény. Vajon ho­gyan csinálták ezt a „huszárvá­gást”? "KiTielőtt asztalhoz ülnénk, Pe- ^ ták Margit, a tsz tűzről pattant fekete hajú KISZ-titkára bemutatja az ifjúsági szobát,’ amit tavaly nyáron kaptak a ve­zetőségtől. A takaros kis helyi­ségben esténként rádió szól, itt tanulják a színdarabokat, vidám jeleneteket Benkő Ica, vezérleté­vel (szilveszterkor is ők adták a műsort), társasjátékokat játsza­nak, jól érzik magukat a fiúk és a lányok. A KISZ-szervezetnek 32 tagja van, mióta az egyik fiú bevonult katonának. Vidám és összetartó kis kollektívát alkot ez a harminckét pusztán élő fiatal. Az ifjúsági . munkacsapatról már a tsz irodájában esik szó. Az asztalt Vajda Lajosné, a csapat vezetője, Sziklása. Gyula agronó­mus, Molnár László párttitkár, Írét idősebb tsz-tag, és Peták Margit, a titkár üli körül. Egy­más szavát mondókáját megtold­va, sietve mesélik, hogy már évek óta milyen egészséges ver­sengés tartja lázban, serkenti a többre, jobbra a Kossuth-telep népét. 1960-ban még csak a falu három tsz-e versenyzett: a Rákó­czi, a Törekvés és a József Atti­la. Ezt a „mérkőzést” a József At­tila Tsz nyerte meg. A következő évben a fiatalok a megyei siló- zási versenyben remekeltek. Ta­valy „házasságot kötött” a Rákó­czi és a József Attila Tsz, 1430 holdra növekedett területe, 224 főre tagsága, s most már a tsz két brigádja: a Rákóczi és a Kos­suth hívta ki egymást a pártszer­vezet biztatására. Az elsőbbség — a tavalyi munkát illetően — még nincs eldöntve, de valószínű, hogy a Kossuth brigádé lesz a babér... Az ifik lelkes kis csapata — húsztagú mindössze — a Kos­suth brigádba tartozik. Tavaly ilyenkor összedugták fejüket, az­tán elhatározták, hogy benevez­nek a megyei ifjúsági si- lózási hibrid kukorica és cükorrópatermesztési verseny­be. Mint ahogyan egy jó család­ban szokás, megbeszélték ezt a tsz vezetőségével, pártszerveze­tével és beharangozták a hírt szüleiknek is. Mindenki helyesel­te „csínyüket”. 75 mikor eljött a tavasz, mun­“*■ kához láttak. A vetés előtt a műtrágyát — szuperfoszfátot és pétisót — kollektíván szórták ki. Négyzetes vetőgéppel, sze­menként! vetéssel tették talajba a magvakat, ügyelve, vigyázva a harmic centis tőtávolságra. Ami­kor napfényre bújtak és növe­kedni kezdtek a csírák, hamaro­san megkezdték a kapálást. Min­denki a maga parcelláján. Ugya­nis szétosztották maguk között a területet Az első kapálást május 2-án, a másodikat még e hónap végén, a harmadillat pedig júni­us közepén fejezték be. Az csak természetes, hogy minden kapá­lást gépi kapálás előzött meg. Ezt mind a fiatalok csinálták agronó- musuk segítsége, tanácsadása nyomán. Mint a jó ébresztőóra, ő szólt nekik, ha el kellett kezdeni a hajrát. Szorgalmas munkájuk ered­ménye a csodás termés. — Nem csoda ez! — mosolyog­nak meg a szóért. — Egyrészt an­nak köszönhetjük a megyei el­sőbbséget, hogy nagyon jó minő­ségű a földünk. Középkötött vá­lyogtalaj, másfél-két méteres a humusz réteg ezen a tájon. Más­részt: jó talaj előkészítést vé­geztünk, mindjárt az aratás után holdanként egy mázsa szuper­foszfátot szórtunk ki. Tarlóhán­tás helyett nyári mélyszántást végeztünk, tavasszal pedig meg- fogasoltuk a talajt. Harmadszor: hibrid kukoricát vetettünk, ez nálunk nagyon bevált. Negyed­szer: idejében kezdtünk minden munkát. Ennyi az egész... Csoda tehát nincs. Sikerünk titka a nagyon lelkes és hozzá­értő munka. J ól jön az ajándék, az érté­kes magnetofonkészülék, a rádió, televízió, lemezjátszó, sportfelszerelés mellé. Gyarapo­dik ajándék-gyűjteményünk, szí­nesebbé, érdekesebbé tudják ten­ni a téli estéket. — Az idén ismét versenyzőnk! 1963-ban is nyerni szeretnénk va­lamit. Miért is ne tennénk, ha megvan hozzá minden lehetősé­günk? Pallag Róbert A Békés megyei Jókai Szín­ház január havi tájtervében Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza című színműve és egy vi­dám, zenés játék, a „Szeress be­lém” szerepel. A színművet ja­nuár 8-án Csabacsűdön, 9-én Mezűtúron mutatják be. A ze­nés vígjáték első bemutatójára január 19-én, Gyulán kerül sor, majd azt követően ja­nuár 20-án Sarkadon, 22-én Bélmegyeren, 23-án Szarvason, 24-én Medgyesegyházán, 25-én Kardoskúton és 26-án Oroshá­zán játsszák. Bemutatják még ebben a hónapban Körösla- dányban, Battonyán és Felső­nyomáson is. Kétszáinegyven szar feleltet és gyermeket juttat kedyezminps üdiilésSisz az fiién a SZOT — Fejleszti az üdülőhálózatát a SZOT ebben az évben — mez ISTVÁN- ÜTKÖZÖTT KÖSS? KÖLYÖK... A Dunakanyarban folytatják egyes üdülőtelepek korszerűsítését. Hajdúszoboszlón, ahol tökéletesí­tik a meglévő üdülők épületeinek felszereltségét, augusztusban új, korszerű, 380 ágyas gyógyüdülőt nyitnak. Színvonalasabbá teszik a miskolc—tapolcai, a hévízi és a nagyobb balatoni üdülőket is. Nemcsak az épületeket és park­jaikat hozzák rendbe, hanem egy­re több üdülőt látnak el új beren­dezéssel is. Az üdülők épületeinek felújítására, karbantartására, fel­szereléseik pótlására és kiegészí­tésére az idén 'több mint 50 millió forintot irányoztak elő. Előreláthatólag májusra befeje­zik a Visegrád-gőzös újjáépítését. Ez a gőzös majd a nyári hajózási idény után ősztől tavaszig a Mar­gitszigeti Sportuszoda mellett hor­gonyoz és kabinjaiban az egyhetes budapesti kultúrüdültetés résztve­vői kapnak szállást. A SZOT azonban nemcsak a be­utaltak számának növeléséről gon­A Bélkés megyei és a községi tanács mintegy 300 000 farmt tá­mogatásával megszépítik a mező- berényi Petőfi Sándor községi művelődési otthont. Belső terme­it tatarozták, átfestették, csinosi- tották, régi lámpáit kellemesen világító, szép csillárokkal cse­rélték ki, megújították színpa­dát és klubszobáit. Tavasszal az doskodik, hanem étkezésük javítá­sáról is. Az idén már a levesekből és a süteményféleségekből is több- fél§ választékot készítenek szá­mukra, sőt ahol indokolt, külön központi cukrászüzemet is létesí­tenek, hogy a beutaltak még több­féle és még jobb sütemény kö­zött válogathassanak. Arról pedig minden üdülőben gondoskodnak, hogy a választékban mindig le­gyen legalább egy kímélő jellegű étel is. Erőfeszítéseinek eredményeként 1963-ban, a SZOT mintegy 240 000 felnőttet és gyermeket juttat az eddiginél is kultúráltabb, színvo­nalasabb kedvezményes üdüléshez. Ez a szám 15 000-rel haladja meg a tavalyit. Ha azonban számításba vesszük azokat is, akiket vállala­tuk, hivataluk, stb. „lát vendégül” saját üdülőiben, a kedvezménye­sen üdülők száma az idén előre­láthatólag a félmilliót is megköze­líti. (MTI) 'egyemeletes épület külseje is új köntöst kap, s új berendezési tár­gyakkal gazdagodik az otthon. A községi ligetben 1100 szemé­lyes szabadtéri színpadot is épí­tenek a nyárig. Amint az időjá­rás engedi, az alapozási földmun­kákat megkezdik. A helyi üzemek, ktsz-ek és a lakosság társadalmi erővel segíti majd az építkezést — Szervusz! — mondta Csaté és futó csókot lehelt Juli hajába, há­tul a fejebúbján. — Szervusz — mondta az asz- szony és fel Se nézett a vasalás­ból. — Ott a vacsorád a sütőben, egyél, kihűl a vasam. A férfi kivette a kislábost, ol­dalvást ült a tűzhely mellé, kana­lazni kezdte a tejfölös bablevest baljában pedig az újságot tartot­ta; olvasott. Cipője talpáról olva- dozni kezdett a hó. Juli fél szem­mel odasandított — Hányszor mondtam már fi­am, hogy ne hozz be piszkot. Úgyis elég rendben tartanom a lakást. — Jó. A gyerek?-. — Ágyba dugtam. — Nem volt semmi zűr? — Ma kivételesen. Elnézte a feleségét. Csípőjén és tomporán takarosán feszül a kö­tény, s hátul a derekán masniban végződik. Van ebben valami lá­nyos. Ha nem a felesége volna, talán tűzbe is hozná, de így, tíz­évi házasság után... Hm. Pedig ré­gen, hajaj, elég volt egy kiterített női fehérneműt látnia a, kötélen, a szomszédok udvarán. Juli rendes asszony. Helyes asszony is. Csak fáradt. Sohasem ér rá. A vasárnap délutánjuk meg arra megy rá mindig, hogy kialusszák magukat. És olyan egyforma minden nap, hogy észre sem veszik a hónapo­kat, éveket. Az asszony, mintha csak meg- órzett volna valamit, összerezzent. — Nem olvasol már? Lefekhetsz ám ha akarsz, én még maradok, amíg nem végzek. Hagy halom bespriccelt fehér­nemű tarkállott még a kosárban. Pedig Juli reggel hatra megy dol­gozná. Kettőkor jön haza, mindig. Csató fölváltva délelőttös és dél- utános. Nem válaszolt, csak oda­ment, és két nehéz tenyerét ráil­lesztette az asszony csípőjére. — Na!... Odaég... — Te Juli. Ha kérek most vala­mit, megteszed? — Mit? — Megteszed? — Na, mondd már. — Gyere el velem ródlizni. Szembe fordult az emberével: — Elment az eszed?!... — Nagyon szeretném. Emlék­szel, milyen régen ródliztunk utol­jára? Még az első télen... Az a ruha megvár, de a hó elolvadhat, és úgy elmegy egyik tél a másik után... Juli, hogy addig se fogyjon az áram, kihúzta a dugót a konnek­torból, a vasalót a cementre tette. Vitatkozott ugyan még egy dara­big, kérette magát, de már vala­mi lányos öröm ugrándozott szarkalábos szeme körül. Ilye* bolond is csak egy férfi lehet. Szé­pet gondolnak rólunk, ha meg­látnak— Megnézték, alszik-e már a gye­rek, az asszony sebtiben nadrágot, bakancsot húzott — árulkodó, lá­zas sietséggel öltözött fél. Fél tíz volt, amikor kivették a faházból a gyerek ródliját. Juli ráült, Csató húzta. Ügy beledőlt az iramba, mint valami jól-zabolt igásló, orr- lika is éppúgy párázott. Futás közben néha jól megfaroltatta a szánt, hogy az asszony visszafojt­va sikkantott egyet-egyet. Kihalt, és csendes volt a városnak ez a része, s a villanyoszlopok alá ér­ve látni lehetett, hogy sűrű, apró pelyhekben havazik. Tőlük a harmadik utcában, az iskolánál állapodtak meg. Elég hosszú, nem szűk, nyílegyenes ut­ca, nem túlságosan, de ahhoz azért éppen eléggé meredek, hogy le lehessen rajta csúszni. Nem is göröngyös, az ősszel csinálták meg — az Isten is ródlipályának teremtette (azaz hogy az Útfenn­tartó Vállalat, de az sem kisebb úr a jóistennél!). Az első lesiklás nem valami jól sikerült. Juli nem mert előreülni, Csató pedig elöl ülve nem tudott evezni, kormányozni. Az asszony is lerakta a lábát, így aztán oda- faroltak a járda széléhez, az eme­letes iskola tövében. Megfeneklet­tek. Másodszorra aztán helyet cseréltek. — Hunyd be a szemedet, ha félsz... És dőlj hátra jól... így! Két oldalt átölelte, s elöl, az asszony mellénél összefonta a karját. Arcuk mellett suhogott1 a Megszépül a mezőberényi Petőfi Sándor művelődési otthon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom