Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

MA Január C. 5 Vasárnap E'gy nyaláb lucerna miatt véresre verték egymást Ha az ember az orosházi járás- bíróság elmúlt évi gyakorlati mun­kája után érdeklődik, sok furcsa, megdöbbentő és elgondolkoztató bűnesettel találkozik. Az akták kö­zött fellelhetők apróbb, nagyobb bűncselekmények nyomai, melyek kűlőn-külön is elemzést és köz­lést érdemelnének. Mi azonban most egy viszonylag kisebb hord­erejű bírósági ítéletnél maradunk, amely azért ragadta meg különö­sen figyelmünket, mert csupán egy nyalább lucébna volt a bűntettet kirobbantó ok. Ugyanis a2 történt, hogy a múlt év nyarának egyik es­téjén Csizmadia József, Orosháza, Iglói út 4. szám alatti lakos ki­ment Monoton lévő földjére, hogy megnézze, nem dézsmálják-e a lu­cernáját Motorkerékpárját távo­labb az út mentén leállította, s úgy közelítette meg gyalogosan a lucematerületet Ekkor a villám fényénél észrevett valakit, aki ép­pen egy lucernanyaláb bekötözésé. vei foglalatoskodott. Csizmadia ta­lált egy botot, majd rákiáltott a lucernadézsmálóra, aki erre fel­kapta a vasvillát és Csizmadia Jó­zsef karjára ütött vele. Csizmadia József se maradt adós, ütlegelni kezdte a tolvajt, dulakodtak, s vé­gül mind a ketten megsérültek. Berta Mihály Külsőmonor 20. sz. alatti lakos — ugyanis ő volt a lu­Egy fodrász a hivatása áldozata lett Milan Slskovíc belgrádi női fod­rász a napokban egyik este bezár­ta az üzletét, de elhatározta, hogy még szundít egyet, mielőtt haza­megy. Másnap reggel halva talál­ták üzletében: megfojtotta a füst, amely azáltal keletkezett, hogy egy vendég clgárettaVéget dobott a női hajjal szinültíg megtöltött gyűjtőládába. cematolvaj — a karján és az or­rán törést szenvedett, Csizmadia József pedig a karján sérült meg. Csizmadia József és Berta Mi­hály az orosházi járásbíróság elé került, ahol meghozták az ítéletet ellenük. Csizmadia egy rendbeli súlyos testi sértés bűntette miatt 1500 forint, Berta Miháiy pedig egyrendbeli könnyű testi .sértés címén 800 forint pénzbüntetést ka­pott. Tehát így lettek mind a ket­ten vádlottak és mint kiderült a tárgyaláson, tulajdonképpen egyi­kük sem volt még távolról sem rászorulva arra, hogy egy nyaláb lucerna miatt ölre menjenek, s presztízskérdést jelentsen számuk­ra a viszonylag jelentéktelen tol- vajlás. A két ember Ismerte, egy­mást hosszabb idő óta, a tárgyalá­son ádáz gyűlölettel nyilatkoztak egymásról és mindketten magukat mentették. Az eset igen elgondol­koztató, hiszen megengedhetetlen az önbíráskodás nemcsak egy nya­láb lucerna tolvajlása ügyében, hanem még jelentékenyebb ese­tekben is. Azért is furcsának tart­juk ezt a lucerna ügyet, mert sok­szor nem is a nagy dolgok, hanem inkább az apróbbak okoznak gyű­löletet, kellemetlenséget a közös­ségben élő emberek számára. Mit tapasztalt az ÁKF? Poharazás a borkimérésekben—Lyukasak a folyadékmérók — Vizsgálat a panaszok nyomán Az ünnepek miatt rovatunk egy héttel eltolódott. A héten a múlt hónap második felében befejezett vizsgálatokról tájékoztatott ben­nünket az Állami Kereskedelmi Felügyelőség. Az alábbiakban ezek tapasztalatairól számolunk be. 25 százalékos vizezés Az év végi Ünnepek alatt az ÁKF felügyelői négy helységben, Békéscsabán, Battonyán, Oroshá­zán és Békésen ellenőrizte, hogy a termelőszövetkezeti borkiméré­sekben betartják-e a rendeleteket, továbbá, hogy megfelelő minőség­ben árusítják-e a bort. Békésen és Battonyán, ahol az alpári Búza­kalász Tsz hozza forgalomba a bort, a rendelet be nem tartását észlelték. Bár csak „utcán át” szolgálhatnak ki, különösen Bé­késen, de Battonyán is, szinte mo­dernül berendezkedtek a poharat kiszolgálásra. Sőt, folyóvizes öb­lítőt is felszereltek, Békésen Sza­bó János, Battonyán Rédei Sándor borkimérők arra hivatkoztak; hogy magánhrtzaknéil is „poharaz- tatnak" engedély nélkül. Ez min­2 hír 2 községből denesetre a helyi pénzügyi ható­ságokra tartozik — a két borkimé­rő védekezése elfogadhatatlan. Egyébként az ilyen ellenőrzés­nek azért van jelentősége, mert a poharaző kimérésnek több az adó­ja, mint az utcán át való árusítás­nak. Vagyis: aki engedély nélkül a borkimérésen belül is fogyasz­tót, az lényegében adócsalást kö­vet el. Mind a négy helységben ellen­őrizte a2 ÁKF a minőséget. Békés­csabán, a volt Szent Imre utcá­ban, ahol a kaskantyúi Sárfehér Szakszövetkezet borkimérése mű­ködik, ismétlődő vizezést tapasz­taltak. A kadarnak a hordóra írt jelzés szeóint 11,7 maligán-fo- kosnak kellett volna lennie, a mi­nőségvizsgálat azonban megálla­pította, hogy 25 százalékban fel­vizezték. Kovács Györgyöt mér tavaly megbírságolták a bor fel­hígításáért. Az említett három borkimérés­ben az egészségügyi vizsgálatok is hiányosságokat állapítottak meg. Egyébként mindhárom borkimérés vezetője ellen eljárást indított az Állami Kereskedelmi FHügyelO- s*g. Öncsaló mérleg BIHARUGRÁN régi-régi gond volt-a gyógyszerbeszerzés. Énnek vet véget a községi tanács azzal, hogy gyógyszertárt építtet.' Nem távoli tervről van szó. Az építke­zést még az idén megkezdik, és jövőre már korszerűen berende­zett gyógyszerárusítóhely áll a bi- harugrai lakosság rendelkezésére. _I; .. ..... y ... . K ÖRÖSNAGYHARSÄNY la­kossága, különösén a un fiatalság kedveli a kulturális szórakozást, a rendszeres művelődés különféle formált, melynek azonban eddig gátat vetett a megfelelő helyiség hiánya. A napokban azonban el­készült, és át is adták ünnepélyes keretek között a 250 fő befogadó képességű nagyteremmel rendel­kező, modem művelődési otthont, mely a szükséges kiegészítő helyl- ^gpket is .magában foglalja. Még ebben az évben iskolabő­vítésre is sor kerül KörösnagV’har- sányban. légáram, hószilánkok ütköztek a szemükbe. Nem volt hideg, a ha­vazás enyhülést is hozott, fölenge­dett a több napos fagy görcse, de azért nem is olvadt Az utca szélesebb és forgalma­sabb .főútvonalba torkollik — hir­telen le kellett fékeznie, nehogy kiszaladjanak. A gyerekeknek nem is engedi meg az iskolaigaz­gatóság, a rendőrség is tiltja, hogy itt szánkózzanak. Karambol, bal­Na és ha meglátják Őkét?! KI- te. Első dolga volt megnézni a nek mi köze hozzá! • pénztárcáját: hány forintja van Ügy futottak föl a hosszú, lapos még a zsebpénzéből. Elhatározta, dombra, mint. a gyerekek. hogy ad a pedellusnak egy ötve­— Csuromvíz vagyok... ' west. Húszból kikerül az üvege­— Te, a srácot Összésdidfam az zés, jól jár vele. Neki pedig — este, mert átázott a nadrágja! megérte!... Szeretsz? B am ági, az öreg hivatalsegéd. — Uhüm... megmosdatni! aki ravasz, gyanakvó, apró sze­Fölkapott egy marék havat,^ s mekkel fürkészi a világot, és egy hirtelen betömte a férfi nyakába, elhalt bibircsók virít az orra he­— Na megállj! Az anyád! _ gyén, éppen a járdát seperte, ami- Hógolyózni kezdtek. Nem járt jj0r Csató odaért. Behívta a folyo­srkiaz^á«; Aluff^ a,hfak’ só sarkába, ott beszéltek, halkan, rtt-ott szűrődött csak ki némi’ ál­mos világosság. Az iskola tágas ablakai hideg közönnyel sőtétlet- tek. — Megfogni nem ér! Találj el! — De akkor ne menekülj! Várj meg közelebbről.» Csak úgy záporoztak az öklöm- nyi tapadós bombák az asszony felé, nem győzte kapkodni a fejét. Az egyik éppen az arcába talált volna, de lehúzódott és... — és há­ta mögött csörömpölve törött ki A tanteremben folyt a tanítás. — ... Tudja, az az átkozott kölyök... Hogy mennyi baj van vele. Csak azt szeretem benne, hogy hozzám őszinte. Nekem el­mondta az esetet, s én megígér­tem, hogy az igazgató meg a taní­tója nem fog róla tudni... Tessék, ebből kifutja, a többi a magáé. Szóval, ne szóljon róla az igazga­tónak... És a gyereknek se. December második felében 30 üzletben ellenőrizték a felügye­lők a mérőeszközöket. Rendkívül fontos ez, hiszen a pontos súly­vagy folyadékmérő Védi mind a fogyasztó, mind a társadalmi tu­lajdon érdekét. Az ellenőrzés e téren .sem talált mindent rend­jén. Biharugrán a kisvendéglőben egy félliteres és egy egydecis lyu­kas folyadékmérőt kellett kivonni g használatból'. Mezőkovácsházán a 4-es italboltban az egydecis és a kétdeeis iteimérőt juttatták az előbbiek sorsára. Mim a vizsgálat tapasztalta, a kétdeciliteres edény annyira lyuka® volt, hogy mire azzal a pohárba öntötték a bort, másfél centet elfolyatott. Ezeken kívül a telekgerendási l-es ital­boltból egy, a békési borkimérés­ből kettő1, a csabai borkimérésből három hibás mérőedényt kellett kivonni a forgalomból. Összessé­gében a tapasztalat elég súlyos: öt vendéglátó üzemegységből 10 darab lyukas mércét vont be az AKF. Az egyéb mérőeszközök sem voltak mindenütt rendben. Baito- nyán az önkiszolgáló élelmiszer- boltban a Hungária gyorsmérleg — bár egy hónapja hitelesítették — rosszul mért. A szúrópróba megállapította, hogy attól függő­en jelzi a súlyt;, hogy hova helye­zik el azon a kimért árucikkét. Négy kilogramm cukor lemérésé- nél három dekagrammos eltérést mutatott. Mivel éppen ezen a mérlegen mérik ki az előre csoma­golt árukat, azok is hiányosak voltak. Szentetornyán a 11-es szá­mú vegyes boltban a boltosok ká­rára „csalt” a mérleg. Egy kilo­grammnál két deltagrammal töb­bet mért. Eredménytelen névtelen levél Hét panasz étkezett a múlt hő­napban az ÁKF-hez. Ebből öt esetben helytálló volt a jelzés Ezek között van a békéscsabai Hatósági húsbolt elleni panasz, melyre udvariatlanságért és kivé­telezésért panaszkodott a levélíró. Jelezték azt is, hogy Körösnagy- hars&nyban a két iíalboltos öt ser­tést vágott le, és értékesített meg nem engedett módon. Sajnálatos, hogy minderről a földszöv helyi vezetői tudtak, sőt egyetértésük­kel történt a szabálytalanság. Az ÁKF mindenesetre további vizs­gálatot folytat. Sárközi Károlyné sarkadi lakos a helyi TÜZÉP-telep ellen kül­dött levelet. Gömbfenyő-gerendát vásárolt, és sokallta az árát, me­lyet az eladó felszámolt. A vizsgá­lat megállapította, hogy a 2173,94 forintos áru megvásárlásánál 337,50 forinttal károsította meg az eladó, Sárkőzinét. Az összeget az ÁKF visszafizettette, az eladót pe­dig felelősségre vonta. A panaszok között egy névtelen levél Is akadt, amely néhány tót­komlóst boltról szólt. Mivel a le­vélíró konkréten nem írta meg észrevételeit, az ÁKF nem tudta hol keresni a hibát, így eredmény­telen volt a vizsgálat. w—ti Bamagi dörmögött valamit, s azjskotó egyik ablakának üveg- eltette a ^ Csfttój amlltor to. lépett a kapun, csettintett a nyef­eset is lehetne belőle meg aztán amúgy is kisíkosítják az úttestet, amikor tanítás után kirajzanak a kapun... Még csak az kellene, hogy őket, felnőtteket írja föl a rend­őr. Csató tehát hirtelen fékezett, megcsúszott, oldalra fordult a szán, s ők nadrágfóken fejezték be, kissé dicstelenül, az izgalmas lesiklást. Szinte fuldokoltak a ne­vetéstől, pedig az asszony sántí­tott egy kicsit, amikor fölálltak. táblája. Most mi lesz! Pillanatig der­med ten álltak, aztán — egyszerre futásnak eredtek. Csató hamarjá­ban még a ródliról is elfeledke­zett — úgy kapott vissza a köté­lért. Dobogó szívvel, lihegve, kime- legedve futottak hazáig. Csak a kapuban nevettek össze: — Mit ijedtél úgy meg? Észre se vette senki.» — Nem baj! Olyan jó volt... olyan izgalmas... Gyere, siessünk. ...Csaté másnap később ébredt. Jóízűt nyújtózkodott, elmosolyo­dott. Juli ágya már kihűlt mellet­vével. — Azért megérte azt az öt­venest.» Hanem Bamagi arca, ha lehet még gyanakvóbbá vált, amikor délután fél háromkor Csatóné is beállított hozzá: — Tudja, Bamagi bácsi, a fi­am... átkozott rossz kölyök! De ne szóljon neki.» Az öreg forgatta egy darabig ke­zében az újabb barna bankót, s aztán rántott egyet a vállán, s el­tette — a másik mellé. De a2ért nem állhatta meg szó nélkül: — Átkozott rossz az a kölyök. Az „ökör «V G 17—52 volt annak az autó­busznak a száma, amelyik január 2-ön 4 óra tájban indult az Oros­házi Gépállomástól, majd az üveggyári építkezésnél zsúfolásig megtelt. Akkor történt, hogy egy férfi még nagy nehezen felprése- lődött, kettőnek azonban ez már nem sikerült. A buszvezető ré­szükre is szeretett volna helyet biztosítani, ezért buzdítani kezdte a „jó népet”, hogy fáradjon bel­jebb. Az igyekezet meg is volt az utasokban. Még abban is, aki leg­utoljára „nyomult” be, de a lép­csőnél nem jutott tovább. Ámde hiába ilyenkor az utolsó minden igyekezete, ha az előtte állók meg sem mozdulnak. A buszvezető ek­kor olyan — ma már divatját múlt — megoldással próbálkozott, amely méltán megbotránkoztatta az embereket. Ráripakodott a fér­fire: „Ne támaszkodjon a korlát­nak, mint az ökör!” Nem kutatjuk, hogy az ökörnek szokása-e vagy sem a korláthoz való támaszkodás. Ez különben is magánügy. Azt azonban nem hall­gathatjuk el, ha valaki a korlátot, az ökröt és az embert szoros kap­csolatba hozza egymással. Különö­sen akkor, ha ezt a nyilvánosság előtt olyan személy teszi, akinek az udvariasság hivatalból is köte- 1essége. Amikor a busz az állomásra ért, a fenti kijelentés miatt vita tá­madt az utasok és a vezető között, aki még akkor is fennhangon véd­te igazát, ahelyett, hogy önkriti­kát gyakorolt volna. Pedig a cse­lekménye erkölcsi elbírálásánál enyhítőleg kizárólag ez az egy jö­hetett volna tekintetbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom