Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

Január ■. s Vasárfia# Jégtörő hajók dolgoznak a Dunán, Baja és az országhatár déli térségében A. Duna magyarországi alsó ■Rákászán erősen zajlik a hatal­ma« folyó. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság december 25-e előtt elrendelte a jégtörő hajóik üaembeáUüását- Baja ée ax or­szághatár között három hajóból álló egység vágja a jégpáncélt, hogy megkönnyítse a jég levonu­lását. A kemény munka ellenére a jugoszláviai torlaszok miatt az országhatár déli szakaszán beállt a Duna. Munkában a Jégtörő hajók. Mihál ovit* Károly kapitány rövidhullámú rádióval tartja a kap­csolatot a megyei és országos árvízvédelmi ügyelettel. (MTI Fotó—Bereth Ferenc felvétele.) kellett Moszkvába, hogy jóvá­hagyják. Annak ellenére, hogy Aszkerék igen tömören, szinte lakonikusan rövid mondatokkal rögzítették « terv lényegét, a radiógramm mégis meglehető­sen hosszúra sikerült. Ilyen hosszú szöveget Karlslusteból leadni kockázatos lett volna, mert az Abwehr megerősített karlslusted rádiófigyelőszolgála­ta ennyi idő alatt könnyen be­mérné az adás színhelyét. Mité­vők legyenek? Egyetlen kiút ma­radt: — elviszik a leadót vagy kétszáz kilométerre a várostól, s onnan sugároznak. Ezért kellett Percevnek és Stirevának elutaznia. A vonat mind nagyobb sebes­séggel rohant velük. Hamarosan elhagyták Karlsluste perifériáit, s utána fás, bokros, dimbee- dornbos tájjal váltakozó széles, beláthatatlan síkságon futott a vonat. Eltelt két óra. A távolban he­gyek tűntek fel. S csakhamar — kígyóként tekeregve, kanyarog­va — felfelé kapaszkodott • hosszú szerelvény. A hegyolda­lakban magányos kis házikók húzódtak meg. Fentebb, az egyik hegygerincen egy különös for­rná jű épület látszott: tetőjének közepéből valami kis toronyféle emelkedett ki. Bizonyosan ká­polna lehetett. Sötét alagútba ért a vonat, s néhány perc múlva a hegy má­sik oldalán bukkant elő. A sebes­sé« csökkent. Házak csoportja látszott a közelben, mögötte pe­dig egy tó. Mozdulatlan zöldes­kék vizében meg lehetett látod a szomszédos festői hegygerincet, amelyen buja fák smaragdja aöldellt. A felhőtlen égen szik­rázva szórta sugarát a nap. Csendes, nyugalmas meleg idő volt. — Megjöttünk — szólt oda Sti- revának Percev. A vonat megállt. Bejött a ku­péba egy hordár. Percev szótla­nul a csomagtartón lévő bőrönd­re mutatott a kezével, ő maga pedig a kézitáskát fogta meg. Nem sokan szálltak le: egy sö­tét kabátos, jókora csomagot ci­pelő öregasszony, két fiatal fiú horgászfelszerelésekkel, meg egy körgalléros, csuklyás köpenybe öltöztetett lcislánykát vezető idős bácsika Valamennyien a tő felé igye­keztek a keskeny, lejtős köves úton. Nem messze egy étterem volt. Könnyű kis nyári épít­ménynek látszott, előtte széles, nyitott veranda húzódott. Vala­mikor százak jártak ide a tóra, hogy eltöltsenek egy-két napot a környéken, s pisztrángra hor­gásszanak. Most azonban kihalt volt az egész táj. A hordár letette a bőröndöt az étterem verandájára, megkapta a pénzét és odébbállt. Percev és Stireva leült az egyik asztalhoz. Azonnal jött a pincér. . — Csak tejeskávónk és brió­sunk van — mondta bocsánatké­rő hangon. Jóban, rosszban együtt él a női szocialista brigád — JÓ nektek, benneteket segít az elnöknőtők, de minket... így fogadták az asszonyok, ha a járási értekezleten felszólaltam és el­mondtam, hogy mit és hogyan akarunk csinálni — meséli Fazekas Jánosné, a mezőberényi Aranyka­lász Tsz női szocialista brigád ve­zetője. Azért nálunk sem volt könnyű. Nem az elnöknőnkkel kel­lett vitatkoznunk, hanem a férfi­akkal. Tavaly március végén, ami­kor a gondolat felvetődött, hogy női szocialista brigádot akarunk alakítani, kinevettek bennünket. Ezt még el is viseltük volna, de a munkánkban is akadályoztak ben­nünket. Egy brigádban 30—40-en is vagyunk. Nagyrészt férfiak, nők csak 8-an, 10-en. Amikor elhatá­roztuk, hogy szocialista brigádot alakítunk, úgy szerettük volna, hogy a területünk egymás mellé jusson. így a napi dolgokat is job­ban meg tudtuk volna beszélni. Amikor ezt kértük, így válaszoltak a férfiak: a nagy brigádon belül nem csinálunk kis brigádot. így A tudomány megállapítása sze­rint a víz az életnek nemcsak ki­induló forrása, hanem nélkülöz­hetetlen feltétele is. V'z nélkül nincs élet. Ez a tétel azonban nemcsak biológiailag érvényes, hanem mezőgazdaságilag is. Ezért felállíthatunk egy másik tételt is: Víz nélkül nincs mezőgazdaság. Jelenti ez azt, hogy a mezőgazda­ság jövedelmezősége a legbecsü­letesebb munkaráfordítás mellett is csak az időjárás függvénye. Hazánkban az öntzéses gazdál­kodás az utóbbi évekig nem tu­dott nagyobb mértékben megho­nosodni. A felszabadulás előtt hazánkban az összes öntözött te­— Ne nyugtalankodjék! — — Percev a bőröndre mutatott. — Nyissa ki, legyen szíves. Hoz­tunk mi harapnivalót. A pincér a bőrönd fölé hajolt, s kinyitotta. Egy széles szájú dzsemes üveget látott a holmik tetején, egy termoszt, alatta pe­dig valami tarka szövetet. „Bi­zonyosan törülköző" — gondol­ta. Valamennyit az asztalra rakta, aztán tányérért indult, s kávét hozott. — Legyen szíves, rendeljen nekünk egy csónakot — szólt Percev, amikor az aszalra tette a kávét a fiú. A pincér a horgászfelszerelé­sekre nézett, s mosolyogva bó­lintott, mint aki tudja, miről van szó. — Horgászkalauzt nem paran­csolnak? Van Itt egy illető, aki nagyszerűen ismeri az egész ta­vat, pontosan tudja, merre ta­nyáznak a legszebb pisztrángok. — Köszönjük, nem — moso- lyodott el Percev. — Jártam már itt A pincér meghajolt, s elment. Ráérősen reggeliztek. Aztán előszedték a bőröndökből a kis kézi hálót, a csalétkes dobozt, meg a többi horgászfelszerelést. A bőröndöt a pincérre bízták, hogy vigyázzon rá, míg vissza­jönnek. — Menjünk, kedves — szólt Percev, gyöngéden megsimogat­va a nő arcát. Stireva elmoso­lyodott, s a táskája után nyúlt. (Folytatjuk) természetesen nem is mérték egy­más mellé a területet. Ez megne­hezítette a munkánkat. Hasonlóan volt a másik két női brigádnál is. Három női brigád indult a szocia­lista címért és végül is csak egy teljesítette a feltételeket, amelye­ket célul tűztünk magunk elé. A mezőberényi Aranykalász női szocialista brigádja a nehéz­ségek ellenére is eleget tett vál­lalásának. Ezt a brigád naplója is bizonyítja. Mit is vállaltak tulajdonképpen? Első és legfontosabb volt, hogy a területükön a tervezett mennyisé­get 10 százalékkal túlteljesítik, sze­mélyenként 200 munkaegységet érnek el. Ez sikerült. Sőt egyes növényféleségeknél még magasabb százalékot is elértek. Pedig nem­egyszer jóval nagyobb területet is munkáltak, mint amit eredetileg vállaltak, hiszen vagy egyik, vagy másik brigádtag volt beteg, s ilyenkor a beteg társuk területét is közösen munkálták meg. Szíve­sen tették, hiszen a vállalásaik­rülét mindössze 20 ezer hold. Pártunk és kormányunk ismer­te fel igazában az öntözéses gaz­dálkodásban rejlő lehetőségeket és javasolta az öntözéses gazdál­kodás minél nagyobb fokú felfej­lesztését. A szocialista gazdaságok 1962-ben az eredeti 270 ezer hol­das terv helyett 350 ezer holdon valósították meg az öntözéses gaz­dálkodást. S hogy milyen komoly munka folyik az öntözéses gazdál­kodás fejlesztésének területén, azt jól példázza a következő adat: az idén „csak” 120 millió forint ér­tékben hozunk be küldföldrői ön­töző-berendezéseket, és 1965-re az öntözött területet 650 000 ezer holdra növeljük, míg a távlati tervekben kereken kétmillió hold kerül öntözés alá. Ez pedig azt je­lenti, hogy néhány év alatt két­millió holdon tudunk megszaba­dulni az aszály okozta termes­csökkenéstől. Az öntözéses takar­mánytermesztésnek az állatte­nyésztés növelésében is nagy je­lentősége van, mert kevésbé for­dulhat elő, hogy a nagy gonddal felnevelt állatállományunk tönk­remenjen vagy visszaessen azért, mert a szükséges takarmány­mennyiség a közbejött aszály mi­att nem termett meg. Ennek a nagyszerű munkának a megvalósítása szolgálatában a szarvasi felsőfokú mezőgazdasági technikum úttörő munkát végez. Nemcsak szakembereket képez az öntözéses gazdálkodás felfejlesz­téséhez, de egyben Tessedik nyomdokain haladó lelkes tanári kar kutatja a VIII. pártkongresz- szus célkitűzéseinek megfelelően azokat a tudományos módszere­ket, eljárásokat, amelyeknek az alkalmazásával a legeredménye­sebben lehet hazánkban az öntö­zéses gazdálkodást megvalósítani, és nemzeti jövedelmünket gyara­pítani. ban is rögzítették, hogy egymást segítik a munkában, tanulásban. Minden hónap utolsó vasárnap délutánján összejöttek a tsz köz­pontjában, ahol megbeszélték, hol és kinél van lemaradás, mit és ho­gyan segítsenek. Szeptemberben hárman iratkoztak be az általános iskola esti tagozatára. A többiek ezüstkalászos tanfolyamra járnak. Fazekasné a brigádvezető tanulás­ban is példát mutat. Ö is most végzi a VIII. általánost, pedig tá­vol a falutól, tanyán lakik. Nem kellemes este 10 óra után, amikor a tanórának vége van, esőben, sár­ban, hóban, fagyban kilométereket gyalogolni. De otthon is akad munkája bőven. A két iskolás gyermekének is sokat segít a tanu­lásban. A nyolctagú női brigád szóra­kozni, kirándulni is együtt jár. Moziban, színházban is voltak kö­zösen, sőt a nyáron vasárnapon­ként buszkirándulást is szerveztek; Együtt ünnepük a név és szüle­tésnapokat is. Egymás ruháit is megvarrják. Egyszóval örömben, bánatban összetart a brigád. Nem kis dolog ez, hiszen közülük öten vannak olyanok, akik csak 1—2 éve tagjai a termelőszövetkezet­nek. De az egy évi kollektív mun­ka egész közel hozta egymáshoz őket. A női brigád kivívta a férfiak elismerését. Ma már nem nevet­nek rajtuk, sőt elismeréssel beszél­nek szorgalmukról. Már olyan hangok is hallatszanak, hogy a ta­vaszi munkák megkezdéséig a fér­fiak is alakítanak brigádot, mely a szocialista cím elnyeréséért küzd. A nyolctagú szocialista női brigád létszáma hamarosan húsztagúra emelkedik, mivel azok is csatla­koznak a győztes brigádhoz, akik év közben lemorzsolódtak. Ebben a gazdasági évben a mezőberényi Aranykalász Termelőszövetkezet­ben már két brigád küzd a szocia­lista cím elnyeréséért, egy női és egy férfi. Csepkó Eta Veszélyben a vadállomány Az idei „nagy télben” veszély­be került az ország híres vadál­lománya. Az utóbbi napokban megkezd­ték az etetők számának szaporí­tását, illetve az etetőhelyek ki­szélesítését: a vastagabb hóval borított helyeken hóekékkel tör­nék csapást az apróvad számára az etetőhelyekhez, több vidéken a vastag hóréteg felett a fák de­rekához kötözik a ^zénát, s há­rom-négy naponként megújítják az adagokat A Magyar Vadászok Országos Szövetsége külön felhívja a va­dásztársaságok figyelmét a hasz­nos vadmadarak, elsősorban a fogoly és a fácán védelmére. Szükségesnek látszik, hogy a vadrejtő bozótok környékére, a gyepük mellé, bokrok tövébe he­tenként legalább kétszer szórja­nak ki kukoricát, árpát, kölest, cirokmagot vagy rostaaljat, gyommagvakat, s a tél közepé­től kezdve gondoskodjanak egy kevés olajosmag: napraforgó- mag, kendermag, lenmag, olajpo­gácsa-morzsa stb. adagolásáról is. (MTI) “71 —l A kondorost Dolgozók Termelőszövetkezet 7000 kh-as gazdasága, azonnali be lépésre keres főiskolai végzettség­gel és legalább 10 évi nagyüzemi gyakorlattal rendelkező főállattenyésztőt és egy tő nagy gyakorlattal rendelkező gépműhely vezetőt Fizetés megyezés szerint, felvétel esetén útiköltséget térítünk. 81244 öntözés a biztonságos termelés alapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom