Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-29 / 23. szám
BC3. Január 29. 4 Kedd Az első hetek tapasztalatai a» Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalatnál Az Orosházi Vas. és Kályhaipa. li Vállalat történetét nehéz lenne iratokból kihámozni. Miből indult, hogyan fejlődött évről pvre, meddig jutott... ? Az ilyen kérdésekre adott számadatok nem festenének hű képet róla. Hiányoznék azokból az élet: a munkások és a vezetők küzdelme, törekvése, hite. Erősödnie, fejlődnie kellett a vállalatnak, melyhez odakötötték a sorsukat. S várhattak-e másra, aki a gesztenyét kikaparja a hamuból? Az egykori manufakturális jellegű Il-es számú üzem is szépen fejlődött S az eredmény most nem annyira kívül, mint belül mutatkozik meg. Elsősorban pedig a gyártmányok fajtáin, mennyiségén, minőségén, aa előállítás gazdaságosságán. Az üzem dolgozói sokszor egészen merész feladatokat is vállaltak. Amikor gépek, eszA Hoffer-traktorhoz készülnek a szíjtárcsák. Basch Jenő meós, Pólyák János esztergályos munkáját ellenőrzi. közök nem álltak rendelkezésükre, menet közben készítették el azokat Mindenki annyit tett a „közösbe”, amennyire csak képes volt Fúrtak, faragtak, ésszerűsítettek, újítottak, gépeket konstruáltak, s ebben a küzdelemben edződött, összekovácsolódott a kollektíva, amely ma már valóban az üzem gazdájának érzi magát Sokat tapasztaltak. Tudják, az eredményt nagymértékben befolyásolja, hogy hogyan kezdődik az év. Minden kiesés megbosszulja magát És most?... A lakatosok többek között azon tanakodnak, hogy az új művezetőinek hogyan tudnának nagyobb segítséget nyújtani. — Eddig Csepregi elvtárs nem osztotta meg velünk a gondjait, — mondja Máté Mihály lakatos — s ebből sokszor nézeteltérések származtak. 110 embert irányítani segítség nélkül nem lehet Ezt a kérdést fejtegeti Otlecz Zoltán lakatos is, amikor a műve- zető sok irányú tevékenységéről beszél. — Még a tüzelőbeszerzés Is az 6 gondja. Ilyen körülmények között képtelen irányítani a termelést. Nem vádaskodnak, céljuk a segítés. Javaslatot is tesznek: műhelyenként jelöljenek ki csoport- vezetőket, akik a termelés egy-egy szűkebb körét fogják össze. A mű. 'l'awtr Ferenc esztergályos: Hát majd megoldom. vezető adjon nekik feladatokat és a végrehajtást tőlük kérje számon. Így nem kell majd mindenkivel külön-külön foglalkoznia Mihálka Ferenc, az egyik legjobb csiszoló. Helyes az érvelésük. A szervezést kell javítani. Üj művezető kerül Csepregi elvtárs helyére, aki minden bizonnyal meg is érti majd ezt. Az év kezdetén vagyunk, sok más feladatot is meg kell oldani. A vállalat új típusú satura kapott megrendelést, most azonban még régi fajtát is gyártanak. Nem lesz könnyű az átállás. Ha nem vigyáznak, kiesés következik be a termelésben. — Nem szeretjük az év végi hajrát, — jegyzi meg Otlecz Zoltán, de mindjárt folytatja: — Hát majd jó előre felkészülünk arra, hogy elkerüljük. Egyébként már tettünk is javaslatot erre a műszála vezetőnek. Az ipari tanulók nevelésére terelődik a szó. Ifj. Karkus Zoltán veszi most át a prímet' — Az elsőévesek főleg takarítanak, csak a másodévesek kerülnek a géphez. Ök is ritkán. Nem bízzák ezeket a fiatalokat egy jó szakmunkásra. Pedig így kellene ezt megoldani — mondja. B. Kovács István géplakatos már nyugdíj -előtt áll. A járvasi- lózó hidraulikus berendezését készítik. Nagy szakmai felkészültséget és elmélyülést igénylő munka. Amikor azonban az ipari tanulókról beszélünk, 5 is felfigyel. — Én 1918-ban szabadultam, bizony akkor többet követeltek tőlünk. A III, évesek éppen úgy i dolgoztak már, mint a segédek. Csak így egyszerűen mondja, nem fűz hozzá semmit. De a véleményét ez is kifejezi. i Egyébként úgy látja hogy az j üzemben jól kezdődött az év. Tapasztalt ember, helyesen következtet. S nem mondanak ellent a fiatalabbak sem. Nincs is erről szó, csak éppen többet, jobbat szeretnének. < És mindenütt ezt haíllom. A csiszolórészlegnél Benkovics Sándor, a galvanizálóknál Lantos János, az esztergályosoknál Biacsi Lajos és még sokan mások azt ! mondják: a meglévő hibák ellenére is bizakodva tekintünk az év elé. Pásztor Béla 106 De hát akkor mine vár még Aszker? Vagy úgy döntött, hogy ott azon a helyen akar meghalni? Elbúcsúzni az élettől csak úgy, hogy ellenállás nélkül adja meg magát a halálnak? Nem, erre egy percig sem gondol. De nincs ereje, hogy továbbmenjem. Akkor tehát el kell’ rejtőznie. Minél gyorsabban, el innen, amilyen messze csak lehet az országúitól!... Aszker az árokpart kiszáradt fűcsomóiba kapaszkodott, ép lábával előretolta magáit, s kúszva indult a földek felé. így ni ... Most aztán egy jó kis helyet kell találnia, ahol meghúzódhat, ahol nem olyan köny- nyen lelnek rá... A barázdák és a derékig érő, kar vastagságú kórók, giz-gazok között kúszva, kanyarogva, könyökét a laza, omlós talajba fúrva távolódott az országúttól. Az összeroncsolt lábát már nem érezte: a fájdalom feljebb húzódott, a hátába, a nyak- szír tjébe, a halántékába. MintA HAJTÓMŰ ÉS FELVONÓGYÁR 5. számú gyáregysége Békéscsaba, felvételre keres nagy gyakorlattal rendelkező szerszámszerkesztő mérnököt vagy technikust Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: Békéscsaba, Kazinczy utca 1/5. 08155 f 1963. január 29., kedd. Emanuel Svedenborg 275 évvel ezelőtt, 1688. január 29-én született Emanuel Svedenborg svéd természetkutató és filozófus. Értékesek kristálytani kutatásai és a fémkohászatra vonatkozó munkái. Filozófiájában a miszticizmus túlzásába esett, őí tekintik az okkultizmus egyik megalapitó- jának. Ellene írta Kant: Egy léleklátó álma (1766) című művét, * — 105 évvel ezelőtt, 1858-ban e napon halt meg Lendvay Márton színművész. Keserves vándorszínészi évei után 1838- tól a Pesti Nemzeti Színház tagja lett. Rendkívül sokoldalú tehetség volt, operákban, szerelmes és tragikus szerepekben egyaránt színjátszásunk legnagyobbjai közé emelkedett. Szobra a mai Nemzeti Színház mellett áll. 3 — 45 évvel ezelőtt, 1918. január 29-én Kijevben általános sztrájk tört ki. „Négy nemzet” farsangja Eleken Eleken, a „négy nemzet falujában” sváb-bált rendeznek február 16-án, a községi művelődési házban. A határmenti község német származású lakói közül többen egykori népviseletükbe öltöznék, és sajátos zenekaruk kíséretében régi népdalokat énekelnek, eljárják feledésbe merülő táncaikat vendégeik jelenlétében. A német nemzetiségűek ősi szokásából ered az eleki farsang, amelyet a felszabadulás óta a község ma gyár, román és szlovák lakóinak részvételével is, már minden év farsangjának keddjén hagyományosan megrendeznék. Reggeltől álarcos, jelmezes „körmenet”, kocsikeréken forgó menyasszonynak és vőlegénynek öltöztetett bábukkal — Hansl-val és Krédl-vel — járja végig a falu utcáit, nagy zenebonával. Fiatalok és öregek kolbászt, fánkot és bort gyűjtenek a házaknál, nagy látványosság és nézősereg közepette, s a jóval megtelt kocsikkal a községi művelődési házhoz vonulnak. Ott kezdődik a falu reggelig tartó nagy jelmezes bálja, amelyben a sok enni. és innivalót közösen elfogyaszitják. ha ezer kalapács verte volna vadul a testéi. Gyorsabban, gyorsabban!.. . Már nem tudta érzékelni az idő múlását. Csak a2it tudta, hogy valami, ami nálánál is erősebb, űzi, hajtja előre. Vajon a felderítő edzett akarata, önfegyelme készteti arra, hogy ne adja meg magát a sorsnak, hanem emberfeletti erőfeszítéssel, elcsigázott testtel vonszolja magát tovább, beljebb a földeken, minél messzebb az úttól? Vagy pusztán csak az életösztön diktálja minden mozdulatát? Ki tudja? Alighanem ez is, az is. A tankok zörgése, motorjaik bugása egyre erősebb lett A robaj csakhamar fülsiketítővé vált S Aszker mozdulatlanná merevedett. Ha felemelte volna a fejét, látta volna, amint megállt az úton egy szürke lánctalpas óriás, s mögötte két teherautó, katonákkal. De Aszker arcát a földbe fúrva hasalt egy gödör alján. Már teljesen elhagyta az ereje, az átélt izgalmaktól és az egyre elviselhetetlenebből kínzó fájdalomtól aléltan, fólholtan nyújtózott el. A katonák leugráltak a teherautókról, s odaszaladtak az út- szélen veszteglő két személykocsihoz. A tank tornyának felcsapódott a teteje, s egy tiszt emelkedett ki rajta. — Mi az ott? — kérdezte. A Gefreiter, aki Torp fölé hajolt, felkapta fejét, — Civil. — Él? — Már nem. — Kutassák át a zsebeit. A Gefreiter végignézte Torp összes zsebét, aztán felállt — Hé, kinél van egy zseblámpa? Odament egy katona hozzá. A zseblámpa fénye először a Gefreiter mellén táncolt, majd megállapodott a kis igazolványon, amelyet a tiszthelyettes a kezében tartott. — Abwehr-igazolvány — szólt oda a tankban álló tisztnek a Gefreiter. — Adolf Torp Sturmführer. — Ezek Ök lesznek! — A tiszt intett a katonáknak. — Gyorsan, kocsikra! — Nem kellene itt körülnézni? — kérdezte bátortalanul a Gefreiter. — Azt hiszed, hogy ölhetett kézzel várnak itt téged, mi? — fakadt ki a tiszt. — De mi legyen a holttesttel? — Vigyétek le az úttestről, fektessétek le oda a földre. Ha visszafelé jövünk, majd fedtesz- szük a kocsira. A tank tornyának teteje lecsapódott. A katonák az út mellé helyez'ék a hullát, aztán gyorsan felugráltak a két teherautóra. Felbúgtak a motorok. A tank megmozdult, s zörögve indult tovább, nagy ívben elkerülve Upitz és Torp kocsiját. A két teherautó követte. Jó néhány perc telt el, míg Aszker megmoccant, s felemelte a fejét. A tank zörgése már csak messziről hallatszott, s hamarosan ismét csend ült a tájon. Abból az irányból, amerre a tank és a két teherautó ment, nemsokára távoli robbanások tompa lövések halla*szottak. Két felvillanó fénycsóva világította meg a horizont alját egy pillanatra. Utána néhány lövés
