Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

IMS. január 4. 5 Péntek JCMik MOZINHAT — Beszélgetés a gyulai Erkel mozi dolgozóival ...............................“".'»« w ww.wimnoBo ifi ■1,1»,l«JM> MOTU JOOI A külcsínt tekintve, bi­zony szerény kinézetű a gyulaiak Erkel mozija. Az ülőhelyek sem kényelme­sek, a vetítő-berendezés pe­dig elavult. A helyiséget eredetileg nem mozinak szánták. Ma is, az épület másik felében hivatalos he­lyiségek, a KIOSZ irodái vannak. Mindez nem von- zóerő, és mégis az eredmé- 0 nyék azt mutatják, hogy lá­© togatottság dolgában ez a kultúrintézmény nem mos- tohagyerek. Ott jártunkkor Temesvári György né üzemvezető hivatalos ügyben távol volt, azonban beszél­gettünk a mozi néhány dolgozó­jával, így többek közt Kiss Ist­ván gépésszel, Török Miklósné pénztárossal. Mindketten már he­tedik éve vannak ott. Stír Mária fűtő, viszont csak két hónapja dol­gozik a mozinál, így aztán a régi és friss benyomások alapján alakult ki a beszélgetésből a je- lenlegi összkép. A háromszáz ülőhely rendsze­rint mindenkor megtelik közön­séggel. Ennek oka a moziba láto­gatók és az ott dolgozók közvet­len, szívélyes kapcsolatában rej­lik. Ezt alátámasztja a pénztáros véleménye is. Jól tudja mindenki, hogy mennyire áldásos vagy káros az, hogy a pénztár mögött milyen természetű ember ül; olyan-e, aki kedves, készséges és türelmes, mert tudja, hogy ő van a moziláto­gatókért és nem fordítva, vagy pe­dig türelmetlen, „ki, ha én nem” típus. Törökné azzal dicsekszik, hogy a közönség és ő nagyon jó­ban vannak. — Már kérés nélkül is tudom, hogy ki, melyik helyen szeret ül­ni és oda adok jegyet — mondja. Ez persze a mozin belüli része a dolognak. De mi van azon kí­vül? Az Erkel mozi hét dolgozója, az üzemvezetővel együtt, részt vesz a közönségszervező munká­ban. Persze nem mechanikusan, nem úgy, hogy „jónapot embe­rek, járjatok moziba”. Fontosnak tartják, hogy a műsor filmjeit el­sősorban ők, a propagálók ismer­jék. Emiatt elolvassák azok tartal­mi sillabuszait, hogy mire vetítés­re kerülnek, a közönség körében már tudjanak is róluk. A mozi­iroda falán ékeskedő két oklevél tanúsítja, hogy példamutató mó­don tevékenykednek. A szervezésnél nem felejtenek ki egyetlen területet sem. Elláto­gatnak üzemekbe, iskolákba, ter­melőszövetkezetekbe, mindenho­vá. Sok helyen helybeli önkéntes szervező is van, mint például a Gyulai Harisnyagyárban Rácz G. József, aki nagy buzgalommal szervezi az üzemi dolgozókat mo­zilátogatásra, tisztában lévén a film nagy népművelő jelentőségé­vel. Ugyancsak lelkesen mozgósít­ják mozilátogatásra népüket az MTH < • ipari tanuló-iskola - • tanárai. — Mikor ifjúsági előadásokat ren­dezünk, az iskolák közül ők jön­nek legnagyobb létszámmal — mondják a mozi dolgozói. Akad azonban lehangoló eset is. Az egyik termelőszövetkezet el­nöke kijelentette: inkább meccsre megy és italra' költ, semhogy mo­zira „pazarolná” a pénzét. Mikor a könyvelőjük a jutalom-bérletek számláját eléje tette, nem volt hajlandó aláírni. Pedig a tsz­könyvelő szerint, kulturális célra van pénzük szépen. A többi gyu­lai szövetkezet viszont sorra vá­sárolt jutalom-bérletet a munká­ban példát mutató tagjai részére. Ezekből a szövetkezetekből a tagság egyébként is szeret moziba járni. Tagadhatatlan, hogy a televízió megjelenése óta sok készülék tu­lajdonosa otthon néz „mozit”. Ez azonban csak fél-, sőt negyed igazolása annak, hogy miért csökken a mozilátogatóik száma. Éppen a gyulai Erkel példája mu­tatja, hogy a filmkedvelők tábora nem csökken, sőt gyarapodik, ha szakadatlanul tájékoztatja, buz­dítja közönségét a filmszínház, s ha ki tud alakítani vele egy ben­sőséges, közös légkört. A nézők egyik vastag ágba kapaszkodva a fal tetejéig kúsztak. Onnan már könnyűszerrel le tudtak ereszkedni a parkba: — Ljulkó- nál volt kötélhágcsó. A gazos, elhanyagolt, buján benőtt park belsejébe egy kis sétány vezetett Aszker és tár­sai a fák sötét árnyékába rejtőz­ve, óvatos léptekkel indultak el ezen a sétányon. Időnkint meg­álltak és hallgatóztak. Valahol őrnek kellett lennie a parkban. Ljul’ko százados, amikor a kas­télyban tett második látogatásá­ról jött visszafelé, egy kis sze­mélyszállító teherkocsival talál­kozott útközben. Az autó hat katonát vitt a kastély felé. Este történt a dölog, s ebből feltéte­lezni lehetett, hogy az SS-tábor­nokok éjszakai őrzésére mentek a katonák. Az út felénél járhattak, ami­kor észrevették az őröket Asz­kénék — a bokrok mögé rejtőz­ve — lélegzet-visszafolytva követ­ték tekintetükkel a sétányon ki­mért léptekkel haladó két gép- pisztolyos katonát. Olyan közel haladtak él mellettük az őrök, hogy akár kézzel is megérinthet­ték volna őket Aszker és két társa kivárta, amíg veszélytelen lesz a helyzet, aztán folytatta az utat. A sétány végére értek. Egy tisztást láttak maguk előtt. A tisztás közepén állt á kastély főépülete. Alacsony sövény övezte a kastélyt Az ódon épület egyetlen abla­ka sem világított. Mozdulatlan­nak látszott minden. Csak a be­járat előtt fei-alé járó őr léptei alatt recsegő homok alig hallha­tó zaja tönte meg,a csendet. Ha­marosan megjelent még egy ka­tona, amely az épület körül járt körbe-körbe. — A negyedük — szólalt meg Ljulko. — Azt hiszem, ennyi az egész őrség. — De hiszen hatan voltak — vetette közbe Percev. — Kettő minden valószínűség szerint pihenőben van. Majd váltják őket. — Ez csak feltételezés — kap­csolódott a beszélgetésbe As2fker is. — Hányadik ablak? — Hetedik a bejárattól, balra. Az épületet körbejáró katona ismét megjelent. — Egy perc — mondta Percev, aki azt figyelte, mennyi idő alatt járja körbe a kastélyt az őr. Vártak. A fegyveres katona még háromszor kerülte meg az épületet. A következő pillanatban kí­gyóit egy lámpa a főbejáratnál, világos lett az egyik ablak is, s még két őr jelent meg a ház előtt — Ne! — suttogta AszíkerPer- cevmek, miközben visszarántotta az őrnagyot árnyékosabb helyre. zöme ugyanis nem elégszik meg a tévében játszott néhány — ré­gebbi — filmmel. Ennél már na­gyobb az igénye, s ez az éhség nemcsak a szélesvásznú és a szí­nes filmekre vonatkozik, hanem minden filmre, kivétel nélkül. A „nagyobb kép” lenne a vonzóerő? Kétségtelenül az is, a gazdagabb műsor is, de a tömegben való kö­zös műélvezet lélektani hatása sem lekicsinylendő. Azonban mindamellett nélkülözhetetlen a mozilátogatók érdeklődésének sza­kadatlan ébren tartása, a mozi és a közönség közti állandó, jó kap­csolat. Ugyanakkor arról, a még „fel nem tárt” rétegről sem szabad a közönségszervezésnél' megfeledkezni, amelynek tagjai í idejüket és pénzüket nemegyszer j haszontalan időtöltésre pazarolják ! vagy munka után, otthoni termé­ketlen semmittevésben tespednek. Egy bizonyos: a mozik alkonyá­ról beszélni ostobaság, miként azt a gyulai Erkel mozi példája is bi­zonyítja. H. R. A nagyváros örömei Francia filmet játszik 1963. január 5-től 6-ig a gyulavári Nép mozi. A vidám film sok szórakozást, kacagást rejteget és ügyes, találó jelenetekben mutatja be a nagyvárosi francia kisember minden­napjait. *■ Ügyesek vagytok, kisdobosok! — Egy kis „Ki mit tud” játék tanulsága — Mondják, hogy Békéscsabán, az ötödik kerület­ben 1963-bam meg­kezdik egy nyolc* tantermes, telje­sen modern általános iskola építését és 1964-ben be is fejezik, át is adják. Nagy szükség van rá, mivel az 5-ös meg a 6-os számú régi iskolaépületek mér képtele­nek befogadni a mind több tanu­lót, s emiatt — szükségmegoldás­ként — szanaszét a kerületben ideiglenes tantermeket létesítettek lakóházakban. Ilyen okból született a 6-os szá­mú iskola egyik kihelyezett osztá­lya a Bessenyei utca egyik házá­ban, negyedikesek részére. A jel­zése „IV/b”. Mindössze 7—8 hetes. — Nem lehet kodkáztatni. El­ronthatjuk az egész dolgot. Alighogy elhangzottak Aszker szavai — szinte válaszként azok­ra — valahol a kastélypark mé­lyén ugatni kezdtek a kutyák, s az épület újabb ablaka lett nyomban világos. — Mitévők legyünk? — suttog­ta Percev. Aszker nem felelt. Meghiúsult az egész terv, amelyet a két SS- tábornok és Freed Thedder be­szélgetésének lehallgatása után állított össze a csoport. A terv főcélkitűzése az volt, hogy meg­szerezzék annak a kémösszekö­tőnek a címét, aki Seiferték és Thedder között tartja majd a kapcsolatot. Aszker ebben a pil­lanatban elállt a tervtől, hogy behatolnak a kastély dolgozó- szobájába. A legkisebb pontat­lanság, egy apró véletlen eset, s kárbaveszhet még az is, amit pe­dig olyan emberfeletti erőfeszí­tés árán sikerült eddig elérniük. — Mit csinálunk? — ismételte a kérdést Percev. — Visszamegyünk. Aztán majd meglátjuk ... A park sétányán, a csipkés fo­gazató, fal tövében s a bogárhátú hídon ismét végigsuhant három árny. Aszkerék távolabb mentek az úttól, a sűrűn benőtt mogyoró­bokrok felé. Ott várják meg a reggelt, mert éjjel a városba menni nem volt tanácsos. (Folytatjuk) Hófehérre meszelt falú, higany, gőzvilágításu modern padokkal el­látott helyiség, de ez még nem minden. Ancsin Pálné, 42 leány és fiú anyai nevelője, sugárzó arccal meséli, hogy a szülők mennyi min. dent tettek azért, hogy gyerekeik­nek ne csak tantermük, hanem ki. cslt otthonuk is legyen a IV/to. Mennyezetig érő fikuszt és sok más szobanövényt hoztak, az abla. kokra függönyöket aggattak, a falon képek, a földön a mamák ál. tál szőtt szőnyegek ... Látszik, ér­ződik, hogy az osztály és a szülők közt bensőséges kapcsolat alakult ki. De kapcsolatot tartanak a négy-bések külfölddel is. Az egyik sarokban cserepes virágokkal ke­retezetten játékok, bélyegalbumok, fényképek, zászlók, könyvek, leve­lek — mind-mind a drezdai pajtá­sok ajándékai, akikkel ők szoros levelezőviszonyban állnak. Az egyik falon Gagarin arcképe, nem­csak a világ első űrhajósa iránti tiszteletből, hanem mert a negy­venkét gyerek — mind kisdobos — Gagarin-raj néven tömörült kis­dobos munkára. Ennek egyik ered. menye az a szép kötésű album, mely 1700-tól kezdődően foglalja magába Békéscsaba, azon bélül pedig Jamina, vagyis az ötödik ke­rület történetét. A gyűjtést, neve­lőjükkel, maguk a négy-bések vé­gezték. Máriával, a csabai úttö- rőház igazgatójával be­nyitunk hozzájuk; kék- nyakkendősen, kisdobos ában találjuk valameny- nyiüket. Jelentős napjuk van. A Kulich Gyula szemle keretében műsoros estet, amolyan „Ki mit tud”-ot tartanak. Pon­tokra megy a játék, nagy az iz­galom, hogy közülük kik kerülnek a rajból a csapatversenybe és így tovább. Csizmadia Margit, ez a mindig mosolygó, ötödik éves sze. gedi tamárképzőfőiskolás, aki szak- gyakorlaton van itt Ancsinné elv. társnő oldalán, nagy ambícióval segít az „osztályfőnök néninek” a műsor elindításában. Hasonló mó­don járul ehhez Leier Katalin, Szabó Angéla és Tóth László. Ök mint felsőosztáJyosck és mint út­törők patronálják a IV/b-t; Tóth Lackó valóságos ezermester. Segít, Most, hogy Lakos egyenn rendez és tangóharmónikájával fáradhatatlanul kíséri az énekszá­mokkal előrukkolökat, sőt ver­senyen kívül maga is muzsikál. Je­les tanuló, amellett jó tornász és sokoldalúságával, példás magatar­tásával nagyszerű hatással van. az osztályra — súgja nekünk Ancsin elvtársnő. versengés. Először as egész osztály produ­kálja magát. Kisdo­bok, xilofonok ke- ő és az osztályfő­nök néni karmesterkedésével egy_ u-ást követik a magyar és más né­pek dalai. Ezután „magánszámok” következnek: szavalatok klasszi­kus és mai költők verseiből, éhek­és hegedűszólók, monológok, bű­vészmutatványok. Édes dolog, mi­kor az egyik „bűvész”, a kis Szpis. ják János, mivel a mutatványhoz segéderőre van szüksége, nagy ko­molyan odaszól a padban ülő egyik osztálytársának: — Gyere ide kisfiú, segíteni... Ám nemcsak egyéni, hanem cso­portos műsorszámok is vannak. Lányok, fiúk kórusban énekéinek magyar, szlovák népdalokat, indu­lókat, s jelenetet is mutatnak be a Pál utcai fiúkból. Ez a kis vetélkedő is bizonyítot­ta, hogy hányféle egészséges ké­pesség, hajlam, ügyesség bukkan­hat elő gyermekeinkből ilyen al­kalmi bemutatkozáson; mind- mind olyan előnyös tulajdonság, ami jóleső ráadás az iskolában ta­nultakra. Ennek az iskolai „Ki mit tud”-nak az sem megvetendő erkölcsi bevétele, hogy nem egy — kezdetben bátortalan, lámpalázas kis szereplő — az előadás hevében és pajtásai lelkes tapsának a hatá- sára kap egyéni képességébe vetett hitet és még nagyobb kedvet a kö­zösségben éléshez. Ancsán Pálné és a szakgyakorlatos Csizmadia Margit nem utolsósorban ezzel a pedagógiai szándékkal rendezte a Kulich Gyula szemlével kapcsola­tos vetélkedőt. hallgatjuk a Gagarin, raj indulóját, arra gondolunk, hogy akár tovább jut a raj a szemlén, akár nem, az osztályon •belüli erkölcsi sikerrel máris el­érte nevelő hatású célját. Huszár Rezső Miközben vigyázz­állásban Kezdődik a nemes r ülnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom