Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

I®6Í. december 33.

2

Vasárnap

Ä megtalált jSwő

Árpád-telep már évek óta elégedettséggel húzódik Végegyháza mellett Régen uradalmi központ ▼olt Ennek ma már nyoma sincs De várjunk csak. A gazdatiszt egykori lakásán több mint egy évtizede a Szabadság Tsz bölcsője ringott Ma itt van az üzemegység központja. A pusztán, ahol alig állt egy-két ház, közöttük a cselédsor, ma egész falu van. Száz család háza lapul az akácosok mentén. A házak többsége kétszobás, • üveg-veramdás, olyan, amilyen legjobban illik az emberséges élethez. Benyitok az egyik kiskapun.

Dél van. A család megebédelt. A ház asszonya igen gyorsan lerámolta az asztalt, így Szénásd Lajost, az Árpád-telepi brigádvezetőt könyv mellett találom. A VTII. általános egyik könyvét böngészi. Tanul. Vizsgára készül.

— A KISZ-titkáirt keresem, kérnék útbaigazítást, hol találhatom.

Szénás! becsukja a könyvet. Beülünk az autóba. Útközben mintha valamit mondani akarna, veti a volánra kérdőn a szemét.

— Jól megy?

— Tűrhetően.

— Jövőre én is veszek egyet — nevet Lehet, hogy a hétköznap alatta vagy előtte trappoló „szőrös BMW-t” Moszkvicsra, vagy éppen Skodára cseréli. Közben megérkezünk a KISZ-titkárékhoz. Alig állunk meg, az utca kerítése mögül egy vidám, pulykatojásos, kerek arcú lány lép elő.

— Hát te nem mentél ki? — szólítja meg a brigádvezető.

— Mintha tudtam volna, hogy jönnek, s vártam, nem akartam, hogy bekarisztolják értem a határt — mondja széles, fiatalos jókedvvel.

— És a többiek?

— Dolgoznák.

Betessékel a tiszta szobába. Az asztalon szép terítő. Az ágyak is magasak. Sarkosak. Rajtuk is szép a takaró. A búboskemencét — látszik — nyugdíjba készítik. Mellette már ott az orosházi vagy a szarvasi hordozható csempekályha.

Közben belép a kiváncsi apa, Balázs bácsi. Nekidől a kemencének, mintha melegedne, s hallgatja lányát, ahogyan a máról vall. Elnézem az idős embert. A régi uradalom cselédlakásai, a közös konyha filmkockái peregnek le szemem előtt, ebben a nagyot változott világban.

A fiatal lány hellyel kínál. Körülüljük az asztalt. A brigád vezető szólal meg:

— Év elején még tizenegyen voltak. Ennyien vállaltak területet, kukoricát, cukorrépát és más növényt. Jól dolgoztak — fordul Balázs bácsi felé. Az bólintással nyugtázza a brigádvezetőt. — Húsz hold kukoricával és 15 hold répával neveztek be az ifjúsági versenybe.

A lány alatt megreccsen a szék. A brigád vezető rátekint.

— Tudja — találja fel magát a helyzetben — beneveztünk a 30 mázsás kukoricatermesztési versenybe. A tsz 24 mázsa, átlagtermést tervezett arról a területről is, amit mi műveltünk. Jól megkapáltúk és 33,53 mázsa szemtermést értünk el.

Ügy érezzük, itt nem járt az aszály. Pedig Végegyházát sem kerülte el. Itt is megmutatta farkasfogát. Ha nem jön, talán anynyi kukorica terem, hogy beszakad alatta a föld.

— Mélyszántás, jó tavaszi munka meg jobb növényápolás — magyarázza Szénási elvtárs — az agrotechnika ide is bevonult!

— De be ám! — jegyzi meg Balázs bácsi.

— És hol volt az a jó föld, ahol ebben a lélekölő időben ennyi kukorica termett? — vetem közbe.

— Az Aradi út mellett, ott, ahol a tsz többi kukoricája volt. Az egyik tábla széléből hasítottuk ki a 20 holdat. Ez lesz a tiétek, mondta nekik az elnök — beszéli Balázs bácsi.

— És a fiatalok munkája csodát varázsolt.

— Egy-egy méterben 10—11 tő kukoricát olvastam meg — dicsekszik a brigádvezető.

— És mit kaptak ezért a rekordtermésért a fiatalok?

— Amit a többiek! Munkaegységet és prémium-kukoricát. A terven felüli termés 25 százalékát mór ei is vitték. És még munkaegységenként négy kiló kukoricát osztunk zárszámadáskor.

— No, de a répa sem volt kutya — vált át Balázs bácsi. — Nem lehet az ásót a sorjába nyomni, olyan sűrűre hagyták.

— A holdanként! tervet 192 mázsára állapították meg — szól közbe a brigádvezető. — Nem kis dolog!

— Mennyi termett?

— Amit a fiatalok munkáltak, as 220 mázsát adott

— A kereset? — beszélgetünk „ovább.

— Jó. Meg vagyunk elégedve —

szól Rozi derűsen. — Negyvenhárom forint 26 fillér a tervezett, s mi ennél többre számolunk. Ne értse másként, nemcsak mi fiatalok számítunk többre, hanem az egész szövetkezet.

Dolgosak, szorgalmasak az itteni emberek, de a fiatalok, az átlagembernél, itt is többet adnak. A kiszesek, mint Balázs Rozi is, 300 munkaegység felett teljesítenek. Molnár Erzsi az itteniek Bözsije, Popol Anna, Árpád-telep Pannija, Posztós Juliska, Juli, találkozásunk óta már szinte 300 munkaegység körül jár.

Itt Árpád-telepen valami csodálatos érzés fogja körül az embert, amikor arra gondol, hogy ide, az egykori pusztába nemhiába osont be az új élet. A brigádvezető sorolja, hogy a fiatalokban megtalálta a jövőt, azokat, akik képesek és szeretnek is nagy áldozatot hozni más emberek boldogságáért. így volt ez a nyáron is, ha valaki helyett kapálni kellett, mert lebetegedett, akkor a fiatalok mentek és segítettek. Még vasárnap is dolgoztak, nem is egy alkalommal.

Esténként összejönnek a klubban, tv-t néznek, olvasnak. Most az őszön és a télen pedig ezüstkalászos tanfolyamon, tsz-akadémián, a világ térképe előtt tanulnak és sokat-sokat olvasnak. Csillogó szemmel újságolja Rozi, hogy egy őszi vasárnap itt a száz család 800 forint értékű könyvet vásárolt! S mindez egy vasárnap. Sgy nap a 365 közül. S hogy a kép kerekebb legyen, talán még annyit: a tavaszon tizenegyen indultak, őszre tizenhatan lettek, s jövőre talán mind a huszonhat Árpád-telepi kiszes együtt lesz, s dolgoznak majd nagy-nagy igyekezettel, szívük diktálta tempóval.

Dupsi Károly

Janisár 15-töE a kongresszusi anyag lesz

a párloHtalás témája

Az MSZMP nyolcadik kongresszusának anyaga — a Politikai Bizottság határozatának megfelelően — minden oktatási formában és minden fokon egységesen, önálló témaként kerül leidolgozásra

1963 első félévében.

Az iskolán kívüli pártoktatásbm január 15-től kezdődően négy témában dolgozzák fel a hallgatók a kongresszus anyagát, mégpedig

egységesen a kongresszus rövidített jegyzőkönyve alapján. A pártiskolákon és a marxizmus—leninizmus esti egyetemeken a tanárok elméleti konferenciákon foglalkoznak az anyaggal, amelyet a kéthónapos és az öthónapos iskolák hallgatói összefüggő tematikában tanulmányoznak majd. (MTI)

Tájékoztató a Magyarországra látogató külföldiek gyógykezelési lehetőségeiről

Az Egészségügyi Minisztérium felhívja mindazoknak a magyar állampblgároknak a figyelmét, akikhez rokoni látogatás céljából külföldi állampolgár érkezik, hogy a vendégek megbetegedése esetén az orvosi, illetőleg kórházi kezelést a következőképpen lehet igénybe venni.

Ha valaki krónikus megbetegedését Magyarországon akarja kezeltetni, a kezelésért fizetnie kell. Kórházi felvétel esetén a gyógykezelésért a Pénzügyminisztérium Utal megállapított öszeget — napi 180 forintot — 10 napra élőre

'oe kell fizetni az illető egészségügyi intézmény gazdasági hivatalának.

Heveny megbe'egedés, illetőleg sürgős szükség esetén a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Bulgáriából és Romániából ideiglenesen Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok díjtalan orvosi kezelésben részesülnek. A többi országok állampolgárai ebben az esetben is kezelési díjat fizetnek.

Hírek Jemenből

—- A Pravda kommentárja —

Szanaa (MTI)

A szanaai rádió jelentése szerint a Jemeni Arab Köztársaság 56 millió dolláros kölcsönt kért Olaszországtól. Jemen ezenkívül hosszú lejáratú kölcsönért folyamodott az Amerikai Egyesült Államok kormányához.

A legújabb jelentések szerint Kanada és Üj-Zéland is elismerte a Jemeni Arab Köztársaságot.

Mit je ént,

hogy az Egyesült Államok elismerte lement?

Beljajev, a Pravda kairói tudósítója magyarázatot fűz ahhoz, hogy a washingtoni kormány elis.

Bábelőadás Békéscsaba összes óvodásai és iskolásai részére

Pompás kiállítású, kétnyelvű' mélynyomásos prospektus került a kezünkbe. Címlapjáról stilizált Napocska mosolyog ránk. Alatta a felírás: KPVDSZ Napsugár Bábszínház, Békéscsaba. A Nemzetközi Bábszövetség (UNIMA) budapesti kongresszusa alkalmával bemutatkozott hazai bábegyüttesek közül a békéscsabai lett az első. A Lenkefi Konrád vezette bábkol. lektívának a prospektusban németül és magyarul olvasható történetéből kiderül, hogy ez nem vélet len, hanem tudatos, rendszeres, fáradságos művészi munka eredménye. Az együttes nem versenyszerű alkalmak^ készül, hanem állandó hivatásának, a gyermekek és a felnőttek művészi szórakoztatásának él. A Télapó-ünnepségek »Uralmával Békéscsaba üzemei,

vállalatai részére, így többek közt a MÁV Vécsey utcai, az AKÖV Trefort utcai otthonában és a Szabadság Filmszínházban december 22-én és , 23-án ad műsort gyermek és felnőtt-hallgatóság részvételével. December 26-án délelőtt 10 órai kezdettel pedig a Balassi művelődési otthonban Békéscsaba összes óvodásai és iskolásai kedvéért, Milan Pavlik: Hóemberek című bábszíndarabját, Mengyán Mária rendezésében, továbbá a budapesti bábos-kongresszuson nagy sikert aratott Vásár című bábjátékot, Weöres Sándor és Kovács Ildikó művét, Lenkefi Konrád tervezésében és rendezésében mutatja be. Az ünnepi műsor után az együttes jelképes figurája: Napsugárka, a jelenlévő gyermekeket megajándékozza.

Willi, a teherautó sofőrje épp ekkor fejezte be a motor javítását. Lecsukta a motorház fedelét, s készülődött, hogy elinduljon a kocsival a gyárból. A kapu előtt utat engedtek a munkások a kifelé tartó teherautónak.

Utolsónak ért a gyár udvarára a hat fogoly. Két fegyveres őr kísérte őket. Tapogatózva lépkedtek az udvaron. Az erősen kivilágított műhely fénye után szó. katlan volt a szemüknek a sötét.

— Ott a kijárat — mondta Knis rövid tájékozódás után.

Knis abba az irányba vezette a csopottot, ahonnan a teherautó motorjának a zaja hallatszott.

Szemük lassan megszokta a sötétet. Néhány perc múlva már látták a teherautó körvonalait is.

Nem messze tőle emberek mozogtak. A fegyveres őrök sem láttak- jól a sötétben, s nem a hat fogoly után, hanem azok gyűrűjében közeledtek a kapu felé. Nem volt senki a közelben. Knis kihasználta a pillanatot, s a kezében tartott vasdarabbal lesújtott az egyik őrre. A SS-kato. na egészen halk, elcsukló hangot ejtett, s a földre rogyott. A másik katona a golyószórójához kapott, de már nem volt ideje a lövésre: hátulról őt is fej bevágták, s elterült a földön.

A foglyok felemelték a két katonát, feltették őket a teherautóra, majd maguk is felszálltak, s lehasaltak a kocsi aljára. Knis átkopogott a sofőrüléshez, jelezte, hogy indulhatnak. Willi gázt adott, s a teherautó kifordult a kapun.

Negyedóra múlva lángnyelv csapott a magasba a gyár épületei közül, s éktelen robbanás reszkettette meg a levegőt.

•

Az öreg Ludwig Müssél, az egykori fűszeres az ablaknál ült, a szobájában. Köszvény kínozta. Vastag plédbe csavart lába egy alacsony kis székein nyugodott. A tompa, de időnkint élesen a testébe hasító fájdalom fokozatosan ment a bokájától felfelé, a térde irányába. Ilyenkor igyekezett mindig elfoglalni magát valami, vei. Ezúttal az utcai járókelőket figyelte. Egy jó] öltözött férfin akadt meg tekintete. „Jó néki.

merte a Jemeni Arab Köztársaságot.

A tudósító többek között ezt írja:

az Egyesült Államok csak azután ismerte el a Jemeni Arab Köztársaságot, miután nyilvánvalóvá vált a feudális jemeni monarchia visszaállítására tett kísérlet kudarca. Nem arról van szó — mutat rá a tudósító —, hogy az amerikai imperializmus lemondott a forradalmi* * * Jemen befolyása ellen indír tott harcról, hanem egyszerűen csak taktikát változtatott. A Jemennel vívott nyílt harcot most az Egyesült Államok NATO-beüi szövetségese, Anglia folytatja.

Egészséges” — gondolta kissé irigykedve az öreg fűszej-es.

A férfi égyre távolodott. Néhány fa állt azon az úton, a fák lombsátra alatt pedig egy magányos házikó húzódott meg. Utána már kezdődött a pusztaság. A férfi elérte a fákat, s a következő pillanatban eltűnt a szilfák és a hársfák lombjai alatt.

Éles fájdalom szaggatta az öreg térdét. Hangtalanul felsóhajtott, kinyújtózott a karosszékben, s lehunyta a szemét. Néhány perc múlva, amikor egy kicsit szűnt a fájdalom, ismét az utcát nézte az öreg. Nem látott senkit. Tehát a férfinek — gondolta — mindjárt ki kell érnie a fák közül. De mi ez? Miért nem ért még mindig túl az erdőn? Hová lett? Bement a házba? Különös.

— Hilde! — szólt ki a szobából az öreg.

Kinyílt a szoba ajtaja, s Müssel felesége lépett be.

— Mit kérsz?

— Gyere ide. Ide az ablakhoz... Az a ház ott még mindig üresen áll?

— Már egy esztendeje. Hiszen tudod.

— Most ment oda valaki.

— Lehetetlen. Reggel eljöttem mellette, de akkor még lakat volt az ajtón, az ablakredőnyök le voltak húzva, mint eddig.

t Pedig odament — ismételte