Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

I®6Í. december 33. 2 Vasárnap Ä megtalált jSwő Árpád-telep már évek óta elé­gedettséggel húzódik Végegyháza mellett Régen uradalmi központ ▼olt Ennek ma már nyoma sincs De várjunk csak. A gazdatiszt egykori lakásán több mint egy évtizede a Szabadság Tsz bölcső­je ringott Ma itt van az üzem­egység központja. A pusztán, ahol alig állt egy-két ház, közöttük a cselédsor, ma egész falu van. Száz család háza lapul az akáco­sok mentén. A házak többsége kétszobás, • üveg-veramdás, olyan, amilyen legjobban illik az ember­séges élethez. Benyitok az egyik kiskapun. Dél van. A család megebédelt. A ház asszonya igen gyorsan le­rámolta az asztalt, így Szénásd Lajost, az Árpád-telepi brigádve­zetőt könyv mellett találom. A VTII. általános egyik könyvét bön­gészi. Tanul. Vizsgára készül. — A KISZ-titkáirt keresem, kérnék útbaigazítást, hol találha­tom. Szénás! becsukja a könyvet. Beülünk az autóba. Útközben mintha valamit mondani akarna, veti a volánra kérdőn a szemét. — Jól megy? — Tűrhetően. — Jövőre én is veszek egyet — nevet Lehet, hogy a hétköznap alatta vagy előtte trappoló „sző­rös BMW-t” Moszkvicsra, vagy éppen Skodára cseréli. Közben megérkezünk a KISZ-titkárékhoz. Alig állunk meg, az utca kerítése mögül egy vidám, pulykatojásos, kerek arcú lány lép elő. — Hát te nem mentél ki? — szólítja meg a brigádvezető. — Mintha tudtam volna, hogy jönnek, s vártam, nem akartam, hogy bekarisztolják értem a ha­tárt — mondja széles, fiatalos jókedvvel. — És a többiek? — Dolgoznák. Betessékel a tiszta szobába. Az asztalon szép terítő. Az ágyak is magasak. Sarkosak. Rajtuk is szép a takaró. A búboskemen­cét — látszik — nyugdíjba készí­tik. Mellette már ott az orosházi vagy a szarvasi hordozható csem­pekályha. Közben belép a kiváncsi apa, Balázs bácsi. Nekidől a kemen­cének, mintha melegedne, s hall­gatja lányát, ahogyan a máról vall. Elnézem az idős embert. A régi uradalom cselédlakásai, a közös konyha filmkockái pereg­nek le szemem előtt, ebben a na­gyot változott világban. A fiatal lány hellyel kínál. Kö­rülüljük az asztalt. A brigád veze­tő szólal meg: — Év elején még tizenegyen voltak. Ennyien vállaltak terüle­tet, kukoricát, cukorrépát és más növényt. Jól dolgoztak — fordul Balázs bácsi felé. Az bólintással nyugtázza a brigádvezetőt. — Húsz hold kukoricával és 15 hold répával neveztek be az ifjú­sági versenybe. A lány alatt megreccsen a szék. A brigád vezető rátekint. — Tudja — találja fel magát a helyzetben — beneveztünk a 30 mázsás kukoricatermesztési ver­senybe. A tsz 24 mázsa, átlagter­mést tervezett arról a területről is, amit mi műveltünk. Jól megka­­páltúk és 33,53 mázsa szemter­mést értünk el. Ügy érezzük, itt nem járt az aszály. Pedig Végegyházát sem kerülte el. Itt is megmutatta far­kasfogát. Ha nem jön, talán any­­nyi kukorica terem, hogy besza­kad alatta a föld. — Mélyszántás, jó tavaszi mun­ka meg jobb növényápolás — magyarázza Szénási elvtárs — az agrotechnika ide is bevonult! — De be ám! — jegyzi meg Balázs bácsi. — És hol volt az a jó föld, ahol ebben a lélekölő időben ennyi ku­korica termett? — vetem közbe. — Az Aradi út mellett, ott, ahol a tsz többi kukoricája volt. Az egyik tábla széléből hasítottuk ki a 20 holdat. Ez lesz a tiétek, mondta nekik az elnök — beszéli Balázs bácsi. — És a fiatalok munkája csodát varázsolt. — Egy-egy méterben 10—11 tő kukoricát olvastam meg — di­csekszik a brigádvezető. — És mit kaptak ezért a rekord­termésért a fiatalok? — Amit a többiek! Munkaegy­séget és prémium-kukoricát. A terven felüli termés 25 százalékát mór ei is vitték. És még munka­egységenként négy kiló kukoricát osztunk zárszámadáskor. — No, de a répa sem volt ku­tya — vált át Balázs bácsi. — Nem lehet az ásót a sorjába nyomni, olyan sűrűre hagyták. — A holdanként! tervet 192 má­zsára állapították meg — szól köz­be a brigádvezető. — Nem kis dolog! — Mennyi termett? — Amit a fiatalok munkáltak, as 220 mázsát adott — A kereset? — beszélgetünk „ovább. — Jó. Meg vagyunk elégedve — szól Rozi derűsen. — Negyvenhá­rom forint 26 fillér a tervezett, s mi ennél többre számolunk. Ne értse másként, nemcsak mi fiata­lok számítunk többre, hanem az egész szövetkezet. Dolgosak, szorgalmasak az itte­ni emberek, de a fiatalok, az át­lagembernél, itt is többet adnak. A kiszesek, mint Balázs Rozi is, 300 munkaegység felett teljesíte­nek. Molnár Erzsi az itteniek Bö­zsije, Popol Anna, Árpád-telep Pannija, Posztós Juliska, Juli, ta­lálkozásunk óta már szinte 300 munkaegység körül jár. Itt Árpád-telepen valami csodá­latos érzés fogja körül az embert, amikor arra gondol, hogy ide, az egykori pusztába nemhiába osont be az új élet. A brigádvezető so­rolja, hogy a fiatalokban megta­lálta a jövőt, azokat, akik képesek és szeretnek is nagy áldozatot hozni más emberek boldogságá­ért. így volt ez a nyáron is, ha valaki helyett kapálni kellett, mert lebetegedett, akkor a fia­talok mentek és segítettek. Még vasárnap is dolgoztak, nem is egy alkalommal. Esténként összejönnek a klub­ban, tv-t néznek, olvasnak. Most az őszön és a télen pedig ezüst­­kalászos tanfolyamon, tsz-akadé­­mián, a világ térképe előtt tanul­nak és sokat-sokat olvasnak. Csillogó szemmel újságolja Rozi, hogy egy őszi vasárnap itt a száz család 800 forint értékű könyvet vásárolt! S mindez egy vasárnap. Sgy nap a 365 közül. S hogy a kép kerekebb legyen, talán még annyit: a tavaszon tizenegyen in­dultak, őszre tizenhatan lettek, s jövőre talán mind a huszonhat Árpád-telepi kiszes együtt lesz, s dolgoznak majd nagy-nagy igye­kezettel, szívük diktálta tempó­val. Dupsi Károly Janisár 15-töE a kongresszusi anyag lesz a párloHtalás témája Az MSZMP nyolcadik kongresszusának anyaga — a Politikai Bizottság határozatának megfelelően — minden oktatási formában és minden fokon egységesen, önálló témaként kerül leidolgozásra 1963 első félévében. Az iskolán kívüli pártoktatásbm január 15-től kezdődően négy témában dolgozzák fel a hallgatók a kongresszus anyagát, mégpedig egységesen a kongresszus rövidített jegyzőkönyve alapján. A párt­­iskolákon és a marxizmus—leninizmus esti egyetemeken a tanárok elméleti konferenciákon foglalkoznak az anyaggal, amelyet a két­hónapos és az öthónapos iskolák hallgatói összefüggő tematikában tanulmányoznak majd. (MTI) Tájékoztató a Magyarországra látogató külföldiek gyógykezelési lehetőségeiről Az Egészségügyi Minisztérium felhívja mindazoknak a magyar állampblgároknak a figyelmét, akikhez rokoni látogatás céljából külföldi állampolgár érkezik, hogy a vendégek megbetegedése esetén az orvosi, illetőleg kórházi keze­lést a következőképpen lehet igénybe venni. Ha valaki krónikus megbetege­dését Magyarországon akarja ke­zeltetni, a kezelésért fizetnie kell. Kórházi felvétel esetén a gyógy­kezelésért a Pénzügyminisztérium Utal megállapított öszeget — na­pi 180 forintot — 10 napra élőre 'oe kell fizetni az illető egészség­­ügyi intézmény gazdasági hivata­lának. Heveny megbe'egedés, illetőleg sürgős szükség esetén a Szovjet­unióból, Csehszlovákiából, Len­gyelországból, a Német Demokra­tikus Köztársaságból, Bulgáriából és Romániából ideiglenesen Ma­gyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok díjtalan orvosi ke­zelésben részesülnek. A többi or­szágok állampolgárai ebben az esetben is kezelési díjat fizetnek. Hírek Jemenből —- A Pravda kommentárja — Szanaa (MTI) A szanaai rádió jelentése szerint a Jemeni Arab Köz­társaság 56 millió dolláros köl­csönt kért Olaszországtól. Jemen ezenkívül hosszú lejáratú kölcsö­nért folyamodott az Amerikai Egyesült Államok kormányához. A legújabb jelentések szerint Kanada és Üj-Zéland is elismerte a Jemeni Arab Köztársaságot. Mit je ént, hogy az Egyesült Államok elismerte lement? Beljajev, a Pravda kairói tudó­sítója magyarázatot fűz ahhoz, hogy a washingtoni kormány elis. Bábelőadás Békéscsaba összes óvodásai és iskolásai részére Pompás kiállítású, kétnyelvű' mélynyomásos prospektus került a kezünkbe. Címlapjáról stilizált Napocska mosolyog ránk. Alatta a felírás: KPVDSZ Napsugár Báb­színház, Békéscsaba. A Nemzet­közi Bábszövetség (UNIMA) buda­pesti kongresszusa alkalmával be­mutatkozott hazai bábegyüttesek közül a békéscsabai lett az első. A Lenkefi Konrád vezette bábkol. lektívának a prospektusban néme­tül és magyarul olvasható történe­téből kiderül, hogy ez nem vélet len, hanem tudatos, rendszeres, fá­radságos művészi munka eredmé­nye. Az együttes nem versenysze­rű alkalmak^ készül, hanem ál­landó hivatásának, a gyermekek és a felnőttek művészi szórakozta­tásának él. A Télapó-ünnepségek »Uralmával Békéscsaba üzemei, vállalatai részére, így többek közt a MÁV Vécsey utcai, az AKÖV Trefort utcai otthonában és a Sza­badság Filmszínházban december 22-én és , 23-án ad műsort gyer­mek és felnőtt-hallgatóság részvé­telével. December 26-án délelőtt 10 órai kezdettel pedig a Balassi művelődési otthonban Békéscsa­ba összes óvodásai és iskolásai kedvéért, Milan Pavlik: Hóembe­rek című bábszíndarabját, Men­­gyán Mária rendezésében, továb­bá a budapesti bábos-kongresszu­son nagy sikert aratott Vásár című bábjátékot, Weöres Sándor és Ko­vács Ildikó művét, Lenkefi Kon­rád tervezésében és rendezésében mutatja be. Az ünnepi műsor után az együttes jelképes figurája: Nap­sugárka, a jelenlévő gyermekeket megajándékozza. Willi, a teherautó sofőrje épp ekkor fejezte be a motor javítá­sát. Lecsukta a motorház fedelét, s készülődött, hogy elinduljon a kocsival a gyárból. A kapu előtt utat engedtek a munkások a ki­felé tartó teherautónak. Utolsónak ért a gyár udvarára a hat fogoly. Két fegyveres őr kísérte őket. Tapogatózva lép­kedtek az udvaron. Az erősen ki­világított műhely fénye után szó. katlan volt a szemüknek a sötét. — Ott a kijárat — mondta Knis rövid tájékozódás után. Knis abba az irányba vezette a csopottot, ahonnan a teherautó motorjának a zaja hallatszott. Szemük lassan megszokta a sö­tétet. Néhány perc múlva már látták a teherautó körvonalait is. Nem messze tőle emberek mo­zogtak. A fegyveres őrök sem láttak- jól a sötétben, s nem a hat fogoly után, hanem azok gyűrűjében közeledtek a kapu fe­lé. Nem volt senki a közelben. Knis kihasználta a pillanatot, s a kezében tartott vasdarabbal le­sújtott az egyik őrre. A SS-kato. na egészen halk, elcsukló han­got ejtett, s a földre rogyott. A másik katona a golyószórójához kapott, de már nem volt ideje a lövésre: hátulról őt is fej bevág­ták, s elterült a földön. A foglyok felemelték a két ka­tonát, feltették őket a teherautó­ra, majd maguk is felszálltak, s lehasaltak a kocsi aljára. Knis átkopogott a sofőrüléshez, jelez­te, hogy indulhatnak. Willi gázt adott, s a teherautó kifordult a kapun. Negyedóra múlva lángnyelv csapott a magasba a gyár épüle­tei közül, s éktelen robbanás reszkettette meg a levegőt. • Az öreg Ludwig Müssél, az egykori fűszeres az ablaknál ült, a szobájában. Köszvény kínozta. Vastag plédbe csavart lába egy alacsony kis székein nyugodott. A tompa, de időnkint élesen a tes­tébe hasító fájdalom fokozatosan ment a bokájától felfelé, a térde irányába. Ilyenkor igyekezett mindig elfoglalni magát valami, vei. Ezúttal az utcai járókelőket figyelte. Egy jó] öltözött férfin akadt meg tekintete. „Jó néki. merte a Jemeni Arab Köztársasá­got. A tudósító többek között ezt ír­ja: az Egyesült Államok csak az­után ismerte el a Jemeni Arab Köztársaságot, miután nyil­vánvalóvá vált a feudális je­meni monarchia visszaállítá­sára tett kísérlet kudarca. Nem arról van szó — mutat rá a tudósító —, hogy az amerikai imperializmus lemondott a forra­dalmi* * * Jemen befolyása ellen indír tott harcról, hanem egyszerűen csak taktikát változtatott. A Je­mennel vívott nyílt harcot most az Egyesült Államok NATO-beüi szövetségese, Anglia folytatja. Egészséges” — gondolta kissé irigykedve az öreg fűszej-es. A férfi égyre távolodott. Né­hány fa állt azon az úton, a fák lombsátra alatt pedig egy magá­nyos házikó húzódott meg. Utá­na már kezdődött a pusztaság. A férfi elérte a fákat, s a következő pillanatban eltűnt a szilfák és a hársfák lombjai alatt. Éles fájdalom szaggatta az öreg térdét. Hangtalanul felsó­hajtott, kinyújtózott a karosszék­ben, s lehunyta a szemét. Né­hány perc múlva, amikor egy ki­csit szűnt a fájdalom, ismét az utcát nézte az öreg. Nem látott senkit. Tehát a férfinek — gon­dolta — mindjárt ki kell érnie a fák közül. De mi ez? Miért nem ért még mindig túl az erdőn? Hová lett? Bement a házba? Kü­lönös. — Hilde! — szólt ki a szobá­ból az öreg. Kinyílt a szoba ajtaja, s Müs­­sel felesége lépett be. — Mit kérsz? — Gyere ide. Ide az ablak­hoz... Az a ház ott még mindig üresen áll? — Már egy esztendeje. Hiszen tudod. — Most ment oda valaki. — Lehetetlen. Reggel eljöttem mellette, de akkor még lakat volt az ajtón, az ablakredőnyök le voltak húzva, mint eddig. t Pedig odament — ismételte

Next

/
Oldalképek
Tartalom