Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

IMS. december S3. 9 Üzletben a csabai kolbász A Békés megyei Húsipari Vál­lalat kedves karácsonyi ajándék­kal lepte meg a vásárlókat. For­galomba hozta a múlt évben igen közkedvelt csabai kolbászt. A hús­ipar békéscsabai telepén jelenleg 250 mázsa kolbászt érlelnek. Eb­ből hoztak forgalomba 50 mázsát. A békéscsabai üzletekben a kol­bász árusítását pénteken, az esti órákban kezdték el. A közkedvelt csemegéből többen kilószámra vá­sároltak. A kóstolás: próbák után megállapították, hogy a csabai kolbász minőségre és ízre is jobb a tavalyinál, csípősebb. A megyei Húsipari Vállalat hét vagon csabai kolbászt készít. Kedvező eredmények a dobozi Petőii Tsz-ben Az idén a múlt évihez képest lényegesen nőtt a dobozi Petőfi Termelőszövetkezetben a munka lendülete, a tsz-tagság szövetke­zettel való kapcsolata, fejlődött a tsz-demokráda, s általában erő­södött a gazdálkodás színvonala. Egy év alatt szóra érdemes ered­ményeket értek el a doboziak. Az Országos Termelőszövetkezeti Ta­nács megyei csoportja december 27-én több meghívottal közösen Dobozon tartja ülését, hogy a helyszínen tanulmányozzák az el­ért eredmények mozgató erőit. A hasznos tapasztalatokat összegyűj­tik, és a gazdaságilag gyenge ter­melőszövetkezetek elé terjesztik. Öntözési tanfolyam Szegeden A Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kutató Intézetben jam. 7-től feb­ruár 7-ig öntözési szakember-to­vábbképzést tartanak. Ezen a tan­folyamon középiskolai és egyete­mi végzettségű szakemberek ve­hetnek részt, akik termelőszövet­kezetben, az öntözés területén, vagy a szakirányító szervekben öntöző agronómusként dolgoznak. A tanfolyamot a Földművelésügyi Minisztérium szervezi. Megyénk­ből 15 szakember jelentkezett fel­vételre. A tanfolyamhallgatók he­ti 100 forint tandíjat fizetnek, amelyet szövetkezeti agronómusok esetében a tsz megtérít. Tíz óriás harcsát fogtak ez évben a körösi halászok A gyomai Viharsarok Halá­szati Tsz-be tömörült körösi ha­lászok ez évben huszonöt vagon halat adtak közfogyasztásra. Budapestre, Pécsre, Bajára és hazánk más városaiba szállít­ják az ízletes körösi halakat. A hideg idő beálltával sem hagy­ták abba a munkát, léket vág­az öreg, s nyomatékképpen a fejével intett hozzá. — Folyton csak képzelődsz! Nem ment oda senki. — Hilde a letaposott sarkú cipőjében cso­szogva kiment a szobából. Müssel most már kíváncsian ült az ablak mellett. Állandóan a magányos ház irányába nézett Fél óra telt el. Az öreg hirte­len felkapta a fejét, s szuszogva nyújtózkodott, hogy még köze­lebb dugja a fejét az ablakhoz. Ismét megjelent a férfi, aki az előbb elhaladt a ház előtt. Visz­­szafelé jött az erdőből. — Ez az a férfi! — suttogta az öreg, amikor meglátta. — Hilde! Az asszony ismét bejött a szo­bába. Müssel kimutatott az abla­kon. — Nézz csak oda! Most jön visszafelé. — No és aztán: — De hiszen a házban nem laikik senki! Az asszony — a férje erősza­koskodására — cipőt cserélt, ka­bátot vett fel, s kiment az utcá­ra. Elment a fák közé rejtett há­zig, aztán visszafordult. — Na? — kérdezte az öreg, amikor megjött. Hilde arcán meglepődés lát­szott. — A zár... — mondta lihegve — a zár a helyén van. A rolók is ugyanúgy vánnak, mint az­előtt tak a jégmezőn, s úgy halásszák a még vízben lévő halakat. Egy-egv napon 40—60 mázsa hal kerül hálóba. Egyébként az 1962-es esztendő sok sikert ho­zott a körősi halászoknak: ösz­­szesen tíz óriás harcsát fogtak. A legnagyobb 98 kiló volt, a legkisebb félmázsa. — Ugye, mondtam! — heves­­kedett Müssel. — Mondtam én, hogy itt valami nincs rendben. Szólni kell a rendőrségnek! — Ugyan miért, Ludwig? — Na és ha tolvaj? Lehet az tolvaj is vagy valami más, ve­szedelmesebb... Az öreg fészkelődött a szék­ben, fel akart állni. — Jól van, jól van, elmegyek a rendőrségre — sietett meg­nyugtatni az öreget Hilde. — Nem, te nem tudod rende­sen elmondani nekik. Majd én magam megyek. S feleségének tiltakozása elle­nére nagy nehezen felkelt, rá­állt a beteg lábára. Bottal feltá­maszkodott. Az asszony segítette feladni a kabátot, aztán kalapot vett elő a szekrónybőL Húsz perc múlva már a rend­őrfelügyelő szobájában ült Müs­sel, s — minden igyekezetét ösz­­szeszedve, hogy a legapróbb részletet se felejtse ki — a meg­figyeléseiről tett jelentést. A járókelő, akit dy gyanúsnak tartott, Karl Krieger volt. Eltelt egy óra, kettő, majd a harmadik is, de Dietrich és Torp még mindig ugyanúgy ültek egymással szemben, mint ami­kor Kriegerék elmentek: Torp a földön, a falnak dőlve, kinyúj­tott lábakkal, összekötözött ke­zét a térdére téve, Dietrich pe­dig egy alacsony kisszéken ült az ajtóban, s a csillogó markola: Tehenészek között a tótkomlóst Alkotmány Tsz-ben Képünkön a szövetkezet három fiatal tehenésze, ifj. Medovarszki György, Jankó György és Bogár István látható a takarmányozás megkezdése előtt, a pihenőszobában. A pihenőt leginkább a jobb munkaszervezésről és a jobb takarmányozásról folyó vitával töl­tik, de időnként becsúszik egy-egy jó vicc is, amin nagyokat de­rülnek. Nem a legtöbb állatállomány­nyal rendelkezik a tótkomlósi Al­kotmány Tsz megyénkben, azon­ban mégis figyelemre méltó az, hogy ebben az évben 14,8 szarvas­­marhát, 66 sertést és 77 baromfit neveltek, illetve tartottak minden száz hóidon. A jövő évben ennél lényegesen «több lesz, hiszen a szarvasmarha-állományt a jelen­legi 402-ről 520-ra, a 138 kocaál­lományt 180-ra növelik, az ez évi 830 helyett, jövőre 1200 sertést, s az ez évi 24 ezer árubaromfi he­lyett, jövőre 40 ezer árubaromfit, továbbá 100 tenyésziiszőt és 50 hí­zott marhát értékesítenek. A szárazság ebben a szövetke­zetben is kedvezőtlenül hatott a takarmánytermelésre, de rendel­keznek annyi készlettel, hogy be­osztva átteleltati'k az állatállo­mányt. összesen 4700 mázsa szé­nát, 14 700 mázsa silót, 21 ezer mázsa nyersrépa-szeletet, 8037 mázsa abraktakarmányt, 5200 má­zsa takarmányrépát és 970 má­zsa burgonyát tároltak. A tehené­szek itt is, mint csaknem minde­nütt, panaszkodnak, hogy kevés a tehenek napi takarmányadagja. Azt mondják, hogy azért kevés, naponta mindössze 4,5 lile* a fe-Bugyinszkl Istvánt fefés közben fényképeztük le. Hat évvel ezelőtt lépett a termelőszövetkezetbe, t mindjárt a tehenészetbe kérte magát azért, mert azelőtt 25 évig apaállat-gondozó volt a község­ben. Vele együtt öten dolgoznak a családból a szövetkezetben. tíencze Józsefet a tehenészek etetése közben fényképeztük le. Egy évvei ezelőtt még vasúti pályamunkás volt. Otthagyta, mert meg­unta a napi 24 órázást, s azt, hogy mindig távol van a családjától, feleségétől és ötéves kisfiától. Azt mondja, hogy nem bánta meg a cserét, mert a tsz-ben a fizetés is jobb. tú pisztollyal játszott. Közben a ; másik szabad kezével időről | időre a lábát dörzsölte, mert í szűk volt a cipője, hólyagot i tört. Ami Torpot illeti, 6 egykedvű­­nek látszott, s úgy tűnt, bele­nyugodott a sorsába. Mozdulat­lanul ült, szemét félig lehunyta, mintha aludni készülne. Az arca azt mutatta: fáradt. A valóság­ban azonban minden idegszálát koncentrálva figyelte őrzőjét. Torp agya megfeszítetten dolgo­zott, kereste a megmenekülés le- j hetőségét. Először arra gondolt, hogy pénzzel puhítja meg az előttei ülő férfit. De Torp azon­nal elállt ettől a gondolattól, amint belenézett Dietrich sze­mébe. Gyűlöletet, könyörtelen­séget olvasott ki onnan. De akkor mitévő legyen? Torp egészen észrevétlenül megmoz­dította a kezét. A kötés erősen szorította, csakúgy, mint a lá­bát. Ám, úgy látszik, az illető, aki őt összekötözte, nem eléggé jártas ebben a szakmában. Bizo­nyosan csak ezzel magyarázható, hogy a kezét leszorító kötés cso­móját felül hagyta, s nem ke­vésbé hozzáférhető módon kö­tötte meg. Torp azonnal kapcsolt: ha mozog, fészjcelődik egy ki­csit, talán elérheti a kötél végé* a fogával. S elhatározta: megkísérli. (Folytatjuk) jési átlag, mert a tehenek csak 1,80 kiló hereszénát, két kiló ve­gyesdarát és 10 kiló silótakar­mányt kapnak. A szövetkezet főagronómusa azt mondja, hogy a készletből fut­ná nagyobb napi adagra is, de még soká lesz tavasz. Az őszi ta­karmánykeverék is későn kelt ki, s lehetséges, hogy április vége helyett majd csak május vé­gén lehet kaszálni. Ezért igye­keznek beosztani a készletet, ne­hogy majd hoppon maradjanak. Egy helyes intézkedés A Vasutas Dolgozók Szakszerve. j zetének megyei bizottságán hallot­­! tűk a napokban, hogy a vasutas r dolgozók megelégedéssel fogadták j azt az intézkedést, mely szerint te­­j rületi egyeztető bizottságot hoztak j létre a megye több nagyobb vas­­‘ úti állomásán, Békéscsabán, Oros. | házán, Mezőhegyesen és másutt, i Ezzel az intézkedéssel jelentősen - csökkent a panaszok, sérelmek el­­^ intézésére fordított idő és gyorsult ‘ az ügyintézés is, hiszen nem kell I minden apró csepró ügyben a »MÁV S/tgedi Igazgatóságához for. í dúlni. Ezen a képünkön Krajcsovicz Ist­ván tejkezelő látható munka köz­ben. Érti a szakmáját, hét éven keresztül a községi tejcsarnokban tett szert a gyakorlatra, de mint a tehenészek, 6 is kevesli a napi tejhozamot, mert a malacok és a csirkék szívesen fogyasztják a so­ványtejet, a tejszínnek pedig jó ára won, lényegesen lehetne vele növelni a jövedelmei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom