Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-09 / 288. szám
W#B. december 9. 2 Vasárnap Kongresszusi útmutatást st ine$©2,sasflíisás,iisik Iz Stévss tenr második évének vége felé járunk. A termelőszövetkezetek készítik éves zárszámadásaikat, az üzemekben pedig teljes kapacitással folyik a munka az esetleges évközbeni elmaradások pótlásáért. Egészében véve elmondhatjuk, ha voltak is nehézségek év közben a tervek teljesítésében, a jelek szerint megyénk 1962-ben sem marad adósa az államnak. Az a csaknem félmilliárdos beruházás, melyet az ötéves terv csak Békéscsaba iparfejlesztéséhez biztosít, és az a sokszázmillió forintos befekte és, mely a megye szocialista mezőgazdasága belterjességének fokozásához, nagyobb gépesítéséhez, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztéséhez járult — az évről éyre, növekvő árutermeléssel egyenlítődik ki. Ha csak a város iparát, tekintjük: a beruházások révén 1965-ig 500 millió forintra emelkedik évente az exporttermékek értéke. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ötéves terv első évében mindössze 150 millió forint értékű árut exportáltak a csabai üzemek, kiviláglik az ötéves terv alatti nagyarányú fejlődés, amelynek aránya természetesen a nem exportra készülő áruk termelésére is értendő. Iparunk a nagyszabású beruházások, konstrukciós tervek, s az Ipartelepítési politika megvalósulásaként nagy léptekkel halad előre a megyében. Termelése állandó növelését olyan szubjektív tényezők segítik, mint a munkuverseny legújabb formája, mely a mennyiségi szemléletet elvetve, az első osztályú áruk gyártásának növelése mellett a tudat minőségének növelését is célul tűzi. Áll megyénkre is az a kongresszusi megállapítás, hogy az ipari termelés a felszabadulás óta négyszeresére növekedett, s minőségileg új, szocialista ipar nőtt a régi helyén. Ugyanakkor igaz az a megállapítás ás, hogy ez idő alatt viszont a mezőgazdaság termelése még egy ötödével sem gyarapodott 1960 előtt objektív akadályai voltak a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növelésének. Az ötéves terv első évében viszont minőségileg új mezőgazdaságot hoztunk létre, s ezzel megteremtettük a termelés gyors fellendítésének alapját. A VIII. pártkongresszuson elhangzott beszámoló, s a hozzászólások, az egész kongresszus mondanivalója többszörösen aláhúzta, hogy egész népgazdaságunk egészséges előrehaladásának egyik legfontosabb feltétele most a termelőszövetkezetek árutermelésének fellendítése. Ezekben a napokban, amikor a jövő évi termelési tervet megvitató és megerősítő tsz-közgyűlések lezajlanak, különösen fontos, hogy a VIII. pártkongresszus útmutatásai utat törjenek és bele kerüljenek ezekbe a tervekbe. Elértük mir a mi megyénkben is, hogy a jobb gépi és anya'ül gi ellátottság, a Étegyóbb szakértelem és a sok évi tapasztalatok eredményeképpen az állami gazdaságok a nagyüzemi gazdálkodás követendő példáivá vál;«k. Sőt, a megye csaknem 300 szövetkezetéből több tucatra lehelő azoknak a száma, amelyek elérik vagy megközelítik az állami gazdaságok szintjét mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Ezekre a közös gazdaságokra mondjuk: jó termelőszövetkezetek. Ugyanakkor azonban a tsz-ek zömében a gazdálkodás közepesnek mondható és még mindig elég nagy azoknak a szövetkezeteknek a száma, melyek nevéhez a gyenge jelzőt illesztjük. Természetesen az ilyen megkülönböztetések nemcsak a jelzőkben jelentenek differáltságot, hanem anyagiakban is. Míg egyes termelőszövetkezetekben 18—22 ezer forint az egy tagra jutó évi átlagjövedelem, addig a másikban a tízezer forintot is alig haladja felül, a harmadikban pedig jóval alatta van a tízezer forintnak. E sokféle közös gazdaság mégis egyben megegyezik egymással. Mégpedig abban, hogy még a leggyengébben is megvannak a könnyen kiaknázható lehetős igék az árutermelés gyors felleniííisére. Éppen ezért amikor a közgyűlésen megvitatják a jövő évi termelési terveket, egy pillanatra se feledjék el a gazdák a pártkongresszus tanácsait s-mindenütt tüzetesen mérjék fel: a helyi adottságokhoz képest mit tehetnek azért, hogy minél kisebb önköltséggel, minél több terméket adjanak a jövő évben a népgazdaságnak, termeljenek saját maguknak. A mf megyénk adottságai talán az egész országban a legjobbak ahhoz, hogy szocialista mezőgazdaságunk elérje az ötéves tervben lefektetett célkitűzéseket. Kiváló földekkel rendelkezünk, s hozzá az emberanyag is egyre jobb. Fontos ezt hangsúlyozni, mert a cél, brgy 1965-ig Békés megyében holdanként 15 mázsás átlag búzatermést arassunk, tehenenként évente legalább háromezer liter tejet fejjünk stb., stb., nemcsak a mezőgazdaságot irányító munkával szemben támaszt fokozódó követelményeket, hanem mindenki 'el szemben, aki a szövetkezetekben dolgozik. Legnagyobb erő falun az a csaknem 300 szövetkezetbe tömörült gazda, aki a maga hozzáértésével, izmos karjával, az új élet iránti bizalmával, s az ebből fakadó egyre mélyebb egységével, a megye teljesen szocialistává fejlődő mezőgazdaságát testesíti meg. Csak fikkor, ha a vezetők értik a dolgukat, és támaszkodnak erre az erőre, válhat valóra a nagy feladat. Ez a támaszkodás meg ken nyilvánuljon most a közgyűléseken is. Mindenekelőit abban, hogy a vezetők és tagok között a viták során elmélyül az egyetértés, amelynek szinté/.'sokén1 utat biztosít magának a sok jó szándék, kezdeményezés, mely a szövetkezet ügyét akarja előbbre vinni. Csak ennek a dagadó erőnek „zöld pályája” biztosíthatja, hogy 1963 a termelőszövetkezetek általános megerősödésének éve legyen, elsősorban olyan módon, hogy a következő zárszámadásig nem lesz már egyetlen gyenge tsz sem a megyében. Reális ez a cél? Reális. A gyakorlat bizonyította be hogy az olyan termelőszövetkezetekben, ahol jó a vezetés, egyetértés van a tagok és a vezetők között, ahol az emberek maguk körül az igazság, a végzett munka szerinti elosztás elvének érvényesülését látják, képesek megbirkózni bárminő feladattal. A gyakorlat bizonyította be azt is, hogy egyetlen esztendő elegendő sgy-egy gyenge termelőszövetkezet megerősödéséhez. Rengeteg tartalék van megyénk mezőgazdaságában, melyet még nem tártak fel a termelős’zövetkezetek. Gondolunk itt a tsz-ek közti közös vállalkozásokra, hizlaldák, különböző mezőgazdasági üzemek együttes létesítésére, az öntözési lehetőségek közös felhasználására és így tovább. De gondolunk arra a szinte felbecsülhetetlen értékű, sokrétű ötletre, elgondolásra is, mely a hozzáértő, sok évtizedes gazdálkodási tapasztalattal bíró emberek agyában szunnyad. Mindezek kibontakoztatására szükség van ahhoz, hogy a VIII. pártkongresszus útmutatásainak ösvényén haladva kiépítsük a korszerű nagyüzemi gazdaságokat, j melyek közt már ismeretlen lesz a „gyenge” fogakna. v. d. 1962. december 9., vasárnap. Dimitrij Mamin-Szibirjak 110 évvel ezelőtt 1852. decemberében született Dmitrij Mamin- Szibirjak orosz író, akinek művei a múlt század második fele Oroszországának életét festik. Különösen mesterien az Ural vidék társadalmát ábrázolta a kialakulóban lévő kapitalizmus korában (Privalocok milliói, Hegyi fészek, Préda, Arany). Igen népszerűek voltak továbbá gyermekmeséi is, melyek közül sokat magyarra is lefordítottak. — 245 évvel ezelőtt, 1717. december 9-én született X Johann Winckelmann német régész, a klasszikus régészet megalapítója. (Ókori művészet története). • — 220 évvel ezelőtt, 1742-ben e napon született Karl Scheele svéd gyógyszerész, aki zseniális kísérletei révén a modern kémia egyik megalapítója lett. Ö fedezte fel a klórt, a mangánt, a báriumot és ő állított élő először glicerint. A szovjet pártszervezetek átállításáról tárgyalnak a köztársasági központi bizottságok Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban a köztársasági kommunista pártok központi bizottságainak plénumain most vitatják meg az SZKP Központi Bizottsága novemberi plénumának a pártszervezetek feladataira vonatkozó határozatait. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumán Nyikolaj Pcdgornij mondott beszámolót Hangsúlyozta, hogy a pártszervezetek régi szerkezeti felépítése nem felel már meg a jelen és a jövő nagy feladatainak. Bejelentette, hogy az Ukrán SZSZK 19 területének mindegyikén az Ukrán Kommunista Párt két területi bizottságot állít fel, egyet az ipar, egyet pedig a mezőgazdaság irányítására. Szintén csütörtökön kezdte meg 66 — Gondolja, hogy Wiesbach provokátor? — kérdezte Aszker. — Ügy látszik, igen. A maga gyanúja igaznak bizonyult. Aszker a fejét rázta. — Nekem nem volt semmiféle gyanúm. Csak tanulmányoztam... De végérvényesen és pontosan meg kell bizonyosodnunk. A szombat estéket 'Wiesbach ugyanabban a mulatóban szokta tölteni, ahol én olyan jól ^beszélgettem a raktárossal. — Aszker ennél a mondatnál elnevette magát. -r- Ma pedig éppen szombat van. Valószínűleg ő már ott is ül. — Kerimov Staleekerre nézett. — Segítene nekem? — Természetesen. — A következőt kérném. Én most elmegyek a mulatóba. Néhány perc múlva jöjjön be maga munkáját az SZKP moszkvai területi bizottságának plénuma is és megvitatta az SZKP Központi Bizottsága novemberi plénumán hozott határozatok végrehajtásával összefüggő feladatokat. Szintén az SZKP Központi Bizottsága novemberi plénumának határozatait és ezzel kapcsolatban a köztársaság pártszervezeteinek feladatait vitatta* meg az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának Bakuban megtartott plenáris ülése. /Az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma a szaratovi, az asztahani és más területi bizottságok plénuma is meg. kezdte munkáját, hogy megvitassa az SZKP Központi Bizottsága novemberi plénumának határozataival összefüggő feladatokat. is. Miután meggyőződött, hogy Wiesbach ott van és én vele beszélgetek, észrevétlenül menjen ki a helyiségből. Vagy harminc perc múlva telefonáljon oda ... Otto, maga emlékszik Georg Ho. mann lakatosra? — kérdezte váratlanul Aszker. 0 — Homannra? — kérdezte vissza csodálkozva Stalecker. — Természetes, hogy emlékszem... De hiszen ő__ Aszker megfogta Otto kezét. — Később majd mindent megmagyarázok. Most nincs időnk. Homann szerepét kell eljátszania. Ne féljen, nem l^sz nehéz dolga. Mindössze egyperces telefonbeszélgetést kell lebonyolítania, Ráadásul hasonlít is egymásra a maguk hangja, csak a Homanné, úgy emlékszem, egy alig észrevehető árnyalattal mélyebb. Stalecker bólintott. — Akkor tehát a következőről van szó, — folytatta, Aszker. — Maga ipost érkezett Ostburgba, s látni akarja Wiesbachot, mert valami igen fontos mondanivalója van. Telefonált a gyárba, de ott nem volt. Utána felhívta a mulatót, ahová járni szokott. Beszéljenek meg egy találkozót. Holnap reggelre kérje. Ügyeljen rá, Stalecker elvtárs: kapkodva, izgatottan kell beszélnie, mintha félne valamitől. Wiesbachot a keresztnevén, rövidítve szólítsa, így: Mik. Azt kell mondania neki: „Találkozunk a három szilfánál”. Vigyázzon, ez nagyon fontos. így beszélték meg annak idején... A beszélgetés folyamán különböző kérdéseket tehet fel magának Wiesbach. Ne válaszoljon rájuk. Csak annyit mondjon, hogy nem egyedül jött. És adja értésére, hogy nem beszélhet, valaki áll maga mellett és hallgatja a szavait... Azt hiszem, ez az egész. — Értem. — Kérem, ismételje el. Aszker, miközben Staleckert hallgatta, megelégedetten bólogatott. — Amint befejezte a beszélgetést, jöjjön vissza a mulatóhoz, s legyen ott a közelben valahol. Megeshet, hogy még ma foglalkoznunk kell Wiesbach-hal. Attól függ, beigazolódik-e a gyanúnk. Ki most a ruhatáros a mulatóban? A mi emberünk? Stalecker bólintott. — Nagyon jó. Ö segít majd. Én még csak egyezer voltam abban a mulatóban. Ügy emlékszem, nem fülkében van a telefon, ugye? — A ruhatár melletti széles korlátra van szerelve, — mondta Stalecker. Aszker felállt. — Én Staleckerrél leszek, — szólt váratlanul Schubert. Aszker kérdően, csodálkozva nézett rá. — A mulatóba nem megyek bét — magyarázta meg Schubert. . A Békés megyei Vas-és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat közli kedves vevőivel és ügyfeleivel, hogy 1963. január 2-t6l 17-ig leltározást tart Ez alatt az idő alatt az árukiadás szünetel. 81024
