Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-19 / 296. szám
BÜS. december 19. 3 Scents Hetenként két gépkocsi tojást ssállít a nagykamarást Uj Elet Tss a keltetőállomásra A szitáló eső vendégmarasztaló-Teljesítette sertésből és hízd marhából a szerződésben vállalt kötelezettségét a mezőkovácsházi járás vá tette a nagykamarási Üj Élet Tsz baromfitelepéhez vezető utat. Már-már úgy voltunk, hogy viszszafordulunk feji útról, de fűtött az a kíváncsiság, hogy megnézzük a járás híres törzsállományát. Meszsziről olyanok voltak a nagy ólaik kifutói, mintha nagy vörös szőnyeggel lennének leterítve. Az esti vacsorájukat fogyasztották a nagy testű, lomha járású tyúkok. Ezer meg ezer egy ólban. — Azt sem tudják talán, hogy hány darab baromfi van ezekben a hatalmas ólakban — beszélgettünk kollégámmal, amikor két 40 év körüli férfi szegődött mellénk. — Tudjuk bíz5 azt. Ezekben az ólakban hatezernél többs de van még a kövesút túlsó felén is négy. ezer fiatal — adják a felvilágosítást. Ha pontos adatokra van szükségük, akkor keressék meg Fehér elvtársat, a brigádvezetöt, most ment át a másik telepre. Fehér András brigádvezetővel a dűlőút közepén találkoztunk, aki kerékpárjával bajlódott, amelyre olyan sok sár ragadt fel, hogy alig forgott a kereke. Amikor elmondtuk, hogy a szép törzsállományuk után érdeklődünk, örömmel mondta: — Nagyon szép. Ebben a tsz-ben még nem volt ennyi aprójószág, mint most van. Két évvel ezelőtt kezdtünk törzsállományt hagyni. Próbálkoztunk pulykával, kacsával, de végül is a tyúknál maradtunk. Kacsatörzsünk is van, de az jóval kevesebb. Tsz-ünket az idén csaknem a baromfi tartotta fenn. ‘A havonkénti munkaegység előleget jóformán a baromfibevétélből fizettük, pedig csak egyharmada volt a mostani állománynak. zás folyamatában rrferadok, de hamarosan el kell utaznom. Karlslusteba érkezik főnököm, s beszélni akar velem. — Mire van még szüksége? — kérdezte von Sutibel Torpot — Azt kérném, hogy rendeljenek mellém vagy hat nyomozót A legügyesebbek közül. — Jól van. Torp kiment. Nem várta meg, amíg kiválogatják, s beosztják hozzá az embereit. Ezt elvégzik nélküle is. s időben találkozik majd a beosztottjaival. Most pedig késedelem nélkül a Gans-Behmer-gyárba indult, hogy közelebbről szemügyre vegye ezt a Trofim Kmis f nevezetű foglyot « Ami Stalecfcert illeti, őt fokozottabban figyelik ezentúl. Eszébe jutott Torpnak, hogy egyszer egészen a gyárig követette Staleckert és ott nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el. Torp akikor arra gondolt, hogy egyszerűen elvétette a munkások törne, gében a műszerészt De most már, mindazok után, amiket megtudott róla, egészen másként kell megítélni őt Delet ütött a város toronyórája. Felhőtlen, kék volt az ég. Sütött a nap. Az Elba felől könnyű szellő lengedezett. Szokatlanul meleg volt az idő. Torp kigombolta a zakóját, hátra tolta a tarkójára a kalapját, mélyen a zsebébe dugta a kezét, s Az egyre sűrűsödő eső elől a kocsiba húzódtunk a brigádvezetővél, s úgy beszélgettünk. Fehér elvtárs fejből sorolta a sok százezer forintos bevételt, amelyet tyúk, és kacsatojásért kaptak. Csupán tojásból 680 ezer forintnál többet kapott a tsz. Az elmúlt félévig 2400 tojótyúk volt, amelyektől a keltetőállomásnak és a B ARNEV AL-nak 373 792 tojást adtak el. — Mi magunk jöttünk rá, hogy érdemes törzsállományt tartani. A tsz-tagok nem nagyon bíztak benne két évvel ezelőtt, amikor az első 8—10 hetes csirkéket megvettük, amelyek alapjai a jelenlegi állománynak. De szerencsénk, hogy az elnökünk szereti a jószágot. Most iskolán van, de mindig érdeklődik az eredményeink iránt. Jelenleg 10 ezer darabból áll a törzsállomány. Nagy része fiatal, amely most januárban, februárban kezd tojni. A tavalyi eredmények láttán úgy határoztunk, hogy kimondottan törzsállományt tartunk. Az idén sém neveltünk vágóbaromfit amit neveltünk, azt mind meghagytuk a törzsben. Minden darab tojásra leszerződtünk a me. zőkovácsházi keltetőáUamássai Csak liihrid tojást adunk, amelyért 1,60 forintos alapárat és 40 százalékos felárat, s így 2,24 forintot kapunk minden tojásért. Ha most télutóján valamennyi elkezd tojni, akkor hetenként két gépkocsi tojást szállítunk a keltetőállomásra. Naponta legalább 6—7000-ret várunk, amely 14—15 ezer forint napi bevételt jelent. A tyúk-törzsállományunk értéke most is csaknem háromnegyedmillió forint. A nagykamarási Üj Élet Tsz szép / törzsállományának létrehozásában sokat tett Fehér András kitüntetett brigádvezető és a 18 dolgozó, akiktől sokszor még utcán, a gyár felé.Torp kitűnő hangulatban volt. Az Upitz Gruppenführerrei és von Suttel Obersturmbannführerrel folytatott iménti beszélgetése minden várakozásnál jobban sikerült. Von Suttél iránt egyébként nagy reményeket táplált. Jó gondolat volt, hogy akkor keli kihallgatásra mennie, amikor a tábornok is a főnöknél van. Lám így kezdődik a karrier. Néhányszor sikeresen találkozik a főnökséggel, megkedveltet! magát, s közben gyorsan és pontosan * elvégezni az operatív feladatot. S akkor már nyeregben van!... Igen, akárki, akármit mond, ügyesen manőverezett és sikerült a főnökök értésére adnia, hogy ő is ér valamit. Különösen frappáns volt az a lánc dolog. Hogy is van? Torp meglassította lépteit, amíg gondolkozott. Ahá, megvan! Krausei Lange és Stalecker, aztán meg Andrej és Knis. Zsebnoteszt vett élő, s akkurátusam beleírta a neveket, mindegyik közé egy kis kötőjelet téve. Igen minden úgy sikerült, ahogy kell! S ha még sikerülneazt is megtudni, ki volt Andrej egykori parancsnoka!.^ • Míg Adolf Tórp Sturmführer a főnökeivel beszélgetett, s utána az utcán sétált a gyár felé, •áldozatos munkát fe követelt. A 10 ezernél több baromfi ötnaponként 40 mázsa abrakot fogyaszt A kukoricatörés előtti időben néha szűkösebben volt abrak, a gondozók azonban nem hagyták éhezni a tyúkokat. Kimentek a kukoricaföldekre, s magúk szedték össze az apróbb, érettebb csöveket és kézzel, morzsoló széken készítették elő a napi adagot. ‘ A termelőszövetkezetben ma már megkedvelték a baromfinevelést. Hiszen az állattenyésztésük legjövedelmezőbb ága a törzsbaromfi. ' Csepkó Eta Bármily furcsán hangzik, ezzel a kérdéssel rukkoltunk elő a dobozi Petőfi Tsz-ben. Akiknek címeztük, s akiktől választ vártunk erre, a legilletékesebbék: az öregek. Idős tagok, akik már túl vannak az élet delén, akik maholnap nyugdíjba vonulnak, s azon töprengenek, lesznek-e érdemes örökösök, akik jó gazda módján apáik nyomdokait követve tovább gyarapítják a közös vagyont, átveszik a stafétabotot és jó időben célhoz érnek. Évszázadok generációinak ismétlődő kérdése ez. Hajdan, az egyéni parcellán dolgozó gazda is aggódó figyelemmel kísérte gyermekeinek szorgalmát. Biztatta, serkentette őket a dologra. Ha valamelyik könnyelműen fogta fel a munkát, ha nem becsülte a jószágot, hányszor hangzott el a szülői zokszó; nem nekerri, magadnak csinálod. A tied, a iöbbbieké lesz, ha én kidőlök a sorból. így yan ez a mi életünkben is, igaz, más viszonyok, más körülmények között, de a lényeg Aszker az üzem udvarán, a gépkocsinál tett-vett. Egyszer csak odajött hozzá az irodaszolga. — Az irodavezető hívja, Gube urat Aszker rámosolygott a küldöncre, megtörölte a kezét, s kimért léptekkel elindult az iroda félé. Nem kellett sokáig mennie, hogy elérje az egyemeletes irodaépületet, amelynek külső oldalán kopott, a tisztviselők cipőtalpától fényesre csiszolt vaslépcső vezetett fel az emeletre. Krieger a hivatali szobájában fogadta Asakert. A kis szoba a számlázok hatalmas irodahelyiségéből nyűt Aszker, amikor belépett, levette, s az ablakpárkányra tette a sapkáját. Krieger egy borítékot nyújtott át neki. — Fogja — mondta halkan. — Itt a vonatjegy Karlslusteba. Aszker gyorsan a zsebébe csúsztatta a borítékot. — Köszönöm — mondta, s kezet szorított Kriegerrel. — Nagyon nagy szolgálatot tett nekem. Nem tudom, viszonozhatom-e valaha is. — Amit tesz, százszor ilyen értékes a németek számára. Mi lett volna Németország, sőt nemcsak Németország, hanem az egész emberiség sorsa, ha nincs a maguk hadserege, a maguk népe! (Folytatjuk) A mezőkovácsházi járás termelőszövetkezetei, valamint a háztáji gazdaságok december 13-án teljesítették egész évi sertés- és hízó marha eladási tervüket. A járás ebben az évben 46 ezer sertésre kötött szerződést. Ezt teljesítették és az év hátralévő napjaiban négy—négy és fél ezer sertést és 265 hízó marhát adnak át terven felül az állami felvásárló vállalatnak. Az év tavaszán jelszó volt a járásban, hogy a szerződésben vállalt sertésszállításnak csak úgy tudnak eleget tenni, ha' minden háztáji gazdaság legalább egy sertésre köt szerződést. Megértették azonos: segíteni a felnövő nemzedéket úgy, hogy minden ifjú az elődök tanácsait megfogadva, egész emberré váljon. Dobozon is ezt írja elő az élet írott és íratlan törvénye.Nos nézzük, hogy állunk ezzel. A szót obsitosnak számitó ember viszi. A válasz, hogy lesznek-e jó örökösök, egy kissé mellbe vág: talán soha. — Gondolkozzunk csak egy kicsit élvtárs — emeli fel bütykös ujját figyelmeztetően. A hétezerkétszázholdas szövetkezetben elvétve akad fiatal. Igaz, a tavaszszai összeállt valami ifi-brigádféle, de olyan is az. A répájuk elég gazos maradt. Az ősszel — pedig 70 tagú lenne ez a brigád —, nyolcán—tízen szedték a cukorrépát. A többiek a jó ég tudja, merre jártak. Az is áldatlan dolog, hogy visszafeleselnek az idősebbeknek. Hebehurgyák, felelőtlenek. Mit is szóljon az ember hirtelen ennyi sok panasz hallatán? De azért egy kérdést megkockáztatunk: mit lehetne tenni, hogy a fiatalok munkára készebbek, rend. szeretobbek és illemtudóbbak legyenek. Mert, ha itt már összeállt egy ilyen fiatal csapat, valamit tenni kellene? — Szigorúan kezelni őket! — Miként, hogyan érti ezt? A kérdésre az idős elvtárs kora. beli anekdotába kezd: — Cserópkorsóval vízért küldte az apa a cigánygyereket. Mielőtt elindult, figyelmeztette: el ne törd — majd megpofozta. A félesége rászólt: miért vered a gyereket, hiszem még ép a korsó. A cigányember így felelt: azért, mert, ha eltörik, már hiába verem. Mosolygunk a történeten, a mesélő pedig megjegyezi: higgyék el az elvtársak, nem is olyan rossz pedagógia ez. így fest egy örökhagyó véleménye és most lássuk, hogyan nyi. latkozhak a várományosok, mi az igazság mindabból, ami róluk zokszóként elhangzott. Piros arcú kislány viszi a prímet. A bábaasszony jól felvágta a nyelvét, így hát meg is pörgeti. — Szapulpi azt tudnak, ebből sokat kapunk az idősektől, de dicséretet soha. Itt-ott gazos maradt a brigád cukorrépája? Meg, hogy kevesen szedték? Mind igaz. De ki szedte le a temérdek cukorborsót? A tavasszal hozzáfogtunk a répa kapálásához, de jött a borsószedés, ki csinálja? Az ifi-brigád — mondták. Nekik még jobban hajlik a derekuk. Ember kel-l éri a tsz-tagoik, s a 16 ezer ísztag, mintegy 18 500 sertést adott el. A legjobb eredményt Dombegyházán érték el, ahol átlagban családonként 3 sertést adtak át a vállalatnak. S így 300 százalékra teljesítették a háztáji sertéseladási tervüket. S hogy a dombegyházi termelőszövetkezetek időben teljesíthették a szerződésben vállalt kötelezettségüket, hozzájárultak a tsz-tagok is. Tavasszal és a nyáron még a tsz szűkösen volt takarmánnyal, s ezért a tagok kukoricával segítettek, hogy időben eleget tehessen a vállalásnak a termelőszövetkezet is. lene a kertészetbe az öntözéshez — sóhajtottak. Ott vannak a fiatalok, ha kell, éjjel-nappal. Jött az aratás, a cséplés, kendemyűvés. Ember kellene. Üjra a fiatalok. Hát ezért maradt heJyt-helyt gazos a répánk, s így csappant meg a brigád becsülete azok előtt, akik csak az orrukig látnak. Most egy fiatalember kapcsolódik az eszmecserébe. Amolyan révbe jutott. Nős, családost Szinte magának teszi a kérdést és válaszol. — Rosszul dolgoznak a fiatalok? Illetlenek? Szófogadatlanok? Van ilyen is, de nem általános. S ha van, mert van ilyen, ki tehet róla? Csak a fiatalok? A borsóföldet úgy tudom, nem ők munkálták, mégis sóik volt benne az aszott. Példásan viselkedjenek? A kívánság jogos. De kitől tanuljanak, amikor több idős ember is mulaszt Az olyantól kevésbé, aki minden mást csinálna, csak éppen azt nem, amit kellene. Óvják a szövetkezet tulajdonát? A kívánság a legnemesebb. De hogyan tanuljanak példát az olyan idősebb embertől, aki fényes nappal ellopja a cimborája kocsijáról a kereket? i Érvek, ellenérvek pattogzanak itt gyors egymásutánban. Egy éltesebb ember dohogva jegyzi meg: — Ajnározzuk a fiatalokat. Kiemelt emberek. Míg mi tíz forintot, ők tizenöt forintot kaptak előlegként egy munkaegységre, mégis kevesen vannak. — De vagyunk, s még többen le. szünk — rakja oda az egyik fiatal. — Csakhát megint a példaadás. Itt a baj. Hány meg hány tagunk van még, aki ugyan sajnálja a fiataloktól a megkülönböztetett munkaegység-előleget, siránkozik, hogy nincs utánpótlás, nincs mun. kaerő, kapálaüan marad a föld, de a gyerekét az istennek se hozza a szövetkezetbe. Az idősebb ember okfejtése itt megszakadt. Mert az ő gyermekei is másfélé röppentek, nem a szövetkezetben keresik megélhetésüket. • Örökösök után kutattunk a dobozi Petőfi Tsz-ben. Róluk akartunk képet festem. Sajnos, még kevesen vannak. Hogy egyre többen legyenek, és méltó utódok, az az örökhagyóknak is legfőbb gondja. Mert a földön, a gazdaságon, az atyai intő szón túl a kötelességtudat, a szorgalom, a jó példaadás az a testamentum, amit a fiatalokra hagynak. Deák Gyula fütyürészve, ráérősen ment az Lesznek-e jó örökösök D o b o z o n?
